Nem értjük a statisztikát: a feltételes valószínűség és a járványintézkedések

Az emberi agy nem kimondottan alkalmas a valószínűségszámítás és a statisztika megértésére. Ez nem kifogás, ez amolyan tapasztalat pár év statisztika oktatás után. Bár életünk szinte minden mozzanatában benne van a bizonytalanság, döntéseinket az befolyásolja, hogy mit tekintünk valószínűleg bekövetkezőnek és mit valószínűtlennek, ami lényegében azt jelenti, hogy mit gondolunk, hogy be fog következni (biztosan igen) és mi az ami nem (biztosan nem). De most nem erről szeretnék írni, pedig a járvánnyal kapcsolatban ez is megérne némi billentyűkoptatást. Most a feltételes valószínűségről lesz szó. Az olyasmi, hogy mi a valószínűsége A esemény bekövetkezésének, ha egy másik (B) esemény bekövetkezik. És általában ez a valószínűség más, mint A valószínűsége önmagában (B-től függetlenül). Tudom most vesztettem el az olvasókat.

Mi nem az átlagot látjuk a világból

Volt, hogy azon morfondíroztunk, hogy hogyan lehet Magyarországon szegénység, ha egyszer dugig vannak a plázák boltjai? Egyrészt a statisztikusok (vagy legalábbis, aki még le mer ilyet írni) azt állítják, hogy Magyarországon igen jelentős számú szegény ember van, másrészt a plázák tele vannak. Amennyiben ön most az internet előtt ülve olvassa ezt a bejegyzést, feltehetőleg nem tartozik az ország legszegényebbjei közé és azokkal ritkán találkozik. Tehát magunk körül nem a társadalom teljes vertikumát látjuk, hanem annak egy szeletét, amely szelet igen hasonló hozzánk.


Az átlagos gyerekszámról is erősen torz képe lehet az ember fiának / lányának. Az ismerőseim jelentős részének legalább 2 gyereke van, de szép számmal ismerek olyat is, akinek 3 gyermeke van. Mindeközben Magyarországon 1,3-1,5 körüli az egy nőre jutó gyerekszám. Hol a probléma? Az ismerőseim egy jelentős része azért az ismerősöm, mert a gyerekeink egy osztályba járnak. Az iskola előtt várakozó szülők körében a gyerekszám az átlagosnál magasabb. Ez nem lehet meglepő, hiszen azon feltétel mellett álldogálnak ott a gyerekükre várva, hogy van általános iskolás gyerekük. És gyerekes szülőként folyton olyan szituációkba botlunk, ahol más gyerekes szülőkkel találkozhatunk: Halász Judit koncert, gyerekfilm vetítés, játékbolt, egy családbarát nyaraló vagy augusztusban egy papírbolt, ahol beszerezhető minden a "listáról". Így a világból azt látom, hogy tele van gyerekekkel. De tudom, hogy ez azért van, mert olyan helyeket választok, ahol gyerekek vannak, hiszen a sajátomat is azért viszem oda.

Amikor a kijárási korlátozás alatt dugig volt a bolt az emberekkel, attól még az iskolák üresen kongtak

A múlt heti HVG vélemény rovatában Balavány György írja, hogy "A lakosság nem volt fegyelmezett, ugyan már; aki egyszer is elment bevásárolni, tudja." Ezzel a véleményével nincs egyedül. Ez – szerintem –, akkor lenne mérvadó, ha azt írhatta volna, hogy dugig voltak a mozik, minden nap a mekiben (és nem a mekiből, ha értjük a különbséget) evett kivéve persze a vacsorákat, mert ahhoz elrepült Párizsba, hogy a Latin negyed hangulatos kis éttermeinek egyikében vacsorázzon. De ugye a mozik be voltak zárva, az éttermek elvitelre főztek és repülni is csak módjával lehet. És mindeközben ahol emberekkel találkoztunk, ott volt belőlük elég, néha tumultus is. Azaz az állítás nem az, hogy mindenütt sok ember volt, mintha nem is lettek volna korlátozások, hanem ahol voltak emberek (mert lehetett) ott volt tumultus. Persze még csak ez sem biztosan igaz, mert a kisebb boltokban – tapasztalatom szerint, ami egy újabb feltétel, tehát nem reprezentatív – bizony tartották a kevés vásárló a vásárló térben, sorban állás az üzlet előtt, kellő távolságban intézkedéseket.


Mindannyiunknak más lehetett a március közepe és május vége közötti két és fél hónap. Volt, akinek a munkája nem változott, ugyanúgy bement dolgozni, ugyanazokkal találkozott. Az élelmiszerboltokban akár növekedett is a forgalom (főleg márciusban érzésem szerint), az éttermek egy részénél teljes leállás volt, míg másoknál jócskán megnőtt a kiszállítási idő, mert többen rendeltek, mint máskor. Én kutatóként és egyetemi oktatóként teljesen otthonról végeztem a munkámat. Az én világomban ennyi emberrel találkoztam fizikailag a közvetlen családomon kívül:

Az ELTE TTK Déli épületének aulája. Élettel teli, de másfajta élettel. A felvétel a szorgalmi időszak utolsó napján készült

Nem voltam bent csak körülbelül minden második héten megnézni, hogy egy számolás hogyan tart (jelzem még tart, már 4. hónapja csattog rajta). Az én feltételes valószínűségem, hogy másokkal 15 percet egy légtérben töltök 0% lett. Másoknak ez más volt, de mindenki vallja be, hogy vagy ő vagy családja kevesebb emberrel találkozott. Innentől pedig igenis a magyar emberek fegyelmezettségén múlott a járvány eddigi, számunkra kedvező alakulása.


Ne üljünk fel arra a vonatra, hogy nem is volt járvány és minden rossz, mert ezzel azoknak az áldozatát vetjük el, akiknek most nem volt ballagása, normális érettségije, akik most nem élőben védhették meg szakdolgozatukat, hanem online, monogramokhoz beszélve. Lenézzük a tanárok munkáját, amivel három nap alatt kitaláltak valamit, amivel az év maradéka valahogy eldöcög, a gyerekekét, akik nem találkozhattak társaikkal. Semmissé nyilvánítjuk a mentális terhet, amit a bezártság, az összezártság okozott. És ez csak az én "feltétteles valószínűségem", a világ, ahogy én éltem meg. Nekem volt munkám, minden hónap elején kaptam fizetést. Akik bezártak, vállalkozók, nekik nem volt. Nálunk fejlettebb, gazdagabb országok egészségügye omlott össze, sokszoros halálozási számokkal és ugyanolyan mély gazdasági válsággal. Ez a kimenete a járványnak fegyelmezetten betartott, elég korán meghozott intézkedések nélkül. Nekünk a betartott intézkedések mellett egy másik fertőződési és halálozási valószínűség jutott. Gratuláljunk magunknak (és tanuljunk egy kis statisztikát)!

Nyakkendők és gallérok

A fiamnak most volt a tablófotózása. Most jött el az ideje, hogy megtanítsam nyakkendőt kötni. Önmagában a legegyszerűbb hagyományos "csomó" (four-in-a-hand) megkötése nem egy ördöngösség, mindenki gyorsan el tudja sajátítani. A kérdés viszont, hogy biztosan ez szükséges-e az adott képre? A következőkben röviden arról írok, hogy a gallérok és a nyakkendőcsomók hogyan passzolhatnak és mire kell vigyázni, hogy ne nézzen ki rosszul az összhatás.


A végeredmény a csomó tekintetében nem csak a csomótól, de a nyakkendő anyagától is függ. Az anyagukban vékonyabb nyakkendők apróbb csomót eredményeznek.


Én apámtól egyetlen csomót tanultam és akkor ezzel egészen jól el lehetett lenni. Ennek hátterében az áll, hogy a nyakkendők is szélesebbek és vastagabbak voltak, illetve a gallérok által behatárolt szög szűkebb volt. Ilyen egyszerű csomó, hagyományos gallér és vastagabb nyakkendő kombináció látható alább:

A csomó kitölti a gallérok közötti rést és a gallér magasságával nagyjából azonos méretű (egy kicsit hosszabb is, amit egyes stíluskalauzok már negatívan értékelnek). Egy kicsivel apróbb csomó lett a végeredménye egy másik nyakkendőmnek (és a színét is jobban kedvelem):

Azaz a hagyományos csomó továbbra is egy megfelelő, széles körben alkalmazott és elegáns csomó. A megfelelő nyakkendővel és gallérral. Mert ahogy vékonyodik a nyakkendő (ez az anyagára vonatkozik), úgy lesz a csomó egyre apróbb. Ezen fehér ingem gallérja nem túl magas, így még úgy ahogy elmegy a következő vörös nyakkendő (a fiam osztálya vörös nyakkendőt választott, fekete inggel, ezért lesz több ilyen példa):

Viszont a fekete ingem magasabb gallérjánál már nagyon aprónak tűnik a csomó. És így az összhatás romlik.

A gallérok tekintetében viszont mostanság elterjedtebbek a szétálló, olaszosabb fazonok. Ezek különösen jól mutatnak nyakkendő nélkül, begombolatlanul. Nyakkendővel is hordhatóak, viszont egy szélesebb csomót igényelnek, mert egy hagyományos csomó elveszik a gallérok között (ezen a képen a fiamon mutatom be a csomót):

Egy ilyen szétállóbb (ez félig szétálló a gallérrendszertanban, a teljesen szétállónál vízszintesen állnak a gallér szárnyai) gallérhoz egy szélesebb csomó dukál. Egy ilyen csomó a fél Windsor, amely szerintem a második (vagy harmadik) csomó, amit meg érdemes tanulni. A linkelt videón ráadásul egy teljesen szétálló gallér látható. Így néz ki a végeredmény:

A fél Windsor szerintem egy csodálatos csomó, de nem mindig jön össze, a fentire például nem vagyok büszke. Az alábbi egy fokkal jobb. Vegyük észre a különbségeket. A nyakkendő ugyanaz, a csomó is. Viszont fent egy 15 éves ifjún van, aki 39-es gallérú inget hord, alant +28 év, +40 kg és 43-as gallérú inget hordó apa (én). A hosszabb gallérhoz valahogy nem passzol, bár szépen kitölti azt, illetve teljes alakos képnél látható lenne, hogy az én alkatomhoz a vékony (itt az alsó háromszög szélességét értve) nyakkendők annyira nem állnak jól.

Egészen jó eredményt kaptam – szerintem – az Old Bertie (lásd a lenti videót a megkötéséhez) csomóval, ami szépen kitölti a gallérok közötti teret. Ez a csomó majdnem megegyezik a hagyományossal, egy "mozdulattal" több, így könnyű megtanulni.

Nekem valahogy még ez is apró lett. Egy anyagában vastagabb és szélesebb nyakkendővel ez egy kimondottan elegáns, kicsit aszimmetrikus csomó tud lenni.

Mivel úgy látszik a fekete ingemen ez a nyakkendő mindig túl rövid csomókat eredményezett, bevetettem az általam ismert leghosszabb csomót, a bohókás van Wijk-et:

Mára ennyit a nyakkendők világáról, amiben remélem sikerült bemutatni, hogy nem is triviális, hogy milyen csomót köt az ember. A tablón végül egy igen széles csomót kapott mindenki az osztályfőnökük férjének köszönhetően. Nagyon jó lett a végeredmény.


A képekért köszönet Zsófi lányomnak!


Nyakkendőkötésről és nyakkendőkről, akiket érdekel a téma, nézzék meg Hugo Jacomet ezen videóját. Bemutatja az Old Bertie csomót (is) és egy kicsit a mögöttes filozófiát.

* A fentiek nem szabályok, legfeljebb ajánlások és az én ízlésemet (vagy annak hiányát) tükrözik.

Higgyetek a tudománynak!

Megjelent az Azonnalin egy viccnek durva, komolynak gondolt cikként meg elborzasztó írás. A szerző a mellett érvel, hogy ne higgyünk a  tudománynak, mert az is ideológiai kérdése. Azzal támasztja alá gondolatmenetét, hogy a járványintézkedéseket különböző járványtanászok és virológusok máshogyan értékelnek. Mindezt a végén azzal spékelte meg, hogy a klímavédelembe is rúgott egy nagyot. Ez utóbbin keresztül szeretném bemutatni, hogy objektív tudomány mellett is lehetnek eltérő vélemények, nem azért mert a tudomány ne lenne egzakt, hanem, mert korlátozott adatok mellett kéne megjósolni a jövőt.

A világban van bizonytalanság és nem tudunk mindent

Lehet, hogy a természettudománytól azt várják el az emberek, hogy az mindig minden körülmények között megjósolja a jövőt, mert hát mégiscsak ez az egyik varázslat, amit elvárunk tőle. Ki kell ábrándítsam a nagyérdeműt, nem így működik a világ. Sok mindennek van bizonytalansága, ami jó részt a nemtudásunkból ered. Igen nem tudunk mindent. Nem csak én, egyszeri ember, de kollektíven sem. Amikor gimnáziumban szépen kiszámoljuk, hogy mikor mekkora sebességgel megy a feladatban szereplő autó, akkor feltételezzük, hogy minden adat a rendelkezésünkre áll. Amikor az a kérdés, hogy 2050-ben mi lesz, akkor ugye belátjuk, hogy nem tudunk mindent. A legegyszerűbb mérésnek, például egy kiló liszt lemérésének, is van bizonytalansága. Ez persze nem nagy, nem fogunk 2 kilót mérni (vagy ha igen, akkor valami nagyon rossz a mérleggel) és felet sem, de grammokban biztosan lesznek eltérések. Egy ennél sokkal összetettebb rendszer, mint a klíma, sokkal több hibával terhelt. Mégis mostanság egészen jól tudják jósolni az időjárást a következő napokra.

Az, hogy a bizonytalansággal nem tudunk mentálisan mit kezdeni, az nem a tudomány hibája, hanem a mienk. Vigyünk esernyőt vagy sem? Merjek-e teregetni az erkélyen vagy inkább a szobában tegyem? Ezeket a döntéseket a rendelkezésre álló adatok alapján kell meghoznunk. A természettudomány ebben annyi, hogy, amennyiben nem esik az eső (és nincs 100% páratartalom), úgy idővel meg fog száradni a ruha. A benne levő víz elpárolog. Ez a páratartalom, a hőmérséklet, a szél és a ruha anyagától függően több kevesebb időt vehet igénybe. De ott a bizonyosság, hogy a ruhák száríthatóak. És a legfontosabb: ez független a teregető ideológiai beállítottságától, a kormány összetételétől és az aznapi kedvemtől. A döntést, hogy kint teregessek vagy bent nekem kell meghozni. Bevállalhatom, hogy eláznak a dolgok, de ha nem, akkor kint gyorsabban fognak megszárazni. Ma is igen felhős volt az ég, de végül egy csepp eső sem esett itt. Lehetett teregetni. Hétvégén viszont bent teregettem, pedig visszagondolva volt elég esőmentes időszak (bőven), amikor kint is megszáradtak volna a ruhák. Utólag meg könnyű okosnak lenni.

A természettudomány (de a társadalom- és bölcsészettudomány is) objektív, a döntéshozatal nem az

Az inkriminált írás szerzője azt állítja, hogy "ahogy nincs objektív, ideológiamentes társadalom- vagy bölcsészettudomány, nincs ilyen természettudomány se." Itt összekeveri a tudományt és a művelőit, illetve az eredményeket/tényeket és az értelmezésüket. Van egy eredmény: növekszik a Föld átlaghőmérséklete. Ez a természettudomány. Mit tudunk kezdeni ezzel? Na a klímaváltozás körüli diskurzus erről szól. Valamit kell azzal kezdeni, hogy hatalmas területek lakhatatlanok lesznek, hogy nem lesz elég élelem, hogy új betegségek jelennek meg ott, ahol eddig azok nem voltak jellemzőek. A társadalomtudomány segíthet abban, hogy különböző intézkedéseknek mi lesz a hatása. És ez alapján lehet dönteni a döntéshozóknak, hogy mi legyen. A döntésben lehet ideológia. Akár azt is mondhatja egy politikus, hogy nem hisz az egészben és nem tesz semmit. Amennyiben ilyen embereket választunk meg, akkor ez a nép (vagy egy részének) akarata.

Most jöhet a kórus, hogy ilyen-meg-olyan kutatások bizonyítják, hogy ez meg az az intézkedés nem használ, nincs értelme, stb. Először is szögezzük le, hogy dönteni a klímaváltozásról nem lehet, kőbe is véshetjük, hogy márpedig lehűlés van, attól még nem lesz. Törvénybe és rendeletbe olyasmiket lehet rakni, hogy konkrétan mit lehet és mit nem csinálni. Lehet szelektív kukákat osztani, betiltani az autókázást, a műanyag zacskókat, a húsevést vagy a repülőutakat. Ezekről vitázunk. Lehet ezeket természettudományosan kezelni? Lehet, de nehéz. Hiszen csak megfigyelésre szorítkozhatunk. Kísérletezni nehézkes. Nem mondhatjuk, hogy akkor most 5 évre megtiltjuk a húsevést A városban, de B-ben nem (kontroll kísérlet!) majd megnézzük, hogy mi az eredménye. Maradnak az olyasmik, hogy megbecsüljük a hatását egy kiló steak előállításának és összevetjük más élelmezési stratégiákkal. De ekkor tudni kell, hogy a becslésünk a maga bizonytalansága mellett, lehet, hogy csak lokálisan érvényes. Lehet, hogy 1 kg hús előállításának más a környezetre gyakorolt hatása egy intenzív mezőgazdaságot folytató országban, mint egy pásztorkodó közösségben. És így az eredmények (amelyek objektívek) általánosíthatósága nem tökéletes.

És lehet, hogy inkább az autókat kéne kitiltani a városokból, mint a műanyag zacskókat betiltani, mert az előbbinek kedvezőbb hatása lenne a környezetre (nem tudom, most tegyük fel). A döntés nem csak arról szól, hogy melyikkel mennyi széndioxidot spórolunk meg (az autókkal biztosan többet), de arról is, hogy fizikai szemétből mennyi keletkezik, vagy mikroműanyagból az óceánokban. A klímaváltozás egy igen összetett kérdés. És erre rakódik a gazdaság és a társadalomtudomány kérdése. Nem elég egy szabályozást bevezetni, be is kell tartani. A műanyag zacskók eltűnését is többféleképpen lehet elérni. Lehet tiltani. Lehet extra adót kivetni rá. Lehet pénzt kérni érte. Ezen opciók közül van ami meghagy választási lehetőséget, van, ami nem, és ugyanazon áremelkedés mellett (kötelező adó amit általánosan szednek be az üzletektől vs. én döntök, hogy megveszem-e a zacskót) is más lehet a társadalmi kimenetele a döntésnek. Most úgy tűnik, hogy a műanyag szemét visszaszorítása mellé lehet állítani az embereket. És a nyugati világban például a húsevés egy részéről való önkéntes lemondás is többeknek megoldható. Akkor erre kell menni, és nem olyan irányokba, amelyek jelenleg jelentősebb ellenállásba ütköznének (azért érdekes lesz megnézni, hogy a légi személyszállítás korlátozása mellett most mennyien állnának ki).

Tudom, hogy most körülbelül annyit mondtam, hogy sok a bizonytalanság és keveset tudunk. De ez nem jelenti, hogy minden relatív, a világ megismerhetetlen és nincs objektív igazság! A meglevő ismeretek alapján kell dönteni. A semmittevés is döntés. Az is egy út, aminek következményei lesznek. Mivel az adatok nem teljesek és van bizonytalanság, így bizony – például stressztűréstől függően – más döntés mellett tehetik le a voksukat szakértők ugyanazon objektív adatok alapján. És a döntés lehet ideológiai alapú. De dönteni nem a tudósok fognak, hanem a döntéshozók. Ezért nem is értem, hogy mit jelent az, hogy "zokszó nélkül kéne elfogadniuk a senki által meg nem választott tudósok állítólag objektív, független véleményét".

Leen Hordijk a IIASA korábbi igazgatója részt vett a CFC gázok betiltását eredményező nemzetközi tárgyalásokon mint tudományos tanácsadó. Később nekünk fiatal kutatóknak mesélt ezekről a tárgyalásokról, hogy tudjuk mi a szerepe a tudománynak egy ilyen döntéshozatalban. Nem a tudósok döntenek, és eleve elhibázott stratégia, ha azzal jön egy kutató, hogy ezt KELL csinálni. A tudomány azt tudja tenni az asztalra, hogy, ha ezt tesszük, ez lesz, ha amazt, akkor amaz. Emberek vagyunk tehát lehet, hogy egyes kimentek közelebb vannak a lelkünkhöz. De a tudomány, a platóni idea, nem azt mondja, hogy ezt és ezt kell tenni klímaügyben, hanem, hogy ha nem teszünk semmit, akkor megsülünk, ha teszünk és eleget, akkor ennek egy része elkerülhető. Minden opció mögött gazdasági kihatás, társadalmi kihatás és hasonlók állnak. És végül a döntéshozók döntenek. Nem kell elfogadni sem a véleményünket, sem azt az opciót, amit a tudományos közösség a legjobbnak tart. De megmondtuk, hogy mi lesz a következménye (mi szóltunk).

Klímaterror vagy reális veszélyekre figyelmeztetés?

A cikk ott fejeződik be, hogy ha hallgatnánk a tudósokra, akkor "a harmadik világ egésze és az első világ alsó osztálya bele fog dögleni ebbe a szakértői abszolutizmusba." Értsd, ha meghozzuk mindazt a lemondást, amitől a világ egy élhetőbb környezet lesz, az – a szerző szerint – nagyon rossz lesz egyes régióknak. Akkor én itt a saját blogom magányában brutálisan őszinte leszek a most ismert eseménytérrel kapcsolatban.

A klímaváltozás legjobban azokat a régiókat érinti, amelyeket harmadik világnak hívunk. Ha nem csinálunk semmit, akkor ezek a területek lakhatatlanok lesznek évtizedeken belül. Azaz bele fognak dögleni. Milliárdok. Ez a nem csinálunk semmit opciónak a következménye. Persze elvitatkozhatunk majd azon, hogy kinek a felelőssége, a Napé mert süt vagy mienk, mert nem tettünk semmit.

A mérleg másik oldalán a gazdasági kihatás van. Értem én, hogy ha nem frissítenénk a ruhaárunk minden két hétben a legújabb trend szerint, akkor szegény sri lankai, bangladeshi, vietnámi, stb. varrónőknek kevesebb bevétele lenne, de a serpenyő másik oldalában szeméthegyek, rengeteg eltüzelt szénhidrogén, környezetet károsító vegyszer, feltúrt élőhelyek és hasonlók állnak. És lehet azzal jönni, hogy mi a fontosabb a környezet vagy az emberélet? Amire amúgy a válasz az, hogy a környezet, hiszen a nélkül nincs emberélet, tehát a kérdés is butaság. Mert a valódi kérdés az az, hogy ha korlátozni kell az ipar termelését, akkor miből fog megélni a harmadik világ és az alsó osztály? És erre nem az ökológusok vagy a klímaszakértők fogják megadni a választ, hanem a közgazdászok és a szociológusok. Ez persze ideológiai kérdés, mert lehet, hogy a válasz egy sokkal nagyobb mértékű társadalmi szolidaritás.

Higgyünk a szakértőknek!

Ez most hangozhat úgy, mint egy politikai kortesbeszéd, amiben azt kérem, hogy nekem higgyenek és ne másnak. De ez nem rólam szól, hanem a szekértelem értékéről. És a szakértelem az nem tudósok és mindenki más. A szakértelem azt is jelenti, hogy amikor elromlik az autóm, akkor az autószerelőnek hiszek és nem ráolvasásokkal próbálom megjavítani. Egy építkezéssel kapcsolatban az építészeknek, építőmérnököknek, kőműveseknek, ácsoknak, burkolóknak, stb. hiszek. Egy orvosi diagnózisért inkább megyek orvoshoz és nem a gyakori kérdéseken teszek fel kérdést az internet bölcs tömegének. Azaz értsük meg, hogy ha a szakértelem értékét megkérdőjelezzük az ökológusok, klímaszakértők, virológusok és járványtanászok tekintetében, akkor a mi saját szakmánkkal kapcsolatos szakértelmünket is megkérdőjelezi a többi ember. Biztos ilyen világban szeretnénk élni?

COVID-19: Megmerítkeztem a YouTube mélyén és tiszta maradtam

Felmerült a kérdés, hogy milyen információ az, ami leginkább hiányzik a tájékoztatásból, illetve mely kérdés merül fel és nincs még rá válasz. Ehhez én úgy döntöttem, hogy megmerítkezem a YouTube mocskában és végignézem a legnézettebb, a koronavírusról szóló videókat. Figyelmen kívül hagytam a tévék csatornáit és kisfilmjeit, maradtam a vlogoknál. Zömük nem friss, mert nagyobb nézettség eléréséhez azért kell némi idő.

A gyors verdikt, hogy megdöbbentően jó és józan információ van a legtöbb személy által látott magyar vlogokon a koronavírusról. Úgy érzem az vloggerek, akik hajlandóak voltak, sokszor a nézőik unszolására, egy videó erejéig ezzel foglalkozni, azok felkészültek.

Kezdjük a tudományosan megalapozott videókkal. Ha csak párat akarsz megnézni, ezeket nézd.

Túléljük a KORONAVÍRUST? | Dr. Gődény válaszol
Dr. Gődény, a Patikus csatornája. Gyógyszerész és testépítő. 2020. márc. 5-ei videójában elmondja, amit tudnunk kell.

Koronavírus (COVID-19) összefoglaló, mert még tutira nem unod...
A Zállatorvos most jobbára élőben és nem rajzok által beszél. A videó 2020. febr. 21-én jelent meg.

Amit tudni érdemes a koronavírusról – Prof. Dr. Duda Ernő | egyetem tv

2020. febr. 9-ei videóban egy immunológus/genetikus válaszol a fontosabb kérdésekre. Felhívja külön a figyelmet, hogy minden nap emlékezzünk vissza kivel találkoztunk. Ez segít a felderítésben, ha esetleg kiderül, hogy fertőzöttek vagyunk.

A pécsi Szentágothai János Kutató Központ kutatója, Dr. Jakab Ferenc is elmondja a szükséges információkat. Koronavírus – A PTE szakember elmondja mit tehetünk ellene (2020. febr. 27.)

Említem még Attis vlogját a Tanulom Magam-at, ahol a "Koronavírus: tények és tévhitek!" (2020. febr. 4.) című videó foglalkozik a kérdéskörrel. Felkészült, mint mindig.

A vlogok

A következőkben jöjjenek a vloggerek, akiknek nincs szakmai köze az egészhez, de véleményük az van.

Lu Zhao Luca Magyarországon született, jelenleg Franciaországban él, apja vuhani, vannak rokonai az akkor igen problémás területen. 2020. jan. 26-ei videójában összefoglalja, amit addig tudunk. A fontos rész, hogy az akkor a kínaiak elleni igen jellemző ellenségeskedés ellen szól. A betartandó elővigyázatosságokat igen jól felsorolja: kézmosás! Hangsúlyozza, hogy ne menjenek a betegek azonnal az orvoshoz, mert akkor mindenkit megfertőznek. A hölgy a baktériumot és a vírust keveri, de becsületére legyen szó, a február 2-ai videójában ezt javítja. Mindig őszinte, hogy nem szakértő, csak elolvasta a rendelkezésre álló angol, kínai és francia (!) sajtót.

Sajnos itt a végén azt mondja, hogy a Szent Istvánba menjenek közvetlenül az emberek (NE! Telefonálni kell.).

Erdélyi Mónika (Mónika Show) egy ideje már vlogol és miért is hagyná ki ez a lehetőséget? Elég elérése van, és mint médiaszemélyiség tanácsot is tudott kérni szakemberektől.

A RETTEGETT KORONAVÍRUS! HOGYAN VÉDEKEZÜNK MI? (2020. jan. 30.) videója alapvetően rendben van. Az ajánlott gyógykészítmények lehet, hogy határesetek, de nem tudom. A maszkbemutató kimondottan vicces és jól mutatja, hogy úgysem tudjuk rendesen felvenni a maszkot. Ne használjuk és ne vegyük, amíg erre az orvos vagy az NNK fel nem szólít.

ZSHOWtime A KORONAVÍRUS IGAZI VESZÉLYE - Wishről és Aliról merjek rendelni? | Különvélemény (2020. jan. 29.) Van benne talán félreértés (pl. vérrel is terjed, ami elképzelhető, de nem tipikus). A tanácsok rendben vannak. Felhívja a figyelmet a megbélyegzés tarthatatlanságára. Szájmaszk hordásra ösztönöz, ami nem annyira ajánlott egyelőre. Vigyázva fogalmaz, és hangsúlyozza, hogy nem szakértő és nem őt kell figyelni.

Li Taiwan Nevéhez híven Tajvanról tudósít Koronavírus | Taiwani helyzet című videójában (2020. jan. 28.). Inkább helyzet és hangulatjelentés. A fertőzés terjedése és a sok súlyos eset miatt van probléma Kínában, nem egyszerűen a rossz egészségügy miatt (ami vagy van vagy nem). Ez lesz az az üzenet, amit most Európában is kezdünk érteni.

Magyarósi Csaba Szabadulásom a KORONAVÍRUS POKLÁBÓL!! (2020. márc. 2.) már a címmel is szarkasztikusan rájátszik a média túlkapására. Nem ismerem a fazont, de valami nagy celeb lehet, mert több műsor kereste, hogy meséljen a pokolból, ami annyi volt, hogy két szigettel arrébb volt egy fertőzötthöz képest. A legutóbbi videója is elég jó (és szarkasztikus).

Lakatos László "Bátya" Csokollak Mit tegyünk a koronavírus ellen❗ 🤧🤓😷 Lakatos László - Bátya megmondja❗ (2020. jan. 31.) nagyon helyesen felhívja a figyelmet, hogy a puszilkodást egy időre el kell felejteni, akkor is, ha ez nagyon a kultúra része bizonyos körökben (sokkal szélesebben, mint akiknek a videó szól!). Az állandó maszk viselés nem biztos, hogy jó tanács.

Vona Gábor, aki a Jobbik vezetése helyett ugye most vlogol, erről is nyilatkozott "A koronavírus mellékhatása, amiről senki nem beszél" című videójában (2020. febr. 20.) Inkább a járvány politikai és gazdasági vetületeiről beszél, nem magáról a vírusról vagy a betegségtől. Persze ez a szakmája, és erről is kell beszélni.

Ha már gazdaság, akkor Bence Balázs gazdasági hírekkel foglalkozó csatornájának "Világválság és a koronavírus" videója (2020. jan. 26.) is marad a kaptafánál. Most már egyre inkább kell beszélni arról, hogy mi lesz a világgazdasággal.

Utolsó helyre hagytam Zsíros Deszkát, aki Japánról beszél videóiban, ahol magyarként él. Amikor Japánban megjelent a vírus, akkortól kezdett erről is beszélni és ez láthatóan nagyon bejött a nézőinek, mert igen szép nézőszámokat produkál minden videója. Amikor néztem ez volt a legnézettebb: KORONA VÍRUS ELLEN VÉDEKEZÉS Egyre durvább a helyzet. (2020. jan. 28.) Káros orvosi/járványügyi tanácsot nem hallottam tőle (de nem is néztem végig minden videóját), viszont válogatás nélkül megosztja a világsajtó híreit. Azok pedig sokszor inkább a szenzációt hajhásszák, mintsem a tényeket.

A clickbait

Vannak, akik csak kihasználják a címben a koronavírust, de arról igazából nem mondanak semmit. Veszélytelen mondjuk Tari Ádám Pro-Physique gyúrós gyerek videója mindenféle fura ételről Kínából. Ruben nevű streamelős valami (na valahol itt kezdődik a szenny, de sajnos van lejjebb) hosszú ökörködés után felhív valakit, aki nem tud kapásból válaszolni a kérdésére és az a "szakértővel beszélget" rész a "Beszélgetés egy koronavírus specialistával - Heti Fotykos #39"
(2020. febr. 6.) című videójában.

Az összeesküvés elméletek mocska

Na és most jön a mélye. Itt még mindig több tízezres nézettségről beszélünk!

Különösen érdekes az Ázsiába Szakadtam csatorna egy Thaiföldön élő orvostól (?). A tanácsok rendben vannak (2020. jan. 27.) De imád utalgatni az összeesküvéselméletekre. És egyre több videója van. A videók alatti bejegyzések alapján ez ami megfogja a nézőit és nem a helyzetjelentése Ázsiából (ami érdekes) vagy esetleg az egészségügyi meglátásai.

KORONAVÍRUS - Csak az immunrendszerünk menthet meg minket! (2020. febr. 1.) 140 ezer ember nézte meg ezt az alapvetően összeesküvéselméleteket szajkózó videót. Egy agrárossal beszélgetnek, és össze vannak keverve a koronavírusok egymással.

Koronavírus, és ami mögötte van (2020. jan. 30.) Szokásos összeesküvéselméleteket sorolja fel (igaz egyet például lelő, azt amelyikben már korábban megvolt az ellenszer, mert ugye az egy másik koronavírus ellen hatásos)

KoronaVírus, Világjárvány És Az Idők Vége (2020. jan. 25.) Ez valami nagyon fura egyvelege mindennek kezdve angol cikkek nézegetését és a pandemic szó jelentésének és Pán istenségnek a hosszas elemzését.

Koronavírus, koncentrációs táborok, kommunisták: Kína (18+) (2020. jan. 28.) Na itt is minden van, videóbevágásokkal és nagyon sok szidalmazással a kommunisták felé, némi itthoni kikacsintással. A járványról és a vírusról csak, ami kell a szólamokhoz.

Fábián-Berta Beatrix - a Koronavírus a rendszer része (Biologika Deutschland) (2020. márc. 1.) Ez amolyan ezoterikus csatorna. Nagyjából azzal kezd, hogy nem is biztos, hogy vannak vírusok, amik olyan fehérje valamik. Innentől csak lefele megy az egész. Koronavírusról csak nagyon érintőlegesen van szó. Persze, a beavatottak nem fognak megbetegedni... Na ez még veszélyes is!

Az etikett és a genderelmélet ütközése

Amikor a kétezres években többször voltam az IIASA (Laxenbrug, Ausztria) nemzetközi intézet vendégkutatója, többször találkoztam olyan kultúrából származókkal ahonnan a nőkkel szembeni előzékenység már kikopott. Itt most alapvetően Európa nyugati és északi részeiről van szó, illetve az USA-ról. Ausztriába, a volt Monarchia területén és Kelet-Európában ezek a szokások még mindig élnek.

Van akinek tehát furcsa az a szokás, hogy egy ajtónál a férfiak előre engedik a hölgyeket.

Voltak persze, akik az egészet betudták valami kelet-európai hóbortnak vagy valami borzalmasan régies dolognak, de van egy kisebbség, akinek ez valahogy még szúrta is az oldalát. Van akivel lehetett erről beszélni, de bevallom egy olyan mélyen belém nevelt cselekedetről van szó, egy reflexről, amiről, ha hirtelen kérdeznek, bizony nem is tudom, hogyan nyilatkozzak.

Van az a narratíva, hogy a nők a gyengébbek és ezért segíteni kell nekik. Az etikettet régen találták ki és ez akkor talán rendben is volt. Mondjuk ismerve a XIX. századi női divat némely évtizedét, elég nehézkesen nyitottak volna maguknak ajtót. De ne feledjük, hogy mindig van egy narratíva, ami inkább történelmi érdekesség, mintsem praktikus indok. Például a férfi (illetve egy férfi, ha többen vannak) megy be előbb egy étterembe, azért, hogy ha ott tömegverekedés van, akkor a repülő sörösüveg és székláb őt érje és ne a hölgyet.

A női ruhák bizony kényelmetlenek és igen terebélyesek is lehettek. További képek itt.

Az előbbi a narratívába, a nők gyengeségébe, szoktak belekötni a gender témát – szerintem – túltolók. Például ilyen, a CEU Gender tanszékét vezető Fodor Évának tulajdonított megjegyzés, "kifejezetten annak demonstrálásaként éli meg, hogy a gyengeségét juttatták kifejezésre".

Tényleg azért engedjük előre a hölgyeket az ajtónál mert gyengébbek és nem tudják tartani az ajtót? Amikor külföldön megkérdezték, hogy miért van ez a fura (?) viselkedés, az volt a sztenderd válaszom, hogy

az előzékenységgel fejezzük ki tiszteletünket.

Erre az volt a válasz, hogy akkor a hölgy is előre fog engedni engem valamikor, hogy ezzel ő is kimutassa tiszteletét. No erre akkor ott csak azt tudtam hebegni, hogy hát ez nem így működik. Mert, ha a hölgy ki szeretné mutatni a tiszteletét felém, akkor ezt azzal teszi, hogy részt vesz a rituáléban. Előre megy. Megköszöni.

A kulcs a rituálén. Ez egy konvenció, egy szokás, azért, hogy az életünk egyszerűbb legyen. András Bálint pszichológus ismerősöm egy bejegyzése világosított meg. A rituálé teremt egyfajta "safe space"-t, egy biztonságos körülményt, amelyben mindenki tudja a helyét. Nem kell gondolkodni, pláne nem túlgondolni, megvan a helyzetre a megoldás.

Valahol nagyon mélyen a szituáció olyan, mint amikor egy egyenrangú kereszteződéshez ér több autó. Milyen sorrendben haladhatnak át? Az előreengedési szabályok erre a helyzetre adnak egyértelmű utasítást. Ne feledjük az etikett azt is megköveteli, hogy a fiatalabb férfi előre engedje az idősebbet. Tehát, amikor az ajtóhoz érünk egyszerre (és az ELTE lágymányosi épületének ki-bejáratainál ez minden nap előfordul) valahogy mégis ki kell találni ki haladhat át előbb. Persze megpróbálhatunk egymás mellett átfurakodni, vagy sokáig győzködni egymást, hogy ki menjen előre. Ennek elkerülése végett vannak a szabályok.

Az előzékenység szabályrendszer, ami egyszerűbbé teszi az életet.

Szerintem.

COVID-19: Egy katasztrófa íze

Nem tudom nem párhuzamba állítani a koronavírus (2019-NCoV) körüli mizériát és a klímaváltozás körüli hallgatást (legyünk őszinték, hogy a két probléma közül a klímaváltozás a nagyobb). Viszont nagyon jó példa arra, hogy mit is értünk a civilizációt érő összeomlás alatt.

A klímaválság tényleges kiterjedésével egy kicsit is tisztában levők figyelmeztetnek, hogy a civilizációnk összeomolhat (lásd például Szathmáry Eörs gondolatait itt). Nem azt mondják, hogy az emberiség, mint faj kipusztul. Az nem fog megtörténni. A civilizációnk, az élet mostani szokásos menete fog megszűnni. Milyen lehet ez? Éhínségek, háborúk, tömeges migráció, a globális kereskedelmi láncok megszűnés jellemezheti az ilyen összeomlást. Mivel egyszerre fog jelentkezni, így nem megoldható egyfajta toldozás-foldozással.

Az új koronavírus, miközben nem tűnik rosszabbnak egy sima influenzánál, a pánikon túl gazdasági problémákat is okoz. A turizmus persze megérzi ezt, de Kína alapvetően nem turizmusból él. Viszont a termelés is csökken, ahogy a karantént fenntartják (nagyon helyesen, azért lássuk be, hogy egy kevésbé gazdag és jól szervezett (kontrollált) országban sokkal jobban terjedne a vírus). És vannak az irracionális félelmek, hogy a kínai áruk vírust hordoznak (nem, alig pár órát működőképes ez a vírus a gazdaszervezeten kívül). Továbbá szítja az idegengyűlöletet, és minden "ferdeszemű" hirtelen potenciális vírusgazdává válik, pedig ha jól belegondolunk, a sarki kínai boltos lehet, hogy régebben járt Kínában, mint mi.

A klímaváltozás következtében is egyre több helyen üthetik fel a fejüket új kórokozók (nálunk is, ezt nem tudjuk eléggé hangsúlyozni). Nem kell mindig teljesen új kórokozó, mint a 2019-nCoV, elég, ha az adott területre nem jellemző üti fel a fejét. Az orvosok nem fogják felismerni, a kezelés nem ismert, vagy nem gyakorolt (hiszen addig nem fordult elő a normál praxisban). Ez is vezethet olyan részleges leálláshoz és a szomszédok / kereskedelmi partnerek általi mellőzéshez, mint a mostani járvány.


Továbbá ki fognak éleződni a konfliktusok a csökkenő források következtében. Nagyon sok helyütt kevesebb élelmiszert lehet majd termelni, mint most és jelentősen növekedni fog a népesség. A konfliktusok  emberéletet követelnek, menekültek fognak szomszédos és messzebbi országok felé indulni és a konfliktus sújtotta régió kivonódását a globális kereskedelemből. Ehhez persze nem kell konfliktus, elég egy természeti katasztrófa. 2011 végén nagyon erős esőzés sújtotta Thaiföldet, ami következtében a számítógépes háttértárak gyártása jelentősen, 30%-al visszaesett. Hirtelen sokkal drágább lett minden háttértár. A hasonló extrém időjárási jelenségek gyakorisága növekedni fog. Tehát kieshet valami a globális kereskedelmi láncból. Olyankor hirtelen leállnak a dolgok.


A kiesés hiányt generál, az munkanélküliséget és így elégedetlenséget. Most éppen Kína egy részén akadozik a termelés. Úrrá lesz rajta. Meg fogjuk érezni, de ez még inkább csak amolyan példácska. Mindeközben Jemenben éhezés van. A probléma, amennyire én tudom az iszlámon belüli vallásháború (?) része. Persze túl könnyű ezt arra fogni. Helyezkedés van. Egy része forrásokért megy. A források azok, amelyek kimerülnek a klímaváltozás következtében (mezőgazdasági forrás és ivóvíz). Mindeközben az olajból is kevesebb lesz (teljesen mindegy, hogy mennyi van még, a kitermelése egyre drágább). És bár globálisan nincs éhezés, ez nem tölti meg a jemeniek gyomrát. Ahogy Venezuelában is a gazdasági válság éhezésbe, általános elégedetlenségbe torkollott (természetesen).


Mennyi ilyen lesz a következő években? Hány ember fog meghalni? Milyen mértékben fog ez minket érinteni? Ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni. Látható, hogy ezek nem egy biológus szakterületének kérdései. De úgy látszik mi jobban átérezzük a problémát, talán azért, mert régebb óta érzékeljük.

Klímahiszti

A klímahiszti az, hogy mindenféle fura fazonok azzal jönnek, hogy gond van a világgal. Mármint értjük, hogy gond van a világgal, hiszen a Star Wars saga befejezése nem volt tökéletes, a Trónok Harcáéról ne is beszéljünk, és különben is kijött már idén valami új telefon? Szóval van ez a tökéletes világ, amibe azok a fránya fazonok (zöldek, ökoterroristák, 16 éves kislányok, stb.) belerondítanak azzal, hogy itt kérem valami nagy globális probléma van, ami nagyon rosszul fog minket érinteni.

Persze chemtrail, vakcináció és az illuminati is azon mesterkedik, hogy a világ egyre rosszabb legyen. De ezek tényleg miért jönnek ezzel a sületlenséggel (vagy sültséggel, ha az ausztrál vagy korábban az amazonaszi tüzeket tekintjük)? A vakcináció problémáját legalább értjük, mert ugye a chippek, a higany meg az autoizmus (az biztos valami autó fóbia). De hogyan is tudná az ember, a maga csekélységével befolyásolni a klímát és a környezetet? No meg miért is lenne nekünk rossz, ha egy kicsit melegebb lenne januárban, kevesebbet kéne fűteni, kevesebb gáz fog fogyni és rögtön magától meg is oldódik a probléma. És különben is, a fúziós erőművek mindjárt megoldják az egész energiaproblémát (nem).

A minket folyamatosan érő híráradatban egy aprócska rész a klímaváltozás miatt aggódók hangja. És mivel valami rosszra hívják fel a figyelmet, könnyű összemosni mindazokkal, akik azt láttatnák, hogy a világ veszélyes mert állandóan borzalmak történnek. Igen, a hírek túloznak a világ borzalmairól, mert a békének és nyugalomnak nincs hírértéke. De higgyük el, nagyon boldogak lennének az ökológusok, ha az apró kis konferenciáikon egymásnak elmondhatnák, hogy idén se halt ki egyetlen faj sem (de), az erdőink szépen nőnek és minden rendben van, jövőre foglalkozhatnánk ökológiai kérdésekkel és nem természetvédelemmel. De sajnos ilyesmit nem állíthatunk. A helyzet sokat romlott az elmúlt évtizedekben, csak most egy kicsit jobban hallhatóak vagyunk. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a helyzetet már akkor vészesnek tartották, amikor 20-25 éve erről először tanultam komolyan. A helyzet csak rosszabb lett.

Fejünkre lehet olvasni, hogy aggódtunk az ózonlyuk miatt aztán mégsem sültönk ropogósra. Azért az 50-es naptejet magunkra kenjük és 11 és 15 között nem megyünk a napra, a napszemüvegünk UV szűrős és nyáron az UV állapotokat is bemondják a hőmérséklet és a várható eső mellett. De az is csak egy hiszti volt. Mondjuk eltelt pár év, amíg betiltották a freont és társait. És ehhez az a "hiszti" is hozzásegített. Megoldódott? Részben. Részben együtt vagyunk kénytelen élni a problémával.

És az olaj is elfogyott már sokszor és lám még mindig van. A környezetvédők meg azzal jöttek, hogy azért kéne abbahagyni, mert elfogy. Egyrészt el fog fogyni. Lehet, hogy nem most, vagy nem tíz év múlva, de véges mennyiség áll rendelkezésre. Nem újul meg. Nem fenntartható az alkalmazása. Másrészt az 50-es és 70-es években még ilyen 20-30 dollár körül volt egy hordó olaj ára, és most olyan 55 dollár (inflációval korrigálva), de volt ez 145 is (adat itt). Tehát van még olaj, de egyre drágább kitermelni. És akármilyen hatékony lesz a technológia, egy fosszilis üzemanyaggal működő autó fogyasztása nem lehet 0 liter / 100 km. Minden pozitív érték mellett fogyasztjuk a véges erőforrást. Ez nem hiszti kérdése, hanem elemi matematika. És ez csak az egyik probléma az olaj égetésével, mert a szén-dioxid szint növekedése mellett ott a szmog is.

A természet pusztul. A fajok kihalnak. Persze mindig haltak ki és keletkeztek is fajok. De a kihalás részét felgyorsítottuk. És ezt nem tudjuk semmiképpen más nyakába varrni. Történelmi tény, hogy a dodó kihalását mi okoztuk. De mindig meg lehet tőlünk kérdezni, hogy miért gond, hogy nincs dodó? Miért probléma, hogy kihal pár száz (ezer?) rovar faj (nem darab egyed, egész fajok), ami valahol az őserdőben él? Általában nincs válasz. Sok faj kihalhat úgy, hogy meg se ismertük. Ha le is írtuk, nem tudjuk milyen ökológiai fülkét töltött be. Nagyon keveset tudunk a világunk működéséről! És ahelyett, hogy lehetővé tennék a kutatóknak, hogy megismerjék, és tudjuk válaszolni ezen kérdésekre, csak legyint a közvélemény egy része: "Ez csak hiszti, nincs szükségünk mindenféle rusnya rovarokra." Csak ugye más kérdés a szúnyog, a poloska, a harlekinkatica és a méhek és más beporzók. Nem mindegy melyikből van több vagy kevesebb.

Ez nem hiszti, a hiszti akkor lesz, amikor a baj annyira érezhető lesz, hogy áttöri közönyünk falát és kérdezik, hogy miért nem szóltunk. Szóltunk!