2020. február 9., vasárnap

COVID-19: Egy katasztrófa íze

Nem tudom nem párhuzamba állítani a koronavírus (2019-NCoV) körüli mizériát és a klímaváltozás körüli hallgatást (legyünk őszinték, hogy a két probléma közül a klímaváltozás a nagyobb). Viszont nagyon jó példa arra, hogy mit is értünk a civilizációt érő összeomlás alatt.



A klímaválság tényleges kiterjedésével egy kicsit is tisztában levők figyelmeztetnek, hogy a civilizációnk összeomolhat (lásd például Szathmáry Eörs gondolatait itt). Nem azt mondják, hogy az emberiség, mint faj kipusztul. Az nem fog megtörténni. A civilizációnk, az élet mostani szokásos menete fog megszűnni. Milyen lehet ez? Éhínségek, háborúk, tömeges migráció, a globális kereskedelmi láncok megszűnés jellemezheti az ilyen összeomlást. Mivel egyszerre fog jelentkezni, így nem megoldható egyfajta toldozás-foldozással.


Az új koronavírus, miközben nem tűnik rosszabbnak egy sima influenzánál, a pánikon túl gazdasági problémákat is okoz. A turizmus persze megérzi ezt, de Kína alapvetően nem turizmusból él. Viszont a termelés is csökken, ahogy a karantént fenntartják (nagyon helyesen, azért lássuk be, hogy egy kevésbé gazdag és jól szervezett (kontrollált) országban sokkal jobban terjedne a vírus). És vannak az irracionális félelmek, hogy a kínai áruk vírust hordoznak (nem, alig pár órát működőképes ez a vírus a gazdaszervezeten kívül). Továbbá szítja az idegengyűlöletet, és minden "ferdeszemű" hirtelen potenciális vírusgazdává válik, pedig ha jól belegondolunk, a sarki kínai boltos lehet, hogy régebben járt Kínában, mint mi.


A klímaváltozás következtében is egyre több helyen üthetik fel a fejüket új kórokozók (nálunk is, ezt nem tudjuk eléggé hangsúlyozni). Nem kell mindig teljesen új kórokozó, mint a 2019-nCoV, elég, ha az adott területre nem jellemző üti fel a fejét. Az orvosok nem fogják felismerni, a kezelés nem ismert, vagy nem gyakorolt (hiszen addig nem fordult elő a normál praxisban). Ez is vezethet olyan részleges leálláshoz és a szomszédok / kereskedelmi partnerek általi mellőzéshez, mint a mostani járvány.


Továbbá ki fognak éleződni a konfliktusok a csökkenő források következtében. Nagyon sok helyütt kevesebb élelmiszert lehet majd termelni, mint most és jelentősen növekedni fog a népesség. A konfliktusok  emberéletet követelnek, menekültek fognak szomszédos és messzebbi országok felé indulni és a konfliktus sújtotta régió kivonódását a globális kereskedelemből. Ehhez persze nem kell konfliktus, elég egy természeti katasztrófa. 2011 végén nagyon erős esőzés sújtotta Thaiföldet, ami következtében a számítógépes háttértárak gyártása jelentősen, 30%-al visszaesett. Hirtelen sokkal drágább lett minden háttértár. A hasonló extrém időjárási jelenségek gyakorisága növekedni fog. Tehát kieshet valami a globális kereskedelmi láncból. Olyankor hirtelen leállnak a dolgok.


A kiesés hiányt generál, az munkanélküliséget és így elégedetlenséget. Most éppen Kína egy részén akadozik a termelés. Úrrá lesz rajta. Meg fogjuk érezni, de ez még inkább csak amolyan példácska. Mindeközben Jemenben éhezés van. A probléma, amennyire én tudom az iszlámon belüli vallásháború (?) része. Persze túl könnyű ezt arra fogni. Helyezkedés van. Egy része forrásokért megy. A források azok, amelyek kimerülnek a klímaváltozás következtében (mezőgazdasági forrás és ivóvíz). Mindeközben az olajból is kevesebb lesz (teljesen mindegy, hogy mennyi van még, a kitermelése egyre drágább). És bár globálisan nincs éhezés, ez nem tölti meg a jemeniek gyomrát. Ahogy Venezuelában is a gazdasági válság éhezésbe, általános elégedetlenségbe torkollott (természetesen).


Mennyi ilyen lesz a következő években? Hány ember fog meghalni? Milyen mértékben fog ez minket érinteni? Ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni. Látható, hogy ezek nem egy biológus szakterületének kérdései. De úgy látszik mi jobban átérezzük a problémát, talán azért, mert régebb óta érzékeljük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése