Még mindig szeretjük a globális felmelegedést!

Reggel a kutyának egy szál pizsamában vittem enni. Megálltam a ház keleti sarkánál és napoztam. Élveztem a meleg napsugarakat. A kutya is gyorsan elnyelte, amit kapott és visszaült arra a helyre a kerítés mellett, amit a legjobban süt a nap. Szeretjük ezt így télvíz idején.

Bármerre járok olyan beszélgetésfoszlányok ütik meg a fülemet, hogy milyen jó ez a tavaszi idő! Bárcsak ez maradna akkor most nyárig.

Én is el tudom mondani, hogy milyen időjárásra vágyok: hófödte Kékesre és hófödte szántókra, mellette 15–20 °C-os utakra és településekre. Éjjel csendes esővel, nappal szikrázó napsütéssel. Nyáron 30 °C-os medencével (szeretem a hideg vizet), de 25 °C -nél nem többet a városban és a lakóépületeken belül. Azt hiszem nem kell meterológiából doktorim legyen, hogy sejtsem ezek természetes módon nem jönnek össze.

Ettől még szeretjük az enyhe teleket, akkor is, ha közben havat is szeretnénk. Így energiválságos időben pedig különösen szeretjük az enyhe telet: segít túlélni. De biztosan jó ez nekünk?

A folyamatosan enyhe tél és az óraműpontossággal megérkező márciusi fagyok (is) a klímaváltozás következményei. Az átlaghőmérséklet növekedése mellett a kilengések gyakorisága és mértéke is növekszik.

Örülünk, amikor meleg van télen. A kedvünk is jobb, ha süt a nap, ha van értelme kibújni a fűtött szobából. De annak már nem örülünk, hogy rügyeznek a fák. Mert arról azért sejtjük, hogy elfagyás lesz a vége és majd megint lehet sopánkodni a piacon, hogy miért nincs magyar gyümölcs (vagy úgy általában gyümölcs). Elfagyott. Szeretjük a meleg téli napokat. Biztosan nem kell hajnalban havat lapátolni. Még az autóról sem kell lekaparni a ráfagyott jeget. Észak-Amerikát ezzel párhuzamosan a tél tartja fogva. A fehér karácsonyból egy kicsit túl sok is jutott nekik. Az egyik napról a másikra 20–30 °C eső hőmérséklet, és a méteres hóesés ugyanúgy „benne van a pakliban”, mint pár hét melegebb idő.

Mérsékelt égövön élünk. Négy évszak van (volt?): tél, tavasz, nyár és ősz. Minden évben van egy hidegebb időszak. Ha szeretjük, ha nem. És majd jön a nyári forróság. Akkor majd az lesz a baj. És amíg gyerekkoromban 40 °C-ről csak az újságokban lehetett olvasni, mint valami, ami sok száz vagy ezer kilométerrel délebre képzelhető el csak, most ez Magyarország valósága. Ezzel párhuzamosan hosszúak az aszályok, és ha van is eső, akkor egy havi mennyiség zúdul le pár óra alatt (és folyik el azonnal, mert ilyen gyorsan a talaj nem tudja felszívni).

Megszoktuk a melegebb teleket és a forró nyarakat. Néha még nemtetszésünket fejezzük ki, hogy nem lehet szánkózni. Néha még panaszkodunk hőség okán miközben a hűtött irodából a légkondicionált autóba sietünk. Meddig mehet ez még?

Most élvezzük a meleget! És közben ne feledjük, hogy ez nem jó és tennünk kell azért, hogy a gyerekeinknek még legyen néha hó télen és ne süljenek ropogósra nyáron.

Láthatjuk miért nem működik a technooptimizmus

2019-ben írtam arról, hogy szerintem miért nem működik a technooptimizmus. A technooptimizmus azt jelenti, hogy a problémáinkra van olyan technológiai válasz, amely azokat megoldja. Leginkább a klímaváltozásra. Van az a csodavárás, hogy majd lesz olyan technológia, ami tiszta és végtelen energiát ad, mindent újra tudunk hasznosítani, kivonjuk a széndioxidot és a metánt a légkörből, stb.

Akár minden ilyen technológia rendelkezésre is állhat, akkor sem oldja meg a problémánkat.

A SARS-CoV-2 járvány megmutatta, hogy mi lesz a gond a klímaváltozással. Nem hittünk a tudósoknak, hogy baj van. Nem most mondták sem a járványokkal, sem a klímával kapcsolatban, hogy baj van (baj lehet). A járvány persze közvetlenebb veszély és lehet vele hadakozni, a klímaváltozás ennél hosszabb folyamat és sok lemondás árán nem visszakapjuk a „normális életünket”, hanem nagyjából megtarthatjuk a lemondásosat és nem lesz osztályrészünk egy sokkal rosszabb.

A járvány technológiával legyőzhető: oltásnak hívjuk ezt a technológiát

A technooptimuzmust éltető első lépés, hogy van olyan technológia, ami megoldja a problémánkat a járvány esetében adottnak látszik. Az óvatosabb hangok inkább 2021 tavaszára várták az oltást, csak a nagyon hurráoptimisták szeptemberre. Decemberre volt hatékony, biztonságos oltás. El is kezdték az oltást sok országban, köztünk hazánkban is.

A technológia meglétével nem szűnik meg a probléma

Itt vagyunk január végén, a technológia létezik és a járvány is köszöni szépen jól van. Mi van? Miért nem tűnt el a járvány és a vírus is? Legyőztük, nem!? Megvan a varázsfőzet, kicsit körülményes szállítani és nem lehet lehajtani egy feles kíséretében, de magunkhoz vehető (oltakozhatunk!).
Szóval az van, hogy a technológia megléte nem elég, azt alkalmazni is kéne. Az alkalmazáshoz nem csak akarat kell (vö. oltásellenesség) hanem oltóanyag is. Azaz, ha holnap lenne működő fúziós reaktorunk, attól még nem lehetne minden energiaszükségletünket azzal az eggyel kielégíteni. Építeni kéne sok újat. Az idő és pénz. Ahogy oltást gyártani is idő és pénz. Pénz speciel most van rá, de a gyártási kapacitás hiányzik.

Azaz hiába a megoldás léte (oltás), a tényleges megoldás (járvány vége) várat magára. Nem tudjuk meddig. Van remény, hogy tavasz végére elegen lesznek beoltva, de vannak hangok, hogy majd inkább év végére (és ebben az ütemben 2026-ra).

 

COVID-19: Egy katasztrófa íze

Nem tudom nem párhuzamba állítani a koronavírus (2019-NCoV) körüli mizériát és a klímaváltozás körüli hallgatást (legyünk őszinték, hogy a két probléma közül a klímaváltozás a nagyobb). Viszont nagyon jó példa arra, hogy mit is értünk a civilizációt érő összeomlás alatt.

A klímaválság tényleges kiterjedésével egy kicsit is tisztában levők figyelmeztetnek, hogy a civilizációnk összeomolhat (lásd például Szathmáry Eörs gondolatait itt). Nem azt mondják, hogy az emberiség, mint faj kipusztul. Az nem fog megtörténni. A civilizációnk, az élet mostani szokásos menete fog megszűnni. Milyen lehet ez? Éhínségek, háborúk, tömeges migráció, a globális kereskedelmi láncok megszűnés jellemezheti az ilyen összeomlást. Mivel egyszerre fog jelentkezni, így nem megoldható egyfajta toldozás-foldozással.

Az új koronavírus, miközben nem tűnik rosszabbnak egy sima influenzánál, a pánikon túl gazdasági problémákat is okoz. A turizmus persze megérzi ezt, de Kína alapvetően nem turizmusból él. Viszont a termelés is csökken, ahogy a karantént fenntartják (nagyon helyesen, azért lássuk be, hogy egy kevésbé gazdag és jól szervezett (kontrollált) országban sokkal jobban terjedne a vírus). És vannak az irracionális félelmek, hogy a kínai áruk vírust hordoznak (nem, alig pár órát működőképes ez a vírus a gazdaszervezeten kívül). Továbbá szítja az idegengyűlöletet, és minden "ferdeszemű" hirtelen potenciális vírusgazdává válik, pedig ha jól belegondolunk, a sarki kínai boltos lehet, hogy régebben járt Kínában, mint mi.

A klímaváltozás következtében is egyre több helyen üthetik fel a fejüket új kórokozók (nálunk is, ezt nem tudjuk eléggé hangsúlyozni). Nem kell mindig teljesen új kórokozó, mint a 2019-nCoV, elég, ha az adott területre nem jellemző üti fel a fejét. Az orvosok nem fogják felismerni, a kezelés nem ismert, vagy nem gyakorolt (hiszen addig nem fordult elő a normál praxisban). Ez is vezethet olyan részleges leálláshoz és a szomszédok / kereskedelmi partnerek általi mellőzéshez, mint a mostani járvány.


Továbbá ki fognak éleződni a konfliktusok a csökkenő források következtében. Nagyon sok helyütt kevesebb élelmiszert lehet majd termelni, mint most és jelentősen növekedni fog a népesség. A konfliktusok  emberéletet követelnek, menekültek fognak szomszédos és messzebbi országok felé indulni és a konfliktus sújtotta régió kivonódását a globális kereskedelemből. Ehhez persze nem kell konfliktus, elég egy természeti katasztrófa. 2011 végén nagyon erős esőzés sújtotta Thaiföldet, ami következtében a számítógépes háttértárak gyártása jelentősen, 30%-al visszaesett. Hirtelen sokkal drágább lett minden háttértár. A hasonló extrém időjárási jelenségek gyakorisága növekedni fog. Tehát kieshet valami a globális kereskedelmi láncból. Olyankor hirtelen leállnak a dolgok.


A kiesés hiányt generál, az munkanélküliséget és így elégedetlenséget. Most éppen Kína egy részén akadozik a termelés. Úrrá lesz rajta. Meg fogjuk érezni, de ez még inkább csak amolyan példácska. Mindeközben Jemenben éhezés van. A probléma, amennyire én tudom az iszlámon belüli vallásháború (?) része. Persze túl könnyű ezt arra fogni. Helyezkedés van. Egy része forrásokért megy. A források azok, amelyek kimerülnek a klímaváltozás következtében (mezőgazdasági forrás és ivóvíz). Mindeközben az olajból is kevesebb lesz (teljesen mindegy, hogy mennyi van még, a kitermelése egyre drágább). És bár globálisan nincs éhezés, ez nem tölti meg a jemeniek gyomrát. Ahogy Venezuelában is a gazdasági válság éhezésbe, általános elégedetlenségbe torkollott (természetesen).


Mennyi ilyen lesz a következő években? Hány ember fog meghalni? Milyen mértékben fog ez minket érinteni? Ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni. Látható, hogy ezek nem egy biológus szakterületének kérdései. De úgy látszik mi jobban átérezzük a problémát, talán azért, mert régebb óta érzékeljük.

Klímahiszti

A klímahiszti az, hogy mindenféle fura fazonok azzal jönnek, hogy gond van a világgal. Mármint értjük, hogy gond van a világgal, hiszen a Star Wars saga befejezése nem volt tökéletes, a Trónok Harcáéról ne is beszéljünk, és különben is kijött már idén valami új telefon? Szóval van ez a tökéletes világ, amibe azok a fránya fazonok (zöldek, ökoterroristák, 16 éves kislányok, stb.) belerondítanak azzal, hogy itt kérem valami nagy globális probléma van, ami nagyon rosszul fog minket érinteni.

Persze chemtrail, vakcináció és az illuminati is azon mesterkedik, hogy a világ egyre rosszabb legyen. De ezek tényleg miért jönnek ezzel a sületlenséggel (vagy sültséggel, ha az ausztrál vagy korábban az amazonaszi tüzeket tekintjük)? A vakcináció problémáját legalább értjük, mert ugye a chippek, a higany meg az autoizmus (az biztos valami autó fóbia). De hogyan is tudná az ember, a maga csekélységével befolyásolni a klímát és a környezetet? No meg miért is lenne nekünk rossz, ha egy kicsit melegebb lenne januárban, kevesebbet kéne fűteni, kevesebb gáz fog fogyni és rögtön magától meg is oldódik a probléma. És különben is, a fúziós erőművek mindjárt megoldják az egész energiaproblémát (nem).

A minket folyamatosan érő híráradatban egy aprócska rész a klímaváltozás miatt aggódók hangja. És mivel valami rosszra hívják fel a figyelmet, könnyű összemosni mindazokkal, akik azt láttatnák, hogy a világ veszélyes mert állandóan borzalmak történnek. Igen, a hírek túloznak a világ borzalmairól, mert a békének és nyugalomnak nincs hírértéke. De higgyük el, nagyon boldogak lennének az ökológusok, ha az apró kis konferenciáikon egymásnak elmondhatnák, hogy idén se halt ki egyetlen faj sem (de), az erdőink szépen nőnek és minden rendben van, jövőre foglalkozhatnánk ökológiai kérdésekkel és nem természetvédelemmel. De sajnos ilyesmit nem állíthatunk. A helyzet sokat romlott az elmúlt évtizedekben, csak most egy kicsit jobban hallhatóak vagyunk. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a helyzetet már akkor vészesnek tartották, amikor 20-25 éve erről először tanultam komolyan. A helyzet csak rosszabb lett.

Fejünkre lehet olvasni, hogy aggódtunk az ózonlyuk miatt aztán mégsem sültönk ropogósra. Azért az 50-es naptejet magunkra kenjük és 11 és 15 között nem megyünk a napra, a napszemüvegünk UV szűrős és nyáron az UV állapotokat is bemondják a hőmérséklet és a várható eső mellett. De az is csak egy hiszti volt. Mondjuk eltelt pár év, amíg betiltották a freont és társait. És ehhez az a "hiszti" is hozzásegített. Megoldódott? Részben. Részben együtt vagyunk kénytelen élni a problémával.

És az olaj is elfogyott már sokszor és lám még mindig van. A környezetvédők meg azzal jöttek, hogy azért kéne abbahagyni, mert elfogy. Egyrészt el fog fogyni. Lehet, hogy nem most, vagy nem tíz év múlva, de véges mennyiség áll rendelkezésre. Nem újul meg. Nem fenntartható az alkalmazása. Másrészt az 50-es és 70-es években még ilyen 20-30 dollár körül volt egy hordó olaj ára, és most olyan 55 dollár (inflációval korrigálva), de volt ez 145 is (adat itt). Tehát van még olaj, de egyre drágább kitermelni. És akármilyen hatékony lesz a technológia, egy fosszilis üzemanyaggal működő autó fogyasztása nem lehet 0 liter / 100 km. Minden pozitív érték mellett fogyasztjuk a véges erőforrást. Ez nem hiszti kérdése, hanem elemi matematika. És ez csak az egyik probléma az olaj égetésével, mert a szén-dioxid szint növekedése mellett ott a szmog is.

A természet pusztul. A fajok kihalnak. Persze mindig haltak ki és keletkeztek is fajok. De a kihalás részét felgyorsítottuk. És ezt nem tudjuk semmiképpen más nyakába varrni. Történelmi tény, hogy a dodó kihalását mi okoztuk. De mindig meg lehet tőlünk kérdezni, hogy miért gond, hogy nincs dodó? Miért probléma, hogy kihal pár száz (ezer?) rovar faj (nem darab egyed, egész fajok), ami valahol az őserdőben él? Általában nincs válasz. Sok faj kihalhat úgy, hogy meg se ismertük. Ha le is írtuk, nem tudjuk milyen ökológiai fülkét töltött be. Nagyon keveset tudunk a világunk működéséről! És ahelyett, hogy lehetővé tennék a kutatóknak, hogy megismerjék, és tudjuk válaszolni ezen kérdésekre, csak legyint a közvélemény egy része: "Ez csak hiszti, nincs szükségünk mindenféle rusnya rovarokra." Csak ugye más kérdés a szúnyog, a poloska, a harlekinkatica és a méhek és más beporzók. Nem mindegy melyikből van több vagy kevesebb.

Ez nem hiszti, a hiszti akkor lesz, amikor a baj annyira érezhető lesz, hogy áttöri közönyünk falát és kérdezik, hogy miért nem szóltunk. Szóltunk!

Miért nem foglalkoznak a tudósok valami fontos dologgal?

Megjelent egy cikkünk a Science-ben. Az ELTE híre nyomán az Origo is lehozta. Az egyik kommentelő ennyire méltatta: "ha kicsit körbenéznek rájönnének hogy vannak égetőbb problémák is amibe a pénzt,tudást lehetne fordítani, és még hasznos is lenne!" Példaként felhozza, hogy "A jelenlegi élővilág teljes kipusztításának elkerülése némileg mintha sürgősebb feladat lenne a több milliárd éves rejtély feltárásánál. Merthogy a második megoldása nélkül egészen jól megvoltunk eddig is, de az első probléma megoldása nélkül mind megdöglünk." Teljesen igaza van. A kérdés, hogy mit tehet a tudomány és a kutatók.

Vegyünk egy egyszerű példát. A tudósok végre legyártották a gyógyszert, ami sikeresen gyógyítja XY betegséget. Ezzel megszűnik az a betegség? Ettől meggyógyulnak az emberek? Nem. Az emberek attól gyógyulnak meg, ha be is veszik a gyógyszert. Ahhoz az kell, hogy megvegyék, megvehessék. A tudományos eredmény (betegség gyógyítható) és a kívánt végeredmény (gyógyult ember) között ott az ember és az ő társadalma. S végül az embernek és az általa kialakított társadalomnak kell cselekednie. A kutatók találhatnak megoldást, de végrehajtani az embereknek kell.

A malária ilyen betegség. Gyógyítható. Korábban a kinin, ma az artemisinin a leghatásosabb ellenszer (Tu Juju kínai kutatóasszony ezért kapta 2015-ben az orvosi Nobel-díjat). Mégis évente akár fél millió ember is meghalhat ebben a betegségben. És több százmillió ember fertőződik meg évente. Miért? Mert a gyógyszer drága. A betegség pedig a legszegényebb országokat érinti Afrikában és Ázsiában. A tudomány megtette, amit megtehetett? Igen. A probléma megmaradt? Igen. És nem a tudomány miatt. Lehet persze újabb és újabb célokat kitűzni, mint az olcsóbb gyógyszer, a terjesztő szúnyogok gyilkolása, esetleg egy oltás ellene (egyetlen oltás ment eddig át a szűrőkön, s az sem teljesen véd).

Akkor térjünk vissza a fajpusztulásra, a klímaváltozásra és az egyéb sürgős problémáinkra. Szerintem a tudomány már megtette, amit meg kellett tenni. Megmondtuk, hogy nem kéne kivágni az őserdőket, hogy vissza kell venni a széndioxid kibocsátásból, hogy környezetkímélőbben kéne élni, hogy több mindent kéne újrahasznosítani. Túl van tárgyalva.

Csak kérem be is kell vezetni ezeket a megoldásokat. És azok kényelmetlenséggel és költséggel járnak. Van, amit sikerült lenyelnünk. Naponta többször kimegyek a fagyban, hogy a papírszemetet a kék kukákba, a műanyagot pedig a sárgába rakjam, valamint a komposztba a növényi ételmaradékot. Nem kérek/kapok a boltban zacskót, hogy aztán azonnal el is dobjam (kivéve persze, hogy mi magyarok gyűjtjük a zacskókat). Tettünk kis lépéseket. De globálisan ez kevés. Mert még mindig túl sokat fogyasztunk és túl sokat pöfékelünk el. Értelmetlenül szállítunk fél világon át dolgokat, amiket itthon is elő lehetne állítani (szerintem a protekcionista gazdaságnak ez lenne a fő érve). Amikor van olyan kamionsofőr, aki csak ásványvizet szállít A-ból B-be egy fajtát, s B-ből A-ba egy másikat, akkor érthetjük, hogy mi a gond.

A tudományra túl sokan tekintenek egyfajta mágiára. Hoznia kell a csodákat, vagy megbüntetjük. Ott tartunk, mint a középkori királyok az alkimistáikkal: várták tőlük a megoldást pénzügyi problémáikra, de eretnekségért bármikor máglyára lehetett őket vetni (vö. harc a tudomány ellen). És a tudomány nagyszerű forrása a csodáknak. Csak tekintsünk úgy rá, mint a folyamatra, ami a varázsreceptet előállítja. A receptet utána meg kell főzni, s bizony lenyelni a kotyvalékot. E nélkül nem működik!

Szóval mi tudósok tudjuk mi a fontos. Azzal is foglalkozunk. De nagyon sok problémára tudjuk a megoldást. Egyszerűen követni kell a receptet. Sajnos a receptek nem úgy kezdődnek, hogy "Végy egy nagy vödör jégkrémet, majszold el 3 óra TV nézés közben és utána szavazz a legnagyobb baromra, aki a listán van." Érdekes ezeket a recepteket tökéletesen követni tudjuk. De az olyat, hogy "Ne ülj be az autódba, mert igazából biciklivel is odaértsz!" (magam is vétkes vagyok benne, nem tagadom) vagy "Ne vegyél a világ másik felén gyártottat, akkor se, ha a hazai drágább!" nem tartjuk be. Mert meg kéne erőltetnünk magunkat.

Szóval a tudománytól igazából nem megoldást várunk a problémákra. Hanem olyan megoldásra, ami nekünk semmi erőfeszítésbe nem kerül. S tudjátok mit? Még ezzel is foglalkozunk. A kényelmesebbé tételen. Csak közben pontosan tudjuk, hogy ez nem fontos. A fontos az, hogy megismerjük a világot. Akkor esetleg már előre szólhatunk, hogy "ezt inkább meg se szokjuk, mert baj lesz belőle".

A tudás eszköz, amit lehet jóra és rossz is használni. S sajnos lehet nem használni is és sírni, hogy nem elég kényelmes a használata.

Az ember nem tudja megváltoztatni a környezetet (?)

Úgy látszik így a forróság közepette alacsonyabb az ingerküszöböm az ember felelősségét a klímaváltozásban tagadókkal kapcsolatban. Nemrég Jon Stewart Daily Show egy tavalyi adását néztem, amiben az USA tudomány, űrkutatás és technológia bizottságának tagjai rohantak ki a globális felmelegedés ellen. De ez egy régi történet. A HVG-ben viszont a múlt heti számban közölték Del Medico Imre  olvasói levelét, amelyben azt írja, hogy

"Cikkükbet és egyéb hasonló írásokat olvasva azt kell hinnem, hogy a klímaváltozás okait keresők túlbecsülik az emberiség képességeit. Nem fogadom el azt a véleményt, amely szerint a klímaváltozás, ami napjainkban felmelegedésben nyilvánul meg, az emberség tevékenységének a következménye."

A vita már nem arról szól, hogy változik-e a klíma. Változik. Hanem, hogy ki a felelős. Ugyanis, ha nem mi emberek vagyunk azok, akkor nem kell semmit tennünk a további károk megelőzéséért, mert úgysem mi okozzunk. Tehát lehet környezetet szennyezni, még több fosszilis tüzelőanyagot elégetni, stb.

Mindez arra a mantraként ismételt tételre alapozzák, hogy - megint az olvasói levélből idézve - "a természet erőivel szemben parányiak vagyunk."

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

A következő alkalommal, amikor bekapcsolod a Googlemap szolgáltatást ne csak a menetidőt, a dugókat és az alternatív utakat nézd, hanem vegyél egy kicsit vissza a nagyításból és nézd meg mit látsz! 

GoogleMap műholdkép a XVII. kerület és környékéről.

A mély zöld részek erdősek. A Naplás tó és környéke ott középen. Jobbra fent a Gödöllői-dombság. Bal alul az a nagyon élettelinek látszó rész az Új Köztemető...

A többi beépített- és mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Olyan jellegű környezet, ami évtízezrekkel ez előtt még nem létezett. Ma a Föld egy tekintélyes részét megművelt földek fedik, amelyeken 1 darab faj növekszik csak azért, hogy a "természet erőivel szemben parányi" embernek legyen mit ennie.

A legelőként (zöld) és növénytermesztésre használt területek (narancssárga).

Nézzük meg jól ezt a térképet! A narancs részen az eredeti növényzet le lett cserélve - az ember által! Magától nem nő olyan szép sorokban a búza. A fehér részek a dzsungelek (amazóniai esőerdő, az afrikai esőerdők és Indokína esőerdejei), a sivatagok (Szahara, Góbi-, Atacama-, Nabib-sivatag), a magas hegyek (a Himalája szép nagy fehér folt, de az Alpok és a Kárpátok félkaréja is látszik), valamint a hideg égöv. Minden más részt így-vagy-úgy, de a saját hasznunkra próbáltunk fordítani. Aki valaha tanult bármit is az időjárásról, az tudja, hogy a vegetációnak (a növényeknek) fontos szerepe van a lokális klíma kialakításában. Más az időjárás egy erdőben (és fölötte), mint egy kukoricaföldön.

De szépen ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

Mi olyan parányiak vagyunk, hogy szinte semmit nem tudunk tenni Földünkkel.

Brazil őserdő tarvágása

A szél néha kidönt fákat, esetleg az UFO-k szépen úttól-útig rajzolnak egy nagy négyszöget a Brazil őserdőbe, de természetesen, mi emberek ilyet nem tudunk.

Magyarország vízrajza is pontosan úgy néz ki, mint 100 évvel ezelőtt:

Igaz lehet, hogy a napfolt tevékenység vagy mi egyenesítette ki azokat a fránya folyókat és csapolta le a mocsarakat. Az a 127 km² területű tó a Tiszán is biztosan azért van, mert a sok sulyom miatt nem tud elfolyni a víz a környékről. A Kiskörei Vízerőműnek semmi köze a dologhoz.
A környezethez mi hozzá se nyúltunk. Néha kisebb üregeket vájunk bele, de az üregi nyulak is tesznek ilyet, s biztosan ők a felelősek ezért is:

Külszíni fejtés. A kép alján azok házak, csak a méretek becslése miatt írom.

De szépen ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

S az ökológus mellett most kitör belőlem az evolúcióbiológus is. Vegyünk egy mély lélegzetet! Akárhol is vagyunk, lehet ez a szippantás akármilyen kellemetlen is, egy biztos: oxigén van benne (különben nem tudnánk olvasni). Miért is van oxigén a légkörben? A fotoszintézis miatt. Jelenleg 21% a légkörnek oxigén. Az élet keletkezésekor szinte semennyi oxigén nem volt a légkörben (egyes 1-2%-ot azért megengednek). Aztán a cianobaktériumok "felfedezték" a fotoszintézist, amivel vizet bontanak, a hidrogénnel a szén-dioxidot redukálják, míg az oxigént kibocsátják. Évmilliókba telt, míg megváltoztatták a Földet olyanná, amilyen ma: oxigéndús légkörűvé. De kétségtelen, hogy élőlények képesek voltak nemhogy a klímát megváltoztatni, de a légkör összetételét!
Az élőlények állandóan változtatják a környezetet. Többjük direkt teszi, hogy a környezet olyan legyen, ami nekik megfelelő. Erről szól az egész niche konstrukció elmélet. Röviden ez az, hogy az élőlények nem egyszerűen csak elszenvedői a környezetnek, amihez alkalmazkodniuk kell, hanem aktív alakítói is. Gondoljunk egy hódgátra. A hód megváltoztatja a környezetet.
A termeszvárak is teljesen más mikroklímával rendelkeznek, mint a környezet, amiben a termeszvár áll. A termeszvár a helyi környezet megváltoztatása olyanná, hogy az jó legyen az adott fajnak.
Az ember jár élen a környezet megváltoztatásában. Lásd mezőgazdaság és a városok. Belegondoltunk, hogy egy a szavannához alkalmazkodott, csupasz jószág mit keres olyan éghajlaton, ahol fagyhat? Nem is húzza sokáig kint a hidegben. Szépen felvesszük más állatok bundáját (ha már nekünk nincs) és bebújunk a tűzzel melegített barlangunkba/házunkba. Abba a mikrokörnyezetbe, ami a számunkra elviselhető 18-25 °C fokot nyújtja.
A világ minden táján megtalálható fajról beszélünk, amiből 7 milliárdnál több járkál a Földön.

De szépen ismételjük:

Az ember nem (de más élőlény igen) képes megváltoztatni a környezetet

Éves szinten 30 billió tonna szén-dioxidot eregetünk a levegőbe a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével¹. Szerencsére a növények ennek egy részét megkötik. Ha nem tennék, akkor ugye a szén-dioxid egyre csak dúsulna, s ott tartanánk, mint a Vénusz, amelynek légköre 98% CO₂, s az üvegházhatás következtében a felszíni hőmérséklet a nem túl kellemes 462 °C. A ma felhasznált olaj és földgáz valaha él élőlényekből származik. Nem bomlottak el, nem lett belőlük szén-dioxid, hanem a föld mélyébe kerültek. Ezt az évmilliók alatt lerakódott szenet eresztjük most a környezetbe. Ez és a mindenféle egyéb gáz, amelyek - például freon - sohasem keletkeztek maguktól nagy mennyiségben a Földön, hatásáról vitatkozunk. S ez az, aminek az időjárásra gyakorolt hatását vitatják.
Tehetik, mert ugye a levegőről beszélünk, ami színtelen és szagtalan, a klíma meg egy olyan dolog, amit 3 napra előre pontosan jelezni is nehézkes. És azt az előrejelzést is nagyon sok paraméteres matematikai egyenletek megoldásával érik el. Nem egy egyszerű dolog. Ráadásul nem lehet vele kísérletezni. Nincs még 10 Földünk, hogy azokon ezt-azt megváltoztatva megnézzük mi történik. Ez az egy Földünk van, ez nem kísérlet, ez a bőrünkre megy.

S ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet!