2015. augusztus 13., csütörtök

Az ember nem tudja megváltoztatni a környezetet (?)

Úgy látszik így a forróság közepette alacsonyabb az ingerküszöböm az ember felelősségét a klímaváltozásban tagadókkal kapcsolatban. Nemrég Jon Stewart Daily Show egy tavalyi adását néztem, amiben az USA tudomány, űrkutatás és technológia bizottságának tagjai rohantak ki a globális felmelegedés ellen. De ez egy régi történet. A HVG-ben viszont a múlt heti számban közölték Del Medico Imre  olvasói levelét, amelyben azt írja, hogy
"Cikkükbet és egyéb hasonló írásokat olvasva azt kell hinnem, hogy a klímaváltozás okait keresők túlbecsülik az emberiség képességeit. Nem fogadom el azt a véleményt, amely szerint a klímaváltozás, ami napjainkban felmelegedésben nyilvánul meg, az emberség tevékenységének a következménye."
A vita már nem arról szól, hogy változik-e a klíma. Változik. Hanem, hogy ki a felelős. Ugyanis, ha nem mi emberek vagyunk azok, akkor nem kell semmit tennünk a további károk megelőzéséért, mert úgysem mi okozzunk. Tehát lehet környezetet szennyezni, még több fosszilis tüzelőanyagot elégetni, stb.
Mindez arra a mantraként ismételt tételre alapozzák, hogy - megint az olvasói levélből idézve - "a természet erőivel szemben parányiak vagyunk."
Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

A következő alkalommal, amikor bekapcsolod a Googlemap szolgáltatást ne csak a menetidőt, a dugókat és az alternatív utakat nézd, hanem vegyél egy kicsit vissza a nagyításból és nézd meg mit látsz! 
GoogleMap műholdkép a XVII. kerület és környékéről.
A mély zöld részek erdősek. A Naplás tó és környéke ott középen. Jobbra fent a Gödöllői-dombság. Bal alul az a nagyon élettelinek látszó rész az Új Köztemető...
A többi beépített- és mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Olyan jellegű környezet, ami évtízezrekkel ez előtt még nem létezett. Ma a Föld egy tekintélyes részét megművelt földek fedik, amelyeken 1 darab faj növekszik csak azért, hogy a "természet erőivel szemben parányi" embernek legyen mit ennie.
A legelőként (zöld) és növénytermesztésre használt területek (narancssárga).
Nézzük meg jól ezt a térképet! A narancs részen az eredeti növényzet le lett cserélve - az ember által! Magától nem nő olyan szép sorokban a búza. A fehér részek a dzsungelek (amazóniai esőerdő, az afrikai esőerdők és Indokína esőerdejei), a sivatagok (Szahara, Góbi-, Atacama-, Nabib-sivatag), a magas hegyek (a Himalája szép nagy fehér folt, de az Alpok és a Kárpátok félkaréja is látszik), valamint a hideg égöv. Minden más részt így-vagy-úgy, de a saját hasznunkra próbáltunk fordítani. Aki valaha tanult bármit is az időjárásról, az tudja, hogy a vegetációnak (a növényeknek) fontos szerepe van a lokális klíma kialakításában. Más az időjárás egy erdőben (és fölötte), mint egy kukoricaföldön.
De szépen ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

Mi olyan parányiak vagyunk, hogy szinte semmit nem tudunk tenni Földünkkel.
Brazil őserdő tarvágása
A szél néha kidönt fákat, esetleg az UFO-k szépen úttól-útig rajzolnak egy nagy négyszöget a Brazil őserdőbe, de természetesen, mi emberek ilyet nem tudunk.
Magyarország vízrajza is pontosan úgy néz ki, mint 100 évvel ezelőtt:
Igaz lehet, hogy a napfolt tevékenység vagy mi egyenesítette ki azokat a fránya folyókat és csapolta le a mocsarakat. Az a 127 km2 területű tó a Tiszán is biztosan azért van, mert a sok sulyom miatt nem tud elfolyni a víz a környékről. A Kiskörei Vízerőműnek semmi köze a dologhoz.
A környezethez mi hozzá se nyúltunk. Néha kisebb üregeket vájunk bele, de az üregi nyulak is tesznek ilyet, s biztosan ők a felelősek ezért is:
Külszíni fejtés. A kép alján azok házak, csak a méretek becslése miatt írom.
De szépen ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

S az ökológus mellett most kitör belőlem az evolúcióbiológus is. Vegyünk egy mély lélegzetet! Akárhol is vagyunk, lehet ez a szippantás akármilyen kellemetlen is, egy biztos: oxigén van benne (különben nem tudnánk olvasni). Miért is van oxigén a légkörben? A fotoszintézis miatt. Jelenleg 21% a légkörnek oxigén. Az élet keletkezésekor szinte semennyi oxigén nem volt a légkörben (egyes 1-2%-ot azért megengednek). Aztán a cianobaktériumok "felfedezték" a fotoszintézist, amivel vizet bontanak, a hidrogénnel a szén-dioxidot redukálják, míg az oxigént kibocsátják. Évmilliókba telt, míg megváltoztatták a Földet olyanná, amilyen ma: oxigéndús légkörűvé. De kétségtelen, hogy élőlények képesek voltak nemhogy a klímát megváltoztatni, de a légkör összetételét!
Az élőlények állandóan változtatják a környezetet. Többjük direkt teszi, hogy a környezet olyan legyen, ami nekik megfelelő. Erről szól az egész niche konstrukció elmélet. Röviden ez az, hogy az élőlények nem egyszerűen csak elszenvedői a környezetnek, amihez alkalmazkodniuk kell, hanem aktív alakítói is. Gondoljunk egy hódgátra. A hód megváltoztatja a környezetet.
A termeszvárak is teljesen más mikroklímával rendelkeznek, mint a környezet, amiben a termeszvár áll. A termeszvár a helyi környezet megváltoztatása olyanná, hogy az jó legyen az adott fajnak.
Az ember jár élen a környezet megváltoztatásában. Lásd mezőgazdaság és a városok. Belegondoltunk, hogy egy a szavannához alkalmazkodott, csupasz jószág mit keres olyan éghajlaton, ahol fagyhat? Nem is húzza sokáig kint a hidegben. Szépen felvesszük más állatok bundáját (ha már nekünk nincs) és bebújunk a tűzzel melegített barlangunkba/házunkba. Abba a mikrokörnyezetbe, ami a számunkra elviselhető 18-25 °C fokot nyújtja.
A világ minden táján megtalálható fajról beszélünk, amiből 7 milliárdnál több járkál a Földön.

De szépen ismételjük:

Az ember nem (de más élőlény igen) képes megváltoztatni a környezetet

Éves szinten 30 billió tonna szén-dioxidot eregetünk a levegőbe a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével1. Szerencsére a növények ennek egy részét megkötik. Ha nem tennék, akkor ugye a szén-dioxid egyre csak dúsulna, s ott tartanánk, mint a Vénusz, amelynek légköre 98% CO2, s az üvegházhatás következtében a felszíni hőmérséklet a nem túl kellemes 462 °C. A ma felhasznált olaj és földgáz valaha él élőlényekből származik. Nem bomlottak el, nem lett belőlük szén-dioxid, hanem a föld mélyébe kerültek. Ezt az évmilliók alatt lerakódott szenet eresztjük most a környezetbe. Ez és a mindenféle egyéb gáz, amelyek - például freon - sohasem keletkeztek maguktól nagy mennyiségben a Földön, hatásáról vitatkozunk. S ez az, aminek az időjárásra gyakorolt hatását vitatják.
Tehetik, mert ugye a levegőről beszélünk, ami színtelen és szagtalan, a klíma meg egy olyan dolog, amit 3 napra előre pontosan jelezni is nehézkes. És azt az előrejelzést is nagyon sok paraméteres matematikai egyenletek megoldásával érik el. Nem egy egyszerű dolog. Ráadásul nem lehet vele kísérletezni. Nincs még 10 Földünk, hogy azokon ezt-azt megváltoztatva megnézzük mi történik. Ez az egy Földünk van, ez nem kísérlet, ez a bőrünkre megy.

S ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet!


2015. augusztus 1., szombat

Mi a baj az oktatással? - Ezek a mai fiatalok

Az oktatás problémáját szokás a silány emberanyagra fogni. "A mi időnkben" mi rendesen tanultunk; keményen követeltek tőlünk, de vettük az akadályokat; meg úgy általában minden jobb volt. Tényleg egyre rosszabbak a fiatalok?
Nem.
De hát a mai fiatalok sokkal erkölcstelenebbek, mint mi! Igen, a mai fiatalok sokkal lazábban élnek, mint mi 40-hez közeledőek. Viszont nem élnek egy fikarcnyival sem erkölcstelenebbül, mint mi, amikor 20 évesek voltunk. Kérem emlékezzünk arra milyen volt 20 évesnek lenni! Nehéz, de próbáljuk meg!
Megöregedtünk és máshogy látjuk a világot. Ez bennem akkor tudatosult, amikor megláttam a gyerekeimet ugyanazon a patakparton játszani, amin én is játszottam, amikor annyi voltam, mint most ők. 6-8 évesen az egész egy kihívás volt. Egyik kőről a másikra ugrálni. Kaland. Szülőként csak éles köveket, vizes ruhát és megfázást láttam. És ekkor belém hasított: nem a patakpart változott meg, hanem én.
S ez szinte mindenre igaz. Mert ugye a mostani gyerekek csak a tabletjüket és a mobiljukat bámulják, de bezzeg a mi időnkben. Mi meg a C64-ünket bámultuk naphosszat. S persze most jöhetek azzal, hogy angolul tanultunk a játékokkal, meg minden. Gyerekek voltunk és játszottunk. A kütyük változnak, a gyerekek nem. Persze én szerettem olvasni. De én se azt olvastam, amit a szüleim szerettek (megvették az összes indiános könyvet, mert ők azt olvasták gyerekkorukban, én egyet sem). Szülőként természetesen nem mondom, hogy "csak játssz egész nap a gépeddel drága gyermekem", de belül megértem őket.
Ahogy megértem a hallgatókat, hogy 18-24 évesen más dolga is van az embernek, mint tanulni. Itt viszont engedjék meg nekem, hogy "megaszongyam a tutit": tanulni egyszerűbb fiatalon, bulizni viszont később is pontosan ugyanolyan önfeledten lehet.

Bizonyos dolgok azonban változtak. Ezek nem róhatóak fel a hallgatóknak, de mégis megváltoztatták a hallgatói közönséget, s így az oktatói munkát:
  • Tömegképzés. Első általános kémia előadáson Torkon Kornél Tanár Úr rögtön közölte velünk, hogy "ennyi biológusra egész Európában nincs szükség". Akkor nem tudtuk, hogy mi voltunk az első felduzzasztott évfolyam. Mi 60-an voltunk, s nem 30-an. Utánunk 90 biológus kezdte meg tanulmányait, majd 200, 300. Pár év leforgása alatt megtízszereződött a hallgatói létszám. Ez a 90-es évek második fele volt. Közben az oktatói létszám erősen megcsappant a Bokros-csomag jóvoltából. Az oktatói gárdát ért megrázkódtatásról majd később írok1, most a hallgatókra fókuszálok. Elkerülhetetlen, hogy akkor amikor a legjobb 30 ember került be biológusnak (sokan akár évekig is próbálkoztak a felvételivel), akkor jobb emberanyag ült a padokban, mint amikor tízszer annyi. Ennyi hallgató között már van olyan, aki nem olyan motivált, esetleg gyengébb képességű. Az a 30 nagyon lelkes hallgató most is itt van (sőt több is). De van mellettük sok olyan is, akik kihullanak. De az a képzés, amiben kiszóródik a hallgatók kétharmada (hiszen olyan 100 biológus végzi el az alapképzést minden évben), már nem az a képzés, mint amiben 30-ból 30 végzett.
  • Nincs egységes tankönyv és felvételi. Nincs egységes középiskolai tankönyv. A pluralizmus egyrészről jó, másrészről viszont nincs meg az a közös alap, amit minden elsős biológus tud. Ehhez persze elég lenne egy egységes felvételi. Egységes felvételi alatt nem központi érettségit értek, az van, hanem kötelező emelt szintű érettségit. Amikor én felvételiztem, akkor kémiából és biológiából kellett felvételizni. Írásban és szóban is. Azaz mindenkinek kellett a biológiát és a kémiát tudnia. Csak úgy kerülhetett be biológus képzésre. Ma ez nincs. És nincs szóbeli sem. Persze ma ódzkodunk a szóbelitől, mert az ugye szubjektív. Az. Mégis egy sokkal jobb szűrő volt, mint, hogy esetleg első félév végén kell embereket kiszórni, mert nem tud értelmesen beszélni.
  • Kreditrendszer. A kreditrendszerrel egyben lazult a hallgatókon levő nyomás, hogy egy bizonyos vizsgát akkor letegyenek, amikor azt a tanulmányi rend előírja. Ha most nem, akkor letehetik a következő félévben, vagy az azt következőkben. Könnyebb halogatni a vizsgákat, s közben repülnek az évek. A mi időnkben ha buktunk, akkor vesztettünk egy évet. S nem nagyon mehettünk tovább a képzéssel. S ezért nem is mertük megtenni, hogy bukjunk. Ne értsetek félre, a kreditrendszernek megvannak a maga előnyei. A rugalmasabb képzésnek is. Én magam is kihasználtam ennek az előszelét. A második szakomat bevallom nem végeztem el időben (két kutató szak egymás mellett azért nem annyira egyszerű, főleg amikor az embernek 10 laborja lenne egy félévben). A vegyész szakot így sok évig jártam, de a biológust 5 év alatt befejeztem és egyszer sem buktam. Ehhez azért azt is hozzá kell tennem, hogy a biológus szak akkor elvégezhető volt 5 év alatt. Volt elég időnk minden vizsgára, amelyeken nem kértek lehetetlent. Tanulni kellett. Sokat. De volt rá időnk. Ma azt látom, hogy a hallgatóknak nincs ideje (s nem a bulik miatt, de erről később2).
Mindez nem vigasztalja az oktatót, amikor felkészületlen vizsgázókkal találkozik. Felkészületlen vizsgázók a "mi időnkben" is voltak. A "mi időnkben" is volt, aki nem járt előadásokra. A "mi időnkben" is volt, aki azt az 1-2 tételt szerette volna kihúzni, amit megtanult. Csak azok nem minket bosszantottak, hanem a mi tanárainkat.
De az "én időmben" én is csak annyit tudtam biológiából, mint az átlag biológushallgató. Vizsgára felkészültem. Némelyikre jobban, másokra rosszabbul. És biztosan mondtam bődületes baromságokat is3. Most, 15 évvel később, lényegesen többet tudok evolúcióbiológiából, illetve az ökológiai bizonyos részeiből, mint akkor. No, de ez a természetes. Ez a szakmám, ebből kell sokat tudnom. Elvárt, hogy többet tudjak, mint a hallgatók. A hallgatókat így nem ahhoz kell mérni, hogy én mit tudok most biológiából (annak egyes részeiből), hanem, hogy mit mondtam el nekik ebből, s abból mit várok el, hogy meg is értsenek és vissza tudjanak mondani.
S örömmel állíthatom, vannak, nem is kevesen, akik nagyon szépen lefelelnek a vizsgán.


1 Az oktatói gárdát érintő változások, s azoknak az oktatásra való kihatásairól fontos és kell beszélni ahhoz, hogy mindenki megértse miért is tart ott a magyar felsőoktatás ahol tart (és miért nem tart sokkal rosszabb helyen, s milyen körülmények között tarthatna sokkal jobban is).
2 Fontos elemeznem majd a képzési rend hatását az oktatásra. Az ember az gondolná, hogy majdnem mindegy milyen sorrendben és eloszlásban vannak az előadások, de nem. Nem mindegy, hogy a félévben hány vizsga van és hány gyakorlatra kell közben készülni. Egy képzés megszervezése és optimalizálása nem csak arról szól, hogy mit tanítsunk és hogyan, hanem arról is, hogy milyen ütemezésben.
3 A mai napig emlegetett "gyöngyszem" tőlem egyik rovarbeszámolóról származik. Gyakvezetőnk megkérdezi miben él a szú? Tölgyben hasalom rá, mondva egy elég elterjedt fafajt. Nem, kapom a lehangoló választ. Akkor a másik, bükk. Erre mondják, hogy ez nem jött be. A megoldás amúgy a fenyő.