COVID-19: A kutató és az ember vívódásai

Nem egyszerű biológus kutatónak lenni egy világjárvány közepén. Próbára teszi az amúgy is kicsavart elménket és az elvárt távolságtartó hozzáállást. Távolságot normál időkben nem egymástól kell tartanunk, hanem a témától, és azt előítéletek nélkül kell (kéne) szemlélni.

Ha megkérdeznek egy virológust, járványtanászt, orvost vagy mezei biológust, mint én, akkor azt fogjuk mondani, hogy az ország lezárása rendben van, a járvány terjedését akadályozni szükséges. Ezt mondatja velünk a járványtani alapmodell, amelyből egyértelmű, hogy le kell nyomni az átadás valószínűségét. Ezt mondatja az a kevés (vagy sok), amit kórokozókról tanultunk, mert nem tesz jót a szervezetünknek, ha megbetegszünk. Nem szabad egy virológusnak felróni, hogy tart a vírusoktól. Egész életét olyan valamik tanulmányozásával töltötte, amik megbetegítenek és mindenféle rombolást végeznek bennünk. Nem szabad egy járványtanásznak felróni, hogy halottakat, megtelő kórházakat, szövődményeket lát. Ezzel foglalkozik. Ne rójuk fel egy orvosnak, hogy betegeket lát, és gondolom minden embertársának azt kívánja, hogy ne kelljen vele találkoznia, amikor fehér köpeny van rajta.

Más szakma képviselői máshogy látják a világot. A közgazdászok biztosan kieső GDP-t, bezuhanó gazdaságot, tönkremenő ágazatokat látnak. A szociológusok növekvő egyenlőtlenséget, leszakadó régiókat, oktatásból kimaradó gyerekeket. Egy pszichológus a bezártság és a magány problémáit fogja látni.

Az ember – szakmájától függetlenül – a saját életét érintő dolgokat fogja inkább hiányolni

Bár biológus vagyok, de családapa, gyerek, oktató is (és még sok minden címkét magamra aggathatok). És engem a családapád zavar, hogy a tini gyerekeim nem ülnek az iskolapadban, nem bandáznak és csevegnek a haverjaikkal. Mert ennek most lenne az ideje, és nem lehet pótolni. Gyerekként, testvérként zavar, hogy ritkán találkozom a szüleimmel vagy a testvéremmel (a telefon nem olyan). Hiányzott a nagy családi Húsvét, hiányzott a nagy családi Karácsony. Oktatóként ki szeretnék állni a diákok elé egy előadóban és előadni nekik, látni az arcukat, a szünetben beszélgetni velük. És le szeretnék menni kardozni legalább heti egyszer.

Járványkezelés kapcsán kevésbé fáj, ami kevésbé érint

De annyira azért nem zavar engem, hogy nincsenek fergeteges bulik, nincsenek nyitva este a kocsmák, és nincs színház. Mert én ilyen vagyok. Zavar, hogy nem szürcsölhetem a kapucsínót rendes csészéből egy dobos torta mellett, de éttermek nélkül hosszabb ideig megvagyok. Más ember meg másmilyen.

Nyilatkozhatok-e emberként?

De lehetek én csak egyszerűen ember? Beleordíthatom-e a világba, hogy most azonnal ültessenek 50 hallgatót a terembe, hogy én jelen levő közönség előtt beszélhessek? Elpanaszolhatom-e fájdalmamat, hogy konferenciák nélkül sivár a tudományos élet? Vagy megjegyezhetem, hogy jó-jó felvételről egy operett, de úgy ott ülve azért egy teljesen más minőség? Nem kockáztatom, hogy úgy fog továbbadódni, hogy "a biológus az azonnali nyitás mellett szólalt fel"? (leszögezem, hogy nem tettem ilyet)

Járvány, vírus, oltás témákban csak nagyon óvatosan, mindig a szakma felől közelítve beszélhetek

Én ezt látom a virológusok, járványmatematikusok, orvosok, biológusok nyilatkozatai mögött: a szakmájuk, a szakmai meggyőződésük nem engedi, hogy emberként az önös érdekeik és vágyaik alapján kezdjenek fejtegetésbe.

Ne médiamunkások és újságírók elmélkedjenek a járványtanról

Zavar, amikor egy műsorban (ami amúgy jó) egy adag újságíró szapulja a virológusokat, hogy azok valamiért rosszat akarnak a vendéglátásnak, meg szobafogságra ítélnének mindenkit. A kutatók / orvosok / szakemberek nem hoznak törvényeket és szabályokat. Nem víruscelebek, hanem szakemberek. Akiknek van egy szakmai véleménye, ami a világnak egy vetülete. Ahogy fent írtam a világnak van más, gazdasági, társadalmi, pszichológiai, stb., vetülete. Ezekről a vetületekről ugyanúgy kell beszélni, mint a távolságtartásról. Csak könyörgöm, ne a virológust kérdezzük az intézkedések jogi vetületéről, a szociológust a vírus sejtbe való bejutásáról és a járványügyi szakembert a távoktatás pedagógiájáról. Abból nem fog semmi jó kisülni.

Szerintem

Felértékelődnek azok a helyzetek, amikor egyszerűen a véleményemre kíváncsi valaki. Az emberi véleményemre. Tetszik-e egy társasjáték? Milyen hosszú legyen egy nadrág szára? Lehet-e rózsaszín kalapot hordani? Mi a véleményem egy sorozatról? Örömmel megosztom a véleményemet (ilyenek vagyunk, szeretjük megmondani a tutit). De tudom, hogy ezekben a kérdésekben csak egy ember vagyok egy véleménnyel.

Biológia kapcsán viszont a nagybetűs tudományt képviselem, akármilyen apró porszem is vagyok. Így az emberi véleményemet is meg kell tartanom magamnak.

Ugye senki nem gondolta, hogy megússzátok a rózsaszín nyakkendőt, ha már másról nem mondhatok magánvéleményt a szakmai integritásom megtartása okán?

CDC és az iskolanyitás

A CDC azaz az USA közegészségügyi hivatala kiadott egy ajánlást, hogy miként és milyen feltételek mellett nyithatnak az iskolák, azaz térhetnek vissza a jelenléti oktatáshoz. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy egy ilyen ajánlás nem IGEN/NEM jellegű, ahol egy kontinensnyi országra egyöntetűen azt mondják, hogy „mintha mi sem történt volna” vagy „még egy kis távoktatás nem fog ártani”. A feltételek természetesen a járvány közösségben való kiterjedése, a miként pedig, hogy milyen óvintézkedéseket kéne betartani az iskoláknak és tanulóiknak.

• Az iskoláknak kéne lennie az utolsónak, amik bezárnak és az elsőnek, amelyek kinyitnak. A gyerekeknek szüksége van a jelenléti oktatásra!
• Az személyes oktatás fontosabb, mint az órán kívüli foglalkozások, mint a sport és egyéb iskolai foglalkozások.
• A tanárokat és az iskolák munkatársait, amit lehet be kéne oltani.

 

Milyen feltételek mellett nyithatnak az iskolák?

Alacsony terjedés (100 ezer főre 0–9 új fertőzött az elmúlt héten és a PCR tesztek 5%-nál kevesebb pozitív eredmény): Minden iskola nyitva és az iskolán kívüli foglalkozások (sport) is megtartható persze távolságtartás mellett.

Közepes terjedésnél (100 ezer főre 10–49 új fertőzött az elmúlt héten és a PCR tesztek legfeljebb 8% pozitív) minden iskola nyitva lehet (gimi is), de az iskolán kívüli foglalkozásokat csak akkor lehet megtartani, ha távolság tartható.

Jelentős terjedésnél (100 ezer főre 50–99 új fertőzött az elmúlt héten és a PCR tesztek 8,0–9,8% pozitív): Mindenki hibrid módon vagy csökkentett jelenléttel lehetnek az iskolába. Iskolán kívüli tevékenységek csak szabadban és távolságtartással.

Magas terjedésnél (100-nál több új fertőzött az elmúlt héten 100 ezer főre, a tesztek több, mint 10%-a pozitív) az alsósok csökkentett jelenléttel vagy hibrid oktatásban. A felsősök és középiskolások pedig távoktatásban. Iskolán kívüli tevékenységek csak virtuálisan.

 

Miként lehet biztonságos a jelenléti oktatás?

• Helyes maszkviselés mindenütt
• Fizikai távolságtartás
• Kézmosás és „tüsszentési protokoll” (valamelyik élelmiszerüzletben hallom ezt állandóan, a lényeg, hogy ne tüsszentsük/köhögjük telibe a másikat)
• Takarítás
• Kontaktkutatás, és karantén a fertőzésben érintetteknek
• Tesztelni kéne, hogy csírájában elfojtható legyen bármilyen az iskolában átadódó fertőzés. Minden tünetes gyermek, tanárai és az összes kapcsolatának tesztelése lenne szükséges. A tanárokat akár hetente lehetne tesztelni. A diákokat csak közepes közösségi terjedéstől fölfele.

 

Katelyn Jetelina amerikai epidemiológus, akitől átveszem ezeket az anyagokat (beleolvasok az eredeti forrásba, eddig mindig azt írta le, ami ott van) felhívja a figyelmet arra, hogy a CDC-nek nincs végrehajtó hatalma, csak ajánlásokat fogalmazhat meg. Az ajánlásokat pedig vagy betartják vagy sem. Az ajánlások szigorúak az óvintézkedések terén, de a gyerekek fizikai és mentális egészsége és fejlődése szempontjából fontos célt szolgálnak.

Láthatjuk miért nem működik a technooptimizmus

2019-ben írtam arról, hogy szerintem miért nem működik a technooptimizmus. A technooptimizmus azt jelenti, hogy a problémáinkra van olyan technológiai válasz, amely azokat megoldja. Leginkább a klímaváltozásra. Van az a csodavárás, hogy majd lesz olyan technológia, ami tiszta és végtelen energiát ad, mindent újra tudunk hasznosítani, kivonjuk a széndioxidot és a metánt a légkörből, stb.

Akár minden ilyen technológia rendelkezésre is állhat, akkor sem oldja meg a problémánkat.

A SARS-CoV-2 járvány megmutatta, hogy mi lesz a gond a klímaváltozással. Nem hittünk a tudósoknak, hogy baj van. Nem most mondták sem a járványokkal, sem a klímával kapcsolatban, hogy baj van (baj lehet). A járvány persze közvetlenebb veszély és lehet vele hadakozni, a klímaváltozás ennél hosszabb folyamat és sok lemondás árán nem visszakapjuk a „normális életünket”, hanem nagyjából megtarthatjuk a lemondásosat és nem lesz osztályrészünk egy sokkal rosszabb.

A járvány technológiával legyőzhető: oltásnak hívjuk ezt a technológiát

A technooptimuzmust éltető első lépés, hogy van olyan technológia, ami megoldja a problémánkat a járvány esetében adottnak látszik. Az óvatosabb hangok inkább 2021 tavaszára várták az oltást, csak a nagyon hurráoptimisták szeptemberre. Decemberre volt hatékony, biztonságos oltás. El is kezdték az oltást sok országban, köztünk hazánkban is.

A technológia meglétével nem szűnik meg a probléma

Itt vagyunk január végén, a technológia létezik és a járvány is köszöni szépen jól van. Mi van? Miért nem tűnt el a járvány és a vírus is? Legyőztük, nem!? Megvan a varázsfőzet, kicsit körülményes szállítani és nem lehet lehajtani egy feles kíséretében, de magunkhoz vehető (oltakozhatunk!).
Szóval az van, hogy a technológia megléte nem elég, azt alkalmazni is kéne. Az alkalmazáshoz nem csak akarat kell (vö. oltásellenesség) hanem oltóanyag is. Azaz, ha holnap lenne működő fúziós reaktorunk, attól még nem lehetne minden energiaszükségletünket azzal az eggyel kielégíteni. Építeni kéne sok újat. Az idő és pénz. Ahogy oltást gyártani is idő és pénz. Pénz speciel most van rá, de a gyártási kapacitás hiányzik.

Azaz hiába a megoldás léte (oltás), a tényleges megoldás (járvány vége) várat magára. Nem tudjuk meddig. Van remény, hogy tavasz végére elegen lesznek beoltva, de vannak hangok, hogy majd inkább év végére (és ebben az ütemben 2026-ra).

 

Mi a gond a maszkviseléssel?

 A járványkezelésnek nincs ikonikusabb és a közéletben többet vitatott eleme, mint a maszkviselés. Bár a tudományos konszenzus egyértelmű a mögött áll, hogy a maszkviselés jelentősen csökkenti a vírus átadásáénak lehetőségét és valamelyest az elkapástól is véd, a maszkviselésről fel-fellángol a vita.

 

A kultúránktól idegen az arc eltakarása

 

Érdekes módon az életünket sokkal jobban befolyásoló lezárások, gazdasági korlátozások kevesebb zúgolódással járnak, mint egy darab rongy viselése az arcunk előtt. Azaz nem lehet alapvetően a kényelmetlenségre fogni az egész vitát. Sőt megkockáztatom, hogy ha most valami oknál fogva a kesztyű vagy a szemüveg viselése lenne a járvány megállításának módja, akkor divattrendek lennének és boldog-boldogtalan a legújabb kesztyűjében vagy szemüvegében szelfizne, a divattanácsadók pedig napi szinten gyártanák a videókat és a blogbejegyzéseket arról, hogy hogyan is lehet ezeket stílusosan hordani, és milyen színt, anyagot és formát ajánlanak.

A kesztyűvel, a szemüveggel és sok más ruhadarabbal ellentétben a maszk nem része az európai öltözködésnek. Legfeljebb farsang környékén viselünk maszkot, de valahogy mégsem sikerült egy elnyújtott farsangi hangulatot  teremteni, de még busójelmezesek sem járják tudtommal az utcákat (elég régen nem voltam pár száz méternél messzebb), hogy a maszkviselés fontosságára hívják fel a figyelmet.

A maszk lehet valaki vagy valami más megszemélyesítésének a módja vagy a személyazonosság elleplezésének eszköze. A farsangon kívül alapvetően a betörők, nindzsák és banditák jutnak eszünkbe  a maszkokról.

Ez a társítás az egyik oka, amiért ódzkodunk az egésztől. Nekem is állandóan azon kattog az agyam, miközben maszkban állok egy üzletben, hogy nehogy azt gondolják rólam, hogy rabolni jövök. Ez a kulturális reflex. Tavasszal megtettem, hogy a benzinkúton jól belebámultam a kamerába maszk nélkül, hogy mutassam jó szándékomat, és még az üvegajtó előtt is teljes arcomat villantottam a bentieknek, mielőtt felvettem a maszkot: nem akarok semmi rosszat, ez most a járvány miatt van.

Meg lehet szokni, de ez mégsem olyan, mint amikor már nem kapunk nejlon szatyrot a boltban. Az is kényelmetlen, tudjuk, hogy jó ügyért tesszük, de a ruhaszatyor magunknál hordásának nincs kulturális stigmája. 2019-ben (Koronavírus előtt, kr.e. -1) bármikor végiggrasszálhattam a városon egy konferencián (olyanok is voltak, de furcsa) szerzett anyagszatyorral, de maszkban lehet, hogy megállított volna a rendőr. Ahogy mondtam, ez alapvetően nem a kényelmetlenségről szól.

Az arc mutatása a bizalom jele, még járvány idején is

Tovább súlyosbítja ellenérzésünket, hogy bár próbáljuk sulykolni, hogy a maszk alapvetően a többi embert védi, mégis legbelül védőfelszerelésként tekintünk rá. Ami egyben azt az üzenetet is hordozza, hogy "védenem kell magam tőled". Ahol a hatósági ellenőrzés réme nem fenyeget, ott szinte illendő felajánlani a másiknak, hogy nyugodtan vegye le a maszkot, esetleg eleve illetlenség azt fent tartani. Nem küldhetjük folyamatosan azt az üzenetet embertársaink felé, hogy "félek tőled".

Emberiség: Nem félek tőled. 2020: Akkor a többségnél bátrabban halsz meg

Ehhez társul az, hogy fertőző betegségben szenvedni az egy titkolandó, szégyenteljes dolog. Hiszen, ha az arcodba mondom, hogy fertőző beteg vagyok, akkor egyben azt is bevallom, hogy éppen kiteszlek egy fertőzés lehetőségének és az egészségedre/életedre török. De ilyet természetesen nem tennénk, és természetesen nem vagyunk fertőző betegek. No nem azért mert éppen PCR tesztről jövünk és a negatív eredmény biztatóan ott lapul a zsebünkben, hanem mert mi azon felül állunk. A fertőző betegségek a gondolatvilágunkban a koszossággal kapcsolatosak (egy részükre ez igaz is), amit lehet, hogy egy kisgyereknek elnézünk (óvodai mindenféle fertőzés), de felnőttként már tudunk kezet mosni (tényleg?).

A saját önképünkkel nehezen összeegyeztethető, hogy magunkra potenciális fertőzőként tekintsünk. Pedig a maszkviselésnek ez a jelentősége. Nem tudhatjuk, hogy fertőzőek vagyunk-e. A fertőzőképesség a tünetek előtt megjelenhet, sőt tünetmentesen is átvészelhetjük a fertőzést, ami alatt viszont fertőzhetünk.

 

A maszkviselés politikai, törzsi hovatartozást is jelezhet

A politikai pártosodás, oldalválasztás a modern világ törzsiesedése. A tényleges, rokonsági alapon épülő törzseket és klánokat felváltotta a választott törzsekhez való tartozás. Bár a nemzethez tartozásnak össze kéne tartania az országokat, politikai ideológiák mentén borzalmasan megosztottak vagyunk, és a diskurzus nem is arról szól, hogy merre tartson az ország, hanem, hogy kivel vagy ki nélkül tegye (tényleg mikor beszélgettünk más politikai beállítottságúakkal arról, hogy mit kéne tenni és nem arról, hogy kit szeretünk vagy sem?).

A maszkviselés vagy annak hiánya sajnos hordoz ilyen párt/ideológiai hovatartozást is. Innentől pedig nem az a kérdés, hogy tudományosan vagy népegészségügyileg van-e értelme valaminek, hanem, hogy erősíti-e az összetartozást vagy sem. Minden politikai oldalnak keményen ki kéne állnia a maszkviselés mellett, hogy ez ne lehessen a megosztottság jelképe. Nem állítom, hogy ma ez Magyarországon annyira jellemző lenne, mint mondjuk az USA-ban, de sajnos itthon sem látom magukat felelős vezetőnek tartóktól, hogy egyértelműen állást foglalnának és jó példával járnának elől ebben a témában.

A szájzár, a szólásszabadságtól való megfosztás szimbóluma

Bár a maszk alapvetően csak torzítja a hangot, így a beszédet nem lehetetleníti el, de mégis elterjedt az a nézet, hogy ezzel is azt akarják, hogy ne szóljunk. A szólás lehetősége, hogy hallathatjuk a hangunkat mélyen gyökeredzik a lelkületünkben. A demokráciának csúfolt jelenlegi berendezkedés (nem csak az itthoni, hanem a tágabb értelemben vett képviseleti demokrácia) pont azt veszi el az emberektől, hogy elmondhassák a véleményüket. Az emberek véleménye nem egyszerűen pár X 4-5 évente, hanem gondolatok a közvetlen környezet fejlődésétől (vagy hanyatlásától) kezdve a járványkezelésig. Ezzel nem azt mondom, hogy az emberek ezekhez értenek, hanem hogy igény van a megbeszélésre, ami lényegesen több, mint egy végrehajtandó utasítás.

Megkockáztatom továbbá, hogy a szájzár sokkal jobban zavar, mint a szemellenző vagy a füldugó. Bár – szerintem – a szociális média vagy akár a hatalom is jobban befolyásolja, hogy mit látunk és hallunk, mintsem, hogy mit mondhatunk, ez kevésbé zavaró. Az összeesküvés-hívők is arra szoktak hivatkozni, hogy ők látják az összefüggéseket, meghallják a nyilvánvalót, amit el akarnak titkolni tőlünk, de nem engedik őket szóhoz jutni. Ahogy mondtam, egy szemüveg vagy akár egy fülvédő használata ellen nem igazán lázadnánk.

Nem azért írok erről, hogy felmentést találjak azok viselkedésekre, akik nem tartják be a szabályos maszkviselés előírásait, hanem, hogy azt is megbeszéljük miért ilyen nehéz rávenni mindenkit erre.

COVID-19: Mielőtt kritizálunk egy járványintézkedést, gondolkozzunk!

Nem terjed a vírus este 11 előtt a bulihelyeken csak utána? Miért lehetett három előtt vásárolni egy boltban, de utána nem? Miért lehet maszk nélkül lenni a gyereknek a tanteremben, de nem az iskola folyosóján vagy az udvarán? Miért kell maszkban rendelni a cukrászdában, ha elvitelt kérünk, de rendelhetünk nélküle, ha ott helyben fogyasztunk?

Ugye hallottuk vagy akár mi is feltettük ezeket a kérdéseket? Az alapjuk, hogy a vírusnak nincs órája, hogy tudja, csak este 11 után fertőzhetne, vagy csak azokat, akik elvitelre kérnek egy dobostortát. Ahogy ugyanúgy elkaphattuk a fertőzést tavasszal egy élelmiszerboltban, ahogyan egy ruhaboltban, mégis az egyik engedélyezve volt, míg a másik nem. Mi ennek az értelme? Ez csak az emberek froclizása?

A járvány terjedését úgy lehet csökkenteni, hogy nem találkozunk embertársainkkal.

Két végletet definiálhatunk: mindenki pontosan úgy él, ahogy egy évvel ezelőtt (kr.e. -1 = koronavírus előtti évben) vagy mindenki bezárkózik a lakásába és onnan nem jön ki három hétig. Az utóbbi esetben a járványnak vége lenne (feltéve, ha globálisan egyszerre tennénk ezt), csak lehet, hogy éhen halnánk, megfagynánk, nem lenne víz / áram és hasonló problémák. Az első esetben pedig túl gyorsan terjedne a vírus és betegednénk meg, amely esetben a kórházak túltelítődnek és a munkahelyek leállnak a megbetegedett munkavállalók következtében.

Társadalmi szempontból egyensúly kell a "normális" mindennapi élet és a járványfékezés között

Nem kell 0-ra csökkenteni a fertőzés valószínűségét, elég, ha minden fertőző ember átlagosan kevesebb, mint 1 másik embernek adja át a fertőzést. Tehát nem azt kell kitalálni, hogy hogyan ne találkozzunk egyáltalán, hanem, hogy kevesebb emberrel találkozzunk. Azaz lehetne azt mondani, hogy minden szórakozóhely zárjon be amíg nincs vége a járványnak, de ez ezen vállalkozások csődjét jelentené. Így a döntéshozók lehetővé teszik, hogy működjenek, de csak korlátozott időben, ami egyben azt is jelenti, hogy kevesebben és kevesebb időt fognak tölteni ezen helyeken. Ez társadalmi szinten csökkenti, de nem szünteti meg, a fertőzésveszélyt. Egyéni szinten, aki délután 5 és este 9 között bulizik, az pont annyira van kitéve a fertőzésveszélynek, mint aki éjjel 11 és hajnali három közötti teszi ugyanezt. Nemzetgazdasági szinten is jobb, ha több vállalkozás működik és pörög (na jó cammog) a gazdaság. Persze lehetne olyan szabályozás, hogy a bulizás nem megengedett, mert túl sok fertőződés írható a számlájára, akár 11 előtt akár utána. Ekkor viszont, mivel a bezárás a közjó érdekében történt, a cégeket a közösből kompenzálni kéne. Ezen is el lehetne gondolkodni és lehetne a közbeszéd tárgya a hőbörgés helyett.

De vegyük tovább a kifogásokat! Az iskolások a saját osztályukkal maszk nélkül vannak, a többi gyerekkel való találkozáskor viszont maszk védi őket (illetve, tőlük a többieket: az általam viselt maszk alapvetően nem engem véd, hanem mindenki mást tőlem). Mivel a maszk lényegében nullázza a fertőzés átadásának lehetőségét, így olyan, mintha az iskolások csak saját osztályukkal találkoznának. Persze nem teljesen, hiszen fertőzési láncok alakulhatnak ki testvéreken keresztül is, de ez egy lassítás. Viselhetne minden gyerek mindenütt maszkot és így még inkább elkerülhető lenne a fertőzés. Viszont jó minőségű maszkot és helyesen kell viselni, hogy ne párásodjon a szemüveg, hogy egyáltalán lássuk a lapot, amire írunk, vagy érthetően tudjunk beszélni. Mert a maszknak vannak hátrányai is, amiről ugyanúgy kell beszélni, mint az előnyeiről. Hátránya, hogy beszéd közben bizony mozog és lehet, hogy meg kell igazítani, ami viszont a kezünk szennyeződéséhez vezet. A maszk zavarja a kilátást, tipikusan lefele (meg amelyik nem, de nekem csak ez a téglalap alakú van), ami íráskor és gépeléskor zavaró. Vásárláskor nem zavar, hogy nem beszélhetek hangosan magamban, és bár a bevásárlási lista olvasása néha nehézkes, de megoldható. Ellenben annak az elsősnek, akinek most kell megtanulni írni és olvasni, engedjük meg a szabad kilátást. Társadalmi szinten kompenzálunk máshol.

Mi volt az értelme a 3 órakor való bezárásnak tavasszal? Az, hogy nem mehettünk mindenféle boltba csak azért, hogy ott időt töltsünk. Akinek a munkájából kifolyólag kellett boltba menni (mert kellett egy új számlatömb, patron a nyomtatóba, vagy egy zsák cement) az megtehette munkaidőben, aki viszont munkaidő után csak szórakozásból szeretett volna császkálni az akkor nem tehette, és így csökkent az emberek közötti találkozások száma. Természetesen így nehezebb a gyereknek új cipőt venni, de a tornaórákhoz úgyis vasalódeszka kellett és nem tornacipő.

Tavasszal csak elvitelre lehetett vásárolni a cukrászdában. A nyáron már ott helyben is lehet fogyasztani. Nekem a napi egy kapucsínómban nem is annyira a koffein hiányzik, mintsem a körítés: az, hogy csészéből ihatom meg miután lekanalaztam a jól elkészített tejhabot. Ráadásul most még a cukrászda teraszára / elé is ki lehet ülni, ahol amúgy is csekélyebb a fertőzésveszély. Miért nem kell maszkot hordanom, ha helyben fogyasztok? Mert maszkban nem tudok enni/inni. Azaz úgyis le fogom venni és vállalom a veszélyt. A rendeléskor azért nyugodtan rajtam lehet az a fránya maszk (rajtam is van), míg fogyasztáskor úgyis messzebb vagyok mindenkitől. Aki viszont úgysem ül le fogyasztani, az a maszkviseléssel lényegében kivonhatja magát a találkozásokból.

Mielőtt elkezdünk szidni egy intézkedést, gondoljuk végig, hogy hogyan csökkentheti az a járvány terjedését úgy, hogy kevéssé érintse a mindennapi életünket.

COVID-19: Nem kell a matematikusoknak bocsánatot kérni!

A 444.hu-n jelent meg Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő írása, amiben nehezményezi, hogy "A katasztrófajóslat-cikkek nyilatkozói sokszor matematikusok, akik kiszámolták. Már megint. Ahogy kiszámolták tavasszal is, amikor Orbán Káslerrel végrehajtatta az egyik legborzalmasabb egészségügyi intézkedést, az ágyfelszabadítást. Ezt is matematikai modellekkel indokolták, és egyébként azóta még nem kért bocsánatot sem a kormányzat, sem a kiszámolók. A 8-14 ezres lélegeztetőgép-igényt is kiszámolták, pedig sehol a világon nem volt szükség ennyire (lakosságarányosan számolva, természetesen)."

Nem a matematikusok hibája, hogy nem halt meg pár tízezer magyar!

Mert ez a felháborodás nagyjából ezt jelenti. Így a matematikusoktól (járványtani modellekkel foglalkozóktól) elvárt bocsánatkérést meg pláne nem értem. Az írás, aminek további tartalmával amúgy egyet tudok érteni, egy szenzációhajhász csapást tesz a tudomány művelői felé, ami úgy tűnik egyre több körben elfogadott. Ez azért szomorú, mert ha aláássuk a tudósok tekintélyét, megkérdőjelezzük szaktudásukat, akkor miért várjuk el tőlük, hogy amúgy pedig megoldásokat találjanak a problémáinkra?

Nem a modellekkel van a gond, hanem egyesek nem értik az eredményüket

A matematikai modellek egy folyamatot írnak le, bizonyos feltételek mellett. A járványtani modellekkel a járvány elején az mutatták meg, hogy ha nem vezetnek be semmilyen intézkedést, akkor az akkor ismert halálozási ráta mellett nagyon sok honfitársunk idejekorán elhuny. Ezt egyetlen ország sem próbálta ki, sehol nem lett szabadjára engedve a járvány, hogy megnézzük mennyire illeszkednek a modellek. Mert már sokkal kevesebb halálnál és túlcsorduló kórházaknál az országok megváltoztatták az előfeltételeket, amelyeken a modellek alapultak. Amennyiben az emberek távolságot tartanak (akár maguktól, akár mert erre kényszeríti őket az állam), úgy változnak a járvány terjedési paraméterei, és így a lefutása is.

Pontosan az történt, amit a járványtani matematika jósolt!

A járványgörbék elemzése pontosan megmondta, hogy amennyiben drasztikusan csökkentjük a kapcsolatokat, úgy a járvány lecseng (sőt, gyorsan lecseng), ha lazítunk, akkor meg megint terjedni kezd. Tavasszal az ország lezárt, a járvány nagyon alacsony szintre visszaszorult. A nyáron visszatértünk a "normális élethez", a kapcsolatok száma jelentősen nőtt és augusztus végére itt is volt a második hullám kezdete.

Az exponenciális növekedés miatt a változások gyorsak

Mivel mind a felfutás az elején, mind a lecsengés a végén exponenciális, így az egy gyors folyamat. A járvány hirtelen el tud tűnni, gyorsabban, mint azt egy lineáris extrapolációból (amire az agyunk rááll) gondolnánk, de egy következő hullám is gyorsabban kap erőre. Ezért állnak tanácstalanul sokan a mellett, hogy hogy tűnhetett el a járvány tavasszal, és csodálkoznak, hogy milyen gyorsan visszajött most. A matematikai modellek, pontosan ezt jósolták. Működnek!

Középkori járványkezelés és a XXI. századi gazdaság

Moss kezet, viselj maszkot és tarts távolságot!

Ezzel tudott előjönni a XXI. századi technikai civilizáció a járványkezelésben. Voltak, akik ezt a "tudósok" szemére is vetették, hogy nem lehetne valami kevésbé középkorival előjönni? Az más kérdés, hogy a kézmosás fontosságát betegségek terjesztésében a XIX. században fedezte fel Semmelweis Ignác, sőt a kórokozók mibenlétének megismerésére még később került sor. Amit az emberek várnának, hogy legyen valami varázsfőzet vagy amulett, ami megvéd a betegségtől az viszont középkori. Legfeljebb most homeopátiának, biorezonanciának, Pi-víznek, stb. nevezzük. Az ember lényegesen kevesebbet változott, mint a technológia.

A járványkezelés igenis XXI. századi

Bár a fentebb említett három intézkedést akár több száz évvel ezelőtt is megvalósítható lett volna, de járványkezelés ilyen aspektusa nagyon is XXI. századi. Mikor lehetett a történelemben ilyen mértékben otthonról dolgozni? Mikor lehetett kapcsolatban maradni ismerősökkel (akár már kontinensen is) úgy, hogy akár láthassuk is őket? Mikor lehetett pár óra alatt kimutatni egy vírust? Mikor lehetett az amulettjeink (mobil telefon) alapján megmondani, hogy ki merre jár és kapcsolatba került-e fertőzöttel? Mikor osztott meg a tudományos közösség ennyi ismeretet ilyen gyorsan (én még emlékszem arra az időkre, amikor postán küldünk cikkeket, hogy mások olvashassák)? Mikor hozták házhoz majdnem mindenünket, amit pár kattintással megrendeltünk? Biztos lehetne hosszan sorolni azokat az apró XXI. századi fejlesztéseket, amelyek elviselhetőbbé, élhetőbbé tették a karantént.

A karanténnal kapcsolatban a diskurzus egy jelentős része a gazdasági hatása körül folyik. Azok, akikeket a lezárások gazdaságilag, oktatásukban vagy társasági életükben negatívan érintett, felteszik a kérdést, hogy fontos volt-e mindez a sokakat hátrányosan érintő intézkedés az alacsony átfertőzödöttség mellett? Végül a diskurzus arra fut ki, hogy mennyit is ér egy emberélet akár a betegség tekintetében, akár az életkörülmények jelentős változása tekintetében.

A járvány "félig" van a befolyásunk alatt, a világgazdaság teljesen

Hamis az a szembeállítás, hogy vagy a járvány vagy az emberek financiális élete és e kettő között kell választani. A szembeállítás feltételezi, hogy vagy a járványt eresztjük szabadon (értsd, nem vagy alig kezeljük) vagy az emberek éhenhalnak. Ahogy a járvány megfékezésére a járványkezelések valók, úgy az emberek éhenhalása (financiális ellehetetlenedése) ellen gazdasági intézkedéseket lehet hozni.

Mivel új vírussal van dolgunk, ráadásul a világ is összekapcsoltabb lett akár csak a 2012/13-as MERS után is, így ezen oldalról a sötétben tapogatóztunk. A felhalmozott ismeretek is csak segítenek a kezelésben, de önmagukban nem képesek megszüntetni a vírust. A vírus nincs a hatalmunkban. És mint evolúciós egység, bizony okozhat még meglepetéseket.

A gazdaság viszont nem lehet ismeretlen számunkra és tulajdonságai is csak rajtunk múlnak. A kapitalista piacgazdaság alapjait a XVIII. században fektették le, ráadásul közgazdasággal már évezredek óta foglalkozunk. Mondhatja bárki, hogy járványokkal is foglalkozunk pár ezer éve, de úgy, hogy nem sokkal több, mint 100 éve ismerjük, hogy mik okozzák ezeket, kicsit nehezebb ismeretről beszélni.

Mégis gyorsabban várjuk el a kutatóktól a vakcina előállítását, mint a döntéshozóktól egy mindenki számára élhetőbb gazdaság megteremtését.

Miért van az, hogy a gazdaságot valami felsőbb hatalomtól adottnak véljük (mindenkinek meggyőződése szerint ez valamelyik Isten vagy a "láthatatlan kéz"), amire nincs befolyásunk, míg egy vírussal kapcsolatban elvárjuk, hogy az úgy működjön, ahogy mi kívánjuk (tűnjön el nyáron vagy legyünk immunisak rá a BCG oltás következtében)? Legyünk őszinték ez a probléma a klímaváltozás kezelésével kapcsolatban is felmerül, amely esetben nem tudjuk elképzelni a világ működését a fogyasztói társadalom nélkül, de meg vagyunk győződve, hogy valami ráolvasással majd helyre rakjuk a klímát.

Nem a virológusok diktatúrája van, hanem egy sokkal régebbi diktátum, ami a gazdaságot nem egy közös erőfeszítésként, hanem valami megmásíthatatlan környezeti tényezőként állítja be. Előbb beszélgethetünk arról, hogyan változtassuk meg az embert vagy bármely fajt, kolonizáljuk a Marsot vagy akár távoli naprendszereket, mint arról, hogy a gazdaság működhetne máshogy is. A járvány elején voltak hangok, amelyek firtatták, hogy lehetne máshogy. Sajnos a járvány ideiglenes lecsengésével ezek a hangok is elhalkultak, miközben az intézkedéseket szapulók vagy a vírusban nem hívők hangja ugyanolyan vagy még hangosabb.

A járványintézkedések XXI. századiak, a XIX. századi gazdaságfelfogást kéne magunk mögött hagyni.

Nem értjük a statisztikát: a feltételes valószínűség és a járványintézkedések

Az emberi agy nem kimondottan alkalmas a valószínűségszámítás és a statisztika megértésére. Ez nem kifogás, ez amolyan tapasztalat pár év statisztika oktatás után. Bár életünk szinte minden mozzanatában benne van a bizonytalanság, döntéseinket az befolyásolja, hogy mit tekintünk valószínűleg bekövetkezőnek és mit valószínűtlennek, ami lényegében azt jelenti, hogy mit gondolunk, hogy be fog következni (biztosan igen) és mi az ami nem (biztosan nem). De most nem erről szeretnék írni, pedig a járvánnyal kapcsolatban ez is megérne némi billentyűkoptatást. Most a feltételes valószínűségről lesz szó. Az olyasmi, hogy mi a valószínűsége A esemény bekövetkezésének, ha egy másik (B) esemény bekövetkezik. És általában ez a valószínűség más, mint A valószínűsége önmagában (B-től függetlenül). Tudom most vesztettem el az olvasókat.

Mi nem az átlagot látjuk a világból

Volt, hogy azon morfondíroztunk, hogy hogyan lehet Magyarországon szegénység, ha egyszer dugig vannak a plázák boltjai? Egyrészt a statisztikusok (vagy legalábbis, aki még le mer ilyet írni) azt állítják, hogy Magyarországon igen jelentős számú szegény ember van, másrészt a plázák tele vannak. Amennyiben ön most az internet előtt ülve olvassa ezt a bejegyzést, feltehetőleg nem tartozik az ország legszegényebbjei közé és azokkal ritkán találkozik. Tehát magunk körül nem a társadalom teljes vertikumát látjuk, hanem annak egy szeletét, amely szelet igen hasonló hozzánk.


Az átlagos gyerekszámról is erősen torz képe lehet az ember fiának / lányának. Az ismerőseim jelentős részének legalább 2 gyereke van, de szép számmal ismerek olyat is, akinek 3 gyermeke van. Mindeközben Magyarországon 1,3-1,5 körüli az egy nőre jutó gyerekszám. Hol a probléma? Az ismerőseim egy jelentős része azért az ismerősöm, mert a gyerekeink egy osztályba járnak. Az iskola előtt várakozó szülők körében a gyerekszám az átlagosnál magasabb. Ez nem lehet meglepő, hiszen azon feltétel mellett álldogálnak ott a gyerekükre várva, hogy van általános iskolás gyerekük. És gyerekes szülőként folyton olyan szituációkba botlunk, ahol más gyerekes szülőkkel találkozhatunk: Halász Judit koncert, gyerekfilm vetítés, játékbolt, egy családbarát nyaraló vagy augusztusban egy papírbolt, ahol beszerezhető minden a "listáról". Így a világból azt látom, hogy tele van gyerekekkel. De tudom, hogy ez azért van, mert olyan helyeket választok, ahol gyerekek vannak, hiszen a sajátomat is azért viszem oda.

Amikor a kijárási korlátozás alatt dugig volt a bolt az emberekkel, attól még az iskolák üresen kongtak

A múlt heti HVG vélemény rovatában Balavány György írja, hogy "A lakosság nem volt fegyelmezett, ugyan már; aki egyszer is elment bevásárolni, tudja." Ezzel a véleményével nincs egyedül. Ez – szerintem –, akkor lenne mérvadó, ha azt írhatta volna, hogy dugig voltak a mozik, minden nap a mekiben (és nem a mekiből, ha értjük a különbséget) evett kivéve persze a vacsorákat, mert ahhoz elrepült Párizsba, hogy a Latin negyed hangulatos kis éttermeinek egyikében vacsorázzon. De ugye a mozik be voltak zárva, az éttermek elvitelre főztek és repülni is csak módjával lehet. És mindeközben ahol emberekkel találkoztunk, ott volt belőlük elég, néha tumultus is. Azaz az állítás nem az, hogy mindenütt sok ember volt, mintha nem is lettek volna korlátozások, hanem ahol voltak emberek (mert lehetett) ott volt tumultus. Persze még csak ez sem biztosan igaz, mert a kisebb boltokban – tapasztalatom szerint, ami egy újabb feltétel, tehát nem reprezentatív – bizony tartották a kevés vásárló a vásárló térben, sorban állás az üzlet előtt, kellő távolságban intézkedéseket.


Mindannyiunknak más lehetett a március közepe és május vége közötti két és fél hónap. Volt, akinek a munkája nem változott, ugyanúgy bement dolgozni, ugyanazokkal találkozott. Az élelmiszerboltokban akár növekedett is a forgalom (főleg márciusban érzésem szerint), az éttermek egy részénél teljes leállás volt, míg másoknál jócskán megnőtt a kiszállítási idő, mert többen rendeltek, mint máskor. Én kutatóként és egyetemi oktatóként teljesen otthonról végeztem a munkámat. Az én világomban ennyi emberrel találkoztam fizikailag a közvetlen családomon kívül:

Az ELTE TTK Déli épületének aulája. Élettel teli, de másfajta élettel. A felvétel a szorgalmi időszak utolsó napján készült

Nem voltam bent csak körülbelül minden második héten megnézni, hogy egy számolás hogyan tart (jelzem még tart, már 4. hónapja csattog rajta). Az én feltételes valószínűségem, hogy másokkal 15 percet egy légtérben töltök 0% lett. Másoknak ez más volt, de mindenki vallja be, hogy vagy ő vagy családja kevesebb emberrel találkozott. Innentől pedig igenis a magyar emberek fegyelmezettségén múlott a járvány eddigi, számunkra kedvező alakulása.


Ne üljünk fel arra a vonatra, hogy nem is volt járvány és minden rossz, mert ezzel azoknak az áldozatát vetjük el, akiknek most nem volt ballagása, normális érettségije, akik most nem élőben védhették meg szakdolgozatukat, hanem online, monogramokhoz beszélve. Lenézzük a tanárok munkáját, amivel három nap alatt kitaláltak valamit, amivel az év maradéka valahogy eldöcög, a gyerekekét, akik nem találkozhattak társaikkal. Semmissé nyilvánítjuk a mentális terhet, amit a bezártság, az összezártság okozott. És ez csak az én "feltétteles valószínűségem", a világ, ahogy én éltem meg. Nekem volt munkám, minden hónap elején kaptam fizetést. Akik bezártak, vállalkozók, nekik nem volt. Nálunk fejlettebb, gazdagabb országok egészségügye omlott össze, sokszoros halálozási számokkal és ugyanolyan mély gazdasági válsággal. Ez a kimenete a járványnak fegyelmezetten betartott, elég korán meghozott intézkedések nélkül. Nekünk a betartott intézkedések mellett egy másik fertőződési és halálozási valószínűség jutott. Gratuláljunk magunknak (és tanuljunk egy kis statisztikát)!

COVID-19: Megmerítkeztem a YouTube mélyén és tiszta maradtam

Felmerült a kérdés, hogy milyen információ az, ami leginkább hiányzik a tájékoztatásból, illetve mely kérdés merül fel és nincs még rá válasz. Ehhez én úgy döntöttem, hogy megmerítkezem a YouTube mocskában és végignézem a legnézettebb, a koronavírusról szóló videókat. Figyelmen kívül hagytam a tévék csatornáit és kisfilmjeit, maradtam a vlogoknál. Zömük nem friss, mert nagyobb nézettség eléréséhez azért kell némi idő.

A gyors verdikt, hogy megdöbbentően jó és józan információ van a legtöbb személy által látott magyar vlogokon a koronavírusról. Úgy érzem az vloggerek, akik hajlandóak voltak, sokszor a nézőik unszolására, egy videó erejéig ezzel foglalkozni, azok felkészültek.

Kezdjük a tudományosan megalapozott videókkal. Ha csak párat akarsz megnézni, ezeket nézd.

Túléljük a KORONAVÍRUST? | Dr. Gődény válaszol
Dr. Gődény, a Patikus csatornája. Gyógyszerész és testépítő. 2020. márc. 5-ei videójában elmondja, amit tudnunk kell.

Koronavírus (COVID-19) összefoglaló, mert még tutira nem unod...
A Zállatorvos most jobbára élőben és nem rajzok által beszél. A videó 2020. febr. 21-én jelent meg.

Amit tudni érdemes a koronavírusról – Prof. Dr. Duda Ernő | egyetem tv

2020. febr. 9-ei videóban egy immunológus/genetikus válaszol a fontosabb kérdésekre. Felhívja külön a figyelmet, hogy minden nap emlékezzünk vissza kivel találkoztunk. Ez segít a felderítésben, ha esetleg kiderül, hogy fertőzöttek vagyunk.

A pécsi Szentágothai János Kutató Központ kutatója, Dr. Jakab Ferenc is elmondja a szükséges információkat. Koronavírus – A PTE szakember elmondja mit tehetünk ellene (2020. febr. 27.)

Említem még Attis vlogját a Tanulom Magam-at, ahol a "Koronavírus: tények és tévhitek!" (2020. febr. 4.) című videó foglalkozik a kérdéskörrel. Felkészült, mint mindig.

A vlogok

A következőkben jöjjenek a vloggerek, akiknek nincs szakmai köze az egészhez, de véleményük az van.

Lu Zhao Luca Magyarországon született, jelenleg Franciaországban él, apja vuhani, vannak rokonai az akkor igen problémás területen. 2020. jan. 26-ei videójában összefoglalja, amit addig tudunk. A fontos rész, hogy az akkor a kínaiak elleni igen jellemző ellenségeskedés ellen szól. A betartandó elővigyázatosságokat igen jól felsorolja: kézmosás! Hangsúlyozza, hogy ne menjenek a betegek azonnal az orvoshoz, mert akkor mindenkit megfertőznek. A hölgy a baktériumot és a vírust keveri, de becsületére legyen szó, a február 2-ai videójában ezt javítja. Mindig őszinte, hogy nem szakértő, csak elolvasta a rendelkezésre álló angol, kínai és francia (!) sajtót.

Sajnos itt a végén azt mondja, hogy a Szent Istvánba menjenek közvetlenül az emberek (NE! Telefonálni kell.).

Erdélyi Mónika (Mónika Show) egy ideje már vlogol és miért is hagyná ki ez a lehetőséget? Elég elérése van, és mint médiaszemélyiség tanácsot is tudott kérni szakemberektől.

A RETTEGETT KORONAVÍRUS! HOGYAN VÉDEKEZÜNK MI? (2020. jan. 30.) videója alapvetően rendben van. Az ajánlott gyógykészítmények lehet, hogy határesetek, de nem tudom. A maszkbemutató kimondottan vicces és jól mutatja, hogy úgysem tudjuk rendesen felvenni a maszkot. Ne használjuk és ne vegyük, amíg erre az orvos vagy az NNK fel nem szólít.

ZSHOWtime A KORONAVÍRUS IGAZI VESZÉLYE - Wishről és Aliról merjek rendelni? | Különvélemény (2020. jan. 29.) Van benne talán félreértés (pl. vérrel is terjed, ami elképzelhető, de nem tipikus). A tanácsok rendben vannak. Felhívja a figyelmet a megbélyegzés tarthatatlanságára. Szájmaszk hordásra ösztönöz, ami nem annyira ajánlott egyelőre. Vigyázva fogalmaz, és hangsúlyozza, hogy nem szakértő és nem őt kell figyelni.

Li Taiwan Nevéhez híven Tajvanról tudósít Koronavírus | Taiwani helyzet című videójában (2020. jan. 28.). Inkább helyzet és hangulatjelentés. A fertőzés terjedése és a sok súlyos eset miatt van probléma Kínában, nem egyszerűen a rossz egészségügy miatt (ami vagy van vagy nem). Ez lesz az az üzenet, amit most Európában is kezdünk érteni.

Magyarósi Csaba Szabadulásom a KORONAVÍRUS POKLÁBÓL!! (2020. márc. 2.) már a címmel is szarkasztikusan rájátszik a média túlkapására. Nem ismerem a fazont, de valami nagy celeb lehet, mert több műsor kereste, hogy meséljen a pokolból, ami annyi volt, hogy két szigettel arrébb volt egy fertőzötthöz képest. A legutóbbi videója is elég jó (és szarkasztikus).

Lakatos László "Bátya" Csokollak Mit tegyünk a koronavírus ellen❗ 🤧🤓😷 Lakatos László - Bátya megmondja❗ (2020. jan. 31.) nagyon helyesen felhívja a figyelmet, hogy a puszilkodást egy időre el kell felejteni, akkor is, ha ez nagyon a kultúra része bizonyos körökben (sokkal szélesebben, mint akiknek a videó szól!). Az állandó maszk viselés nem biztos, hogy jó tanács.

Vona Gábor, aki a Jobbik vezetése helyett ugye most vlogol, erről is nyilatkozott "A koronavírus mellékhatása, amiről senki nem beszél" című videójában (2020. febr. 20.) Inkább a járvány politikai és gazdasági vetületeiről beszél, nem magáról a vírusról vagy a betegségtől. Persze ez a szakmája, és erről is kell beszélni.

Ha már gazdaság, akkor Bence Balázs gazdasági hírekkel foglalkozó csatornájának "Világválság és a koronavírus" videója (2020. jan. 26.) is marad a kaptafánál. Most már egyre inkább kell beszélni arról, hogy mi lesz a világgazdasággal.

Utolsó helyre hagytam Zsíros Deszkát, aki Japánról beszél videóiban, ahol magyarként él. Amikor Japánban megjelent a vírus, akkortól kezdett erről is beszélni és ez láthatóan nagyon bejött a nézőinek, mert igen szép nézőszámokat produkál minden videója. Amikor néztem ez volt a legnézettebb: KORONA VÍRUS ELLEN VÉDEKEZÉS Egyre durvább a helyzet. (2020. jan. 28.) Káros orvosi/járványügyi tanácsot nem hallottam tőle (de nem is néztem végig minden videóját), viszont válogatás nélkül megosztja a világsajtó híreit. Azok pedig sokszor inkább a szenzációt hajhásszák, mintsem a tényeket.

A clickbait

Vannak, akik csak kihasználják a címben a koronavírust, de arról igazából nem mondanak semmit. Veszélytelen mondjuk Tari Ádám Pro-Physique gyúrós gyerek videója mindenféle fura ételről Kínából. Ruben nevű streamelős valami (na valahol itt kezdődik a szenny, de sajnos van lejjebb) hosszú ökörködés után felhív valakit, aki nem tud kapásból válaszolni a kérdésére és az a "szakértővel beszélget" rész a "Beszélgetés egy koronavírus specialistával - Heti Fotykos #39"
(2020. febr. 6.) című videójában.

Az összeesküvés elméletek mocska

Na és most jön a mélye. Itt még mindig több tízezres nézettségről beszélünk!

Különösen érdekes az Ázsiába Szakadtam csatorna egy Thaiföldön élő orvostól (?). A tanácsok rendben vannak (2020. jan. 27.) De imád utalgatni az összeesküvéselméletekre. És egyre több videója van. A videók alatti bejegyzések alapján ez ami megfogja a nézőit és nem a helyzetjelentése Ázsiából (ami érdekes) vagy esetleg az egészségügyi meglátásai.

KORONAVÍRUS - Csak az immunrendszerünk menthet meg minket! (2020. febr. 1.) 140 ezer ember nézte meg ezt az alapvetően összeesküvéselméleteket szajkózó videót. Egy agrárossal beszélgetnek, és össze vannak keverve a koronavírusok egymással.

Koronavírus, és ami mögötte van (2020. jan. 30.) Szokásos összeesküvéselméleteket sorolja fel (igaz egyet például lelő, azt amelyikben már korábban megvolt az ellenszer, mert ugye az egy másik koronavírus ellen hatásos)

KoronaVírus, Világjárvány És Az Idők Vége (2020. jan. 25.) Ez valami nagyon fura egyvelege mindennek kezdve angol cikkek nézegetését és a pandemic szó jelentésének és Pán istenségnek a hosszas elemzését.

Koronavírus, koncentrációs táborok, kommunisták: Kína (18+) (2020. jan. 28.) Na itt is minden van, videóbevágásokkal és nagyon sok szidalmazással a kommunisták felé, némi itthoni kikacsintással. A járványról és a vírusról csak, ami kell a szólamokhoz.

Fábián-Berta Beatrix - a Koronavírus a rendszer része (Biologika Deutschland) (2020. márc. 1.) Ez amolyan ezoterikus csatorna. Nagyjából azzal kezd, hogy nem is biztos, hogy vannak vírusok, amik olyan fehérje valamik. Innentől csak lefele megy az egész. Koronavírusról csak nagyon érintőlegesen van szó. Persze, a beavatottak nem fognak megbetegedni... Na ez még veszélyes is!