A vizsgák után egy külön, anonim kérdőívben megkérdeztem a hallgatókat, hogy mi a véleményük az
evolúcióbiológia előadásról, rólam, a jegyzetről, a vizsgáról és mely előadások tetszettek nekik és melyek nem.
A kérdések zöme kifejtős kérdés. Ezeket nehezebb grafikonokba foglalni, meg átlagot vonni belőlük, de ténylegesen megtudom, hogy mit gondolnak a hallgatók. Felbecsülhetetlen értékűek ezek a válaszok, s sokkal informatívabbak, mint a számok, amiket a hivatalos Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése (OMHV) akármin keresztül kapunk.
"A véleményezéssel kapcsolatban megemlíteném, hogy nagyon tetszik, hogy a Tanár Úr érdeklődik a véleményünk iránt, és még külön formot is csinált. Az, ami a Neptunban most van, rosszabb, mint ami régen volt, mondhatni katasztrófa."
Mivel látom, hogy hányan töltik ki, így később még tudok könyörögni, hogy többen töltsék ki. Így most a 101 főből, aki felvette az előadást, 22 kitöltést sikerült szereznem. Ez több, mint a kb. 10 bejegyzés, amit az OMHV-n keresztül kapunk.
Bevallom kísérletezek a hallgatókon. Például azon kísérletezem, hogy hogyan lehetne egy jó hallgatói véleményezést összeállítani. A kérdéseket úgy összeállítani, hogy pontosak legyenek, de ne befolyásolják a válaszokat. Nem egyszerű! Integratív biológiából pár éve már alkalmazom ezt a kérdőívezést, s a kérdések alatti magyarázószöveg úgy láttam befolyásolja a válaszokat. Idén így kevesebb magyarázószöveg volt.
Kinek melyik előadás tetszett / nem tetszett
Mindenki megjelölhetett három-három előadást, ami tetszett vagy nem tetszett neki. Általában tartottátok magatokat a 3-3-hoz, de nem mindenki.
 |
| A tetszik és nem tetszik jelölések eloszlása az előadások között. |
Az eredmény elég egyértelmű: a mesélős előadások tetszettek (Darwini medicina, ember és evolúció, evolúció bizonyítékai) a számolósak (ideális populáció, sodródás és szelekció) nem. Hát a számolásokat meg kell szoknotok. Azóta biológiai példákat gyűjtök a sodródáshoz és a szelekcióhoz is, hogy ne legyen annyira száraz az anyag.
Ilyen kérdés például kéne az OMHV-ben is. Az oktatók összehasonlításában nem segít, de az oktatónak jelzi, hogy melyik előadása milyen.
Előadások tartalma
"A képletek levezetései lehetnének rövidebbek."
"Amiben véleményem szerint egy kicsit lehetne még javítani,
az a matematikai modellek képleteinek levezetése: bár számomra érthető volt
többnyire, de a legtöbbünknek szerintem ezek voltak a legnehezebb részei a
tananyagnak (itt arra gondolok, hogy esetleg még következetesebben lehetne
magyarázni a biológiai relevanciát a matematika mögött az egyes lépések során).
Valamint nekem az adaptációs-koevolúciós előadás kicsit túl
"sztorizgatós" volt (tudom, hogy ezt előre jelezte), de számomra egy
kicsit több "száraz tananyag" belefért volna, a tanulhatóságot
segítendő (természetesen ez csak egy vélemény, egy adott tanulási módszerrel
operáló hallgatótól, lehet, hogy a nagy többségnek pontosan ez tetszett)."
Rövidebbek nem lesznek a képletek. Elméleti biológushoz képest így is nagyon próbálom magamban minimalizálni a modelleket. Viszont több biológiai példa az lesz. Arra szükség van. Köszönöm a visszajelzést (már az órán is), ezeket a fejezeteket már ebben a szellemben írom a tankönyvben.
"Számos genetikai alapfogalom az evolúcióbiológia előadás során tisztázódott számomra, és nem a különböző genetika kurzusokon (természetesen, ez a diák, tehát az én hibám is, de a csoporttársaim körében többen is ezt tapasztaltuk)."
"Nem zavart az átfedés, mert úgymond itt összeértek az eltérő előadásokon megszerzett információk."
"jó volt látni, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a tárgyak és felépíteni egy más logikát ez alapján."
Ezért jó vissza-visszatérni dolgokra a képzés során. Ha elég sok irányból látjátok a biológiát, akkor össze fog állni a kép.
Sokan jeleztétek, hogy a mutációk máshol is előjöttek. Egyrészről ennek ellenére nem hallottam vissza őket jól vizsgán, másrészről nagyobb hangsúly lesz azokon a részleteken, amelyek evolúcióbiológiából fontosak. Az pedig a folyamatok eredménye. Úgy képzelem el, hogy a mechanizmusokat megtanuljátok genetikán/biokémián (pl. mit csinál egy exonukleáz), s itt akkor összpontosíthatunk a folyamatok végkimenetelére. Sajnálom, hogy az az előadás nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Közben megtaláltam James Shahiro "Evolution: A View from the 21st Century" című könyvét, ami pont arról szól, amiről ennek az előadásnak kellett volna (a nem - teljesen - véletlen mutációkról).
Említetted a csapongást. Azzal nincs nagy baj, néha hirtelen felvillant valami érdekes mellékvágányt, viszont számomra csak néha. Ebből lehetne több, kifejtve akár egy-két percben az adott témát. Így csak a tájékozottság távoli felvillanásának tűnik, és nem igazán mond újat a hallgatóságnak.
Ezért lenne jó, ha hajlandóak lennétek kommunikálni velünk oktatókkal. Ha valamiről többet szeretnél hallani, akkor szólj, hogy ez így még kevés, menjünk bele a részletekbe. Örömmel tenném!
Előadó, előadás módja
Kaptam pozitív visszajelzéseket. Ezeket zömében megtartom magamnak, s amikor nagyon elegem van a mindennapos előadásra készülésből, akkor előveszem őket, s erőt merítek belőlük. Egyet viszont engedjetek meg, hogy közzétegyek:
"Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a Tanár úr a 3*45 perces óra alatt képes volt tartani a figyelmemet"
Remélhet-e ennél többet egy oktató?
Mikrofon
„mikor a táblára írt és közben beszélt azt nehezen lehetett
érteni, pedig nem ültem hátul.”
„Kicsit motyogsz is néha és nem lehet érteni.”
„A másik probléma, hogy sok esetben nem lehetett jól
hallani, érteni az előadást. Ezen segíthetne egy mikrofon, vagy kicsit jobb
artikuláció és hangosabb beszéd.”
„Ami kritika, hogy kicsit halk az előadás, egy mikrofon
hasznos lenne.”
Igen, kéne mikrofont használnom. Próbáltam. Kétfajta mikrofon érhető el számunkra: a csíptetős és a kézi. A csíptetős szabadon hagyja a kezet, lehet vele mászkálni, de meg kéne tanulnom, hogy merre kell álljon a fejem, hogy tényleg hangosítson. A kézi érzékenysége olyan, hogy a számra merőlegesen kell tartani, ami nagyon feszélyezett, igaz a kézi mikrofon amúgy is kellemetlen. Na és itt jön a probléma. Nincs lehetőségünk (vagy még nem gondoltam végig hogyan) kipróbálni ezeket a technikákat hallgatók nélkül. Ez az a rögtönző műsor, ahol soha sincs próba. Semmilyen. Számomra kellemetlen technikát meg nem használok, mert akkor elveszi a figyelmemet a kellemetlenség az előadásról. Igazából egy fülre/fejre rakható mikrofont kéne szereznem, az szabadon hagyja a kezeket (táblaírásnál nem árt) és mindig a szám előtt van, tehát a fejforgatás sem gond.
Táblára írás
"Tetszett, hogy a táblára írt, még annak ellenére is,
hogy többször is nehezen tudtam elolvasni.”
„Nagyon pozitívnak tartom a táblára jegyzetelést, ellenben a
számolós órák esetén ez nem igazán működött. Az utólagos javításokat, főként a
hátsóbb sorokból, nem lehetett követni.”
„Sajnos a táblára írtakat sokszor nehéz volt elolvasni
(gondolok itt a számolásokra), főleg a hátsó sorokból.”
"Nekem nagyon tetszett , hogy nincsenek diák (főleg dia felolvasás) persze ehhez kellett azért hogy a legtöbb főleg a számolós fejezetekhez legyen valamilyen írott formátumú segédlet."
A táblára írással kapcsolatban igazán negatív vélemény idén nem kaptam. Még mindig ezt tartom a legjobb módjának az előadástartásnak (kivéve persze, ha lehetne képeket vetíteni oldalra, vagy, s ez lenne a legjobb, a tábla felé). A számolós órák kettős problémát jelentenek:
(1) Pont a számolós órán fontos, hogy ugyan olyan sebességgel írjunk. Képleteket nem lehet írni és felfogni (!!!) kivetített diákról. Ez nem gyorsíró tanfolyam, hanem előadás. Nem szabad, hogy úgy érezzétek nincs idő leírni mindent a tábláról. S közben nagyon jó lenne, ha nem csak a kézmozgatóizmaitok felé folyna az információ, de legalább egyszer szürkeállományotok felé is megfordulna. Ezért KELL táblára írnom az egyenleteket.
(2) Viszont pont az egyenletnél a nyomtatott szöveg sokkal tisztább. Minden index a helyén, jól olvasható az alsó index alsó indexe is. Az A1 és A2 vagy a p11, p12, p22 jól elkülöníthető egymástól. Táblán meg hát vannak gondok.
Az olvashatóságért például hajlamos vagyok A és a alléljelzést alkalmazni, ami teljesen rossz, mert nem feltételezek domináns-recesszív viszonyt. No, de az A1 és A2 allél jelzésnél meg belegabalyodtok az indexelésbe.
Szerintetek hogyan lehetne ezen javítani?
Képletek levezetése táblán
Na ez a mumusom. Sajnos hajlamos vagyok belezavarodni (ez ilyen önbeteljesítő dolog, félek tőle, s bekövetkezik).
"Amikor belezavarodtál az egyenletekbe, akkor a diákok is
kevésbé figyeltek ezután."
„Számolások levezetésénél pedig hasznos lenne, ha a Tanár
Úrnak meg lenne levezetve előre a képlet, mert az nem ront a
""hitelességből"", ha nem tudja levezetni fejből a
képletet, viszont a megakadásokkal teljesen elveszti a figyelmemet.”
Egyrészt minden képlet pontosan le volt vezetve előre. A számolós részek minden esetben előre megvoltak. Okultam korábbi évek rossz tapasztalataiból. A nagy belekavarodásom, amire szerintem utaltok, abból fakadt, hogy a levezetésemet olvasva rájöttem, hogy a nevező rossz. Ezen magamban bepánikoltam és elvesztettem a fonalat a számláló tekintetében is. Hozzáteszem, hogy a nevező abban a képletben nem számított, az mindig egyszerűen átlag rátermettség, mindig pozitív, s így a változás előjelébe nem számít bele. Szünetben kitisztult fejjel rögtön láttam, honnan kéne folytatni a jegyzetből.
No meg, ha elvárom tőletek, hogy le tudjatok vezetni egyenletet, akkor az tőlem is elvárható. Nem? Na ezért is voltam türelmesebb a vizsgán az egyenletekkel kapcsolatban.
Viccek
„Az előadásokba csempészett vicceket díjaztam!"
„Egyébként, a Tanár Úr stílusa igen érdekes, szokatlan, helyenként néha komolytalannak tűnik, a témák fontossága ellenére. Egy tanáromat sem hallottam még így beszélni.”
„Ami még nekem szemet szúrt, az a humor. Vicces dolgokat szoktál mondani, de nincs meg benne az a 'play it cool' feeling, amitől az egész előadó elismerően csettintene/röhögne. Így olykor erőltetettnek hat."
A pozitívtól a furcsán át a negatív véleményen át fentebb minden szerepel. Ilyen a stílusom. Viszont lehet, hogy magamat még mindig laza, dumálós srácnak tartom (úgy emlékszem valamikor általános iskolában ilyen lehettem), csak eltelt pár év. Ez az én "karakteremnek" a problémája.
Viszont egy előadás nem lehet monoton. Az előadásba így vagy úgy bele kell csempészni "dolgokat", amelyek, kizökkentik a hallgatóságot. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy felébreszti őket szendergésükből. Az anekdoták szinte kötelező elemei egy előadásnak. Hasonlóan egy személyes élmény, kötődés belevitele is. A hallgatóságnak (bármilyen előadáson, tudományoson is!) éreznie kell, hogy amiről beszélsz az mélyen érint téged. Nem szabad távolságot tartani a témától. A távolságot növelő hatások rontják az előadást. Rontják azt a hangulatot, hogy ebben most mi együtt részt veszünk. Rontja ezt, hogy az utolsó sorokban ültök fizikailag messze az előadótól. Rontja az is, hogy túl formálisan öltözöm (business formal). Konferencián sem jó kilógni a közösségből, s a biológusok kimondottan eltávolodtak az öltöny-nyakkendő vonaltól. De az embernek vannak jellemhibái, nekem a lázadásom a slamposabb öltözködési szokások ellen. Azon nem fogok változtatni, de minden mást megteszek, hogy az előadáson kisebb legyen a távolság köztetek és az anyag között.
Egyebek
Volt, hogy késtem. Elnézést.
Volt, hogy nem volt letörölve a tábla, s pocsékul törlök táblát. Amúgy meg nem az én feladatom. És zavar, hogy nekem kell pótolnom. Pláne, hogy "fehér táblán a fehér kréta nem igazán látszott".
Van, aki gyorsabb tempót szeretne. A hadarásom mellett az nem biztos, hogy jó lenne. Illetve a lassú előadásaim anyagát sem hallom vissza vizsgán, akkor miért lenne jobb többet mondani? Valamint BSc szinten szeretnék a leadott anyagot karcsúsítani (remélem nem az lesz a vége, hogy még több leadott anyag lesz).
"Sajnos gyakran elég összeszedetlennek éreztem az előadásokat a félév során, sok a csapongás, kéne egy váz, amire fel vannak építve az órák, és ezt velünk is ismertetni kéne az óra elején. Ha már az előadások a tételek egy ilyen váz a tanulást is megkönnyítené."
Nem stílusom az óra elején ilyen "miről lesz szó" részt beiktatni. A tankönyvbe viszont minden fejezetet így kezdek pont azért, hogy valahol legyen egy váz, ami mutatja, hogy miről szólnak röviden az előadások.
Vizsga
Egy kemény kritikát kaptam, amin változtatnom kell (sajnos):
"Soha életemben nem volt még olyan tanárom (eddig), aki ennyire felkerekítette volna a jegyeket"
Kérgesedik a szívem :(
Vizsga amúgy megvolt. Túléltétek. Én is. A bombariadókat is.
Sikerült korán meghirdetni a vizsgákat, s nem okozott nagyobb fennakadást, hogy 1 hétre el kellett mennem (a május-szeptember időszak egyben konferenciaidőszak is, s az is a munkánk része). ("Tanár úr a vizsgaidőszak előtt körülbelül már 2 héttel tájékoztatott bennünket, hogy melyik héten nem lesz elérhető, így nem lesz vizsga a vizsgaidőszakban. Ez a végzősök szempontjából különösen fontos volt, köszönjük szépen!")
Egyszer majd írok arról, hogy milyen lenne egy olyan vizsga aminek nem csak a jegyadás / hallgatók életének megkeserítése a célja.
Tankönyv
Amióta a vizsgaidőszaknak vége csak a tankönyv írásával foglalkozom.
"Jobb lett volna ha órán ugyanazok a jelölések,amik a jegyzetben is, de ez annyira nem volt zavaró."
"Esetleg érdemes lenne, bár ez nem szűken a jegyzetre vonatkozik, ugyanazokat a jelöléseket (paramétereket) használni az előadáson, mint a jegyzetben, ez sokban megkönnyítheti a készülést."
Egyedül az A1/A2 és helyette az A/a lehetett különbség. Fentebb írtam miért. És kérdezem, hogy szerintetek mi lenne a jó megoldás. A könyvben A1/A2 lesz.
"A Hardy Weinberg egyensúlynál úgy éreztem, hogy néhány összekötő gondolat hiányzik, nekem ezzel a fejezettel volt nehézségem."
"A levezetős, matekos részek szerintem még helyenként kis kiegészítést igényelnek: lényegkiemelés, magyarázat, ilyesmi."
Összekötő mondatok és kiemelések kerültek a fejezetbe. Illetve kivágtam pár levezetést, amelyek érdekesek, de nem annyira fontosak (AB0 vércsoportra a H-W egyensúly levezetése, eltérő nemarányra a H-W egyensúly).
"A levezetések során nem mindig egyértelmű, hogy mi is az a végső, egyszerűsített forma, ami a célja volt az egész részfejezetnek."
Minden alfejezet részén kimondom a lényeget, valami vastagítással jelzem, hogy ez az eredménye az előző oldalak számolásának.
"Érthető volt, könnyen olvasható (sőt esetenként szórakoztató is, bár tudom egy tankönyv szempontjából ez nem szempont, de ha már így volt megemlítem :)"
"Tankönyvnek elég furcsa stílusa van, sokszor úgy éreztem, hogy a Tanár Úr szórakoztató irodalmat is írhatna."
Direkt van ilyen stílusa a tankönyvnek. Nem szeretem a száraz könyveket. Elég sok szakcikket kell olvasnom, ott sem lenne kötelező a szárazság, de sajnos stílusosnak tartják. Könyvben viszont szerintem vétek túl szárazon írni. Az általam kedvelt biológus írók sem teszik. És ha már tankönyv, meg vicces stílus, ajánlom Nényei Pál
Az irodalom visszavág! című első gimis irodalomkönyv szerűségét. Úgy látszik ez egyfajta korszellem.
"Az elég dühítő, hogy az év elején elhangzottakkal ellentétben nem készült el a jegyzet, egy óráról betegség miatt hiányoznom kellett, és a vizsgafelkészülést nagyban nehezítette, hogy annak az órának az anyagához csak más jegyzete volt elérhető."
Egyrészről én is elég dühös vagyok, hogy nem volt elég időm félév közben az írásra. Most nagyon nagy elmaradásban vagyok e miatt. Igen, jobb lett volna, ha kész. Azért megjegyzem, hogy egy kiaadandó könyv kéziratáról van szó. Ha mindent kiadok, akkor ki és miért fogja megvenni a tankönyvet? Tudva, hogy a netről semmi nem tűnik el (ezért találjátok meg az évekkel korábbi ppt-imet), tudom ennek a veszélyeit.
A másik, ami viszont komolyan "dühít", hogy miért csak akkor találjátok meg az e-mail címemet, amikor a vizsgaidőpontot kell módosítani vagy hasonló bürokratikus dolgot kell intézni? Akkor érdekes módon nem fordul meg bennetek, hogy esetleg zavar az a levél, vagy nagyon nincs kedvem ilyesmivel foglalkozni. Bezzeg, ha szakmai kérdésről van szó (beleértve, hogy miről volt szó előadáson, hol tudnál utána nézni, vagy magyarázzak el valamit, ami nem volt tiszta), akkor nem találtok meg. Most őszintén, miért gondoljátok, hogy szakmával zavartok, de bürokratikus kérdésekkel meg nem? Akkor leírom:
Szakmával nem tudtok zavarni. Szeretem a szakmám és szeretek róla beszélni is. Örülök, ha érdekel (akkor is, ha csak a vizsga miatt). Viszont nem szeretem a bürokráciát. Nem szeretek a Neptunban kattintgatni, nem szeretek a TO-val telefonálgatni.
"A meglévő fejezeteknél itt is a számolásosakkal akadtak gondjaim, sokszor olyan lépések vannak kihangsúlyozva amit én feleslegesnek érzek, viszont vannak helyek, ahol túl sok lépés van összevonva."
Ha pontosan megmondjátok, hogy hol a gond, úgy egyszerűbb orvosolni.
"Illetve a Tanár Úr blogja is nagyon érdekes remélem nem hagyja abba :)"
Nem fogom! Köszönöm, hogy olvassátok.
"Köszönöm a Tanár Úrnak, hogy készít jegyzetet!"
A kiadóval beszélgetve, amit egy korombeli ember vezet, rögtön meg is jegyezte, hogy a korosztályunk nem ír tankönyvet. Ez nagy kár. Persze még tanulhatnánk 10-20 évet és utána foglalhatnánk össze tudásunkat, de ha egyszer nem 50-60 évesen kerülünk először a katedra túloldalára, akkor most kell könyvet/jegyzetet írni. Viszont rengeteg idő (ebből következően nem készült el). S ezt az időt a kutatástól kell elvenni. Én most önkényesen megteszem, akkor is, ha nem tesz jót a karrieremnek (az utánaolvasások, amit most kénytelen vagyok megtenni viszont később ki fognak fizetődni). Sajnálatos, hogy nem tölthetünk néha 1-1 évet csak azzal, hogy a tudásunkat szinten tartsuk.
Lesz tankönyv. Megvan az MTA anyagi támogatása. Most már "csak" írnom kell! :)
