2016. december 17., szombat

WARFRAME - Mit tegyünk, ha elakadtunk?

Nekem valamikor a Jupiter környékén jött el az a pillanat, hogy elakadtam a játékban. A kezdőknek szánt leírásokon végigrágtam magamat, s teljesítettem az ott szereplőket. A páncélom és a fegyvereim 30-as szintűek voltak, mindegyikben volt elég mod (ráadásul olyanok, amik számítanak is). S mégis egyre több olyan küldetés volt, amin nem tudtam végigmenni csak, ha valami nagyon magas szintű lényegében végighurcolt. Az egyedül végigjátszandó kalandoknál (quest) ez működött.


S itt az általam elérhető leírások nem adtak túl sok tanácsot. A modok alkalmazásáról szólók mind az írják le, hogy a végjátékhoz mi kell. Ezekhez általában ritka, közepes szinten nehezen megszerezhető modok kellenek. Vagy olyan fegyverekről szólnak, amelyek még a láthatáron sincsenek (sancti tigris) Továbbá a végtermékük olyan páncél, ami végtelenül hatékonyan tud együttműködni más páncélokkal, de lehet, hogy egyedül nem túl életképes.


Azok a konfigurációk a (slow/fast Nova, energiatöltő Trinity, halhatatlan Rhino, stb.) fontosak és mindenkinek célja kell legyen az elérésük. Így fogunk majd beilleni a végjátékba. De odáig el kell jutni. Ebben segít – remélem – ez a leírás.


Nekem három dolog segített:
  1. Kiválasztottam pár olyan fegyvert és páncélt, amit kedveltem és orokin katalizátorral és orokin reaktorral megdupláztam a mod kapacitásukat. Ez már önmagában segített az ellenségek legyőzésében. Én a Frost-ot választottam páncélnak. Nem biztos, hogy minden fegyverválasztásom  optimális volt, de a Fragort mindenkinek ajánlani tudom.
  2. Szereztem companiont. Ez lehet egy kubrow vagy egy őrszem. Újabb fegyver az oldalunkon.
  3. Nagyon sokat nézegettem a sebzés 2.0-ról szóló lapot. Az angolt érdemes nézni. A megfelelő fegyver és elementális sebzés kombinációval lényegesen magasabb sebzést érhetünk el, s így az erősebb ellenfelek is legyőzhetőek. Egyszerűen nem mindegy, hogy kétszer-háromszor annyit sebzünk rajtuk, vagy sem. S ez a kulcsa a magasabb szintű ellenfelek legyőzésének. Én külön "öltözeteket" (loadout) tartok minden nép ellen, amiben a megfelelően konfigurált fegyverek vannak az adott ellenség ellen.

Sebzés 2.0

A sebzés lehet vágó, szúró vagy ütő (vagy ezek kombinációja). A vágófegyverek a hús/test ellen jók, az ütőfegyverek a pajzs ellen, míg a szúrók a páncél ellen. Az elementális sebzés fagy, elektromosság, tűz és méreg lehet. A fagy jó a pajzs ellen, a tűz a hús ellen (infested és grineer), a méreg a corpusok teste ellen, míg az elektromosság önmagában csak egyes ritka ellenségtípus ellen hatásos. Az elementális sebzések kombinálhatóak, s így újabb, még hatásosabb sebzéstípusok jöhetnek létre.
Mágnesesség (fagy + elektromosság): Pajzs elleni elsődleges sebzés, s így corpus ellen ideális.
Korrózió (méreg + elektromosság): Páncél ellen jó, tehát grineerek ellen ez az elsődleges választás. Ezen kívül a bursa-k és az ancientek ellen sem árt.
Gáz (tűz + méreg): Infested ellen jó.
Robbanás (hős + fagy): Ancientek és grineer gépek ellen jó. Tehát nem túl gyakran alkalmazható, igaz az infested ancient-ek legyilkolása fontos.
Sugárzás (tűz + elektromosság): Elit grineer ellenfelek ellen hatásos.
Vírus (fagy + méreg): Corpus és grineer test ellen jó, de infested test ellen nem.
Bár egy fegyveren alapvetően 1 elementális hatás érvényesül (elvileg 2 is felfér, de lehet, hogy akkor más szempontból lesz kevéssé optimális a fegyver), de nem kell minden fegyvernek ugyan arra specializálódnia. Corpus ellen pl. a mágnesesség nyerő, de nem árt egy fegyver korrózióval a bursák páncélja ellen. Vagy esetleg vírus a corpus katonák teste ellen. Tehát a fegyverarzenálod készüljön fel minél többfajta ellenfél ellen. Különösen fontos ez Void küldetéseknél, ahol mindenféle ellenféllel találkozhatsz, s ami jó az egyik ellen, az nem jó a másik ellen.

Grineer: Páncéljuk van, s azt kell semlegesíteni. Erre a legjobb a korrozív szúrófegyver. A vágófegyverek bár test ellen jók, de kimondottan hatástalanok páncél ellen. Szóval felejtősek. Ha csak egy elementális hatást tudunk berakni, akkor az legyen méreg (+25% páncél ellen) vagy tűz (+25% test ellen). Természetesen a korrozív sebzés elérése az igazán fontos. Esetleg sugárzásos fegyverünk még lehet az elit grineer ellenségek ellen.
Infested: A húst a tűz és a gáz sebzi jól. Majdnem minden más felejtős. Korrozív jól jöhet egyes erősebb infested ellenségek ellen.
Corpus: A corpusok fő jellemzője a pajzs. Az alatt kevés "hússal" rendelkeznek. A húshoz vágófegyver kell, a pajzs ellen viszont ütő. Alapvetően egy nagy ütőfegyver nem árt. Fagy és megnesesség elementális sebzés hatékony ellenük. A bursak miatt nem árt egy olyan fegyver, ami tud korróziós sebzést okozni.

Modok

A modok használatával kapcsolatban fontos megjegyzeni, hogy a tualjdonságokat valamilyen százalékkal növelik/csökkentik. Hatásuk így jelentősen függ az adott tulajdonság alapértékétől. Nem mindegy, hogy mit növel 10%-al egy mod. Mondjuk egy 5%-os eseményt 5,5%-ra emel, de egy 20%-osat 22%-ra. Tehát minden fegyvernél / warframe tulajdonságnál / társnál azt érdemes növelni, amiben eleve jó. Ne próbáljuk meg ellensúlyozni a rossz tulajdonságokat (mondjuk az alcsony ütősebzést), hanem domborítsuk ki az erősségeiket. Ez talán a támadási gyakoriság /  lövésráta esetén nem mindig igaz, érdemes lehet egy lassú fegyvert gyorsítani.
Sebzéstípusból azt növeljük, ami a legmagasabb. Ha nincs ilyen (mert mondjuk csak valamilyen elementáris sebzése van a fegyvernek), akkor ilyen modot ne rakjunk a fegyverbe.
Kritikus sebzés valószínűségét olyan fegyverben érdemes növelni, aminek legalább 15% az alap kritikus sebzés valószínűsége. E nélkül a sok növelés is alig-alig növeli a valószínűséget. Ugyan ez igaz a státuszgyakoriságra is.
Kritikus sebzést akkor növeljük, ha a valószínűség már magas.

Mod hatása Közelharci fegyver Puska Sörétes puska Pisztoly/Másodlagos
Sebzésnövelés Pressure Point (C)
Condition Overload (R)*
Energy Channel (R)*
Spoiled Strike (Cr)
Serration (C)
Heavy Caliber (Cr)
Point Blank (C)
Blaze (Nm)
Vicious Spread (Cr)
Hornet Strike (U)
Magnum Force (Cr)
Ütősebzés növelés Collision Force (R)
Heavy Trauma (R)
Rupture (C)
Crash Course (R)
Disruptor (C)
Full Contact (R)
Concussion Rounds (U)
Pummel (R)
Vágósebzés növelés Jagged Edge (R)
Buzz Kill (R)
Rending Strike (Nm)
Sawtooth Clip (C)
Fanged Fusillade (R)
Shredder (C)
Sweeping Serration (R)
Razor Shot (U)
Maim (R)
Szórúsebzés növelés Auger Strike (R)
Rending Strike (Nm)
Sundering Strike (R)
Piercing Hit (C)
Piercing Caliber (R)
Flechette (C)
Accelerated Blast (Nm)
Breach Loader (R)
No Return (U)
Bore (R)
Tűzsebzés növelés Molten Impact (U)
Volcanic Edge (R)
Hellfire (U)
Thermite Rounds (R)
Wildfire (Nm)
Scattering Inferno (R)
Blaze (Nm)
Heated Charge (U)
Scorch (R)
Fagysebzés növelés North Wind (U)
Vicious Frost (R)
Cryo Rounds (U)
Rime Rounds (R)
Chilling Grasp (U)
Frigid Blast (R)
Chilling Reload (Nm)
Deep Freeze (U)
Frostbite (R)
Ice Storm (Nm)
Elektormosság-sebzés növelés Shocking Touch (U)
Voltaic Strike (R)
Focus Energy (Nm)
Stormbringer (U)
High Voltage (R)
Charged Shell (U)
Shell Shock (R)
Convulsion (C)
Jolt (R)
Méregsebzés növelés Fever Strike (U)
Virulent Scourge (R)
Infected Clip (U)
Malignant Force (R)
Contagious Spread (U)
Toxic Barrage (R)
Pathogen Rounds (U)
Pistol Pestilence (R)
Kritikus valószínűség növelés True Steel (C)
True Punishment (C)
Point Strike (C)
Critical Delay (Cr)
Blunderbuss (C)
Critical Deceleration (Cr)
Pistol Gambit (C)
Creeping Bullseye (Cr)
Kritikus sebzés növelés Organ Shatter (C) Hammer Shot (Nm)
Vital Sense (R)
Ravage (R) Target Cracker (U)
Hollow Point (Cr)
Státusz valószínűség növelés Melee Prowess (C)
Enduring Strike (C)*
Drifting Contact (Nm)
Vicious Frost (R)
Virulent Scourge (R)
Volcanic Edge (R)
Voltaic Strike (R)
Rifle Aptitude (U)
Hammer Shot (Nm)
High Voltage (R)
Malignant Force (R)
Rime Rounds (R)
Thermite Rounds (R)
Shotgun Savvy (U)
Frigid Blast (R)
Scattering Inferno (R)
Shell Shock (R)
Toxic Barrage (R)
Sure Shot (U)
Frostbite (R)
Jolt (R)
Pistol Pestilence (R)
Scorch (R)
Stunning Speed (Nm)
Státusz hatóidő növelés Lasting Sting (C)
Enduring Affliction (U)*
Continuous Misery (C) Lingering Torment (C) Perpetual Agony (C)
Gyorsabb újratöltés Fast Hands (C)
Vile Acceleration (Cr)
Tactical Pump (U)
Chilling Reload (Nm)
Seeking Fury (Nm)
Quickdraw (C)
Stunning Speed (Nm)
Több lőszer a fegyverben Magazine Warp (C)
Wildfire (Nm)
Ammo Stock (U)
Burdened Magazine (Cr)
Slip Magazine (C)
Ice Storm (Nm)
Tainted Clip (Cr)
Maximum lőszer kapacitás Ammo Drum (C) Shell Compression (U) Trick Mag (C)
Frakciók elleni bónusz sebzés Smite Corpus (U)
Smite Grineer (U)
Smite Infested (U)
Bane of Corpus (U)
Bane of Grineer (U)
Bane of Infested (U)
Cleanse Corpus (U)
Cleanse Grineer (U)
Cleanse Infested (U)
Expel Corpus (U)
Expel Grineer (U)
Expel Infested (U)
Tüzelési ráta növelés / Támadás sebessége Fury (U)
Quickening (R)
Berserker (R)
Speed Trigger (C) Shotgun Spazz (U)
Accelerated Blast (Nm)
Frail Momentum (Cr)
Gunslinger (U)
Anemic Agility (Cr)
Lethal Torrent (Nm)

C = Common, gyakori
U = Uncommon, szokatlan
R = Rare, ritka
Cr = Corrupted, Orokin Vaultból szerezhető. Mindig van negatív hatása is. Negatív hatását nem tüntettem fel
Nm = Nightmare, nightmare küldetésekből szerezhető, mindig két pozitív hatása van
* A hatás speciális körülmény esetén érvényesül

A listában nem szerepelnek a PvP modok, a fegyverspecifikus modok, a Shadow akolitusok által dobott modok, illetve egy adag speciális hatású mod.


Vegyük észre, hogy gyakori és szokatlan modokkal növelhetőek a sebzések és sebzésfajták. Tehát viszonylag korán tudunk megfelelő sebzést kialakítani az egyes ellenségtípusok ellen.
Érdekesség, hogy közelharci fegyveren az elektromosság-, puskán a tűz-, sörétes puskán és pisztolyon a fagysebzés növelhető a legjobban. Egyik sem árt és használható a gáz/korrózió/mágnesesség hármasban, amelyek a legáltalánosabban használható sebzéstípusok a három frakció ellen.

2016. december 11., vasárnap

Miért nem foglalkoznak a tudósok valami fontos dologgal?



Megjelent egy cikkünk a Science-ben. Az ELTE híre nyomán az Origo is lehozta. Az egyik kommentelő ennyire méltatta: "ha kicsit körbenéznek rájönnének hogy vannak égetőbb problémák is amibe a pénzt,tudást lehetne fordítani, és még hasznos is lenne!" Példaként felhozza, hogy "A jelenlegi élővilág teljes kipusztításának elkerülése némileg mintha sürgősebb feladat lenne a több milliárd éves rejtély feltárásánál. Merthogy a második megoldása nélkül egészen jól megvoltunk eddig is, de az első probléma megoldása nélkül mind megdöglünk." Teljesen igaza van. A kérdés, hogy mit tehet a tudomány és a kutatók.


Vegyünk egy egyszerű példát. A tudósok végre legyártották a gyógyszert, ami sikeresen gyógyítja XY betegséget. Ezzel megszűnik az a betegség? Ettől meggyógyulnak az emberek? Nem. Az emberek attól gyógyulnak meg, ha be is veszik a gyógyszert. Ahhoz az kell, hogy megvegyék, megvehessék. A tudományos eredmény (betegség gyógyítható) és a kívánt végeredmény (gyógyult ember) között ott az ember és az ő társadalma. S végül az embernek és az általa kialakított társadalomnak kell cselekednie. A kutatók találhatnak megoldást, de végrehajtani az embereknek kell.


A malária ilyen betegség. Gyógyítható. Korábban a kinin, ma az artemisinin a leghatásosabb ellenszer (Tu Juju kínai kutatóasszony ezért kapta 2015-ben az orvosi Nobel-díjat). Mégis évente akár fél millió ember is meghalhat ebben a betegségben. És több százmillió ember fertőződik meg évente. Miért? Mert a gyógyszer drága. A betegség pedig a legszegényebb országokat érinti Afrikában és Ázsiában. A tudomány megtette, amit megtehetett? Igen. A probléma megmaradt? Igen. És nem a tudomány miatt. Lehet persze újabb és újabb célokat kitűzni, mint az olcsóbb gyógyszer, a terjesztő szúnyogok gyilkolása, esetleg egy oltás ellene (egyetlen oltás ment eddig át a szűrőkön, s az sem teljesen véd).


Akkor térjünk vissza a fajpusztulásra, a klímaváltozásra és az egyéb sürgős problémáinkra. Szerintem a tudomány már megtette, amit meg kellett tenni. Megmondtuk, hogy nem kéne kivágni az őserdőket, hogy vissza kell venni a széndioxid kibocsátásból, hogy környezetkímélőbben kéne élni, hogy több mindent kéne újrahasznosítani. Túl van tárgyalva.


Csak kérem be is kell vezetni ezeket a megoldásokat. És azok kényelmetlenséggel és költséggel járnak. Van, amit sikerült lenyelnünk. Naponta többször kimegyek a fagyban, hogy a papírszemetet a kék kukákba, a műanyagot pedig a sárgába rakjam, valamint a komposztba a növényi ételmaradékot. Nem kérek/kapok a boltban zacskót, hogy aztán azonnal el is dobjam (kivéve persze, hogy mi magyarok gyűjtjük a zacskókat). Tettünk kis lépéseket. De globálisan ez kevés. Mert még mindig túl sokat fogyasztunk és túl sokat pöfékelünk el. Értelmetlenül szállítunk fél világon át dolgokat, amiket itthon is elő lehetne állítani (szerintem a protekcionista gazdaságnak ez lenne a fő érve). Amikor van olyan kamionsofőr, aki csak ásványvizet szállít A-ból B-be egy fajtát, s B-ből A-ba egy másikat, akkor érthetjük, hogy mi a gond.


A tudományra túl sokan tekintenek egyfajta mágiára. Hoznia kell a csodákat, vagy megbüntetjük. Ott tartunk, mint a középkori királyok az alkimistáikkal: várták tőlük a megoldást pénzügyi problémáikra, de eretnekségért bármikor máglyára lehetett őket vetni (vö. harc a tudomány ellen). És a tudomány nagyszerű forrása a csodáknak. Csak tekintsünk úgy rá, mint a folyamatra, ami a varázsreceptet előállítja. A receptet utána meg kell főzni, s bizony lenyelni a kotyvalékot. E nélkül nem működik!


Szóval mi tudósok tudjuk mi a fontos. Azzal is foglalkozunk. De nagyon sok problémára tudjuk a megoldást. Egyszerűen követni kell a receptet. Sajnos a receptek nem úgy kezdődnek, hogy "Végy egy nagy vödör jégkrémet, majszold el 3 óra TV nézés közben és utána szavazz a legnagyobb baromra, aki a listán van." Érdekes ezeket a recepteket tökéletesen követni tudjuk. De az olyat, hogy "Ne ülj be az autódba, mert igazából biciklivel is odaértsz!" (magam is vétkes vagyok benne, nem tagadom) vagy "Ne vegyél a világ másik felén gyártottat, akkor se, ha a hazai drágább!" nem tartjuk be. Mert meg kéne erőltetnünk magunkat.


Szóval a tudománytól igazából nem megoldást várunk a problémákra. Hanem olyan megoldásra, ami nekünk semmi erőfeszítésbe nem kerül. S tudjátok mit? Még ezzel is foglalkozunk. A kényelmesebbé tételen. Csak közben pontosan tudjuk, hogy ez nem fontos. A fontos az, hogy megismerjük a világot. Akkor esetleg már előre szólhatunk, hogy "ezt inkább meg se szokjuk, mert baj lesz belőle".


A tudás eszköz, amit lehet jóra és rossz is használni. S sajnos lehet nem használni is és sírni, hogy nem elég kényelmes a használata.


Kapcsolódó kép

2016. november 10., csütörtök

Az elitet nem tudjuk bántani, de valakibe bele akarunk rúgni!

Én így foglalnám össze a Brexit és Trump megválasztásának mozgatórugóját:

Az elitet nem tudjuk bántani, de valakibe bele akarunk rúgni!

Legyünk őszinték elegünk van az elitből. Egész pontosan a gazdasági elitből van elegünk, akik a Föld vagyonának egyre nagyobb részét birtokolják. Ezzel a hatalmukkal (mert a pénz hatalom) pedig azon dolgoznak, hogy még több pénzük legyen. Egy véges tortából úgy lehet nagyobb szeletet kihasítani, ha valakinek kevesebb jut. Ez a kevesebb pedig ma a fejlett világ középosztályának "jut".
Ez az ábra mindent elmond az elmúlt 20 évről. A X tengely az percentilis, azaz, ha fizetésük szerint az egész világ lakosságát sorba raknánk, akkor valakik kerülnek az alsó 5%-ba, a következő 10%-nyi helyre, stb. A legszegényebb 5% nem sok javulást érzékelt az életében. Viszont a globális szegények, Kína, India, Dél-Amerika, stb. lakosságának fizetése jelentősen növekedett (százalékban, 1.000 forinthoz képest az 1.800 az 80% növekedés, 10.000-hez képest a 10.800 csak 8%). A nagyon gazdagok, akik eddig is tönkre keresték magukat, most még inkább. S ott van a 80-95% közé tartozó réteg, ami lényegében a fejlett országok középosztálya. Na az ő (mi) fizetésük nem nőt.
Az elmúlt 20 év vesztesei a középosztály tagjai, azok közül is az alsóbb középosztály. Bár nekünk a vidám barakk és a krumplileves jutott a II. Világháború utáni nyugati világ egészen kellemesre sikeredett. A '60-as '70-es években volt az emberi jólét eddigi csúcsa (legalábbis ott). S nálunk is volt egyfajta szerény jólét a '70-es években (igaz hitelből). Na ezt követték a '80-as évek válságai, amire nem a szolidaritás elmélyítése volt a válasz, hanem a neoliberális gazdaságpolitika. A jóléti államot leépítették, hogy egy egyre szűkülő elit egyre többet tarthasson meg. Illetve, hogy az idős, de korábban jól kereső és igen nagy létszámú generáció még mindig jól éljen, s ne kelljen szolidaritást vállalnia a későbbi generációkkal. De 1990 után már ezzel sem lehetett fenntartani a középosztály jólétét. Az addig csökkenő társadalmi egyenlőtlenségek Európában és Amerikában is növekedni kezdtek.


És az embereknek ettől igencsak tele van a hócipőjük. De a politikai és gazdasági elitet (a gazdaságival van a gond, a politikai elit annak a terméke) nem váltják le. Miért? Az alábbi idézet telibe találja a probléma lényegét:

"- Tudod ez a gép egy nagyon ősi, demokratikus világ küldötte….

(…) Az emberek azon a világon is emberek, csak a vezetőik gyíkok. Az emberek gyűlölik a gyíkokat, mert azok elnyomják őket.

-          Furcsa. Mintha azt mondtad volna, hogy azon a világon demokrácia van.

-          Valóban azt mondtam. És az is van.

-          Akkor miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?

-          A helyzet az, hogy a lehetőség eddig meg sem fordult a fejükben. Mindannyian választási joggal rendelkeznek, ezért aztán azt hiszik, hogy a megválasztott kormány legalább nagy vonalakban az ő igényeiket képviseli.

-          Úgy érted még szavaznak is a gyíkokra?

-          Ó, igen. Természetesen.

-          De miért?

-          Mert ha nem szavaznának, még valami rosszabb gyík kerülne a kormányba. Egyes emberek azt állítják, a gyíkoknál jobb dolog nem is történhetett volna velük. Természetesen tévednek, rettentő nagyot tévednek, de valakinek ezen a véleményen is kell lennie."
Douglas Adams: Viszlát és kösz a halakat 

S ha nem lehet leváltani a gonosz gyíkokat politikusokat, akkor mit tegyünk? Hát akkor rúgjunk bele valakibe! Mondhatnám, hogy jó emberi szokás szerint, de ennél tágabb rokonságra terjed ki ez a nem túl nemes cselekvési séma. A páviánok egy elvesztett rangért folyó harc után előszeretettel gyepálnak el egy náluknál sokkal gyengébbet. Csimpánzok is készségesen keresnek valakit, aki hibáztatható és büntethető valami sérelemért. És mi emberek is ezt tesszük. Ez a Brexit és az amerikai elnökválasztás eredményének kulcsa. Elitellenes hangulat van. De egyik döntés sincs az elit ellen. A Brexittel nem a gazdagok pénze úszott el, hanem a kisemberek nyugdíj-megtakarítása. Nem a gazdagoknak lesz nehezebb utazni (annyi állampolgárságot vesznek, amennyit akarnak), hanem az átlag honpolgárnak. És lehet, hogy Hillary Clinton a beágyazott amerikai politikai elit tagja, de Donald Trump sem éppen a nép egyszerű és szegény gyermeke. A nagy elitellenességben egy milliárdost választottak meg, akinek az apja is vagyonos ember volt (nem ő testesíti meg az amerikai álmot).


Ígért bármit, amivel rosszabb lesz az elitnek? Nem. Hiszen republikánus. Ők mindig a gazdagok érdekeit védik. Viszont megígérte, hogy rossz lesz a mexikóiaknak, a nőknek, a feketéknek, a fiataloknak, Európának, stb. Azaz megígérte, hogy valakibe bele lesz rúgva. A döntés tehát így nézett ki:
(1) Neked továbbra is rossz lesz. A gazdagok még gazdagabbak lesznek. De biztosan lesz, akinek nálad is rosszabb lesz.
(2) Neked továbbra is rossz lesz. A gazdagok még gazdagabbak lesznek.


Az (1)-esre voksoltak. A párteliten kívül senki nem akarta igazán Hillary Clintont. Tökéletes gonosz gyík volt, aki ijesztgethetett a másik gonosz gyíkkal. Fanyaloghatunk, hogy az aluliskolázottak szavaztak Trumpra. Igen, ők szívták meg a legjobban, mert az ő munkájukat a legkönnyebb elvinni Kínába. Meg az öregek szavaztak Trumpra. Akik persze most abortusztilalmat követelnek, igaz az ő fiatalságuk a szex, drogok és rock&roll háromszögben telt.


Félek, mert jövőre a franciák és a németek is szavaznak. Míg a fiatalok és az értelmiség kiutat keres (de legalább munkalehetőséget) és lenne is kiút (van, aki elmélkedik is rajta, ez egy lehetőség, de a PM alapjövedelem javaslata is a helyes irányba mutat), addig egy óriási réteget csak az érdekel, hogy valakivel kifaraghasson. És a célpontok itthon is mindig ki vannak jelölve. Mindeközben az elit köszöni szépen még jobban van: már nincs sávos adó, minél több a fizetésed annál jobban jársz. TB járulék sincs, csak adó. Egészségügyi ellátás csak azoknak jár, akik meg tudják fizetni a magánklinikát. Soroljam még? De a migránsoknak nálunk is rosszabb! Vigasztaljon ez minket?


2016. november 3., csütörtök

Biológus képzés: specializáció vagy általános képzés

A biológus képzés legyen általános, a biológia minden részére kiterjedő VAGY specializált, mindenki csak azt tanulja, ami érdekli.

"Persze nem biztos, hogy jót tesz neked,
Ha kiszolgálják az ízlésedet
"

Röviden ez a Bonanza Banzai idézet jut erről eszembe. Én a mellett vagyok, hogy egy biológusnak a biológia egészét is látnia kell. Legalább a BSc képzésében.

A fő kérdés, hogy mi a biológusképzés célja. (1) Jól képzett technikusok képzése az iparnak? (2) Kutatók képzése (az iparnak is)? Én úgy gondolom, hogy itt kutatókat képzünk és nem technikusokat. Ha pedig kutatókat képzünk, akkor erre kell felkészíteni az embereket. Rövid távon mindkét cél eléréséhez a specializáció vezet. Hosszú távon egy biológus kutatónak a biológia egészét látnia kell (s még egy jó adag másik tudományágat valamilyen szinten).


Az MSc és a PhD, de még a korai posztdoktori évek is a specializációról szólnak. Arról, hogy egyre szűkebb dologról egyre többet tudj. Ehhez jó lenne, ha minél előbb megtanulnád a szakmád technikai fogásait. Megismerkednél az alkalmazandó eszközökkel. Elkezdenéd bújni a szakirodalmat. És így tökéletes beosztott leszel.


A kutatáshoz rálátás kell. De hogy lesz meg a rálátásod a tudományra, ha annak csak egy igen kis szeletét láttad? Nem az a látókör szélesítése, hogy a szomszéd asztalon levő gépet is be tudd kapcsolni. Vagy nem csak a sziklagyepek növényeit ismered meg, de a bükkösökét is. Mi, ti, nem fogjuk ugyan azon gép mellett leélni az életünket. Nem fogjuk egy fehérjének, egy mezőnek vagy az ízeltlábúak egy rendjének vagy egy növényfajnak szentelni magunkat. Váltanunk kell. Lehet sokszor. S váltani akkor tudunk, ha vannak hozzá alapjaink. Az alapokat sokkal nehezebb elsajátítani később, mint, hogy specializálódj egy újabb részterületre.


Nem tudhatod a biológia melyik részére vet a sors. Az interdiszcilinaritás már évtizedekkel ezelőtt hívószó volt. Most multidiszciplinaritásnak hívjuk. Hogy akarunk ilyen kutatásban részt venni, ha nem is értjük a többi tudományterületet még a biológián belül sem? Ismerd az alapszókincsét a biológiának, hogy legalább el tudj olvasni pár összefoglalót egy új területről.


Engedjétek meg, hogy személyes, a tudományon belül még igen rövidke életutammal példálózzak. Születésem kerek évfordulóján amúgy sem árt egy kis visszatekintés. S talán jobban rávilágít, hogy miért is érdemes a biológia egészét ismerni (valamilyen szinten).


Régóta érdekel a biológia és a kémia. Jó tanáraim voltak. A gimiben biokémikus akartam lenni: lenyűgöztek az anyagcsereutak. De közben szerettem programozni is. Annyira nem, hogy informatikus legyek, de a biológián belül szívesen kamatoztattam ilyen irányú ismereteimet. Elméleti biológus lettem. Az az a fura szerzet, aki élőlény keveset lát, s jobbára programozik. Itt én már eleve két világ között álltam. Számítógépes modellekkel vizsgáltam ökológiai kérdéseket. Hogy pontosabb legyek a klonális növények fiziológiai integrációjának ökológiai hatásait. Nem erről a témáról álmodtam gyerekként. Valamikor elsőben megkérdeztem Szathmáry Eörs professzor urat, hogy nem-e kell valakinek a tanszékén egy programozni tudó hallgató. Oborny Beának (itt egy interjú vele, a klonális növényekről is szó esik) kellett. És onnantól a klonális növények ökológiája lett a témám. Imádtam. Ebből írtam a szakdolgozatomat és doktorimat is. Ökológusnak tartottam magamat. Egyszer még botanikusnak is, de kiröhögtek. Az ökológia nem csak a klonális növényekből áll. S ugyan azzal a technikával (sejtautomaták) lehet tájléptékű problémákat is vizsgálni. Egy pár tanulmányom ebben a témában is van. Sőt az együttműködés evolúciójának vizsgálatához is kellenek sejtautomaták, így Scheuring Istvánnal ebbe az irányba is elkalandozhattam. Minden ilyen kalandozás egy teljesen új szakterület a maga saját irodalmával. Némelyikből csak 1-2 mappányi cikk maradt a polcaimon, mások most is egész polcokat foglalnak. De mindezek még mindig az ökológián belül vannak. Ehhez még jó lett volna a szakosodás.


De én a kémiát is nagyon szerettem. S az anyagcsereutak még mindig lenyűgöztek (most is). Sajnos senki, akit akkor ismertem, nem foglalkozott anyagcsereutakkal. Azért én elvégeztem a vegyész szakot. Ha már biológiából bejött, akkor azt is a kémiai informatika és elméleti kémia szakirányon. A számítógépek megmaradtak kutatási eszközömnek. És hol kellett mindezt használnom? Hát a doktori után állásom csak módjával volt (nem volt). S bár rá egy évre elnyertem egy 3 éves OTKA posztdoktori ösztöndíjat, hogy további ökológiai kutatást folytassak, de közben már más felé is kacsintgattam. Tudtam váltanom kell. Újból bejelentkeztem Szathmáry Eörshöz, hogy most már nem csak programozni tudok, de van egy biológia PhD-m meg egy vegyész diplomám* és hát nem-e szállhatnék be az élet keletkezését vizsgáló kutatásaiba. Megengedte. Első közös cikkünk a Nature Genetics-ben jelent meg. Az úgy nem rossz az ember karrierjének elején. S azóta is az élet keletkezése a fő témám. Az tömény kémia és biokémia. Még anyagcsereutakkal is foglalkozhattam (és foglalkozom most is)! Biokémikusnak nem tartom magamat. Éppen elég kísérletes cikket olvasok ahhoz, hogy ezt a címet meghagyjam azoknak akik azokat a csodálatraméltó technikákat alkalmazzák. Elméleti biológus vagyok. Ez a közös nevező a kutatásaimban.


S közben tanítok is. Egyre többet. Doktoranduszként még "csak" biometria gyakorlatot tartottam (most már nem) és programozást tanítottam biológusoknak (még mindig). Egyre több előadást is tarthattam. Egy kevés "bevezetés a biológiába", vagy vendégszereplés valamilyen evolúciós kurzuson. A BSc-MSc rendszer bevezetése óta evolúcióbiológiát tanítok. S ha máskor nem, ekkor szembesülnöm kellett azzal, hogy mennyire fontos a biológia egészének átlátása. Az evolúcióbiológia a biológia minden részéről szól. A molekulák evolúciójával addig is foglalkoztam. Ökológia rendszerekkel is. De azóta újból kell olvasnom sejttant, genetikát, összehasonlító anatómiát, rendszertant, mikrobiológiát, stb. Sok olyan tárgyat, amiről azt gondoltam sohasem lesz rájuk szükségem. Minek nekem tudni az agy anatómiáját vagy működését? Ja, hogy lehet, hogy replikátorok vannak bennük? Vagy a nyelvkészség és az emberi társadalomra jellemző együttműködés kialakulásához szükség van erre a szürkés valamire a  kemény kobakunkban? A nagy evolúciós átmeneteket - legalábbis a többsejtűség kialakulását - nem fogom megérteni embriológia nélkül? Az eukarióták és a mitokondrium eredetét mikrobiológia nélkül? És nem mindegy, hogy mi hányszor alakult ki a törzsfejlődés során. S bizony rá kellett szánnom tavaly egy hónapot, hogy az azóta kissé (nagyon) megváltozott rendszertan újratanuljam.


Szükséged lesz a biológiára! Most lehet úgy tűnik, hogy a biológia sok kis részterület összeömlesztve egy név alatt. Remélem néha felcsillannak az összefüggések. Később fel fognak. Ha nem, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz! A biológia az élőlényekről** szól. Tantárgyakra azért van szétbontva, hogy emészthető falatokban tárjuk elétek (némelyik talán rágósabb, de emészthető). A címkék, amit magunkra és tudományterületünkre aggatunk az pedig a címkézési mániánk miatt vannak. A diplomámban viszont az áll: okleveles biológus.


Remélem megmarad az általános biológus alapszak. És az elkövetkező biológusgenerációk is megismerkedhetnek az élő rendszerek sokféleségével. Csodálatos ez a sokféleség! Nem érdemes kihagyni semelyik szeletét.




* a történeti hűséghez hozzá tartozik, hogy a vegyész diplomám még nem volt meg akkor
** meg a vírusokról és egyéb nem élő biológiai entitásokról

2016. szeptember 1., csütörtök

Harc a tudomány ellen

A war on science (harc a tudomány ellen) a terror elleni harc mintájára alkotott kifejezés azzal a különbséggel, hogy (1) itt tényleg az ellen harcolnak, ami a címben jelzett, de (2) nem vallja senki be. A tudomány viszont állandó támadásoknak van kitéve. Most inkább, mint a XX. században. Utoljára talán a géprombolások idején volt ennyire tudományellenes a közhangulat.


Mit is jelent a harc a tudomány ellen? Azt, hogy egyre inkább a tudomány és áttételesen a tudósokat tesszük felelőssé az emberiség problémáiért, továbbá a tudományos megközelítést, mint gondolati keretet elvetjük.


Rémeket látok? Hiszen a XX. és a XXI. század a tudományé, a csapból is az folyik, hogy több mérnökre, matematikusra, informatikusra, természettudósra van szükség (STEM = Science - Technology - Engineering - Math). Miközben nem akar több ember ezen szakterületekre menni, mert az emberek továbbra is bölcsészek, jogászok és közgazdászok szeretnének lenni. Az a kevés, aki meg kutató szeretne lenni, az meg nem kap állást, szóval az csak duma, hogy szükség van ránk (sajnos).


Mindeközben sikk kijelenteni, hogy "mindig hüje voltam a matekhoz", amely megjegyzést követően a bólogatás mellett a legtöbbeknek csak az jut eszébe, hogy a hülyéje nem tud helyesen írni. Helytelenül írni az modortolanság, bunkóság. Nem ismerni verseket vagy művészeket a kulturálatlanság. Nem érteni a focihoz meg... (olyan nincs). De a matematikához és a tudományhoz nem érteni az rendben van. Miközben elvárjuk, hogy működjön az autónk, az okostelefonunk (legalább valami legyen okos!), az orvos gyógyítson meg (ráolvasás is jöhet, csak működjön), stb. Nem tudom hibáztatni az embereket ezért. A tudomány (a matematika* még inkább) "nem áll az agyunkra". Mi történeteket szeretünk és mítoszokat, nem a logikus, a tényeket könyörtelenül figyelembevevő gondolkodásmódot. Páran megerőszakoljuk emberi agyunkat (vagy egyszerűen csak defektesek vagyunk) és mégis tudománnyal foglalkozunk. Szóval megértem, hogy nehéz. Az egyetem szintjén. De senkit nem köteleznek rá, hogy biológus, vegyész vagy fizikus legyen. Az általános iskolában és a gimnáziumban tanult természettudomány teljesen érthető, ha nem az a diák és a tanár hibája.



És mégis a tudomány az valahol a boszorkányság szintjén mozog, egy kicsivel lejjebb van, mert a boszik vagy trendiek vagy legalábbis kedves öreg nénik. De, hogy is jutottunk el ide? Úgy, hogy az elit és alsó középosztály tudomány és technikaellenessége összeért.


Az alsó középosztály pont azért tudományellenes, amiért a géprombolók ellenezték a szövőszéket: féltik a munkájukat és a fizetésüket. Ez utóbbit emelném ki, mert bár a robotizációt évtizedek óta emlegetjük, hogy majd kivált mindent, de ugyanúgy emberek építik a házakat, mint eddig és nem robotok (pedig akkor kevésbé izgulnék, hogy biztos a terv szerint megy-e). Viszont fizetésileg az új technológiákkal az informatikusok és a mérnökök jártak jól, nem az egyszerű melós. Egyes szakmák fizetése elhúzott, s az alsó középosztály, úgy érzi lemarad (tényleg). A hibás a tudomány. Nem a források elosztása (politika), nem mi magunk (önzés), akik egyik ember 8 órai munkáját többre-kevesebbre értékeljük, mint a másikét, hanem a tudomány (így főnévként, mint egy platóni idea).


És ott a gazdasági elit és az általa fogva tartott politikai elit. A tudomány mindig valami újat hoz. Az új nem jó, mert az megváltoztathatja a status quo-t, márpedig a jelen helyzet kinek jó? Az elitnek. Mindig nekik jó, csak közben cserélődhetnek. S a gazdag nem szeretné, ha lecserélnék. Nem szeretnék az olajmágnások, ha nem olajat használnánk mindenhez. Az asztali számítógépek gyártói sem örültek a tableteknek és okostelefonoknak. Hogyan lehet elodázni a változást? Ne legyenek új megoldások, új technikák, s úgy általában új felfedezések! Ha nem találunk ki semmi újat, akkor mehet az új karosszéria tervezése minden 5. évben, vagy egy kicsit jobb olajfúrófej előállítása, stb. De ezekhez már hozzászoktunk. Lesz még nagyobb felbontású TV, igaz már három generációval korábban sem láttuk a különbséget. A telefonunkról húzhatjuk le a WC-nket. No meg persze VV9-be már eleve pucéran mennek majd a beköltözők (ja bocs olyan műsor van már). Jobb ez így, mintha önjáró teherautók lennének, vagy esetleg túl gyors teherszállítás, hogy friss élelemmel lehessen ellátni olyan régiókat, ahol nem termelhető (vagy csak az őserdők kiirtása révén), esetleg környezetkímélőbb és több energia állna rendelkezésre. Meg persze mi lenne az emberekkel, ha túl sok szabadidejük lenne és a macskás képek után esetleg azt is elolvasnák, hogy mit lop magának össze a kormány. Esetleg még az a gondolat is megfordulna az emberek agyában, hogy ez így nem jó. Az embereknek nem szabad gondolkodni, s ugye a természettudomány pont erre tanít**.


A hidegháború óta nem fontos a tudomány. Akkor fontos volt. Mert nem akarta senki, hogy az ellenségnek előbb legyen valami, vagy előbb tudjon valamit megcsinálni, mint mi. 1969-ben leszálltunk a Holdra. És azóta? Néha egy robotot küldünk a Marsra. Mert már nincs űrverseny. Mehet végre a pénz a zsebek tömésére, yachtokra és nőkre. Nem kell űrverseny. A Szovjetunió bukása után rögtön elkezdték Nyugaton csökkenteni az egyetemek finanszírozását. Nincs két pólusú világ, s nem fognak a tudósok átmenni a másik blokkba. Nem is kell őket fizetni. S végre a fejlődés rémképe is tovaillan az elittől.


Persze a tudománynak is megvan a haszna. Például lehet mondani, hogy oldja meg a világ problémáit: a klímaváltozást (amit persze tagadunk, ami szintén része a tudományellenességnek), a betegségeket (persze az oltások mikrochipet ültetnek be és autizmust okoznak) és a világbékét. Tehát ne foglalkozzanak azzal, amihez értenek (új ismeretek és technológiák), de oldják meg azt, amihez nincs közük. Mert világbékét nem fog hozni a tudomány. Nem a tudomány és nem is a tudósok dobták le az atombombát. Nem a tudomány és nem a tudósok küldik háborúba a nemzeteket. A tudomány lehetőség, amit lehet így is és úgy is felhasználni. A klímaváltozást nem a tudomány fogja megoldani varázsütésre, miközben senkinek nem kell egy kicsivel sem környezetkímélőbben élni. És nem a tudomány eszi meg az újabb dobos tortát (a tudósok, mint én, igen). Persze jó lenne egy pirula, amit követően habzsolhatnám a sütit és nem híznék el, de nincs ilyen. Egyszerűen meg kell állni a zabálást.


Nekünk embereknek kell változni! Nekünk embereknek kell egészségesebben élnünk! Nekünk embereknek kell törődni a többi emberrel! Nekünk embereknek kell odafigyelni a Földre, hogy a gyerekeinknek is maradjon belőle! Nekünk embereknek kell békében élni!


Ne bántsuk a tudományt! Nem érthetetlen az, csak nem vesszük a fáradságot, hogy megértsük. Ha érdekel, értsük meg. Nagyon jó előadások és írások vannak a neten minden témában. Ha pedig nincs, akkor keressünk valakit, aki ért hozzá és kérdezzük meg! Ne féljük a fejlődést! Az önmagában sem nem jó, sem nem rossz. A meglevő tudást is lehet jóra és rosszra használni. Viszont magunkat nemesíteni csak a fejlődéssel lehet, azzal, hogy magunkról és a környezetünkről egyre többet tudunk. Ez a jövő, akárhogy is akarjuk halogatni.



* Én is hülye vagyok a matematikához. Ez alatt azt kell érteni, hogy 5-re érettségiztem és a vegyész szakon a matek szigorlatom is 5-ös lett, de akkor már éreztem, hogy már az a mennyiségű analízis sok nekem. Amit a legtöbben mateknak neveznek és nem megy nekik, azt az analitika tanárnőm "számtannak" nevezte. Az nagyon messze van attól a matematikától, amit már lehet nem érteni.
** A humán tudományok is, sőt azok még inkább a körülöttünk levő emberi világ megértését szolgálják. Azok viszont pártcélokra is felhasználhatók. A gravitáció pártállástól függetlenül hat. A történelem értelmezése már más kérdés.


És egy adag szomorú rajz.

2016. augusztus 11., csütörtök

Evolúcióbiológia 2016 - vélemények

A vizsgák után egy külön, anonim kérdőívben megkérdeztem a hallgatókat, hogy mi a véleményük az evolúcióbiológia előadásról, rólam, a jegyzetről, a vizsgáról és mely előadások tetszettek nekik és melyek nem.
A kérdések zöme kifejtős kérdés. Ezeket nehezebb grafikonokba foglalni, meg átlagot vonni belőlük, de ténylegesen megtudom, hogy mit gondolnak a hallgatók. Felbecsülhetetlen értékűek ezek a válaszok, s sokkal informatívabbak, mint a számok, amiket a hivatalos Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése (OMHV) akármin keresztül kapunk.

"A véleményezéssel kapcsolatban megemlíteném, hogy nagyon tetszik, hogy a Tanár Úr érdeklődik a véleményünk iránt, és még külön formot is csinált. Az, ami a Neptunban most van, rosszabb, mint ami régen volt, mondhatni katasztrófa."

Mivel látom, hogy hányan töltik ki, így később még tudok könyörögni, hogy  többen töltsék ki. Így most a 101 főből, aki felvette az előadást, 22 kitöltést sikerült szereznem. Ez több, mint a kb. 10 bejegyzés, amit az OMHV-n keresztül kapunk.


Bevallom kísérletezek a hallgatókon. Például azon kísérletezem, hogy hogyan lehetne egy jó hallgatói véleményezést összeállítani. A kérdéseket úgy összeállítani, hogy pontosak legyenek, de ne befolyásolják a válaszokat. Nem egyszerű! Integratív biológiából pár éve már alkalmazom ezt a kérdőívezést, s a kérdések alatti magyarázószöveg úgy láttam befolyásolja a válaszokat. Idén így kevesebb magyarázószöveg volt.


Kinek melyik előadás tetszett / nem tetszett


Mindenki megjelölhetett három-három előadást, ami tetszett vagy nem tetszett neki. Általában tartottátok magatokat a 3-3-hoz, de nem mindenki.
A tetszik és nem tetszik jelölések eloszlása az előadások között.
Az eredmény elég egyértelmű: a mesélős előadások tetszettek (Darwini medicina, ember és evolúció, evolúció bizonyítékai) a számolósak (ideális populáció, sodródás és szelekció) nem. Hát a számolásokat meg kell szoknotok. Azóta biológiai példákat gyűjtök a sodródáshoz és a szelekcióhoz is, hogy ne legyen annyira száraz az anyag.


Ilyen kérdés például kéne az OMHV-ben is. Az oktatók összehasonlításában nem segít, de az oktatónak jelzi, hogy melyik előadása milyen.

Előadások tartalma

"A képletek levezetései lehetnének rövidebbek."
"Amiben véleményem szerint egy kicsit lehetne még javítani, az a matematikai modellek képleteinek levezetése: bár számomra érthető volt többnyire, de a legtöbbünknek szerintem ezek voltak a legnehezebb részei a tananyagnak (itt arra gondolok, hogy esetleg még következetesebben lehetne magyarázni a biológiai relevanciát a matematika mögött az egyes lépések során). Valamint nekem az adaptációs-koevolúciós előadás kicsit túl "sztorizgatós" volt (tudom, hogy ezt előre jelezte), de számomra egy kicsit több "száraz tananyag" belefért volna, a tanulhatóságot segítendő (természetesen ez csak egy vélemény, egy adott tanulási módszerrel operáló hallgatótól, lehet, hogy a nagy többségnek pontosan ez tetszett)."

Rövidebbek nem lesznek a képletek. Elméleti biológushoz képest így is nagyon próbálom magamban minimalizálni a modelleket. Viszont több biológiai példa az lesz. Arra szükség van. Köszönöm a visszajelzést (már az órán is), ezeket a fejezeteket már ebben a szellemben írom a tankönyvben.

"Számos genetikai alapfogalom az evolúcióbiológia előadás során tisztázódott számomra, és nem a különböző genetika kurzusokon (természetesen, ez a diák, tehát az én hibám is, de a csoporttársaim körében többen is ezt tapasztaltuk)."
"Nem zavart az átfedés, mert úgymond itt összeértek az eltérő előadásokon megszerzett információk.
"jó volt látni, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a tárgyak és felépíteni egy más logikát ez alapján."
Ezért jó vissza-visszatérni dolgokra a képzés során. Ha elég sok irányból látjátok a biológiát, akkor össze fog állni a kép.


Sokan jeleztétek, hogy a mutációk máshol is előjöttek. Egyrészről ennek ellenére nem hallottam vissza őket jól vizsgán, másrészről nagyobb hangsúly lesz azokon a részleteken, amelyek evolúcióbiológiából fontosak. Az pedig a folyamatok eredménye. Úgy képzelem el, hogy a mechanizmusokat megtanuljátok genetikán/biokémián (pl. mit csinál egy exonukleáz), s itt akkor összpontosíthatunk a folyamatok végkimenetelére. Sajnálom, hogy az az előadás nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Közben megtaláltam James Shahiro "Evolution: A View from the 21st Century" című könyvét, ami pont arról szól, amiről ennek az előadásnak kellett volna (a nem - teljesen - véletlen mutációkról).

Említetted a csapongást. Azzal nincs nagy baj, néha hirtelen felvillant valami érdekes mellékvágányt, viszont számomra csak néha. Ebből lehetne több, kifejtve akár egy-két percben az adott témát. Így csak a tájékozottság távoli felvillanásának tűnik, és nem igazán mond újat a hallgatóságnak.
Ezért lenne jó, ha hajlandóak lennétek kommunikálni velünk oktatókkal. Ha valamiről többet szeretnél hallani, akkor szólj, hogy ez így még kevés, menjünk bele a részletekbe. Örömmel tenném!

Előadó, előadás módja


Kaptam pozitív visszajelzéseket. Ezeket zömében megtartom magamnak, s amikor nagyon elegem van a mindennapos előadásra készülésből, akkor előveszem őket, s erőt merítek belőlük. Egyet viszont engedjetek meg, hogy közzétegyek:

"Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a Tanár úr a 3*45 perces óra alatt képes volt tartani a figyelmemet"

Remélhet-e ennél többet egy oktató?

Mikrofon
mikor a táblára írt és közben beszélt azt nehezen lehetett érteni, pedig nem ültem hátul.
Kicsit motyogsz is néha és nem lehet érteni.
A másik probléma, hogy sok esetben nem lehetett jól hallani, érteni az előadást. Ezen segíthetne egy mikrofon, vagy kicsit jobb artikuláció és hangosabb beszéd.
Ami kritika, hogy kicsit halk az előadás, egy mikrofon hasznos lenne.


Igen, kéne mikrofont használnom. Próbáltam. Kétfajta mikrofon érhető el számunkra: a csíptetős és a kézi. A csíptetős szabadon hagyja a kezet, lehet vele mászkálni, de meg kéne tanulnom, hogy merre kell álljon a fejem, hogy tényleg hangosítson. A kézi érzékenysége olyan, hogy a számra merőlegesen kell tartani, ami nagyon feszélyezett, igaz a kézi mikrofon amúgy is kellemetlen. Na és itt jön a probléma. Nincs lehetőségünk (vagy még nem gondoltam végig hogyan) kipróbálni ezeket a technikákat hallgatók nélkül. Ez az a rögtönző műsor, ahol soha sincs próba. Semmilyen. Számomra kellemetlen technikát meg nem használok, mert akkor elveszi a figyelmemet a kellemetlenség az előadásról. Igazából egy fülre/fejre rakható mikrofont kéne szereznem, az szabadon hagyja a kezeket (táblaírásnál nem árt) és mindig a szám előtt van, tehát a fejforgatás sem gond.


Táblára írás
"Tetszett, hogy a táblára írt, még annak ellenére is, hogy többször is nehezen tudtam elolvasni.
Nagyon pozitívnak tartom a táblára jegyzetelést, ellenben a számolós órák esetén ez nem igazán működött. Az utólagos javításokat, főként a hátsóbb sorokból, nem lehetett követni.
Sajnos a táblára írtakat sokszor nehéz volt elolvasni (gondolok itt a számolásokra), főleg a hátsó sorokból.
"Nekem nagyon tetszett , hogy nincsenek diák (főleg dia felolvasás) persze ehhez kellett azért hogy a legtöbb főleg a számolós fejezetekhez legyen valamilyen írott formátumú segédlet."

A táblára írással kapcsolatban igazán negatív vélemény idén nem kaptam. Még mindig ezt tartom a legjobb módjának az előadástartásnak (kivéve persze, ha lehetne képeket vetíteni oldalra, vagy, s ez lenne a legjobb, a tábla felé). A számolós órák kettős problémát jelentenek:
(1) Pont a számolós órán fontos, hogy ugyan olyan sebességgel írjunk. Képleteket nem lehet írni és felfogni (!!!) kivetített diákról. Ez nem gyorsíró tanfolyam, hanem előadás. Nem szabad, hogy úgy érezzétek nincs idő leírni mindent a tábláról. S közben nagyon jó lenne, ha nem csak a kézmozgatóizmaitok felé folyna az információ, de legalább egyszer szürkeállományotok felé is megfordulna. Ezért KELL táblára írnom az egyenleteket.
(2) Viszont pont az egyenletnél a nyomtatott szöveg sokkal tisztább. Minden index a helyén, jól olvasható az alsó index alsó indexe is. Az A1 és A2 vagy a p11, p12, p22 jól elkülöníthető egymástól. Táblán meg hát vannak gondok.
Az olvashatóságért például hajlamos vagyok A és a alléljelzést alkalmazni, ami teljesen rossz, mert nem feltételezek domináns-recesszív viszonyt. No, de az A1 és A2 allél jelzésnél meg belegabalyodtok az indexelésbe.
Szerintetek hogyan lehetne ezen javítani?

Képletek levezetése táblán
Na ez a mumusom. Sajnos hajlamos vagyok belezavarodni (ez ilyen önbeteljesítő dolog, félek tőle, s bekövetkezik).
"Amikor belezavarodtál az egyenletekbe, akkor a diákok is kevésbé figyeltek ezután."
Számolások levezetésénél pedig hasznos lenne, ha a Tanár Úrnak meg lenne levezetve előre a képlet, mert az nem ront a ""hitelességből"", ha nem tudja levezetni fejből a képletet, viszont a megakadásokkal teljesen elveszti a figyelmemet.
 Egyrészt minden képlet pontosan le volt vezetve előre. A számolós részek minden esetben előre megvoltak. Okultam korábbi évek rossz tapasztalataiból. A nagy belekavarodásom, amire szerintem utaltok, abból fakadt, hogy a levezetésemet olvasva rájöttem, hogy a nevező rossz. Ezen magamban bepánikoltam és elvesztettem a fonalat a számláló tekintetében is. Hozzáteszem, hogy a nevező abban  a képletben nem számított, az mindig egyszerűen átlag rátermettség, mindig pozitív, s így a változás előjelébe nem számít bele. Szünetben kitisztult fejjel rögtön láttam, honnan kéne folytatni a jegyzetből.
No meg, ha elvárom tőletek, hogy le tudjatok vezetni egyenletet, akkor az tőlem is elvárható. Nem? Na ezért is voltam türelmesebb a vizsgán az egyenletekkel kapcsolatban.

Viccek
„Az előadásokba csempészett vicceket díjaztam!"
„Egyébként, a Tanár Úr stílusa igen érdekes, szokatlan, helyenként néha komolytalannak tűnik, a témák fontossága ellenére. Egy tanáromat sem hallottam még így beszélni.”
„Ami még nekem szemet szúrt, az a humor. Vicces dolgokat szoktál mondani, de nincs meg benne az a 'play it cool' feeling, amitől az egész előadó elismerően csettintene/röhögne. Így olykor erőltetettnek hat."

A pozitívtól a furcsán át a negatív véleményen át fentebb minden szerepel. Ilyen a stílusom. Viszont lehet, hogy magamat még mindig laza, dumálós srácnak tartom (úgy emlékszem valamikor általános iskolában ilyen lehettem), csak eltelt pár év. Ez az én "karakteremnek" a problémája.
Viszont egy előadás nem lehet monoton. Az előadásba így vagy úgy bele kell csempészni "dolgokat", amelyek, kizökkentik a hallgatóságot. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy felébreszti őket szendergésükből. Az anekdoták szinte kötelező elemei egy előadásnak. Hasonlóan egy személyes élmény, kötődés belevitele is. A hallgatóságnak (bármilyen előadáson, tudományoson is!) éreznie kell, hogy amiről beszélsz az mélyen érint téged. Nem szabad távolságot tartani a témától. A távolságot növelő hatások rontják az előadást. Rontják azt a hangulatot, hogy ebben most mi együtt részt veszünk. Rontja ezt, hogy az utolsó sorokban ültök fizikailag messze az előadótól. Rontja az is, hogy túl formálisan öltözöm (business formal). Konferencián sem jó kilógni a közösségből, s a biológusok kimondottan eltávolodtak az öltöny-nyakkendő vonaltól. De az embernek vannak jellemhibái, nekem a lázadásom a slamposabb öltözködési szokások ellen. Azon nem fogok változtatni, de minden mást megteszek, hogy az előadáson kisebb legyen a távolság köztetek és az anyag között.

Egyebek
Volt, hogy késtem. Elnézést.
Volt, hogy nem volt letörölve a tábla, s pocsékul törlök táblát. Amúgy meg nem az én feladatom. És zavar, hogy nekem kell pótolnom. Pláne, hogy "fehér táblán a fehér kréta nem igazán látszott".
Van, aki gyorsabb tempót szeretne. A hadarásom mellett az nem biztos, hogy jó lenne. Illetve a lassú előadásaim anyagát sem hallom vissza vizsgán, akkor miért lenne jobb többet mondani? Valamint BSc szinten szeretnék a leadott anyagot karcsúsítani (remélem nem az lesz a vége, hogy még több leadott anyag lesz).

"Sajnos gyakran elég összeszedetlennek éreztem az előadásokat a félév során, sok a csapongás, kéne egy váz, amire fel vannak építve az órák, és ezt velünk is ismertetni kéne az óra elején. Ha már az előadások a tételek egy ilyen váz a tanulást is megkönnyítené."
Nem stílusom az óra elején ilyen "miről lesz szó" részt beiktatni. A tankönyvbe viszont minden fejezetet így kezdek pont azért, hogy valahol legyen egy váz, ami mutatja, hogy miről szólnak röviden az előadások.


Vizsga

 Egy kemény kritikát kaptam, amin változtatnom kell (sajnos):
"Soha életemben nem volt még olyan tanárom (eddig), aki ennyire felkerekítette volna a jegyeket"
Kérgesedik a szívem :(
Vizsga amúgy megvolt. Túléltétek. Én is. A bombariadókat is.
Sikerült korán meghirdetni a vizsgákat, s nem okozott nagyobb fennakadást, hogy 1 hétre el kellett mennem (a május-szeptember időszak egyben konferenciaidőszak is, s az is a munkánk része). ("Tanár úr a vizsgaidőszak előtt körülbelül már 2 héttel tájékoztatott bennünket, hogy melyik héten nem lesz elérhető, így nem lesz vizsga a vizsgaidőszakban. Ez a végzősök szempontjából különösen fontos volt, köszönjük szépen!")

Egyszer majd írok arról, hogy milyen lenne egy olyan vizsga aminek nem csak a jegyadás / hallgatók életének megkeserítése a célja.

Tankönyv


Amióta a vizsgaidőszaknak vége csak a tankönyv írásával foglalkozom.
"Jobb lett volna ha órán ugyanazok a jelölések,amik a jegyzetben is, de ez annyira nem volt zavaró."
"Esetleg érdemes lenne, bár ez nem szűken a jegyzetre vonatkozik, ugyanazokat a jelöléseket (paramétereket) használni az előadáson, mint a jegyzetben, ez sokban megkönnyítheti a készülést."
Egyedül az A1/A2 és helyette az A/a lehetett különbség. Fentebb írtam miért. És kérdezem, hogy szerintetek mi lenne a jó megoldás. A könyvben A1/A2 lesz.


"A Hardy Weinberg egyensúlynál úgy éreztem, hogy néhány összekötő gondolat hiányzik, nekem ezzel a fejezettel volt nehézségem."
"A levezetős, matekos részek szerintem még helyenként kis kiegészítést igényelnek: lényegkiemelés, magyarázat, ilyesmi."
Összekötő mondatok és kiemelések kerültek a fejezetbe. Illetve kivágtam pár levezetést, amelyek érdekesek, de nem annyira fontosak (AB0 vércsoportra a H-W egyensúly levezetése, eltérő nemarányra a H-W egyensúly).
"A levezetések során nem mindig egyértelmű, hogy mi is az a végső, egyszerűsített forma, ami a célja volt az egész részfejezetnek."
Minden alfejezet részén kimondom a lényeget, valami vastagítással jelzem, hogy ez az eredménye az előző oldalak számolásának.


"Érthető volt, könnyen olvasható (sőt esetenként szórakoztató is, bár tudom egy tankönyv szempontjából ez nem szempont, de ha már így volt megemlítem :)"
"Tankönyvnek elég furcsa stílusa van, sokszor úgy éreztem, hogy a Tanár Úr szórakoztató irodalmat is írhatna."
Direkt van ilyen stílusa a tankönyvnek. Nem szeretem a száraz könyveket. Elég sok szakcikket kell olvasnom, ott sem lenne kötelező a szárazság, de sajnos stílusosnak tartják. Könyvben viszont szerintem vétek túl szárazon írni. Az általam kedvelt biológus írók sem teszik. És ha már tankönyv, meg vicces stílus, ajánlom Nényei Pál Az irodalom visszavág! című első gimis irodalomkönyv szerűségét. Úgy látszik ez egyfajta korszellem.


"Az elég dühítő, hogy az év elején elhangzottakkal ellentétben nem készült el a jegyzet, egy óráról betegség miatt hiányoznom kellett, és a vizsgafelkészülést nagyban nehezítette, hogy annak az órának az anyagához csak más jegyzete volt elérhető."
Egyrészről én is elég dühös vagyok, hogy nem volt elég időm félév közben az írásra. Most nagyon nagy elmaradásban vagyok e miatt. Igen, jobb lett volna, ha kész. Azért megjegyzem, hogy egy kiaadandó könyv kéziratáról van szó. Ha mindent kiadok, akkor ki és miért fogja megvenni a tankönyvet? Tudva, hogy a netről semmi nem tűnik el (ezért találjátok meg az évekkel korábbi ppt-imet), tudom ennek a veszélyeit.
A másik, ami viszont komolyan "dühít", hogy miért csak akkor találjátok meg az e-mail címemet, amikor a vizsgaidőpontot kell módosítani vagy hasonló bürokratikus dolgot kell intézni? Akkor érdekes módon nem fordul meg bennetek, hogy esetleg zavar az a levél, vagy nagyon nincs kedvem ilyesmivel foglalkozni. Bezzeg, ha szakmai kérdésről van szó (beleértve, hogy miről volt szó előadáson, hol tudnál utána nézni, vagy magyarázzak el valamit, ami nem volt tiszta), akkor nem találtok meg. Most őszintén, miért gondoljátok, hogy szakmával zavartok, de bürokratikus kérdésekkel meg nem? Akkor leírom: Szakmával nem tudtok zavarni. Szeretem a szakmám és szeretek róla beszélni is. Örülök, ha érdekel (akkor is, ha csak a vizsga miatt). Viszont nem szeretem a bürokráciát. Nem szeretek a Neptunban kattintgatni, nem szeretek a TO-val telefonálgatni.
 

"A meglévő fejezeteknél itt is a számolásosakkal akadtak gondjaim, sokszor olyan lépések vannak kihangsúlyozva amit én feleslegesnek érzek, viszont vannak helyek, ahol túl sok lépés van összevonva."
Ha pontosan megmondjátok, hogy hol a gond, úgy egyszerűbb orvosolni.

"Illetve a Tanár Úr blogja is nagyon érdekes remélem nem hagyja abba :)"

Nem fogom! Köszönöm, hogy olvassátok.

"Köszönöm a Tanár Úrnak, hogy készít jegyzetet!"

A kiadóval beszélgetve, amit egy korombeli ember vezet, rögtön meg is jegyezte, hogy a korosztályunk nem ír tankönyvet. Ez nagy kár. Persze még tanulhatnánk 10-20 évet és utána foglalhatnánk össze tudásunkat, de ha egyszer nem 50-60 évesen kerülünk először a katedra túloldalára, akkor most kell könyvet/jegyzetet írni. Viszont rengeteg idő (ebből következően nem készült el). S ezt az időt a kutatástól kell elvenni. Én most önkényesen megteszem, akkor is, ha nem tesz jót a karrieremnek (az utánaolvasások, amit most kénytelen vagyok megtenni viszont később ki fognak fizetődni). Sajnálatos, hogy nem tölthetünk néha 1-1 évet csak azzal, hogy a tudásunkat szinten tartsuk.

Lesz tankönyv. Megvan az MTA anyagi támogatása. Most már "csak" írnom kell! :)