Engedjétek a gyerekeket tanulni!

Nem arra gondolok, hogy a gyerekeink TV nézés és videójátékozás helyett állandóan állandóan a tankönyveiket bújnák és matekpéldákkal szórakoztatnák magukat. Nem. Arról szeretnék írni, hogy miért káros, ha korlátozzuk a gimnáziumba és a felsőoktatásba kerülők létszámát.

A napokban kaptuk a hírt, hogy a gimisek számát szeretné csökkenteni a kormány. Az oktatást minden szinten rombolni szándékozó hatalom tudja, hogy a kiművelt emberfőkkel csak gond van: nehezebb őket irányítani. Amit sajnos nem ér fel ésszel, hogy a képzett emberek többet termelnek. Lehet elmélkedni arról, hogy "a romkocsmák félhomályában merengő diplomásokkal" Dunát lehet rekeszteni, de amíg ezt a merengést munkaidőn kívül teszik ott, addig nem látom miért gond ez! Minél magasabb a képzettsége valakinek, annál valószínűbb, hogy van munkája, s ez a munka ráadásul nagyobb hozzáadott értéket termel. Ennyi. Ezt elég lenne felfogni ahhoz, hogy ne akarjuk korlátozni a minél tovább tanulni vágyókat. A szülők és a gyerekek is értik, hogy ez jobb nekik.

Erre mindig az szokott lenni a válasz, hogy (1) nincs kőműves, villanyszerelő, burkoló, buszsofőr, felszolgáló, stb. és (2) sok diplomás nem a képzettségének megfelelő munkakörbe fog dolgozni, akkor meg minek.

(1) Most éppen nincs elég szakmunkás, mert mindenki építene/felújítana. Azért 2008 után, amikor senki nem építkezett, akkor gondolom lett volna szakember, csak megrendelő nem volt. Az építőipar nagyon megszenvedte azt az időszakot. S persze sokan külföldre mentek. Ugyanez igaz a vendéglátásra is. Most megy a bolt, vagy menne, mert nincs aki üzemeltesse. Közben meg Ausztria nagy részén lehet magyarul rendelni a vendéglátóhelyeken.

(2) Legyünk őszinték, nem értjük mit is csinálnak a diplomások. A fodrász hajat nyír, a kőműves falat emel, a buszsofőr buszt vezet. A tanár vigyáz a gyerekeinkre és az orvos megpróbál meggyógyítani. De mit csinál a mérnök (nem tervezhet mindenki új Forma-1-es autót)? A közgazdász (bankban tartja a markát és sok pénzt kap)? A természettudós (lepkehálóval rohangál a pusztában)? A bölcsész (mereng a romkocsmában)? Sokkal nehezebb megfogni ezeket a munkaköröket. Én például oktatok, ezt úgy meg lehet magyarázni az embereknek. Ez az időmnek a kisebb része. Közben adminisztrálok, ez a nagyobb, de nagyjából értelmetlen része az időmnek. A produktív munkámban az élet keletkezéséről elmélkedem. Igen elmélkedem. Meg olvasok, gondolatokat szintetizálok és néha számítógépes modellekkel tesztelem az elméleteimet. És ezért még fizetnek is. Azaz van, aki szerint ez fontos és előre viszi a világot. És igen ez fontos és előreviszi a világot. Nem utolsósorban egyhamar nem lehet robotokra cserélni engem. Sok kétkezi munkát viszont igen (valahol le fogom írni, hogy attól még kőművesre szükség lesz).

Elkalandoztam. Szóval nem értjük a szellemi munkát. Mégis sok kell belőle. Lehet, hogy nem minden magyarszakos bölcsészből lesz irodalmi kritikus vagy irodalomkutató. Az egyetemen a világhoz való egyfajta hozzáállást és tanulást is tanul. Mindkettőt tudja kamatoztatni más területeken. Például tud választékosan beszélni. Értelmesen fogalmazni (képzeld el, hogy érthető leveleket kapnánk a hivataloktól!). Nem szabad leragadnunk annál, hogy valamire kiképeztek és utána csak azzal foglalkozhatok. Váltanunk kell. Mindenkinek. A kőművesnek is. Új anyagok és technológiák vannak. Ismernie kell. Tudnia kell vele dolgozni. A tanulás képessége érték.

Mennyi idő alatt lehet kőművesnek képezni magunkat? Azaz az a rész, amit tanteremben lehet megtanulni mennyi, mert lényegében ezt adja a szakmunkásképző. Műhelyből egyre kevesebb van. A szakmát a mester mellett tanulják meg (sok tekintetben az egyetem végzettséget igénylő munkakörökben is ez van). Tehát nem elképzelhetetlen, hogy valaki elvégezze a gimnáziumot, akár lehet egy BSc-je is, s ezt követően szakinak áll. És megtanulja, mert meg tudja tanulni. Persze mondhatjuk, hogy ezt kevesebb idő alatt is elérhettük volna. De ez az ember majd tud váltani, ha arra lesz szükség.

Amit most mesterségesen el akarnak érni, az az, hogy értékes, értelmes emberkéket csatornának a szakmunkás képzésbe, akiket könnyű lesz kiképezni. Lesz jó szakember. Viszont továbbra sem lesz elég mérnök, tanár, orvos, stb. Mert nem csak kőművesből, sofőrből, pultosból, stb. van hiány. Informatikus, orvos, mérnök, tanár, stb. sincs elég az országban. Ezekből az emberekből lehet ilyet is képezni. A képzésünknek azokkal kéne kezdeni valamit, akikről már az általános iskolában lemondtak. Azokról, akik jelenleg azt sem fejezik be és később alig várja az iskolájuk, hogy eljöjjön a 16. születésnapjuk és meg lehessen válni tőlük. Igen, ezekből a gyermekekből több energia szakmunkást faragni. De nem lehetetlen. Mindenkit el kell juttatnunk a képességei maximumáig. Akkor hozunk ki a legtöbbet a "humán erőforrásból".

Szóval hagyjuk tanulni a gyermekeinket! Nekik is jobb lesz. Az országnak is jobb lesz!

Az egyetemi férőhelyek szűkítéséről szóló egy cikkben ezt találtam "Mindez a kormányzati szándéknak megfelelően történik majd így, a változtatást elsősorban az egyetemi oktatók igényeihez szabták. A fő cél, hogy eltűnjenek a felsőoktatásból azok, akik „nem odavalók”. Az előzményekről tudni kell, hogy az úgynevezett bolognai átállás után az egyetemi oktatók közül sokan nem tudták feldolgozni a 21. század tömegoktatásának kívánalmait, nem értették, mit jelent az alap- és mesterképzés közti különbség. Gyakran hangoztatták, hogy „olyanok is diplomát akarnak, akiknek nem való, a felsőoktatásban tanuló diákok egy része nem kéne, hogy egyetemre járjon”. Nos, kívánságuk értő fülekre talált."

A cikk amúgy arról szól, hogy a nyelvvizsga meg nem léte miatt az alsó és alsó-középosztály gyermekei kimaradnak a felsőoktatásból. Az egyetemi oktatók sohasem kérték, hogy a családok vagyoni helyzete alapján kerüljenek be vagy az egyetemről ki diákok! A cikk ezt sugallja. A "nem oda illők" azok, akik nem akarnak tanulni. Pedig tanulni kéne az egyetemen. Hellyel közzel még lehet is (írtam többször, hogy mi a gond: itt, itt és itt). Vannak persze, akiket nagyon taszít a tömegképzés. És tényleg jobb lenne 20-30 főt oktatni. De nem ez az igény. Lehet 100-250 biológust is normálisan tanítani. Több oktató és forrás kell hozzá. Az nem megy, hogy kevesebb oktató, kevesebb forrásból több diákot tanítson. Na ezzel van a gondunk!

Mi a feladata a (felső)oktatásnak?

Időről időre valakinek kipattan a fejéből, hogy a (felső)oktatás miért nem készítette őt fel az "Életre". Miért nem tanította meg azt a gépet kezelni, amit használ a cége, miért nem abban a programozási környezetben kellett programoznia az egyetemen, amiben most, miért nem csak azt tanították (vö. "felesleges tantárgyak"), amivel ő - a világ közepe - foglalkozik?

Ezen bús-panaszos ária második szólama a cégektől jön, akik szintén elátkozzák az oktatást, ami nem pont a szájuk íze szerinti emberanyagot termeli ki. S kijelentik, hogy a felsőoktatás elavult, nem jó semmire, stb.

A (felső)oktatásnak nem feladata, hogy megtanítsa a leendő munkádat!

Sokan azt gondolják, hiszik, remélik, hogy az oktatás majd lefedi azt, amit csinálni fog, s ő majd csak beül/áll egy állásba, s csak azt kell csinálja, amit szépen megtanult és begyakorolt. No ezt hívják betanított munkának, nem egyetemi végzettségnek.

Akkor mi a feladata a (felső)oktatásnak?

Megtanulj tanulni, keményen dolgozni egy célért és elsajátítsd egy szakma gondolkodásmódját.

Az oktatás - a felsőoktatás is, ezért teszem zárójelbe a felső szót - tanulni tanít. Arra, hogy gyorsan és hatékonyan képes légy új ismereteket elsajátítani. Vitatkozhatunk a módszereken, csóválhatjuk a fejünket a magyar oktatás színvonala miatt és megkérdőjelezhetjük egyes tárgyak szükségességét, de az biztos, hogy a gimnáziumban jobban terhelhető egy diák, mint az általános iskolában, s az egyetemen még jobban, mint a gimnáziumban. És ez nem csak életkori sajátosság! Ez az agyra gyúrás. Viccnek szánjuk amikor leírjuk, "agyra gyúrunk", de - szerintem - a legjobban így lehet bárkivel megértetni az iskola egyik feladatát. Mindenki elfogadja, hogy megfelelő számú fekvőtámasszal, súlyzóemeléssel erős lehetek. Akkor miért nem hisszük el, hogy az agyunk járatásával / edzésével meg egyre hatékonyabban tanulunk? És a bokszoló sem csak a homokzsákot üti, hanem sok olyat is csinál, aminek látszólag semmi köze  a bokszhoz. De növeli az állóképességet, a gyorsaságot, stb. Erősít izomcsoportokat, amire szükség van, de amit a homokzsákozás nem fog eléggé megerősíteni. No a "nemszeretem" tárgyak edzik az agyad azon részeit, amik még gyengék, s erősíteni kell őket. S javítják a kitartásodat.

Kikerülünk a nagybetűs életbe, s pár hónap alatt szépen megtanuljuk azt, amivel ténylegesen foglalkozni fogunk. Persze kényelmesebb lenne készen kapni az egyetemtől/főiskolától/akárkitől. A cégeknek is kényelmesebb lenne. Akkor miért nem "szolgáltat" az egyetem? Nem azért mert nem akar, hanem mert nem lehet. A technológiák változnak, a céges környezet minden cégnél más és más. A tanulást és újratanulást nem fogod megúszni. Mindig lesz új programozási nyelv, mindig lesznek új jogszabályok, új adótörvény, stb., ami miatt tanulnod kell, s a cégednek engedni/támogatni, hogy tanulj. Hány olyan technológia van most 2015-ben, ami az én egyetemi éveim alatt (1995-2000) nem is létezett? Senki nem fejlesztett játékokat mobilokra. Az egész internet gyerekcipőben járt. Nem voltak webshopok. És ez csak az informatika (egy igen kis szeglete). A biológiában és a kémiában is sok minden változott. Mérőműszerek, amik 20 éve még kuriózumok voltak és talán az országban volt belőlük egy (meg a világban még pár száz) mára "alapfelszereltség" egy laborban. Hogy készíthetett volna fel ezekre az egyetem?

Egy változó világban élünk, ahol arra kell felkészíteni a diákokat, hogy tudjanak új ismereteket elsajátítani.

A szakmához, annak műveléséhez, elengedhetetlen egy bizonyos gondolati keret, viselkedésmód, világlátás. Ez minden szakmában más és más. Ezt nem egy frontális előadáson tanulja meg az ember. Nincs biológus gondolkodás I és II. Mégis a képzés végére kialakul. Kialakulnak az értékek. Például egy természettudós számára első az "igazság", a világ megismerése. Teljesen másodlagos számunkra a hasznosság, a gazdasági hasznosíthatóság kérdése. Egy mérnök ellenben (családban én vagyok a kakukktojás a tudóskodásommal) azt nézi, hogy mi a haszna (mire jó és nem biztos, hogy anyagi értelemben) egy dolognak, s a legfontosabb számára, hogy működjön.

Egy biológus a kezdetektől megtanulja, hogy együtt kell dolgoznia másokkal. Laborokban közösen mérünk például. Az én jegyem függ attól is, hogy hogyan dolgozom együtt másokkal. Ez is része a természettudományos munka szemléletének: együttműködünk. Ez kihat aztán az egész képzés hangulatára. Számunkra elképzelhetetlen volt, hogy ne osszuk meg jegyzeteinket vizsga előtt. Ilyesmiket a közgazdászokról hallottunk. De ők ugye egymással is versengenek, nálunk az a világszemlélet része. De a biológus hallgatóknak nem mondta senki, hogy "osszátok meg jegyzeteiteket egymással, mert ez a biológus lét alapja" (nem az). Ez kialakul. A képzés végén természettudósként, biológusként fogod szemlélni a világot. Miközben vizsgáznod latin nevekből, csontokból és növényi másodlagos anyagcsertermékek rendszertanából kell.

A szakmád világképe a képzésed részeként alakul ki. Ezt viszed magaddal egy életre!

No de miért nem tanulunk mégis olyat, ami érdekes, hasznos, hasznosítható, modern és nekem kell? Nem akarom elhallgatni, hogy lehet ez egyszerűen az oktató hibája: nem frissíti az anyagát, unalmasan ad elő. De így jó pár év távlatából engedjetek meg pár visszatekintést az egyetemi éveimmel kapcsolatban:

(1) Nem tudod mire lesz szükséged 5, 10, 15 akárhány év múlva. Akkor ott az egyetemi padsorokban nagyon meg voltam győződve róla, hogy ez a tárgy nekem nem kell a másik meg igen. Mára meg fogom a fejem, hogy miért is nem figyeltem jobban anatómián, akkor egy ősmaradvány leírását nem szótárral és húsz wikilap böngészésével érteném csak meg. Mert senki nem tudhatta, hogy majd évtizedekkel később már nem csak a növényökológia vagy sejtautomata modellek fognak érdekelni, hanem az egyedfejlődés evolúciója, vagy az emberrévállás lépései (csontok is változtak). De legalább tudom, hogy mely könyveket kell újraolvasnom. Legalább megvannak a - saját hibámból szerény - alapok, amire építkezhetek!

(2) Borzalmasan untam a laborokat vegyészként. A módszerek ősiek voltak, a mérések hosszúak. Nem is lett belőlem kísérletes biológus sem vegyész. De legalább mostanra értem mire akartak megtanítani minket! Egy mérés egy apró kutatás. Meg kell tervezni, hozzá kell olvasni, össze kell állítani, meg kell mérni, az eredményeket ki kell értékelni. Erről szól egy kutató mindennapja. Ezt próbálták bemutatni egy-egy 3-8 órás labor keretében. Kicsiben. Egyszerű rendszereken, amelyek még érthetőek, amelyek jól viselik, hogy hibázunk, amelyek eredménye ennyi idő alatt megvan. S ezeket is untam. Pedig akkor már sejthető volt, hogy a valós mérések még unalmasabbak. Unalmasak, mert több időbe telnek. Hallgatókon látom - magam is ilyen voltam -, hogy élvezik a felfedezést örömét, a tudomány frontvonalairól való gondolkodást, az érdekes eredményekből a világmegváltás felé vezető gondolati utat. S bizony sokszor megakadnak, amikor szembesítem őket azzal, hogy ezen az úton még ott van az a sok hónap "iparosmeló", amikor az új modellt ki kell próbálni számtalan paraméter mellett, vagy amikor még öt fajra el kell végezni ugyanazt a vizsgálatot. Ez a része nem érdekes a munkának. Sokszor unalmas. De ez is a szakma része. Ezt is próbálták nekünk annak idején megmutatni. Csak nem figyeltünk eléggé. Remélem páran még emlékezünk.

(3) Örök vita, hogy mutassunk-e olyan módszereket, követeljünk-e meg olyan készségeket, amik mára nagyon jól automatizáltak? Ahogy az általános iskolával kapcsolatban felmerül, hogy kézi folyóírást érdemes-e tanulni vagy inkább gépírást, úgy például biostatisztikán is felmerül, hogy "kézzel" számoltassunk-e ki statisztikapéldákat, vagy elég, ha benyomják a statisztika programba és az kiköpi az eredményt. A program gyorsabb. Az "életben" azt fogja használni mindenki, s nem papíron számol ANOVA-t. No de nem vezet-e inkább a megértéshez, ha legalább egyszer végigszámolja papíron? Vagy mutassunk inkább egy HPLC-t a diáknak, amiben itt beinjektálsz, s ott kijön a papír az eredménnyel (bocs, most már a számítógépre megy az adat) vagy legalább egyszer készítsen vékonyréteg kromatográfiát. Elavult. Túl nagy mennyiség kell hozzá. Pepecs munka. De látszik rajta szabad szemmel az anyagok elválása! Ha szerencséd van soha nem kell "vrk-znod". De ahogy a kis autót is legurítottuk a lejtőn fizikából, s a fejlesztett hidrogéngázzal is pukkantottunk kémiából, úgy az oktatás részeként egyszer láthatod, hogy egy elegy több komponensre válik.

A tanulás egy folyamat, egy út, amit végig kell járni, s aminek nem lezárása csak egy fokozata a diploma.