2015. november 30., hétfő

Mi a baj az oktatással? - a forráshiány

Az oktatási rendszerünk egyik könnyen orvosolható problémája a forráshiány. Könnyen orvosolható, mert "csak" politikai akarat kell hozzá. Az oktatással politikai szempontból egy gond van, az eredménye nagyon sokára látszik. Ha most elkezdenénk rendesen finanszírozni az egész oktatást, akkor talán 4 év múlva már látszana valami, de valószínűbb, hogy inkább 8-12 év múlva. És politikus szemszögből, ami 4 évnél több idő, az geológiai időskála: nem érdemes vele foglalkozni.

No de mit látok én apró porszem ott lent abból, hogy nincs forrás a felsőoktatásban?

Nincsen elég tanár. Amikor 30 biológus volt évfolyamonként, akkor több oktató volt az egyetemen, mint most, hogy 300 hallgató van. Ez az egyszerű adat mindent elmond a színvonal csökkenésének okáról. Az oktatás színvonala nem attól csökken, hogy XY előadás nem olyan jó, mint 10 évvel ezelőtt. Olyan jó. Sőt lehet, hogy sokkal jobb is. De a tanárok egyik előadásról a másikra rohannak. Ha nem előadáson vannak, akkor a laborban / terepen / konferencián próbálják meg a tudományos karrierjüket is előre vinni. Vagy éppen pályázatot írnak. Az egyetemmel hadakoznak pár ezer forintos tételek elfogadásán. Vagy éppen azon agyalnak, hogy milyen másodállásokkal képesek úgy-ahogy normális életet biztosítani családjaiknak. Nem jut idő a személyes találkozóra.
A tömegképzéssel megszűntek a szóbeli vizsgák. Írásban vizsgáztatunk. Felteszünk egy kérdést, ír valamit a hallgató és kap egy pontot. Nem fogja sohasem megtudni, hogy mit rontott el, mit kellett volna írnia. A vizsga az oktatás része. Ha máskor nem, ott még rendbe lehet tenni a fejekben pár dolgot. Mert a kérdéseinkre a jó választ is megmondjuk, ha a hallgató nem tudja. Szóbelin van esély kiszedni a hallgatóból, amit tud. A szóbeli vizsgáztatás viszont 15-30 perc hallgatónként. Sok óra alatt lehet csak levizsgáztatni  egy évfolyamot.

Nincs előmeneteli lehetőség. Az egyetemi előmenetel teljesítményfüggő - legalábbis ezt reméljük hinni. A teljesítményt mindenféle fokozatokkal és címekkel honorálják, mint a PhD, a habilitálás vagy a nagy doktori. Ezek lehetővé teszik, hogy az egyetemi ranglétrán előre jussunk. PhD birtokosaként lehetünk adjunktusok. Habilitációval decensek (régebben a habilitáció a nagydoktori előszobája volt és docensek habilitáltak). A nagydoktorival a zsebünkben pedig előléphetünk egyetemi tanárrá. A feltételes mód pedig a forráshiánynak szól. Az előléptetéshez az egyetem részéről ugyanis pénz kell, mert több a fizetése egy adjunktusnak, mint egy tanársegédnek, vagy egy egyetemi tanárnak, mint egy docensnek. S mivel pénz nincs, így az emberek nem léphetnek tovább. Amikor az ember lánya/fia egy szinttel van az elérhető pozíció alatt az nagyon kellemetlen, de amikor már kettővel az több annál. Ott már kritikus a helyzet. Nagyon sok doktori fokozattal rendelkező, 10-15 éves kutatói múlttal rendelkező tanársegéd van az ELTE-n, akik igazából már lehetnének docensek. Kezdenek megjelenni a habilitált adjunktusok is. És a nagydoktorival rendelkezők egyre inkább bent ragadnak a docensi státuszban, pedig egyetemi tanárokká kéne őket kinevezni.


Az előlépésnek, a címek hajszolásának pont az lenne az értelme, hogy előreléphessünk, s egy kicsit jobb legyen a fizetésünk. A megalázóan alacsony fizetésből átléphessünk az arcpirítóan alacsonyba. A biztos éhenhalásból az állandó diétát biztosítóba. Nem viccelek! Az adjunktusok kezdenek egy kicsit többet keresni egy az iparban dolgozó technikusnál. A docensek fizetése nem marad el nagyságrenddel egy kezdő informatikus fizetésétől, s az egyetemi tanárok akár annyit is kereshetnek, mint egy alsó vezető egy cégnél. A tanársegédek/doktoranduszok fizetésével kapcsolatban csak annyi maradt meg bennem, hogy egyszer egy szobafestő mázolónak elmondtam mennyi a fizetésem: sokáig röhögött. Ennyire rossz a helyzet.

Nincsen pénz az oktatásra. Az oktatáshoz viszont nem csak tanár, fűtött előadó és kréta kell (idén már volt olyan, hogy kréta sem volt...). Egy kutató, mérnök, vagy bármely gyakorlatot is igénylő képzés esetében vannak egyéb dologi kiadások is. Egy vegyésznek kellenek vegyszerek, egy biológusnak boncolandó állatok, s akkor még mindig csak a XIX. századi képzés követelményeinél tartunk. Ha azt szeretnénk, hogy lássanak abból is valamit, hogy miről szól a kutatás a XXI. században, akkor ahhoz az egyetemekre is, a hallgatók számára hozzáférhetően kénének mérőműszerek (egy HPLC, egy GC-MS analizátor, stb.). Ma, ha a képzést komolyan gondolnánk, akkor a fejkvóta két-háromszorosára lenne szükség.


Én olyan gyakorlatokat tartok, amelyekhez kéne egy számítógépterem. Nem a legújabb Alienware-ek vagy Republic of Gamer gépek, hogy a humán konfliktusok nem túl baráti megoldását szimuláljuk rajta (aka lövöldözzünk), hanem olyan 5-8 éves gépek, amiken még stabilan mennének a parancssorból működtethető programozási környezetek (a bioinformatikusoknak már jobb gépek kellenének a fehérje-térszerkezet elemzés oktatásához). De ilyen gépek sincsenek.
Ha van is valamint, például két tucat vékonykliensünk és egy őket kiszolgáló szervernek nevezett nagy doboz, akkor nincs, aki karban tartsa. Egy csapat biológus próbál gépkönyveket és oprendszer leírásokat bújva beletanulni egy olyan szakmába, ami nem sajátja. Lelkes hallgatókat bízunk meg vele, s talán tudunk nekik annyit adni egy félévben, amiért egy rendszergazda pár órát sem lenne hajlandó dolgozni. S itt érkezünk el a forráshiány egy igen jellegzetes tünetéhez: nincs pénz az infrastruktúra működtetésére. Van, hogy nem is az a probléma, hogy nincs egy berendezés, hanem, hogy nincs pénz arra, hogy be is kapcsoljuk. Mert a gép nem csak egy szobát kér, ahol ellehet, hanem vegyszereket, karbantartást, szakértő embereket és persze időnként némi alkatrészcserét is. Na ezekre pénz nincs.


Akkor mégis hogyan működnek még az egyetemek? A rendszerek nem azonnal omlanak össze. Ahogy egy hatalmas fa sem dől ki azonnal, amikor már elkezd belülről rohadni. Évekig mehetnek a dolgok egyfajta lélegeztető gépen. Régen még 13 laborgyakorlat volt egy félévben. Most már lehet, hogy csak 8 mérés van, s még kettő levetítve/elmesélve. Régen még minden biológushallgató boncolt egeret, békát, csirkét, stb. Most lehet, hogy csak a gyakorlatvezető mutatja meg a hallgatóságnak. Régen még lehetett arra idő, hogy minden szakdolgozóval órákat beszélgessen egy tanár (a legtöbbet a kutatásról így tanultam témavezetőmtől! köszönöm, hogy rám még volt ideje!). Mindenből egyre kevesebb lesz. Még most kiereszthetünk egy új évfolyamot, még kapnak valamilyen képzés. Ha lelkesek, akkor tanulhatnak. De egyszer elromlik majd az utolsó harminc éve beszerzett gép is. Egyszer elfogynak évtizedekkel korábban felhalmozott vagy kutatási pénzekből beszerzett vegyszerek és kémcsövek. Egyszer nyugdíjba megy az utolsó oktató is, akinek a helyébe nem vehet fel új embert az egyetem. Akkor mi lesz? Nem lehet beküldeni egy előadásra egy frissen végzett biológust! Az évtizedes tapasztalatot nem lehet gyorstalpalón elsajátítani. Akkor a rendszer végleg összeomlik. Most még "csak" omladozik, "csak" pár szint dőlt össze, s pár fal hiányzik. De az alapok még ott vannak.
Építeni mindig sokkal nehezebb, mint rombolni!

Mi a baj az oktatással? - Ezek a mai fiatalok
Mi a feladata a (felső)oktatásnak

2015. november 27., péntek

Mi a feladata a (felső)oktatásnak?

Időről időre valakinek kipattan a fejéből, hogy a (felső)oktatás miért nem készítette őt fel az "Életre". Miért nem tanította meg azt a gépet kezelni, amit használ a cége, miért nem abban a programozási környezetben kellett programoznia az egyetemen, amiben most, miért nem csak azt tanították (vö. "felesleges tantárgyak"), amivel ő - a világ közepe - foglalkozik?
Ezen bús-panaszos ária második szólama a cégektől jön, akik szintén elátkozzák az oktatást, ami nem pont a szájuk íze szerinti emberanyagot termeli ki. S kijelentik, hogy a felsőoktatás elavult, nem jó semmire, stb.

A (felső)oktatásnak nem feladata, hogy megtanítsa a leendő munkádat!

Sokan azt gondolják, hiszik, remélik, hogy az oktatás majd lefedi azt, amit csinálni fog, s ő majd csak beül/áll egy állásba, s csak azt kell csinálja, amit szépen megtanult és begyakorolt. No ezt hívják betanított munkának, nem egyetemi végzettségnek.
Akkor mi a feladata a (felső)oktatásnak?

Megtanulj tanulni, keményen dolgozni egy célért és elsajátítsd egy szakma gondolkodásmódját.

Az oktatás - a felsőoktatás is, ezért teszem zárójelbe a felső szót - tanulni tanít. Arra, hogy gyorsan és hatékonyan képes légy új ismereteket elsajátítani. Vitatkozhatunk a módszereken, csóválhatjuk a fejünket a magyar oktatás színvonala miatt és megkérdőjelezhetjük egyes tárgyak szükségességét, de az biztos, hogy a gimnáziumban jobban terhelhető egy diák, mint az általános iskolában, s az egyetemen még jobban, mint a gimnáziumban. És ez nem csak életkori sajátosság! Ez az agyra gyúrás. Viccnek szánjuk amikor leírjuk, "agyra gyúrunk", de - szerintem - a legjobban így lehet bárkivel megértetni az iskola egyik feladatát. Mindenki elfogadja, hogy megfelelő számú fekvőtámasszal, súlyzóemeléssel erős lehetek. Akkor miért nem hisszük el, hogy az agyunk járatásával / edzésével meg egyre hatékonyabban tanulunk? És a bokszoló sem csak a homokzsákot üti, hanem sok olyat is csinál, aminek látszólag semmi köze  a bokszhoz. De növeli az állóképességet, a gyorsaságot, stb. Erősít izomcsoportokat, amire szükség van, de amit a homokzsákozás nem fog eléggé megerősíteni. No a "nemszeretem" tárgyak edzik az agyad azon részeit, amik még gyengék, s erősíteni kell őket. S javítják a kitartásodat.
Kikerülünk a nagybetűs életbe, s pár hónap alatt szépen megtanuljuk azt, amivel ténylegesen foglalkozni fogunk. Persze kényelmesebb lenne készen kapni az egyetemtől/főiskolától/akárkitől. A cégeknek is kényelmesebb lenne. Akkor miért nem "szolgáltat" az egyetem? Nem azért mert nem akar, hanem mert nem lehet. A technológiák változnak, a céges környezet minden cégnél más és más. A tanulást és újratanulást nem fogod megúszni. Mindig lesz új programozási nyelv, mindig lesznek új jogszabályok, új adótörvény, stb., ami miatt tanulnod kell, s a cégednek engedni/támogatni, hogy tanulj. Hány olyan technológia van most 2015-ben, ami az én egyetemi éveim alatt (1995-2000) nem is létezett? Senki nem fejlesztett játékokat mobilokra. Az egész internet gyerekcipőben járt. Nem voltak webshopok. És ez csak az informatika (egy igen kis szeglete). A biológiában és a kémiában is sok minden változott. Mérőműszerek, amik 20 éve még kuriózumok voltak és talán az országban volt belőlük egy (meg a világban még pár száz) mára "alapfelszereltség" egy laborban. Hogy készíthetett volna fel ezekre az egyetem?

Egy változó világban élünk, ahol arra kell felkészíteni a diákokat, hogy tudjanak új ismereteket elsajátítani.

A szakmához, annak műveléséhez, elengedhetetlen egy bizonyos gondolati keret, viselkedésmód, világlátás. Ez minden szakmában más és más. Ezt nem egy frontális előadáson tanulja meg az ember. Nincs biológus gondolkodás I és II. Mégis a képzés végére kialakul. Kialakulnak az értékek. Például egy természettudós számára első az "igazság", a világ megismerése. Teljesen másodlagos számunkra a hasznosság, a gazdasági hasznosíthatóság kérdése. Egy mérnök ellenben (családban én vagyok a kakukktojás a tudóskodásommal) azt nézi, hogy mi a haszna (mire jó és nem biztos, hogy anyagi értelemben) egy dolognak, s a legfontosabb számára, hogy működjön.
Egy biológus a kezdetektől megtanulja, hogy együtt kell dolgoznia másokkal. Laborokban közösen mérünk például. Az én jegyem függ attól is, hogy hogyan dolgozom együtt másokkal. Ez is része a természettudományos munka szemléletének: együttműködünk. Ez kihat aztán az egész képzés hangulatára. Számunkra elképzelhetetlen volt, hogy ne osszuk meg jegyzeteinket vizsga előtt. Ilyesmiket a közgazdászokról hallottunk. De ők ugye egymással is versengenek, nálunk az a világszemlélet része. De a biológus hallgatóknak nem mondta senki, hogy "osszátok meg jegyzeteiteket egymással, mert ez a biológus lét alapja" (nem az). Ez kialakul. A képzés végén természettudósként, biológusként fogod szemlélni a világot. Miközben vizsgáznod latin nevekből, csontokból és növényi másodlagos anyagcsertermékek rendszertanából kell.

A szakmád világképe a képzésed részeként alakul ki. Ezt viszed magaddal egy életre!

No de miért nem tanulunk mégis olyat, ami érdekes, hasznos, hasznosítható, modern és nekem kell? Nem akarom elhallgatni, hogy lehet ez egyszerűen az oktató hibája: nem frissíti az anyagát, unalmasan ad elő. De így jó pár év távlatából engedjetek meg pár visszatekintést az egyetemi éveimmel kapcsolatban:
(1) Nem tudod mire lesz szükséged 5, 10, 15 akárhány év múlva. Akkor ott az egyetemi padsorokban nagyon meg voltam győződve róla, hogy ez a tárgy nekem nem kell a másik meg igen. Mára meg fogom a fejem, hogy miért is nem figyeltem jobban anatómián, akkor egy ősmaradvány leírását nem szótárral és húsz wikilap böngészésével érteném csak meg. Mert senki nem tudhatta, hogy majd évtizedekkel később már nem csak a növényökológia vagy sejtautomata modellek fognak érdekelni, hanem az egyedfejlődés evolúciója, vagy az emberrévállás lépései (csontok is változtak). De legalább tudom, hogy mely könyveket kell újraolvasnom. Legalább megvannak a - saját hibámból szerény - alapok, amire építkezhetek!
(2) Borzalmasan untam a laborokat vegyészként. A módszerek ősiek voltak, a mérések hosszúak. Nem is lett belőlem kísérletes biológus sem vegyész. De legalább mostanra értem mire akartak megtanítani minket! Egy mérés egy apró kutatás. Meg kell tervezni, hozzá kell olvasni, össze kell állítani, meg kell mérni, az eredményeket ki kell értékelni. Erről szól egy kutató mindennapja. Ezt próbálták bemutatni egy-egy 3-8 órás labor keretében. Kicsiben. Egyszerű rendszereken, amelyek még érthetőek, amelyek jól viselik, hogy hibázunk, amelyek eredménye ennyi idő alatt megvan. S ezeket is untam. Pedig akkor már sejthető volt, hogy a valós mérések még unalmasabbak. Unalmasak, mert több időbe telnek. Hallgatókon látom - magam is ilyen voltam -, hogy élvezik a felfedezést örömét, a tudomány frontvonalairól való gondolkodást, az érdekes eredményekből a világmegváltás felé vezető gondolati utat. S bizony sokszor megakadnak, amikor szembesítem őket azzal, hogy ezen az úton még ott van az a sok hónap "iparosmeló", amikor az új modellt ki kell próbálni számtalan paraméter mellett, vagy amikor még öt fajra el kell végezni ugyanazt a vizsgálatot. Ez a része nem érdekes a munkának. Sokszor unalmas. De ez is a szakma része. Ezt is próbálták nekünk annak idején megmutatni. Csak nem figyeltünk eléggé. Remélem páran még emlékezünk.
(3) Örök vita, hogy mutassunk-e olyan módszereket, követeljünk-e meg olyan készségeket, amik mára nagyon jól automatizáltak? Ahogy az általános iskolával kapcsolatban felmerül, hogy kézi folyóírást érdemes-e tanulni vagy inkább gépírást, úgy például biostatisztikán is felmerül, hogy "kézzel" számoltassunk-e ki statisztikapéldákat, vagy elég, ha benyomják a statisztika programba és az kiköpi az eredményt. A program gyorsabb. Az "életben" azt fogja használni mindenki, s nem papíron számol ANOVA-t. No de nem vezet-e inkább a megértéshez, ha legalább egyszer végigszámolja papíron? Vagy mutassunk inkább egy HPLC-t a diáknak, amiben itt beinjektálsz, s ott kijön a papír az eredménnyel (bocs, most már a számítógépre megy az adat) vagy legalább egyszer készítsen vékonyréteg kromatográfiát. Elavult. Túl nagy mennyiség kell hozzá. Pepecs munka. De látszik rajta szabad szemmel az anyagok elválása! Ha szerencséd van soha nem kell "vrk-znod". De ahogy a kis autót is legurítottuk a lejtőn fizikából, s a fejlesztett hidrogéngázzal is pukkantottunk kémiából, úgy az oktatás részeként egyszer láthatod, hogy egy elegy több komponensre válik.

A tanulás egy folyamat, egy út, amit végig kell járni, s aminek nem lezárása csak egy fokozata a diploma.

2015. október 30., péntek

Disznóságok rákon innen és túl

Mindenki hallotta, hogy mostantól a feldolgozott vörös húsok evése bizonyítottan rákkeltő. Pont.

Akkor most eljött a vega kánaán?

Először is minden szó fontos a hírben. A vörös húsokról van szó, tehát a marháról, juhról, kecskéről és disznóról (stb. én pl. a szarvashúst is igencsak kedvelem). De nincs szó a fehér húsokról, mint a szárnyasok vagy a hal. A feldolgozás pedig azt jelenti, hogy tartósítják. Legyen az felfüstölés, sózás, pácolás, akármi. Igen a szalámi, a felvágott, a szalonna, a szépen elrakott sonka mind mind rákkeltő.

Mi is az a rák?

A rák egy gyűjtőfogalom, ami olyan betegségeket foglal össze, amelyben egy sejtvonal úgy dönt, hogy ő most kivonja magát a szabályozott osztódás alól és össze-vissza szaporodni fog. Ez a szervezetnek nem jó. A rák kialakulásához több mutációra van szükség és az immunrendszerünket is ki kell kerülje a rákos sejt. A fejlett világban a külső halálokok (éhezés, szülés, fertőző betegségek, férgek, stb.) jelentős részét kizártuk, s így lényegében vagy a rák visz el, vagy a szívünk mondja fel a szolgálatot (bocs, cukorbetegek is lehetünk). A hosszú és egyéb nyavalyáktól mentes életünk az "oka", hogy a rák a fejlett országokban (ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, a világ nagy része nem ide tartozik) vezető halálok. A betegség kialakulásához vezető mutációt nagyon sok minden kiválthatja, s ezért egyre bővülő a rákkeltő anyagok listája.

Mit jelentettek be?

IARC (International Agency for Research on Cancer), a rákkutatás nemzetközi szervezete, egy anyagról azt mondja meg, hogy okoz-e rákot vagy sem. Négy (öt) kategóriát különböztet meg (itt olvasható a 22. oldaltól). Az 1-es kategória a bizonyítottan rákkeltő anyagok listája. Emberben bizonyított, hogy rákkeltő vagy emberben valószínű és állatkísérletekben bizonyított. A 2A Valószínűleg rákkeltő és a 2B Lehet, hogy rákkeltő között kevés a különbség. A rákkeltésre van némi evidencia, de még nem merik kimondani, hogy az. A 3-as csoport a nem tudjuk mi van kategória, sem mellette sem ellene nincs elég adat. A 4-es csoport a valószínűleg nem rákkeltő anyagok nem túl bő listája (kaprolaktám van benne egyedül).
Érdemes egy pillantást vetni a listára. Az 1-es kategóriába olyan ismert rákkeltő dolgok vannak, mint a gamma sugárzás, és olyan rizikófaktorok, mint a szobafestőnek lenni. De ott van a napsugárzás (solar radiation) is az 1-es kategóriában (ezek a vámpírok tudnak valamit az egészséges életről, vagy élőhalálról az esetükben...). Attól még, hogy a listán van valami nem biztos, hogy el tudod kerülni, vagy, hogy el akarod kerülni. A napsütésmentes élet például mindenféle egyéb betegséghez vezet.
A klasszifikációja nem szól semmit arról, hogy mennyire veszélyes egy anyag. Ez úgy tudnám szemléltetni, hogy a tárgyakat beosztanánk a következő kategóriákba: (1) Halált okozó tárgyak. (2A) Valószínűleg halált okozni képes tárgyak. (2B) Lehetségesen halált okozni képes tárgyak, (3) Halált valószínűleg okozni nem képes tárgyak, illetve (4) Halált okozni nem képes tárgyak. Az 1-es kategóriába a géppuskát, az kiélezett kardot, az atombombát és társaikat raknánk, de ide kerülne a tűz vagy a tengervíz is (bele lehet fulladni), de a személyautók is. A hidrogén bombát emberre még nem dobták le, de kísérletek alapján kimondhatjuk, hogy alkalmaz emberi élet kioltására, így berakhatjuk az 1-es csoportba. A 2-es kategóriába kerülne a cserép petúnia vagy a műhold, mert bár lehet, hogy nem okozott soha emberhalált, de el tudjuk képzelni, hogy tesz ilyet (remélem mindenkinek megvan a Galaxisi útikalauz stopposoknak és a Miért éppen Alaszka utalás). Biztosan van egy jó adag élőlény (vagy hipotetikus tárgy), ami például a 3-asba kerülne, mert ember velük még nem találkozott közvetlenül, de hát ki tudja? És miről mondhatjuk, hogy nem lehet vele megölni egy embert? Legyünk őszinték nem sok dologról! De attól, hogy egy kategóriába kerül a kispárna, az üvegablak és a plüss mackó a AK47-ttel a hidrogén bombával és egy M1 Abrams tankkal attól még érezzük, hogy nem ugyan az a veszélyforrás a kettő.
S pontosan így kell tekinteni erre a kategorizálásra is!
Tehát a feldolgozott vörös húsok okozhatnak rákot. A vörös húsok pedig lehet, hogy okoznak rákot. De senki nem állítja, hogy ugyan olyan kockázatos az evésük, mintha valaki dohányozna vagy alkoholt fogyasztana!

Akkor most rákos leszek?

Nem tudom. Senki nem tudja. A tanulmányok azt mutatják, hogy a sok feldolgozott vörös húst evőknél 17%-nal nagyobb a bélrák esélye, mint a kevés húst fogyasztók között. Ennek az adatnak is persze csak úgy van értelme, ha hozzátesszük, hogy 1000 emberből átlagosan 61-nek lesz ilyen rákja (Angliában). A kevés vörös húst evőknél ez a szám 56, a sok vörös húst evőknél ez a szám 66. Ezek szignifikáns, de kicsi változások. Ahhoz képest, hogy a tüdőrák mögött 89%-ban a dohányzás áll, a bélrákoknak csak 21% mögött sejlik fel a túlzott feldolgozott vöröshús evés. De a bélráknak eleve kisebb a valószínűsége, mint a tüdőráknak. A tüdőrák jelenleg az összes rák 19%-at adja, míg a bélrák a 6%-át. (jó cikk erről itt)
Ezek statisztikák, az emberi elme nehezen birkózik meg velük (szerintem ennek evolúciós oka van, egyszer erről is írok majd), s nagyon keveset mondanak az egyes emberről. De végül mi azt szeretnénk tudni, hogy velünk mi lesz!

Akkor most mit is (t)együnk?

Mindenben az arany középút a fontos. Aki eddig is szerette a vörös húsokat az ez után se mondjon le róla. A napi rendszeres 70 grammnál több bevitel növeli a rák kockázatát. Biztos, hogy eszünk ennyi disznót és marhát? És amúgy a húsról van szó, nem a szalonnáról (a koleszterin más kérdés). A kutatások a hús (vér) lebomlásakor keletkező és/vagy a tartósítás miatt oda kerüli nitrogénvegyületeket okolják a rákkeltő hatással. A friss húsok 2A kategóriája ugye még nem bizonyítottan problémás.
És ha választani kell a napi betevő kolbász és a két doboz cigi között, akkor a kolbászt válasszuk!

Akkor most miért van pánik?

Két dolog miatt:
(1) A tudósok - sajnos - nehezen, sőt ebben az esetben kimondottan rosszul kommunikálják eredményeiket. A tudományos tények és azok értelmezése két dolog. Ha csak a tényeket közöljük, de az értelmezést ráhagyjuk a médiára, abból bizony baj lehet. A média szempontjából ugye a "két sonka helyett eggyel egyed a szendvicsedet és jót teszel az egészségednek" kevésbé jó szalagcím, mint a "a húsfogyasztás rákot okoz".
Nagyon jó cikk (angolul) a témában itt.
(2) Sajnálatos módon van egy ilyen mizéria a biztonságos dolgok körül. Ezzel akkor szembesültem, amikor az első gyermek születése körül felmerült (hipotetikusan mindig felmerül) a császármetszés. Hallottuk, hogy egyre nő a számuk, s megkérdeztük, hogy miért. A válasz lehangolóan egyszerű: császármetszésért még nem pereltek orvost. Ha sima szülésnél komplikáció van, akkor ugye beavatkozás hiányában lehetne perelni. Nagyon nagy nyomás van úgy az orvosokon, a gyógyszerészeken, s általában mindenkin, hogy ha valami baj van, akkor ő ne legyen felelős. Persze legyen felelős, de kérdés, hogy meddig. Felelős-e a mikrohullámú sütők gyára, ha a hülye amerikai belerakja a macskák a mikróba és az megdöglik? Nem írta oda, hogy nem lehet benne macskát melengetni (most már írja, nyugi). Felelős-e a meki, ha leforrázod a szádat a forró kávéjukkal? Nem jeges kávét kértél. És nyugi rá van írva, hogy forró. És ezért van a kismillió mellékhatás felsorolva a gyógyszereken, ami halálra rémíti az embereket, hogy ne mondhasd, hogy nem szóltak. S ezért veszélyes minden, mert, akkor nem mondhatod, hogy ők nem szóltak.
Ésszel kell élni!
A kipárnázott játszótéren sem lehet fejest ugrani a mászókáról. És amúgy felnőttünk a vas játékok és a kibetonozott placcok között is (de jó, hogy a gyerekeink kevesebb beton között játszanak). Tudnunk kell, hogy autózni is veszélyes, mégis beleülünk. Sőt elárulom, hogy a legrákkeltőbb anyag, ami érthető okokból nincs a listán, az oxigén. Oxigén nélkül garantáltan rákmentes lesz a hátralevő, nem túl hosszú életünk.
A veszélyektől való rettegés amúgy szintén rákot okozhat, szóval csak módjával!
A disznósajt töpörtővel két szalonna között némi sült vérrel megbolondítva ne legyen a szokásos reggeli, de ne is adjuk fel a jó magyar ételeinket!

Egészségünkre!

2015. október 16., péntek

Travian Kingdoms

A Travian Kingdoms egy böngészőben játszható stratégiai online játék. Valamiért kedvelem annak ellenére, hogy tudom, hogy nem a stratégiáról szól, hanem sokkal inkább a kitartásról és a nem alvásról. De nem erről szeretnék írni, hanem a legújabb verziójáról, ami a Kingdoms nevet kapta (s nem egyszerűen a 5.0-át).
Minden nagyobb verzióval valami új jött be a játékba. Most is így van. Az újdonság pedig a királyságok rendszere. Alapvetően szerették volna a játékot jobban elérhetővé tenni, s valamivel rávenni a népet, hogy ne azonnal gyilkoljanak le mindenkit a környéken. Ez részben sikerült. Az a része viszont nem, hogy a nagyok a nagyokat támadják. Továbbra is a kicsik támadása éri csak meg. Sajnos ezzel nem tudtak mit kezdeni.

Királyságok

A játékban királyt vagy kormányzót játszhatsz. Később is van lehetőséged változtatni, az elején dönteni kell. Egy klánban legfeljebb 3 király lehet. A király a területén levőktől hűbért szed. lényegében van egy +20% nyersanyagbónusz. Ezt a bónuszt szedheti be hűbérként a király. És el is lehet lopni. A termelője viszont nem tud vele mit kezdeni.
Az adó változtatható. A király dönthet úgy, hogy 25% adót szed, de akkor az alattvalók termelése a szokásos 90%-ra csökken. Dönthet úgy is, hogy csökkenti 15%-ra az adót, ekkor viszont mindenkinek 110%-ra nő a termelése. Ez ugye megéri, mert a királyságban összesen több nyersi lesz.
A királyok így a közelükben levők farmolása nélkül is kapnak tőlük nyersit, tehát nem kell mindenkit legyilkolni. Később a bejövő hűbér igen jó nyersanyagforrás is. Hiszen még 15%-al nézve is minden 6-7 teljesen kiépített falu termelése egy újabb falu termelését adja a királynak. Egy királynak a végére 100-150 falu lehet a birtokain. Mindenki számolja ki mennyi bónusz nyersanyag ez számára.
A hűbér viszont csak fa/agyag/vas búza nem. Búzát csak a kincsek után kap a király. Minden kincs, ami a kincstárában van +1 búza/óra termelést jelent egészen a maximális 4000 búza/óráig.
Kincsek. A játék a kincsekről szól. Ezek termelik a győzelmi pontokat. A kincseket egymástól és a rablóktól lehet elszedni. A rablóktól csak a kormányzók szedhetnek kincset, egymástól bárki (hős kell hozzá). A kincs mindig a királyhoz vagy a herceghez kerül (hercegekről később). A király a kincseket a kincstárban tartja. Ez a kincstár épület, amiben régen az ereklyék voltak. Minden szintjével egyre több kincs fér bele, ami egyre több győzelmi pontot is termel. A kincstár ezen felül befolyást terjeszt ki a környékre. Minél több kincs van benne, annál nagyobb területre. Ezzel nő a királyság területe és a benne levő kormányzók.
A kormányzó megválaszthatja, hogy melyik klánba lép be. De falva abban a királyságban lesz és oda fizet hűbért amelyik rá kiterjeszti a hatalmát. Ez lehet nyugodtan az ellenség is.
A királyokra így az a feladat hárul, hogy növeljék uradalmuk méretét és őrizzék a kincseiket. Nem minden falvukban lehet aktív kincstár, csak minden másodikban (egész pontosan a falvak fele +1). A királyok falvai így bizonyos távolságra lesznek egymástól. Aki ezt nem kedveli ne legyen király. Bizonyos kincsszám elérését követően ki lehet hercegeket nevezni. A hercegeknek egy kincses falvuk van. Egy aktív kincstáruk. A kincsek adnak nekik is búza bónuszt, s körülöttük is lesz egy befolyási övezet, ami a királyság méretét növeli. A hercegek nem szednek hűbért, ők csak a királyság területét növelik és vigyáznak egy adag kincsre.
A kincsre vigyázni kell. Azt el lehet lopni. Egy támadással max a harmadát. De mivel a kincsektől függ a győzelmi pontok száma, így a kincsek fontos célpont. Az ellenségnek ne legyen, nálunk meg minél több. Ezzel szerették volna rávenni a nagy játékosokat, hogy egymással foglalkozzanak. Nem jött be. Kincset el lehet hozni az apró királyoktól, sőt amíg nincsenek beváltva a kormányzóktól is. Az aprók támadása még mindig jobban megéri, mint egymást ütni, ahol védelmen fennakadhat a régóta dédelgetett sereg.
Mindenesetre a királyságok érdekes új dinamikát visznek a játékba. Az elején a terület optimális növelése, majd egy minél ütősebb és több kinccsel rendelkező klán összehozása a cél.
Királynak lenni felelősség. Ha törölsz vagy beszürkülsz a királyság bukik, s vele együtt klánod győzelmi pontot termelő képessége. Egy törölt, inaktívvá váló király pótlása nehéz. Kevesen építik úgy a falvaikat, hogy az jó legyen királyságnak, ha egyszer ők maguk kormányzót játszanak. Akkor legyél király, ha végig tudod játszani az 5-6 hónapos szervert!

Csoda és győzelem

A győzelem nem egyszerűen a csoda felhúzásából áll. A csoda csak egy része a győzelemnek. Minden klán a klánnál levő kincsek után győzelmi pontot kap minden nap. Minél több dugig tele levő kincstár van annál többet. Ehhez a győzelmi ponthoz ad bónuszt a csoda. A legmagasabb szintű csoda duplázza a pontokat (+100%). Az ezt követő +50%-ot ad, aztán +33%, +25%, +20%, +10%, +5% (?). Ha egy klánban több csoda van, akkor bónuszaik összeadódnak. Tehát ha a második és harmadik csoda egy klánban van, akkor +83%-ot kapnak. Ez eléggé taktikai kérdéssé teszi a befejezést, mert nem elég megépíteni a 100-as szinten, de fontos, hogy az ellen mely helyezéseket éri el. Mondjuk a leggyengébb ellenséges klán legyen a 3. helyen és ne a rivális. A másodikon meg persze a saját második csoda.
Mivel minden csoda számít, így nem érdemes csak 1-1 csodát építeni.
A csodák helye adott. Egy jó nagy hegy jelöli őket. A környékükön sok búzás helyek nincsenek.  A natar faluban nem a csodaépítő népének megfelelő fal van, hanem natar fal (max szinten +41%-ot ad). Így már kevésbé kérdés, hogy mely néppel érdemes építeni. A falat nem befolyásolja.
Nincsenek tervek. A foglalást követően azonnal lehet húzni a csodát is. Azért a raktárak kiépítését is valamikor meg kell tenni. A csoda nem lett olcsóbb.

Rablók

A rablók azért vannak, hogy ne unatkozzunk. Naponta, később ritkábban jelennek meg rejtekhelyeik. Ezekbe nem túl sok katona van, általában kevés veszteséggel legyőzhetőek. A katonák száma a saját katonák számával nő. Szóval egyre nagyobb támadó sereg kell a legyőzéséhez. A rejtekhelyek kincseket és nyersanyagot rejtenek. A kincseket be lehet váltani - eladni a királynak - ekkor nyersanyagot és búzát kapunk érte. A kapott búza mennyisége függ a királyság kincseitől. A játék vége felé komoly búzaforrás a kincsek eladása!
A rejtekhelyeket csak mi látjuk. Egyszerre legfeljebb kettőt. Ha nem győzzük le őket, akkor bizony minket támadnak meg. Ezek elég komolytalan támadások, de ha nincs védelem a faluban, akkor bizony visznek nyersit.
A rablóknak néha tanyáik is megjelennek, ezeket mindeni látja és bárki támadhatja. Kevesebb védőjük van és kevesebb kincset rejtenek, s nagyobb a tülekedés ezekért a nyeriskért. Általában 2-3 naponta jönnek. A figyelmesek megcsíphetnek párat, ami jól jön a nyersiéhes játékosoknak.
A rablórejtekhelyek gyilkolászása - ami csak a kormányzók és hercegek számára elérhető, a királyoknak ilyen nem jelenik meg - nagyon jó tapasztalati pont forrás a hősnek. Ez a kormányzók egyik nagy előnye.

Oázisok

Az oázisok kérdése mindig kényes volt, s sok klánon belüli vita forrása lehetett, hogy ki melyik oázist csatolhatja. Ezen próbáltak enyhíteni ebben a verzióban. Egy oázist ugyanis többen is csatolhatnak. Persze nem mind azonos bónusszal. A legnagyobb befolyással (falu mérete és távolsága számít itt) rendelkező falu kapja a teljes bónuszt (+25% v. +50%), majd minden következő kevesebbet 5% v. 10%-al. Így a korlátozott számú oázis nagyon sok játékost ki tud szolgálni. Egy játékos egy oázist csak egy falvához csatolhat, tehát nem lehet monopolizálni az oázisokat. Minden kipucolt és megfelelő távon belül levő oázis csatolható a faluhoz, ha van megfelelő szintű követség. Azaz már nem a hősök háza szinttől függ az oázis csatolás, hanem a követség szinttől. Hősök háza nincs. A követség első (1) szintjén már csatolható egy oázis, a második 10-dik szinten, míg a 3-dik 20-dik szinten.
Az oázisok, amennyiben azok a királyság területén vannak, katonák dolgozhatnak. +25%-os bónusznál 250 katona dolgozhat, akik óránként 250 nyersanyag egységet állítanak elő (dupla oázisban kétszer annyit). Kisebb bónusznál kevesebb katona dolgozhat a "bányákban", de még így is megéri. A játék elején a dupla (+25% búza és +25% valami más) oázisok lényegében ingyen eltartják az ott levő katonákat, akik még nyersit is termelnek. Érdemes kihasználni valami olcsó védővel (phalanxok megint előnyben).

Városok

Lehetőség van falvainkat várossá fejleszteni. Ez egy faluhelyet foglal el, tehát kp. kell hozzá. A város lehetővé teszi, hogy minden mezőt 12-esre építsünk ki. Valamint ad +200 kp-t/nap. A városokban lehet vizesárkot építeni, ami nem rombolható le és szintenként 1% bónuszt ad a védelemhez. Lassan építkező népeknek nagy előny. Kevés faluval is viszonylag magas termelést érhet el. Ráadásul így kevesebb helyen kiépítve a katonaság épületeit jól lehet katonát gyártani. Mivel a város 2 faluhelyet foglal el, így foglaláskor is 2 szabad hely kell hozzá és kétszer annyi szenátor/törzsi/főnök. Sereges falvak védelmére kiváló (és a 12-es búzamezőkkel ugye búzából is több van).
Egyetlen hátulütője, hogy 500 népességet is kapunk vele. Ez a népesség helyezést szépen növeli, de 500-al kevesebb búza termelődik a faluban.

Épületek

  • Minden épület építési költsége nagyon megdrágult. Az első szinté nagyjából annyi, mint a 4-es verzióban, de magasabb szinteken egyre drágább.
  • A raktáraknak nincs búzaköltsége. Tehát a raktárkapacitás növeléséhez nem kell sem plusszos búza, sőt még búza sem. Nagy mínuszoknál ez jól jön.
  • Akkor is lehet építeni, ha a falu a népessége miatt mínuszban van. Tehát nem lehet búzahalálba lőni egy falut. Mindig lehet építeni amíg elég nyersi van a raktár/magtárban.
  • A nyersanyagmezők ára nem változott. Egyedül a búzamezők lettek drágábbak fa/agyag/vas mennyiségben, de nincs búzaköltségük. Tehát mínuszos faluban könnyebbség építeni a búzamezőket.
  • A 10. szint feletti nyersitermelők kevesebbet termelnek, mint korábban.
  • Nincs hősök háza. A hős bármelyik faluba áthelyezhető. Támogatásba kell küldeni s bejelölni, hogy az új állomáshelye az új falu legyen.
  • Az oázisok csatolásához a követség szintjét kell emelni.

Sereg változtatások

  • A katonák gyártási költsége 30%-al csökkent a korábbi verziókhoz képest. Minden egység egységesen 0 búzát igényel gyártani. Egyrészt a katona gyártás beindítása nem tudja a búzát így elhasználni, másrészt éhenhalásnál ténylegesen nyersit váltunk át búzává, s nem a befektetett búzát nyerjük vissza. Csodánál ez számíthat.
  • Nagy kaszárnya és istálló városban építhető. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fővárost (főfalut) városnak megtéve abban is lehet nagy kaszárnya és nagy istálló. Korábban főfaluban ilyen épület nem volt építhető.
  • A rablások és támadások mellett van lehetőség ostromra. Ez egy lassú, de hatékony támadási lehetőség. A seregnek legalább 1000 egységet kell tartalmaznia és legalább 1 faltörőnek kell lennie a sereggel, hogy az ostromolhasson. Az ostrom menetideje a célpontig megduplázódik (vissza normál sebességgel jönnek), de támadó erejéhez +33% bónusz adódik. Rövidebb távon belül nagyon hatékony! Rablókat gyilkolni is megéri így, hogy kevesebb támadó kopjon.
  • Minden királyság és klántag esetében látjuk, ha megtámadják. Ha a rablók, akkor zöld kard villog a falvukon, ha más, akkor piros. Egyelőre sajnos ha magamat támadom, akkor is piros kard van, ez zavaró. Viszont az jó, hogy egy ellenséges támadásnál nem kell találgatni, hogy kit támadhatnak még. Látszik. A pontos csapódás is. Az nem, hogy ki támad. Védelmet így könnyebb szervezni.
  • A védőpontok ezentúl azt illetik aki véd és nem azt akinél védenek. Ha az én védőim hullanak én kapok pontot. Tehát végre nem a csodafalvasok lesznek a top védők, hanem azok, akik ténylegesen a védőket szolgáltatják a csodához és az egyéb bevédésekhez. Ez szerintem az egyik legfontosabb újítás.

Titkos társaságok

Bárki alapíthat titkos társaságot. Ide bárkit meghívhat. Beállíthatjuk, hogy mit osztunk meg a társaságon belül. Ez lehet a támadás/védés jelentések, a magtárak állása, a seregünk mérete. A magtár és a bent levő sereg látása védéseknél nagyon jó. Persze megbízható emberek kellenek bele, mert egyben az összes katonádat is lehet látni, hogy pontosan mely falvadban mi van. Szóval óvatosan.
Az olyan statisztikák, hogy ki mennyi nyersit adott a másiknak, vagy mennyi katonája hullott védelemben, vagy mennyi ellent gyilkolt le csak hab a tortán.

Kisebb változások

Van rengeteg kisebb változás. A felhasználói felület letisztultabb lett, s sok eddig csak PLUSZ számlával elérhető összefoglaló táblázat most már mindenkinek elérhető alapból. Például tudod, hogy mikor ürül ki vagy telik meg a magtárad, vagy, hogy mely falvadban mennyi katonád van, mit gyártasz ott, mennyi építkezés megy. Apropó építkezés. Mindenki kapott egy bónusz építkezés helyet, ami a befejezett építkezés után azonnal elkezdődik. Ez is eddig fizetős szolgáltatás volt. Aranyért újabb ilyen "főépítészi" helyek nyithatóak meg, s így újabb és újabb épületeket rakhatunk várólistára (főépítészi várólistán akkor is lehet valami, ha nincs meg hozzá a nyersi, akkor később kezdődik el).
A játék kommunikációs lehetőségei nagyban javultak.  Eddig nagyon körülményes volt a többekkel való kommunikáció egyszerre. Most klán, titkos társaság vagy királyság szintű chatszobákat nyitni egyszerű. A chat szobák visszakereshetőek, az üzenetek nem törlődnek olyan gyorsan (vagy egyáltalán nem? jelentések idővel törlődnek).
A térkép nagyon jól használható. Eleve több látszik belőle, mint a 7x7 így gyorsabban látszik, hogy kik vannak az ember körül. Az inaktívok beszürkülnek a térképen is. Nem kell külső alkalmazásokat böngészni értük. A mezők felett elvíve a kurzort megmondja milyen mező az, a búzások keresése is könnyebb. Sőt a falvakat és a területeket, sőt a klánokat is kedvünkre színezhetjük. Kis zászlócskákat tehetünk például a farmokra, vagy befesthetjük a búzások helyeit, hogy településnél gyorsan tudjuk hova akarunk menni. A klánok befestésével látható, hogy mely királyság/klán merre helyezkedik el, kikkel érintkezik. Szóval le a kalappal, ez jó lett.

Vélemény

Szebb és  jobban használható játék lett a Travian. De továbbra is nagyon időtrabló, éjjel fentlevős és bizony hiába lett 1 év helyett csak 5-6 hónap, azt is nehéz a gép előtt tölteni folyamatosan.
A győzelmi pontokkal lett némi új taktikázás a játékban. Az olcsóbb egységek és a drágább épületek miatt talán kicsivel több egység van a játékban, igaz a rövidebb játékidő miatt a csodaütők is szerényebbek lesznek (inkább csak kevesebb kata lesz bennük). Ez nem gond.
Sajnos még mindig nem tudtak semmit csinálni azzal, hogy ne legyenek az újoncok azonnal legyilkolva. Ha korán egy erős királyhoz kerülsz talán megvédenek, de később csatlakozva tudnod kell játszani.
És persze egyre több a gall. Minden szinten a legjobb nép. Az elején védve vannak, s a phalanx még mindig a legjobb védő egység. No meg a villám farmolni.
Azért én maradok a rómainál. Nagyon szép lett a 20-dik szintű fal (az épületek képe változik a szintjükkel).
1 szerver. Aztán vissza a kevésbé időigényes játékokhoz.

2015. október 2., péntek

Az elefántcsonttoronyból írjuk

Az elefántcsonttorony az a világtól elzárt hely ahova vissza szeretnénk vonulni, hogy az élet igaz és nagy kérdéseivel foglalkozhassunk. Ez az a nem létező ideális hely, ahol a tudományt a megismerés öröméért végezhetnénk. S bár a világ nem így működik, s állandó harcot folytatunk a pénzosztó hivatalokkal, hogy tudományunkat végezhessünk, amikor a megszerzett ismereteink a külvilággal való megosztásáról van szó, akkor szeretünk elbújni az elefánttornyunk illúziófalai mögé.
Miért kéne elmesélni kutatásaink eredményeit a "népnek", amikor elmondtuk már a tudományos közösségnek, megírtuk a cikket (bárki elolvashatja), sőt jelentést is írtunk belőle az OTKA, MTA, EU, stb. felé?
Mert az embereket érdekli a világ működése. És ahol van igény ott lesz aki a tudásszomjat enyhíteni fogja. A kérdése ezek után, hogy ki az és milyen érdekből teszi. Az emberek szeretnék tudni, hogy mi egészséges és mi nem, szeretnék tudni, hogy fel fog-e melegedni a világ vagy éppen megfagyunk-e, vagy, hogy beoltsák-e a gyereküket vagy sem. Egyet kell eszünkbe vésni, válasz biztosan lesz. Nem biztos, hogy a válasznak bármi köze is lesz a tényekhez. A tudományos közösségben teljes a konszenzus, hogy van klímaváltozás és annak súlyos következményei lesznek. A tudományos közösségben teljes az egyetértés, hogy érdemes beoltani a gyerekeket (és adjunk hálát minden Istennek, hogy Magyarország az egyik legjobb oltási programmal rendelkezik Európában és a világon!). S mégis vannak hangok, amelyek ez ellen szólnak. Ha mi kutatók (tudósok) nem emeljük fel a hangunkat, s nem mondjuk el, akár újra és újra, hogy a világ márpedig így működik, akkor is, ha egyesek ezt máshogy szeretnék, akkor bizony azok hangja fog érvényesülni, akik sületlenségeket terjesztenek.
A tudomány nem bonyolult. Annak próbálják beállítani egyesek, hogy ezzel saját fontosságukat bizonyítják. De attól még nem bonyolult. Mindent el lehet mondani úgy, hogy azt más megértse. S nekünk kutatóknak meg kell tanulnunk úgy kommunikálni, hogy az érthető legyen.

(1) Írjunk a tudományos érdekességekről. Nagyon sokról ír a sajtó, de végtelenül lebutítva. Néha lehet egy kicsit részletesebben is írni. Nagyon jónak tartom például a Critical Biomass blogot, ami sokakat érdeklő biológiai kérdésekkel foglalkozik.
(2) Nézzünk rá a wikipédiára és, ha a magyar nem teszik, javítsuk. Az angol nagyon jó első információforrás. A magyar is lehetne az, de ehhez bizony bele kell raknunk a tartalmat. Vagy ha nem mi, akkor a diákjaink az irányításunkkal. Nagyon jó gyakorlás lenne ez nekik a szakdolgozat előtt. És a közösséget szolgálná.
(3) Használjuk ki a lehetőségeket, hogy megismertessük a világot az érdeklődőkkel. A kutatók éjszakája például ilyen alkalom, s nagy örülök, hogy lelkes kollégák vannak a tanszékünkön, akik ezt minden évben meg is szervezik. Idén Scheuring István kollégám telt házas előadást tartott a homoszexualitás genetikai hátteréről.
(4) Legyen magyar honlapunk is, amire akár írjunk pár szót arról, hogy mivel is foglalkozunk (nekem van).

A tudományos ismeretterjesztés nem egyirányú kommunikáció. Nem kinyilatkoztatásokat kell tennünk. Fontos lenne, hogy azok, akiknek kérdései vannak megtaláljanak minket, s ne féljenek kérdezni.

A bejegyzés apropója egy cikk (lásd alább), amely nem valamilyen tudományos újdonságról számol be, hanem azon ritka cikkek egyike, amelyek a tudósok közösségéhez szól. A kötelességünkre hívja fel a figyelmet, hogy ismertessük meg álláspontunkat a világgal. A felelősségünkről szól, hogy ha mi bezárkózunk az elefántcsonttornyunkba, attól még a világ nem áll meg csak felfedezéseink nem hasznosulnak.

Miről szeretnétek többet tudni?

Hivatkozott irodalom

Wright, A. J. 2015. Defending the Ivory Tower against the end of the world. Journal of Environmental Studies and Sciences 5(1): 66-69

2015. augusztus 13., csütörtök

Az ember nem tudja megváltoztatni a környezetet (?)

Úgy látszik így a forróság közepette alacsonyabb az ingerküszöböm az ember felelősségét a klímaváltozásban tagadókkal kapcsolatban. Nemrég Jon Stewart Daily Show egy tavalyi adását néztem, amiben az USA tudomány, űrkutatás és technológia bizottságának tagjai rohantak ki a globális felmelegedés ellen. De ez egy régi történet. A HVG-ben viszont a múlt heti számban közölték Del Medico Imre  olvasói levelét, amelyben azt írja, hogy
"Cikkükbet és egyéb hasonló írásokat olvasva azt kell hinnem, hogy a klímaváltozás okait keresők túlbecsülik az emberiség képességeit. Nem fogadom el azt a véleményt, amely szerint a klímaváltozás, ami napjainkban felmelegedésben nyilvánul meg, az emberség tevékenységének a következménye."
A vita már nem arról szól, hogy változik-e a klíma. Változik. Hanem, hogy ki a felelős. Ugyanis, ha nem mi emberek vagyunk azok, akkor nem kell semmit tennünk a további károk megelőzéséért, mert úgysem mi okozzunk. Tehát lehet környezetet szennyezni, még több fosszilis tüzelőanyagot elégetni, stb.
Mindez arra a mantraként ismételt tételre alapozzák, hogy - megint az olvasói levélből idézve - "a természet erőivel szemben parányiak vagyunk."
Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

A következő alkalommal, amikor bekapcsolod a Googlemap szolgáltatást ne csak a menetidőt, a dugókat és az alternatív utakat nézd, hanem vegyél egy kicsit vissza a nagyításból és nézd meg mit látsz! 
GoogleMap műholdkép a XVII. kerület és környékéről.
A mély zöld részek erdősek. A Naplás tó és környéke ott középen. Jobbra fent a Gödöllői-dombság. Bal alul az a nagyon élettelinek látszó rész az Új Köztemető...
A többi beépített- és mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Olyan jellegű környezet, ami évtízezrekkel ez előtt még nem létezett. Ma a Föld egy tekintélyes részét megművelt földek fedik, amelyeken 1 darab faj növekszik csak azért, hogy a "természet erőivel szemben parányi" embernek legyen mit ennie.
A legelőként (zöld) és növénytermesztésre használt területek (narancssárga).
Nézzük meg jól ezt a térképet! A narancs részen az eredeti növényzet le lett cserélve - az ember által! Magától nem nő olyan szép sorokban a búza. A fehér részek a dzsungelek (amazóniai esőerdő, az afrikai esőerdők és Indokína esőerdejei), a sivatagok (Szahara, Góbi-, Atacama-, Nabib-sivatag), a magas hegyek (a Himalája szép nagy fehér folt, de az Alpok és a Kárpátok félkaréja is látszik), valamint a hideg égöv. Minden más részt így-vagy-úgy, de a saját hasznunkra próbáltunk fordítani. Aki valaha tanult bármit is az időjárásról, az tudja, hogy a vegetációnak (a növényeknek) fontos szerepe van a lokális klíma kialakításában. Más az időjárás egy erdőben (és fölötte), mint egy kukoricaföldön.
De szépen ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

Mi olyan parányiak vagyunk, hogy szinte semmit nem tudunk tenni Földünkkel.
Brazil őserdő tarvágása
A szél néha kidönt fákat, esetleg az UFO-k szépen úttól-útig rajzolnak egy nagy négyszöget a Brazil őserdőbe, de természetesen, mi emberek ilyet nem tudunk.
Magyarország vízrajza is pontosan úgy néz ki, mint 100 évvel ezelőtt:
Igaz lehet, hogy a napfolt tevékenység vagy mi egyenesítette ki azokat a fránya folyókat és csapolta le a mocsarakat. Az a 127 km2 területű tó a Tiszán is biztosan azért van, mert a sok sulyom miatt nem tud elfolyni a víz a környékről. A Kiskörei Vízerőműnek semmi köze a dologhoz.
A környezethez mi hozzá se nyúltunk. Néha kisebb üregeket vájunk bele, de az üregi nyulak is tesznek ilyet, s biztosan ők a felelősek ezért is:
Külszíni fejtés. A kép alján azok házak, csak a méretek becslése miatt írom.
De szépen ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet

S az ökológus mellett most kitör belőlem az evolúcióbiológus is. Vegyünk egy mély lélegzetet! Akárhol is vagyunk, lehet ez a szippantás akármilyen kellemetlen is, egy biztos: oxigén van benne (különben nem tudnánk olvasni). Miért is van oxigén a légkörben? A fotoszintézis miatt. Jelenleg 21% a légkörnek oxigén. Az élet keletkezésekor szinte semennyi oxigén nem volt a légkörben (egyes 1-2%-ot azért megengednek). Aztán a cianobaktériumok "felfedezték" a fotoszintézist, amivel vizet bontanak, a hidrogénnel a szén-dioxidot redukálják, míg az oxigént kibocsátják. Évmilliókba telt, míg megváltoztatták a Földet olyanná, amilyen ma: oxigéndús légkörűvé. De kétségtelen, hogy élőlények képesek voltak nemhogy a klímát megváltoztatni, de a légkör összetételét!
Az élőlények állandóan változtatják a környezetet. Többjük direkt teszi, hogy a környezet olyan legyen, ami nekik megfelelő. Erről szól az egész niche konstrukció elmélet. Röviden ez az, hogy az élőlények nem egyszerűen csak elszenvedői a környezetnek, amihez alkalmazkodniuk kell, hanem aktív alakítói is. Gondoljunk egy hódgátra. A hód megváltoztatja a környezetet.
A termeszvárak is teljesen más mikroklímával rendelkeznek, mint a környezet, amiben a termeszvár áll. A termeszvár a helyi környezet megváltoztatása olyanná, hogy az jó legyen az adott fajnak.
Az ember jár élen a környezet megváltoztatásában. Lásd mezőgazdaság és a városok. Belegondoltunk, hogy egy a szavannához alkalmazkodott, csupasz jószág mit keres olyan éghajlaton, ahol fagyhat? Nem is húzza sokáig kint a hidegben. Szépen felvesszük más állatok bundáját (ha már nekünk nincs) és bebújunk a tűzzel melegített barlangunkba/házunkba. Abba a mikrokörnyezetbe, ami a számunkra elviselhető 18-25 °C fokot nyújtja.
A világ minden táján megtalálható fajról beszélünk, amiből 7 milliárdnál több járkál a Földön.

De szépen ismételjük:

Az ember nem (de más élőlény igen) képes megváltoztatni a környezetet

Éves szinten 30 billió tonna szén-dioxidot eregetünk a levegőbe a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével1. Szerencsére a növények ennek egy részét megkötik. Ha nem tennék, akkor ugye a szén-dioxid egyre csak dúsulna, s ott tartanánk, mint a Vénusz, amelynek légköre 98% CO2, s az üvegházhatás következtében a felszíni hőmérséklet a nem túl kellemes 462 °C. A ma felhasznált olaj és földgáz valaha él élőlényekből származik. Nem bomlottak el, nem lett belőlük szén-dioxid, hanem a föld mélyébe kerültek. Ezt az évmilliók alatt lerakódott szenet eresztjük most a környezetbe. Ez és a mindenféle egyéb gáz, amelyek - például freon - sohasem keletkeztek maguktól nagy mennyiségben a Földön, hatásáról vitatkozunk. S ez az, aminek az időjárásra gyakorolt hatását vitatják.
Tehetik, mert ugye a levegőről beszélünk, ami színtelen és szagtalan, a klíma meg egy olyan dolog, amit 3 napra előre pontosan jelezni is nehézkes. És azt az előrejelzést is nagyon sok paraméteres matematikai egyenletek megoldásával érik el. Nem egy egyszerű dolog. Ráadásul nem lehet vele kísérletezni. Nincs még 10 Földünk, hogy azokon ezt-azt megváltoztatva megnézzük mi történik. Ez az egy Földünk van, ez nem kísérlet, ez a bőrünkre megy.

S ismételjük:

Az ember nem képes megváltoztatni a környezetet!


2015. augusztus 1., szombat

Mi a baj az oktatással? - Ezek a mai fiatalok

Az oktatás problémáját szokás a silány emberanyagra fogni. "A mi időnkben" mi rendesen tanultunk; keményen követeltek tőlünk, de vettük az akadályokat; meg úgy általában minden jobb volt. Tényleg egyre rosszabbak a fiatalok?
Nem.
De hát a mai fiatalok sokkal erkölcstelenebbek, mint mi! Igen, a mai fiatalok sokkal lazábban élnek, mint mi 40-hez közeledőek. Viszont nem élnek egy fikarcnyival sem erkölcstelenebbül, mint mi, amikor 20 évesek voltunk. Kérem emlékezzünk arra milyen volt 20 évesnek lenni! Nehéz, de próbáljuk meg!
Megöregedtünk és máshogy látjuk a világot. Ez bennem akkor tudatosult, amikor megláttam a gyerekeimet ugyanazon a patakparton játszani, amin én is játszottam, amikor annyi voltam, mint most ők. 6-8 évesen az egész egy kihívás volt. Egyik kőről a másikra ugrálni. Kaland. Szülőként csak éles köveket, vizes ruhát és megfázást láttam. És ekkor belém hasított: nem a patakpart változott meg, hanem én.
S ez szinte mindenre igaz. Mert ugye a mostani gyerekek csak a tabletjüket és a mobiljukat bámulják, de bezzeg a mi időnkben. Mi meg a C64-ünket bámultuk naphosszat. S persze most jöhetek azzal, hogy angolul tanultunk a játékokkal, meg minden. Gyerekek voltunk és játszottunk. A kütyük változnak, a gyerekek nem. Persze én szerettem olvasni. De én se azt olvastam, amit a szüleim szerettek (megvették az összes indiános könyvet, mert ők azt olvasták gyerekkorukban, én egyet sem). Szülőként természetesen nem mondom, hogy "csak játssz egész nap a gépeddel drága gyermekem", de belül megértem őket.
Ahogy megértem a hallgatókat, hogy 18-24 évesen más dolga is van az embernek, mint tanulni. Itt viszont engedjék meg nekem, hogy "megaszongyam a tutit": tanulni egyszerűbb fiatalon, bulizni viszont később is pontosan ugyanolyan önfeledten lehet.

Bizonyos dolgok azonban változtak. Ezek nem róhatóak fel a hallgatóknak, de mégis megváltoztatták a hallgatói közönséget, s így az oktatói munkát:
  • Tömegképzés. Első általános kémia előadáson Torkon Kornél Tanár Úr rögtön közölte velünk, hogy "ennyi biológusra egész Európában nincs szükség". Akkor nem tudtuk, hogy mi voltunk az első felduzzasztott évfolyam. Mi 60-an voltunk, s nem 30-an. Utánunk 90 biológus kezdte meg tanulmányait, majd 200, 300. Pár év leforgása alatt megtízszereződött a hallgatói létszám. Ez a 90-es évek második fele volt. Közben az oktatói létszám erősen megcsappant a Bokros-csomag jóvoltából. Az oktatói gárdát ért megrázkódtatásról majd később írok1, most a hallgatókra fókuszálok. Elkerülhetetlen, hogy akkor amikor a legjobb 30 ember került be biológusnak (sokan akár évekig is próbálkoztak a felvételivel), akkor jobb emberanyag ült a padokban, mint amikor tízszer annyi. Ennyi hallgató között már van olyan, aki nem olyan motivált, esetleg gyengébb képességű. Az a 30 nagyon lelkes hallgató most is itt van (sőt több is). De van mellettük sok olyan is, akik kihullanak. De az a képzés, amiben kiszóródik a hallgatók kétharmada (hiszen olyan 100 biológus végzi el az alapképzést minden évben), már nem az a képzés, mint amiben 30-ból 30 végzett.
  • Nincs egységes tankönyv és felvételi. Nincs egységes középiskolai tankönyv. A pluralizmus egyrészről jó, másrészről viszont nincs meg az a közös alap, amit minden elsős biológus tud. Ehhez persze elég lenne egy egységes felvételi. Egységes felvételi alatt nem központi érettségit értek, az van, hanem kötelező emelt szintű érettségit. Amikor én felvételiztem, akkor kémiából és biológiából kellett felvételizni. Írásban és szóban is. Azaz mindenkinek kellett a biológiát és a kémiát tudnia. Csak úgy kerülhetett be biológus képzésre. Ma ez nincs. És nincs szóbeli sem. Persze ma ódzkodunk a szóbelitől, mert az ugye szubjektív. Az. Mégis egy sokkal jobb szűrő volt, mint, hogy esetleg első félév végén kell embereket kiszórni, mert nem tud értelmesen beszélni.
  • Kreditrendszer. A kreditrendszerrel egyben lazult a hallgatókon levő nyomás, hogy egy bizonyos vizsgát akkor letegyenek, amikor azt a tanulmányi rend előírja. Ha most nem, akkor letehetik a következő félévben, vagy az azt következőkben. Könnyebb halogatni a vizsgákat, s közben repülnek az évek. A mi időnkben ha buktunk, akkor vesztettünk egy évet. S nem nagyon mehettünk tovább a képzéssel. S ezért nem is mertük megtenni, hogy bukjunk. Ne értsetek félre, a kreditrendszernek megvannak a maga előnyei. A rugalmasabb képzésnek is. Én magam is kihasználtam ennek az előszelét. A második szakomat bevallom nem végeztem el időben (két kutató szak egymás mellett azért nem annyira egyszerű, főleg amikor az embernek 10 laborja lenne egy félévben). A vegyész szakot így sok évig jártam, de a biológust 5 év alatt befejeztem és egyszer sem buktam. Ehhez azért azt is hozzá kell tennem, hogy a biológus szak akkor elvégezhető volt 5 év alatt. Volt elég időnk minden vizsgára, amelyeken nem kértek lehetetlent. Tanulni kellett. Sokat. De volt rá időnk. Ma azt látom, hogy a hallgatóknak nincs ideje (s nem a bulik miatt, de erről később2).
Mindez nem vigasztalja az oktatót, amikor felkészületlen vizsgázókkal találkozik. Felkészületlen vizsgázók a "mi időnkben" is voltak. A "mi időnkben" is volt, aki nem járt előadásokra. A "mi időnkben" is volt, aki azt az 1-2 tételt szerette volna kihúzni, amit megtanult. Csak azok nem minket bosszantottak, hanem a mi tanárainkat.
De az "én időmben" én is csak annyit tudtam biológiából, mint az átlag biológushallgató. Vizsgára felkészültem. Némelyikre jobban, másokra rosszabbul. És biztosan mondtam bődületes baromságokat is3. Most, 15 évvel később, lényegesen többet tudok evolúcióbiológiából, illetve az ökológiai bizonyos részeiből, mint akkor. No, de ez a természetes. Ez a szakmám, ebből kell sokat tudnom. Elvárt, hogy többet tudjak, mint a hallgatók. A hallgatókat így nem ahhoz kell mérni, hogy én mit tudok most biológiából (annak egyes részeiből), hanem, hogy mit mondtam el nekik ebből, s abból mit várok el, hogy meg is értsenek és vissza tudjanak mondani.
S örömmel állíthatom, vannak, nem is kevesen, akik nagyon szépen lefelelnek a vizsgán.


1 Az oktatói gárdát érintő változások, s azoknak az oktatásra való kihatásairól fontos és kell beszélni ahhoz, hogy mindenki megértse miért is tart ott a magyar felsőoktatás ahol tart (és miért nem tart sokkal rosszabb helyen, s milyen körülmények között tarthatna sokkal jobban is).
2 Fontos elemeznem majd a képzési rend hatását az oktatásra. Az ember az gondolná, hogy majdnem mindegy milyen sorrendben és eloszlásban vannak az előadások, de nem. Nem mindegy, hogy a félévben hány vizsga van és hány gyakorlatra kell közben készülni. Egy képzés megszervezése és optimalizálása nem csak arról szól, hogy mit tanítsunk és hogyan, hanem arról is, hogy milyen ütemezésben.
3 A mai napig emlegetett "gyöngyszem" tőlem egyik rovarbeszámolóról származik. Gyakvezetőnk megkérdezi miben él a szú? Tölgyben hasalom rá, mondva egy elég elterjedt fafajt. Nem, kapom a lehangoló választ. Akkor a másik, bükk. Erre mondják, hogy ez nem jött be. A megoldás amúgy a fenyő.