Reggel a kutyának egy szál pizsamában vittem enni. Megálltam a ház keleti sarkánál és napoztam. Élveztem a meleg napsugarakat. A kutya is gyorsan elnyelte, amit kapott és visszaült arra a helyre a kerítés mellett, amit a legjobban süt a nap. Szeretjük ezt így télvíz idején.
Bármerre járok olyan beszélgetésfoszlányok ütik meg a fülemet, hogy milyen jó ez a tavaszi idő! Bárcsak ez maradna akkor most nyárig.
Én is el tudom mondani, hogy milyen időjárásra vágyok: hófödte Kékesre és hófödte szántókra, mellette 15–20 °C-os utakra és településekre. Éjjel csendes esővel, nappal szikrázó napsütéssel. Nyáron 30 °C-os medencével (szeretem a hideg vizet), de 25 °C -nél nem többet a városban és a lakóépületeken belül. Azt hiszem nem kell meterológiából doktorim legyen, hogy sejtsem ezek természetes módon nem jönnek össze.
Ettől még szeretjük az enyhe teleket, akkor is, ha közben havat is szeretnénk. Így energiválságos időben pedig különösen szeretjük az enyhe telet: segít túlélni. De biztosan jó ez nekünk?
A folyamatosan enyhe tél és az óraműpontossággal megérkező márciusi fagyok (is) a klímaváltozás következményei. Az átlaghőmérséklet növekedése mellett a kilengések gyakorisága és mértéke is növekszik.
Örülünk, amikor meleg van télen. A kedvünk is jobb, ha süt a nap, ha van értelme kibújni a fűtött szobából. De annak már nem örülünk, hogy rügyeznek a fák. Mert arról azért sejtjük, hogy elfagyás lesz a vége és majd megint lehet sopánkodni a piacon, hogy miért nincs magyar gyümölcs (vagy úgy általában gyümölcs). Elfagyott. Szeretjük a meleg téli napokat. Biztosan nem kell hajnalban havat lapátolni. Még az autóról sem kell lekaparni a ráfagyott jeget. Észak-Amerikát ezzel párhuzamosan a tél tartja fogva. A fehér karácsonyból egy kicsit túl sok is jutott nekik. Az egyik napról a másikra 20–30 °C eső hőmérséklet, és a méteres hóesés ugyanúgy „benne van a pakliban”, mint pár hét melegebb idő.
Mérsékelt égövön élünk. Négy évszak van (volt?): tél, tavasz, nyár és ősz. Minden évben van egy hidegebb időszak. Ha szeretjük, ha nem. És majd jön a nyári forróság. Akkor majd az lesz a baj. És amíg gyerekkoromban 40 °C-ről csak az újságokban lehetett olvasni, mint valami, ami sok száz vagy ezer kilométerrel délebre képzelhető el csak, most ez Magyarország valósága. Ezzel párhuzamosan hosszúak az aszályok, és ha van is eső, akkor egy havi mennyiség zúdul le pár óra alatt (és folyik el azonnal, mert ilyen gyorsan a talaj nem tudja felszívni).
Megszoktuk a melegebb teleket és a forró nyarakat. Néha még nemtetszésünket fejezzük ki, hogy nem lehet szánkózni. Néha még panaszkodunk hőség okán miközben a hűtött irodából a légkondicionált autóba sietünk. Meddig mehet ez még?
Most élvezzük a meleget! És közben ne feledjük, hogy ez nem jó és tennünk kell azért, hogy a gyerekeinknek még legyen néha hó télen és ne süljenek ropogósra nyáron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése