2023. január 11., szerda

Dungeons & Dragons és az OGL1.1

Egy igen jelentős felzúdulás van szerepjátékos tartalomfejlesztők és így a hobbit követők körében, mert a vállalati kapzsiság éppen nagyon aktívan próbálja tönkre tenni a hobbi egy részét (és így a saját bevételi forrását).



Ez a kis, de végül igen hosszúra nyúltó bejegyzés mutatni fogja mi a probléma a kapitalizmussal és a monopóliumokkal (ami két dolog együtt jár, hiszen a kapitalizmus egy dolgot nagyon nem szeret az pedig a verseny).


Aki nem a szerepjátékokkal és a mögöttes iparág történéseivel kel és fekszik, annak egy kis történelem.

A legnagyobb szerepjáték rendszer a Dungeon & Dragons (D&D). Én valamikor 1989/90 környékén szereztem az első szabálykönyvemet. Akkor a játék egy TSR nevű cégé volt. Imádtam a játékot és rengeteg kiadvány volt hozzá. De végül a cég lényegében tönkrement. Túl sok könyvet adtak ki, amit annyian azért nem vettek. És mindeközben nagyon utáltak mindenkit, aki szerepjátékokat adott ki, pláne, ha ez egy kicsit is hasonlított a játékukra. Erre persze minden joguk meg is volt. Aztán közeledtek a 2000-es évek és a D&D-t 1997-ben felvásárolta a Wizards of the Coast (WotC) nevű cég, aminek éppen nagyon jól ment a Magic the Gathering nevű gyűjtögetős kártyajáték okán. És elkezdek dolgozni egy új kiadáson, a játék 3. kiadásán. A 3. kiadást 2000-ben adták ki. Ezek a verzióváltások igen sok játékkal megtörténnek, D&D most éppen az 5-nél tart (2014 óta). Az újdonság a Open Gaming Licence (OGL) / Nyílt Játék Licensz volt.


A Nyílt Játék Licensz lehetővé tette, hogy más kiadók is kiadjanak a 3. kiadással kompatibilis kiadványokat. Akár teljes szabályrendszereket.


A licensz lényegében mengengedte, hogy a játékmechanika „szívének” számító rendszerelemeket más is használja. Ez nagyon előremutató volt. Egyrészt beismerte, hogy egyetlen cég nem tud minden piaci igényt kielégíteni. Másrészt értelmes mederbe terelte „a mi az én védett tartalmam és mit használhat más is” vitákat. Minden új kiadványban, amit ezen licensz alapján írtak a kiadónak meg kell mondani, hogy mi nyílt része a kiadványnak (a szabályok) és mi az, amit saját szellemi tulajdonának tekint (leírások, történetek, képek, stb.).



A 2000-es évek elején mindenki D&D kompatibilis szerepjátékkiadvány írt. Volt köztük jó és volt köztük kevésbé jó. A jókat író cégek fennmaradtak. És természetesen a WotC is fennmaradt. Sok kiadványt adott ki. Én is főleg tőlük vettem. De volt pár kiadvány, ami szerintem érdekes volt más kiadóknál. Nekem jobban tetsző rendszerkiegészítő vagy csak egy érdekes világ.


A D&D 3e magyarul is megjelent


A Delta Vision adta ki magyarul a 3. kiadású D&D-t. A kiadás ráncfelvarrásának számító 3.5e kiadást viszont már nem adták ki magyarul. A szabályrendszer (ami azért lényegesen kevesebb egy játékosok könyvénél) fordítása viszont nagyrészt készen volt pár lelkes (akkor) fiatalnak hála (köztük nekem is). Daliás idők voltak, amikor úgy éreztem fejlődik a hobbi. Érdekes dolgok jelennek meg azon rendszeren belül, amit amúgy szeretek.

Aztán jött a 4. kiadás ötlete. Az új kiadások minden élő (azaz aktívan gondozott) szerepjátékhoz jönnek. Egyrészt kiderül, hogy mi nem működik az előző kiadásban. Végül is sok millió ember sok millió órát öl bele. És persze minden újabb kiadásnál meg lehet vetetni a játékosokkal az új alapkönyveket.


A D&D 4e 2007-nem lett bejelentve és 2008-ban jelent meg.


Ott léptek két szerintem értelmetlent. Mindkettőt azért, mert hát az ipart már nem az iparhoz értők vezetik (a termelést mérnököknek, a szerepjtékkiadást pedig játékfejlesztőknek kéne vezetnie), hanem pénzemberek. Akik hát nem sok mindenhez értenek a dolgok elrontásán és nagy csődök okozásán kívül. (bocs attól, aki nem így gondolja, legyen őszinte magával)


Az egyik, hogy úgy gondolták, hogy a MMORPG-ok, azaz a masszívan online számítógépes „szerepjátékok” óriási piacából ők is akarnak egy szeletet. No szerencsére nem számítógépes játékkal (a hobbi történetében azért volt pár jó ilyen is, de nem MMORPG), hanem az asztali szerepjáték olyasmivé változtatásával, mintha ilyen számítógépes játék lenne. Nem árulok el titkot, hogy a számítógépekre rákattant fiatalok nem özönlöttek a hobbihoz, a régi motorosok meg nagy ívben kerülték ez a kiadást (a mi társaságunk egyszer próbálta, de gyorsan közölték, hogy ezt nem és abban az évben egészen az AD&D-ig nyúltunk vissza). Itt most biztosan túlzok és lesz olyan, aki játszott vele és élvezte. Az talán elmond valamit az én hozzáállásomról, hogy ebből a kiadásból nincs meg a játékosok könyve, míg 2e, 3e és 5e megvan (ez persze az én preferenciámat tükrözi).


A másik, hogy ez a kiadás nem került az OGL alá. A szabályrendszere zárt volt a többi fejlesztő felé és csak egy sokkal korlátozottabb licensz mentén lehetett másoknak 4e kompatibilis kiadványokat írni. Nem is jelent meg sok. Azaz rengeteg vásárlói igény kielégítetlenül maradt.


Illetve nem. A játékosok körbenéztek a piacon és sok új szerepjátékot találtak. Voltak közötük olyanok, amelyek a 0-1-2 kiadásra hasonlítottak, voltak, amelyek a 3e-t vitték tovább. Ebben az érában legjobban menő „D&D” rendszer nem a hivatalos 4e volt, hanem a Paizo kiadó által kiadott Pathfinder. A Pathfinder ugyanis pontosan azt tette, hogy megnézte mi volt rossz a 3.5-ben és javította, de megtartotta a játékot olyannak, amilyennek szerettük.


Gondolom idővel a WotC is érezte, hogy gond van. A 2012-es bejelentést követően 2014-ben jelent meg az 5. kiadás. És újból visszatértek a nyílt játéklicenszhez. Nem teljesen úgy, mint korábban, de majdnem. Elég szabadon lehetett 5e kompatibilis kiadványokat kiadni. Viszont a szabályrendszernek csak egy kisebb része lett nyílt, azaz teljes 5e-re hasonlító játékokat már nem volt lehetőség kiadni. Ez egy elfogadható kompromisszumnak tűnt. Nem volt olyan nagyvonalú mint korábban, de nem volt olyan korlátozó, mint a 4e kiadás alatt. És újból dőltek a kompatibilis kiadványok.


Az anyacég pedig alapvetően kevés könyvet adott ki, az alapkönyvek kiadására fókuszált. A PHB eladásai csodásak voltak. Dőlt a pénz. És a hobbink egyre inkább fősodorba került. Az összes kiadás közül ez a legtöbbek által játszott. Alapvetően ez volt a tervezési filozófia: könnyű legyen elkezdeni játszani.


A WotC is örülhetett, hogy dől a lé. Csak sajnos, ilyenkor nem az van, hogy örülnek, hanem elkezdenek azon agyalni, hogy hogyan lehetne több pénzt kisajtolni az egészből. Persze befektetett munka nélkül, mert hát igazi kapitalista nem dolgozik.


2022-ben jött a hír, hogy lesz új kiadása a játéknak 2024-ben. Ez ugye 10 évvel az előző kiadás után jön. Bevallom engem ez önmagában nem zavart. Nem biztos, hogy minden tervezési iránnyal, amibe menni akarnak egyet értek, de ez a hobbi ilyen: mindannyiunknak kicsit más elképzelése van az egészről. A mi egyéni játékunk (mesénk, történetünk) amúgy is különbözik mindenki másétól. A probléma onnan ered, hogy új licenszet is le akarnak nyomni az emberek torkán.


Az elmúlt napokban kiszivárgott egy 1.1-es OGL szövege, ami lényegében mindent tönkretesz


Mivel kiszivárgásról van szó, így nem tudjuk, hogy ez tényleg a valós OGL 1.1, vagy ezt még átírják mielőtt ténylegesen kiadnák. Tehát természetesen miden spekuláció. Mondjuk az is érdekes, hogy maga a cég napok óta hallgat. Illetve január 10-én egy Tweet volt, hogy majd mondanak valamit.


Először csak arról szóltak a pletykák, hogy akik nagyon sok pénzt keresnek a D&D-vel vagy abból eredeztethető rendszerrel, akkor fizetniük kell a WoC-nak (Hasbro-nak). És előre be kell jelenteni minden kiadványt. Persze azért nehogy rasszista, homofób, stb. tartalmak is asszociálva lehetnek az ő játékukkal. Ez maximum rosszul hangzott. De nekem egyszeri mesélőnek/játékosnak, aki legfeljebb ingyen ad ki bármit is, ez nem volt gond. Gonosz húzás más munkájából nyerészkedni, de nem az enyémből teszik.

Aztán kiszivárgott a szöveg, amiben ilyenek voltak:

  • A WotC minden licensz alá tartozó, mások által kiadott kiadványt bármikor elvehet, felhasználhat, eladhat, akármi. Az övé.
  • Bárkinek a licenszét 30 nappal előre szólva meg lehet szüntetni. Lényegében bármiért. A licenszer aláírók egyben vállalják, hogy nem perelhetnek.
  • A licensz bármikor módosítható.
  • Minden kiadványt előre be kell jelenteni.
  • Ha a tartalmad miatt per lesz, akkor az a te felelősséged, de ha nem tetszik, hogyan védekezel, akkor beszáll a WotC is. Persze a költséget te állod.
  • Te semmilyen körülmények között nem pereskedhetsz a WotC-al.
  • Mindenkinek be kell jelenteni a bevételeit, hogy a WotC lássa mikor érik el a szintet, hogy fizetni kelljen. Amúgy a sáp 25% minden 750 ezer dollár éves bevétel felett. Akik az ipart ismerik azok azt mondják, hogy ezzel lényegében, aki e felé ér, onnantól vesztesége van. Nincs ilyen profitráta a kiadványokon. Persze lehet egyedi megegyezés, hogy kevesebb legyen A Kickstarter már megegyezett egy 20%-osban…

Ja és a lényeg: az OGL1(a)-t visszavonják


A jelenlegi lázadást ez a kijelentés okozza. Olyan már volt, hogy egy új licensz vállalhatatlan volt és nem is írták alá. Mert ott volt a korábbi licensz és maradt mindenki annál. Ezt a licenszet amúgy olyanok is használják, akiknek a játékának már vagy sohasem volt semmi köze a D&D-hez. Egyszerűen azért – ahogy fent írtam – mert egy jogilag tisztább helyzetet teremt.



A OGL1-et nem arra szánták, hogy valaha visszavonható legyen. Ezt a cég akkori vezetője is többször megerősítette. Még a WotC honlapján is volt ilyen kijelentés (persze azóta leszedték, de ugye az internet nem felejt). És most a jogászkodás ezen megy, hogy visszavonható-e vagy sem egy 23 éves licensz, amit a kiagyalói nem visszavonhatónak szántak, de amúgy nincs benne a „irrevocable” szó. Arról nem is beszélek, hogy különböző országokban ez az egész licenszelési dolog más-más szabályozás alá esik. Ez a része jogászkodás és nem értek hozzá semmilyen szinten.


Ami jó a közösségnek az jó az egyénnek, ami az egyénnek jó, az nem biztos, hogy jó a közösségnek


Vegyük észre, hogy amikor mások is szabadon fejleszthettek tartalmat D&D-hez, akkor jól ment a cégnek. Mind a 3. kiadás, mind az 5. kiadás jól fogyott. Az 5. kiadás nagyon jól fogyott annak ellenére, hogy nem adnak ki sok könyvet. Miért fogyott jól? Részben azok okán, akiket most meg akarnak sarcolni. Például a Critical Role-nak köszönhetően, akik online játszanak és ezt lehet követni YouTube-on. Vagy a Stranger Things-nek, ahol a kiskölkök D&D-znek.


Amikor viszont elkezdtek keménykedni, a 4. kiadásnál, akkor az eladások nem voltak olyan jók. A 4. kiadást általános nemtetszés övezte (pedig tervezés szempontjából sok jó ötlet van benne, és a 13th Age elég jól mutatja, hogy mivé nőhette volna ki magát). És itt nem a kompetíció csökkentéséről van szó. Lehet, hogy így látják a szerepjátékokhoz nem értő managerek a Hasbro-nál. A WotC-nak nincs meg a gárdája, hogy olyan mennyiségű (sem sajnos, hogy olyan minőségű) kiadványaik, programjaik, eseményeik legyenek, amelyek most vannak. Jelenleg olyan világok (szellemi tulajdonsok) is felülnek a D&D vonatra, amelyeknek nincs köze a WotC-hoz. Például a Gyűrűk Ura. Most fog megjelenni a 5e-hez készült rendszerük. Ha valaki csak azért csöppen bele a hobbiba, mert megfogta Tolkien világa, azt így potenciális vásárlója lesz a WotC-nak. Ha más rendszerre épül a Gyűrűk Ura szerepjáték (volt már ilyen), akkor lesz kompetíció. Azáltal, hogy eltaszítják a tartalomfejlesztőket kompetíciót kreálnak ott, ahol eddig őket támogatók voltak. Tartalomfejlesztők, akik ingyen és bérmentve reklámozták / támogatták egy cég kiadványát (ezen keresztül bevételét).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése