Amikor a kétezres években többször voltam az IIASA (Laxenbrug, Ausztria) nemzetközi intézet vendégkutatója, többször találkoztam olyan kultúrából származókkal ahonnan a nőkkel szembeni előzékenység már kikopott. Itt most alapvetően Európa nyugati és északi részeiről van szó, illetve az USA-ról. Ausztriába, a volt Monarchia területén és Kelet-Európában ezek a szokások még mindig élnek.
Van akinek tehát furcsa az a szokás, hogy egy ajtónál a férfiak előre engedik a hölgyeket.
Voltak persze, akik az egészet betudták valami kelet-európai hóbortnak vagy valami borzalmasan régies dolognak, de van egy kisebbség, akinek ez valahogy még szúrta is az oldalát. Van akivel lehetett erről beszélni, de bevallom egy olyan mélyen belém nevelt cselekedetről van szó, egy reflexről, amiről, ha hirtelen kérdeznek, bizony nem is tudom, hogyan nyilatkozzak.
Van az a narratíva, hogy a nők a gyengébbek és ezért segíteni kell nekik. Az etikettet régen találták ki és ez akkor talán rendben is volt. Mondjuk ismerve a XIX. századi női divat némely évtizedét, elég nehézkesen nyitottak volna maguknak ajtót. De ne feledjük, hogy mindig van egy narratíva, ami inkább történelmi érdekesség, mintsem praktikus indok. Például a férfi (illetve egy férfi, ha többen vannak) megy be előbb egy étterembe, azért, hogy ha ott tömegverekedés van, akkor a repülő sörösüveg és székláb őt érje és ne a hölgyet.
 |
| A női ruhák bizony kényelmetlenek és igen terebélyesek is lehettek. További képek itt. |
Az előbbi a narratívába, a nők gyengeségébe, szoktak belekötni a gender témát – szerintem – túltolók. Például ilyen, a CEU Gender tanszékét vezető Fodor Évának tulajdonított megjegyzés, "kifejezetten annak demonstrálásaként éli meg, hogy a gyengeségét juttatták kifejezésre".
Tényleg azért engedjük előre a hölgyeket az ajtónál mert gyengébbek és nem tudják tartani az ajtót? Amikor külföldön megkérdezték, hogy miért van ez a fura (?) viselkedés, az volt a sztenderd válaszom, hogy
az előzékenységgel fejezzük ki tiszteletünket.
Erre az volt a válasz, hogy akkor a hölgy is előre fog engedni engem valamikor, hogy ezzel ő is kimutassa tiszteletét. No erre akkor ott csak azt tudtam hebegni, hogy hát ez nem így működik. Mert, ha a hölgy ki szeretné mutatni a tiszteletét felém, akkor ezt azzal teszi, hogy részt vesz a rituáléban. Előre megy. Megköszöni.
A kulcs a rituálén. Ez egy konvenció, egy szokás, azért, hogy az életünk egyszerűbb legyen. András Bálint pszichológus ismerősöm egy bejegyzése világosított meg. A rituálé teremt egyfajta "safe space"-t, egy biztonságos körülményt, amelyben mindenki tudja a helyét. Nem kell gondolkodni, pláne nem túlgondolni, megvan a helyzetre a megoldás.
Valahol nagyon mélyen a szituáció olyan, mint amikor egy egyenrangú kereszteződéshez ér több autó. Milyen sorrendben haladhatnak át? Az előreengedési szabályok erre a helyzetre adnak egyértelmű utasítást. Ne feledjük az etikett azt is megköveteli, hogy a fiatalabb férfi előre engedje az idősebbet. Tehát, amikor az ajtóhoz érünk egyszerre (és az ELTE lágymányosi épületének ki-bejáratainál ez minden nap előfordul) valahogy mégis ki kell találni ki haladhat át előbb. Persze megpróbálhatunk egymás mellett átfurakodni, vagy sokáig győzködni egymást, hogy ki menjen előre. Ennek elkerülése végett vannak a szabályok.
Az előzékenység szabályrendszer, ami egyszerűbbé teszi az életet.
Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése