Ez a 2018/19-es tanév tavaszi félévében tartott Evolúcióbiológia előadásra adott hallgatói vélemények kiértékelése. Ha lehet mondanom ez az én vizsgám, bár jegyet nem kapok rá. Hivatalosan ez volt az utolsó év, hogy harmadikosoknak tartom az evolúcióbiológiát (a lemaradások miatt viszont jövőre és lehet egy évvel később is még megtarthatom az előadást). Ez az az évfolyam akiknek az előadás ki lett találva és nekik íródott a tankönyvem is.
Az evolúcióbiológia témáját tekintve vagy egy biológusképzés elején vagy a végén kell elhelyezkedjen. A végén lehetőség van megerősíteni a hallgatókban, hogy a biológia a számtalan diszciplína és kutatási terület ellenére egységes szemléletben is tárgyalható. Így egyfajta integráló funkciót tölthet be. Elsősöknek pedig megmutathatjuk rögtön azt az egységes gondolati keretet, amiben a biológia tárgyalható. Mindkettő működhet, mindkettő egy kicsit más oktatási megközelítést kíván.
Mindkettő egy kicsit hálátlan feladat, ezt bevallom (és ez most nem panasz!). Elsőben még az új helyezettel is ismerkednek a hallgatók, hatodik félévben pedig mindenki a szakdolgozattal és a záróvizsgával van elfoglalva.
A kérdőívre 23 kitöltés érkezett (ami a kb. 110 az előadást felvevőhöz képest kevés, a nagyjából 30 az előadást látogatóhoz képest egészen jó), az OMHV-ket sem töltik ki jobb arányban (sőt!)
Ezek az adatok, amelyek alapján tudom értékelni, hogy mely előadások milyenek. Nem sokat változnak az évek során (ami mondjuk a populációgenetikai résznél azért probléma). Felmerül, hogy miért is kell az a fránya populációgenetika a maga matekjával és nehézségeivel együtt. Az az igazság, hogy evolúcióbiológia – fontossága ellenére – leginkább a kocsmai és baráti beszélgetések során fog előjönni. Ehhez azért adok alapanyagot. A konkrét kutatásotok keretében, ami előjöhet az pedig a populációgenetikára támaszkodik. Kezdve a H-W egyensúlytól való eltérést, a semleges allélok terjedését (az egész haplotípus elemzés ezen múlik) vagy a szelekció hatását a genomokra. A genetikai / bioinformatikai számolások egy jó része ezeken nyugszik. Lehet, hogy egy program majd elfedi előttetek a számolás részleteit (és azok bonyolultabbak is az órán vettnél), de az alapgondolat ott van. Amin gondolkozom, hogy esetleg példákat hogyan tudok hozni, vagy kis feladatokat, amivel láthatjátok, hogy ezek fontos dolgok.
A "hojság"
"Van egy szó, amit gyakran emleget és sosem értettem mi az, de a "hogyishívják" "hojsák" rövidítésére tippelek."
Nehezen látjuk magunkat kívülről, így bizonyos dolgokat, ha nem hívjátok fel rá a figyelmet észre sem veszek. Ezek közül az egyik a "hogy is hívják" kifejezés használata az izé helyett. Ezt – ahogy utána magamon megfigyeltem – akkor mondom, amikor egy szó nem jut eszembe. Később azért a rendes kifejezés is eszembe szokott jutni. Most, hogy tudom, fel tudom hívni a kedves hallgatók figyelmét, hogy mit is takar az a fura hangcsoport. Persze az lenne a legjobb, ha minden szó az eszembe jutna és nem kéne töltelékeket alkalmazni. Ahhoz viszont túl gyorsan beszélek (és úgy látszik lassan gondolkodom). Az ilyen megjegyzések/vélemények azok, amelyek folyományaképpen tudok/próbálok (a Yoda idézetet most mindenki kedvére ismételheti itt) változtatni az előadásmódon.
"Nagyon halkan beszélsz, sokszor elől ültem és nem hallottam, amit mondasz, és hajlamos vagy leharapni a szavak végét."
Vannak problémák, amelyeket ismerek, de nagyon változtatni nem tudok rajtuk. A halkságra ott van a mikrofon, ha jól működik. Az ELTE-n általában nem. Recseg, ropog, akármi. Pedig nem lehetetlen dolog ez. Beszéltem hangmérnök ismerősökkel és egy ilyen kihangosításnak jól kéne működnie. A hadarás / szavak végének leharapása beszédtechnikai probléma, és bizony nehéz rávenni magamat, hogy elmenjek beszédtechnikai tréningre (miközben sok más kurzus/tréning/stb is jó lenne, de ugye az a fránya nap csak 24 órából áll).
Elkalandozás
Azt hiszem ez lassan a védjegyemmé válik. Igen, van, hogy elkalandozom. Tudom, hogy ez jegyzetelés szempontjából borzalmas. De ugye ott a könyv, amiben minden benne van a megfelelő sorrendben (bár van olyan vélemény, hogy abban is elkalandozok néha). Az elkalandozás, azaz az előadás menetének megszakítása és valami teljesen más beillesztése viszont egyben egy előadási technika is. Néha ki kell zökkenteni a hallgatóságot az előadás folyamatából. Az újdonság, elterelődés következtében megint kénytelenek figyelni. Ez a figyelem fenntartásának egy technikája (akármilyen bosszantó is).
Az interaktivitás még mindig bejön a hallgatóságnak
Nem tudom én se elégszer hangsúlyozni, hogy be kell vonni titeket az órába. E nélkül csak átmegy rajtatok az egész, de nem ragad meg.
"Egyetlen egy másik tárgy volt, a biokémia Pál Gábor tanár úrral, ahol úgy éreztem, mint itt, hogy gondolkodásra vagyunk sarkallva."
Pedig szinte mindegyiket lehetne így. Valahol rajtatok is áll. Nagyon nehéz mobilizálni titeket. Másrészt, amikor lehet véleményt nyilvánítani, akkor is kevesen emelik fel a hangjukat. Pedig a világ arra felé halad (itthon lassan), hogy a hallgatói elégedettség fontos. Szolgáltatást vesztek, megérdemlitek, hogy jót kapjatok!
Gyors vagy lassú az előadás
"kicsit gyors a tempó."
"Mindemellett azonban kissé lassúnak találtam az előadások menetét."
A vélemények között mindig van olyan, ami egyeseknek így jön be, másoknak pedig pont az ellenkezőképpen. Ezek azok, amelyekkel nem nagyon lehet mit kezdeni, illetve a saját preferenciám szerint választhatok, melyiket alkalmazom. Ismerve, hogy mennyire megy át általában a tananyag (akinek nem inge...), maradok a lassabbnál.
Facebook használat
Viszonylag későn csatlakoztam az fb-hez, akkor is azért, mert a lányom ötödikes osztályfőnöke így akarta velünk tartani a kapcsolatot (pedig évek óta tökéletesen működött a levelezési lista az információcserére). Ismerősöknek is mindig mondtam, hogy én ezt annyira azért nem akarom. Az egyik ilyen kirohanásomkor valaki azt mondta, hogy ez is csak egy kommunikációs csatorna, amin tartod a kapcsolatot velünk. Igaza volt. Lehet mindenkinek saját véleménye az fb-ről, mint jelenségről, az ebéd posztolásáról, a like vadászatról, akármiről. De ez attól még egy kommunikációs csatorna. Van persze Neptun meet street, meg Moodle fórum, olyan felületek, amelyek pont azért lennének, hogy a kurzusokkal kapcsolatban kommunikáljunk, de nehézkesek olyan tekintetben, hogy másért nem nézünk rájuk (és belogolni is egy külön kínszenvedés). Tapasztalatom szerint pont elég gát van az oktató-hallgató kommunikáció útjában ("ciki kérdezni", "biztos nem ér rá", "majd holnap", "XY tudja a választ, majd tőle megkérdezem"), ha lehet olyan felületen, amit amúgy is gyakran látogatnak, akkor legyen az.
Nem találtam fel ezzel a spanyol viaszt. Nekünk is tartanak néha oktatástechnikai tréningeket (nem kötelező és elég kevesen szoktunk menni rá), ahol egy ideje már jelzik, hogy a technikai lehetőségek hogyan gazdagíthatják az oktatást.
"A hallgatótársaimmal többször is arra konklúzióra jutottunk, hogy a tanár úr nagyon fair (Az eddigi x évünk alatt soha nem kérdezték meg proaktívan, hogy milyen vizsgaidőpontok lennének-e megfelelőek számunkra és, hogy lesz-e elég hely mindenkinek. Kicsit nevetséges, de így a végzés előtt az iszonyat stressz közepette én konkrétan elsírtam magam, amikor ezt olvastam a Facebook csoportban. Tényleg nagyon hálásak vagyunk érte. Ugyanez vonatkozik a megosztott vizsgatapasztalatokra és a kidolgozott tételekre.)."
(1) A vizsgaidőszakotok beosztását ti tudjátok a legjobban. Az olyan részletekig, hogy XY előadásból 42-én van a vizsga és csak akkor (a számítógépes vizsgák beosztása amúgy leginkább a Lovarda beosztásától függ és nem az oktató kénye-kedvétől). Meg, hogy hány hallgatónak kell az első 3 héten jegy és ki szeretne inkább később vizsgázni. Mivel szóbeli és így viszonylag több alkalom van, inkább legyen olyankor, amikor nektek is jó. Végül le kell vizsgáztatni mindenkit és elég időpontot kell megadnom, hogy mindenkinek lehetősége legyen vizsgázni.
(2) Közhely, hogy a tanárnak a legnagyobb öröm, ha a diák tud. Amikor ezt először a biosztanárom általánosban mondta nekünk, akkor nem hittem neki. Gondolva azért egy doboz csoki mégiscsak jobb neki pedagógusnapra (a gyermeki értékrend). Most már belátom, hogy igaza van. A diákok tudása jelzi vissza, hogy sikerült az oktatás. A vizsgán én is vizsgázom (még ha rám nincs is olyan kihatással). Egyértelmű, hogy ha valamit 1-2 hallgató nem tud, az az ő hibája, de ha sokan nem tudják, akkor én rontottam valamit. Például nem hívtam fel elégszer a figyelmet arra, hogy ezt tudni kell. Amint ezt megteszem, kidolgozott vázlatokkal támogatom (amikért köszönet Bódizs Szabolcsnak!), nehezebb arra hivatkoznotok, hogy ez nem volt, nem gondoltátok, hogy fontos, stb. Próbálom nagyon pontosan megadni, hogy mi a fontos és mit kérek vissza.
Vizsga
A vizsgáról szeretnék majd egyszer külön írni. Itt most inkább azokra a problémákra reflektálok, amelyek felmerültek. Senki nem állította, hogy véreskezű lennék, a legjobban ez a megjegyzés summázza az osztályzásomat: "
Kifejezetten enyhe osztályozás" Remélem mindenki tudja, hogy lehetne sokkal szigorúbb is, de lehet, hogy nem vinne rá a lélek, hogy harmadikosokkal nagyon kitoljak (mondjuk, amikor egy rátermettség definíciót nem kérhetek vissza egy evolúcióbiológia vizsgán, akkor igencsak remeg a kezem, hogy ne reflexből írja be egy elégtelent...). Szóval igazából nem voltam korrekt (akkor sokkal többen buktak volna). Az viszont igaz, hogy nem kenyerem azon lovagolni hosszan, amit érezhetően nem tud a hallgató.
Tudom, hogy volt olyan, aki rosszabb jegyet kapott, mint amire számított. Azért mert nem rendezek nyílt patáliát azon, ha valamit nem tudsz, attól még jegyzem azt. És a tételek sem azonosan nehezek. Egy mesélős tételt kevéssé tudni az problémásabb, mint egy matekosat nem tudni (bár rávezetéssel azért többször tudtátok a matekos részt is, nem lehetetlen az, csak valahogy viszolyogtok tőle).
Ami problémát okozott az az emberi tényező, amit igen jól ír le a következő vélemény:
"
Nagyon jóindulatúan osztályoztál, aminek örültem, hiszen nagyon nehezen tudtam a tételt, viszont rossz szájízzel távoztam. Tudom, hogy az idő szorít, és már a vége felé voltam, így fáradt is lehettél, amit megértek, viszont gondolkodni se tudtam, mert olyan arckifejezéseid voltak, már a legelején, mielőtt elkezdtem volna, amik nagyon kellemetlenek voltak. Úgy éreztem, mintha mérhetetlen teher lennék azzal, hogy nem tudom elmondani egy húzásra a tételemet, és a frusztrációd rám is rám ragadt. Természetesen világos, hogy kellemetlen neked, hogy valaki nem értette meg az anyagot, hiszen ezért küzdesz az előadáson és a könyvedben is, de egyes pillanatokban olyan érzésem volt, mintha már minden reményt feladtál volna, hogy én valaha is megértsem a tárgyat, és ugyanezt vettem észre az előttem levő hallgatónál is. Ezt azért furcsálltam, mert lelkesen tanítasz és a könyvedben is lelkesen taglalod a témaköröket, és pont a vizsgán, mintha kiégtél volna, és ezt a feszültségedet teljesen kivetíted a hallgatóra is. Hozzáteszem, én voltam a hibás, hogy nem tanultam meg rendesen a tételt, vagy mert nem értettem meg, és a vizsga nem a tanítás, hanem a számonkérés helye, és ahogy írtad, nem élveznünk kell a vizsgát, mégis egyik hallgatóból adódó frusztrációt vitted át a másik hallgató feleletére."
Először is elnézést! Nem volt soha szándékom senkit megsérteni vagy úgy tűnni, hogy a terhemre vagytok. Emberből vagyok, tud frusztrálni, ha nem tudtok. De sokszor teljesen más van egy oktató szúrós tekintete mögött.
Emberi tulajdonság, hogy úgy gondoljuk minden rólunk szól, amikor valamilyen szempontból mi vagyunk "reflektorfényben". Előadáson, ha valaki felkuncog, akkor rögtön az villan át az agyamon, hogy biztosan le van húzva a sliccem, madárszaros a zakóm vagy megint valami oltári hülyeséget sikerült felírnom a táblára (helyesen írni például nem tudok, ezt vállalom, próbálok javulni, de az embernek meg kell barátkoznia a korlátaival). Pedig valószínűleg macskás videót néztek a mobilon és nem velem van a gond. Vizsgán is úgy vagytok vele, hogy minden szemrebbenésemnek jelentése van. Sőt azt tapasztalom, hogy a mondatokat a szerint próbáljátok befejezni, hogy bólogatni kezdek vagy éppen borul el a tekintetem. Ne próbáljátok meg kiolvasni a jó választ a tekintetemből! Néha kénytelen vagyok megkérni titeket, hogy fejezzétek be a mondatot, mert még nem mondtátok ki az egészet, de már várjátok, hogy helyeslek vagy ingatom a fejem.
"
és vizsgán lenézi az embert. Úgy értem, fair módon osztályoz, kérdezget, de sokszor sóhajtozott, nagyon halkan beszél és frusztrált." Ez a vélemény MarkMyProfessoron jelent meg. A halk beszédet többen jeleztétek. Alapvetően az van mögötte, hogy másik 2-3 hallgató éppen felkészül és zavar engem, hogy mi meg közben hangosan beszélgetünk valami teljesen másról. Tudom, hogy az éppen felelő a fontos, de nehéz kikapcsolnom a többieket. Elsősöknél már néha meg tudom oldani, hogy csak ketten vagyunk a teremben (ami meg amúgy nem teljesen OK a vizsgaszabályzat alapján) és egy másikban készülnek fel az egyik doktoranduszom felügyelete alatt.
Nem gondolom, hogy lenéznélek titeket. Visszaemlékezve két dolog lehet, ami ilyen benyomást kelthet. Az egyik a testbeszédem szétesése. Például amikor összefont karokkal, hátradőlve figyelek, annak tényleg van egy ilyen olvasata is. Viszont kedves hallgatók: én olyankor már 3-5 órája ülök egy helyben. Az üléspózom változtatása, a kezeimmel való valamit kezdés egyszerűen arról szól, hogy ne merevedjen el mindenem.
A másik, hogy egy-egy kérdésnél szoktam jelezni, hogy a válasz egyszerű. Ennek lehet olyan olvasata, hogy "olyan triviális, hogy még te barom is tudhatod a választ", de esetemben azt jelenti, hogy a válasz olyasmi, hogy "állatok" vagy "mutáció" és nem "buzogányfejű férgek (
Acanthocephala)" vagy "timin dimerizáció". Sokszor sokkal bonyolultabb dologra gondoltok, mint amit válaszként szeretnék hallani. Ilyenkor jelzem, hogy egyszerű dologra gondoljatok. Ezzel segíteni próbálok. Elnézést, ha valaki úgy érezte ezzel lenézem.
Idén több olyan nap volt, amikor 20+ hallgatót kellett levizsgáztatnom. Valahogy összejött. Ezeken a napokon én is stresszben voltam, hogy ne este 6-ig vizsgázzunk. Általában 20 perc egy vizsga, de ha végezni akarunk emberi időben, akkor 10-15 percre le kell szorítanom. Ezért bámultam az órámat annyiszor és voltam feszültebb a szokásosnál. Egyrészt olyan szempontból sikeres volt, hogy levizsgáztattam mindenkit időre, amikor kellett. Olyan szempontból viszont nem, hogy idén voltak negatív visszajelzések a vizsgával kapcsolatban.
Apropó kiégés. Azért amikor egy oktató fásultságát, kiégését vélitek (amúgy jogosan), ne csak arra gondoljatok, hogy miattatok van, belőletek van elege. Ebben az évben végig azt néztük, mi MTA alkalmazottak, hogy mi is lesz velünk. Szurkoltunk, hogy ne nyeljen el a NER végtelen bendője. Nem így lett. Amikor minden nap kiszivárgott beszélgetésekből próbálja az ember előrejelezni, hogy pár hónap múlva lesz-e még állása, az eléggé el tudja rontani a hangulatát. Nem veletek van a gond!
Könyv: az érdekelne, hogy mit nem értetek!
A tankönyv alapvetően jól "vizsgázik", szeretitek mindenféle hátrányai ellenére. Igen, terjengős a szövege (a laikusoknak valószínűleg még így is túl tömény) és baromira hosszú. Én írtam, tehát a csapongásomból is biztosan maradt benne. És persze kezelhetőbb lenne két kötetben, de annak is megvannak a maga költségvonzatai. Ne feledjétek, hogy amikor írtam és nyomdába került, akkor még olyan volt a képzés, hogy a 6. félévben levizsgáztatok volna az első feléből, majd rögtön utána MSc. első félévében a második részből. Most elég lenne az első fele, leszűkítve és egyszerűsítve az elsősöknek. De a tankönyveket nem lehet ilyen gyorsan változtatni. Sajnos.
Amiben viszont a segítségeteket kérem, hogy azonosítsátok, hogy a könyvben/előadásban mi volt a kevéssé érthetőek. Tényleg fontos, hogy azokat tudjam pontosítani akár magán az órán, akár külön írok pár oldal tisztázást. Ilyeneket írtok ugyanis:
"
Bár részletes a könyv, sokszor nincs előzmény, ami segítene jobban a megértésben."
"
Néhány fejezetnél az egyszerű példák "túl vannak magyarázva", míg máshol a nehezebb témák harmad ennyi sorban leírva."
"
A genetikai pontos hátterek nehezen követhetők, mert nem mindenki ért ugyanúgy a genetikához."
