Evolúcióbiológia 2018/19 tavasz - vélemények

Ez a 2018/19-es tanév tavaszi félévében tartott Evolúcióbiológia előadásra adott hallgatói vélemények kiértékelése. Ha lehet mondanom ez az én vizsgám, bár jegyet nem kapok rá. Hivatalosan ez volt az utolsó év, hogy harmadikosoknak tartom az evolúcióbiológiát (a lemaradások miatt viszont jövőre és lehet egy évvel később is még megtarthatom az előadást). Ez az az évfolyam akiknek az előadás ki lett találva és nekik íródott a tankönyvem is.

Az evolúcióbiológia témáját tekintve vagy egy biológusképzés elején vagy a végén kell elhelyezkedjen. A végén lehetőség van megerősíteni a hallgatókban, hogy a biológia a számtalan diszciplína és kutatási terület ellenére egységes szemléletben is tárgyalható. Így egyfajta integráló funkciót tölthet be. Elsősöknek pedig megmutathatjuk rögtön azt az egységes gondolati keretet, amiben a biológia tárgyalható. Mindkettő működhet, mindkettő egy kicsit más oktatási megközelítést kíván.

Mindkettő egy kicsit hálátlan feladat, ezt bevallom (és ez most nem panasz!). Elsőben még az új helyezettel is ismerkednek a hallgatók, hatodik félévben pedig mindenki a szakdolgozattal és a záróvizsgával van elfoglalva.

A kérdőívre 23 kitöltés érkezett (ami a kb. 110 az előadást felvevőhöz képest kevés, a nagyjából 30 az előadást látogatóhoz képest egészen jó), az OMHV-ket sem töltik ki jobb arányban (sőt!)

Ezek az adatok, amelyek alapján tudom értékelni, hogy mely előadások milyenek. Nem sokat változnak az évek során (ami mondjuk a populációgenetikai résznél azért probléma). Felmerül, hogy miért is kell az a fránya populációgenetika a maga matekjával és nehézségeivel együtt. Az az igazság, hogy evolúcióbiológia – fontossága ellenére – leginkább a kocsmai és baráti beszélgetések során fog előjönni. Ehhez azért adok alapanyagot. A konkrét kutatásotok keretében, ami előjöhet az pedig a populációgenetikára támaszkodik. Kezdve a H-W egyensúlytól való eltérést, a semleges allélok terjedését (az egész haplotípus elemzés ezen múlik) vagy a szelekció hatását a genomokra. A genetikai / bioinformatikai számolások egy jó része ezeken nyugszik. Lehet, hogy egy program majd elfedi előttetek a számolás részleteit (és azok bonyolultabbak is az órán vettnél), de az alapgondolat ott van. Amin gondolkozom, hogy esetleg példákat hogyan tudok hozni, vagy kis feladatokat, amivel láthatjátok, hogy ezek fontos dolgok.

A "hojság"

"Van egy szó, amit gyakran emleget és sosem értettem mi az, de a "hogyishívják" "hojsák" rövidítésére tippelek."

Nehezen látjuk magunkat kívülről, így bizonyos dolgokat, ha nem hívjátok fel rá a figyelmet észre sem veszek. Ezek közül az egyik a "hogy is hívják" kifejezés használata az izé helyett. Ezt – ahogy utána magamon megfigyeltem – akkor mondom, amikor egy szó nem jut eszembe. Később azért a rendes kifejezés is eszembe szokott jutni. Most, hogy tudom, fel tudom hívni a kedves hallgatók figyelmét, hogy mit is takar az a fura hangcsoport. Persze az lenne a legjobb, ha minden szó az eszembe jutna és nem kéne töltelékeket alkalmazni. Ahhoz viszont túl gyorsan beszélek (és úgy látszik lassan gondolkodom). Az ilyen megjegyzések/vélemények azok, amelyek folyományaképpen tudok/próbálok (a Yoda idézetet most mindenki kedvére ismételheti itt) változtatni az előadásmódon.

"Nagyon halkan beszélsz, sokszor elől ültem és nem hallottam, amit mondasz, és hajlamos vagy leharapni a szavak végét."

Vannak problémák, amelyeket ismerek, de nagyon változtatni nem tudok rajtuk. A halkságra ott van a mikrofon, ha jól működik. Az ELTE-n általában nem. Recseg, ropog, akármi. Pedig nem lehetetlen dolog ez. Beszéltem hangmérnök ismerősökkel és egy ilyen kihangosításnak jól kéne működnie. A hadarás / szavak végének leharapása beszédtechnikai probléma, és bizony nehéz rávenni magamat, hogy elmenjek beszédtechnikai tréningre (miközben sok más kurzus/tréning/stb is jó lenne, de ugye az a fránya nap csak 24 órából áll).

Elkalandozás

Azt hiszem ez lassan a védjegyemmé válik. Igen, van, hogy elkalandozom. Tudom, hogy ez jegyzetelés szempontjából borzalmas. De ugye ott a könyv, amiben minden benne van a megfelelő sorrendben (bár van olyan vélemény, hogy abban is elkalandozok néha). Az elkalandozás, azaz az előadás menetének megszakítása és valami teljesen más beillesztése viszont egyben egy előadási technika is. Néha ki kell zökkenteni a hallgatóságot az előadás folyamatából. Az újdonság, elterelődés következtében megint kénytelenek figyelni. Ez a figyelem fenntartásának egy technikája (akármilyen bosszantó is).

Az interaktivitás még mindig bejön a hallgatóságnak

Nem tudom én se elégszer hangsúlyozni, hogy be kell vonni titeket az órába. E nélkül csak átmegy rajtatok az egész, de nem ragad meg.

 "Egyetlen egy másik tárgy volt, a biokémia Pál Gábor tanár úrral, ahol úgy éreztem, mint itt, hogy gondolkodásra vagyunk sarkallva."

Pedig szinte mindegyiket lehetne így. Valahol rajtatok is áll. Nagyon nehéz mobilizálni titeket. Másrészt, amikor lehet véleményt nyilvánítani, akkor is kevesen emelik fel a hangjukat. Pedig a világ arra felé halad (itthon lassan), hogy a hallgatói elégedettség fontos. Szolgáltatást vesztek, megérdemlitek, hogy jót kapjatok!

Gyors vagy lassú az előadás

"kicsit gyors a tempó."
"Mindemellett azonban kissé lassúnak találtam az előadások menetét."

A vélemények között mindig van olyan, ami egyeseknek így jön be, másoknak pedig pont az ellenkezőképpen. Ezek azok, amelyekkel nem nagyon lehet mit kezdeni, illetve a saját preferenciám szerint választhatok, melyiket alkalmazom. Ismerve, hogy mennyire megy át általában a tananyag (akinek nem inge...), maradok a lassabbnál.

Facebook használat

Viszonylag későn csatlakoztam az fb-hez, akkor is azért, mert a lányom ötödikes osztályfőnöke így akarta velünk tartani a kapcsolatot (pedig évek óta tökéletesen működött a levelezési lista az információcserére). Ismerősöknek is mindig mondtam, hogy én ezt annyira azért nem akarom. Az egyik ilyen kirohanásomkor valaki azt mondta, hogy ez is csak egy kommunikációs csatorna, amin tartod a kapcsolatot velünk. Igaza volt. Lehet mindenkinek saját véleménye az fb-ről, mint jelenségről, az ebéd posztolásáról, a like vadászatról, akármiről. De ez attól még egy kommunikációs csatorna. Van persze Neptun meet street, meg Moodle fórum, olyan felületek, amelyek pont azért lennének, hogy a kurzusokkal kapcsolatban kommunikáljunk, de nehézkesek olyan tekintetben, hogy másért nem nézünk rájuk (és belogolni is egy külön kínszenvedés). Tapasztalatom szerint pont elég gát van az oktató-hallgató kommunikáció útjában ("ciki kérdezni", "biztos nem ér rá", "majd holnap", "XY tudja a választ, majd tőle megkérdezem"), ha lehet olyan felületen, amit amúgy is gyakran látogatnak, akkor legyen az.

Nem találtam fel ezzel a spanyol viaszt. Nekünk is tartanak néha oktatástechnikai tréningeket (nem kötelező és elég kevesen szoktunk menni rá), ahol egy ideje már jelzik, hogy a technikai lehetőségek hogyan gazdagíthatják az oktatást.

"A hallgatótársaimmal többször is arra konklúzióra jutottunk, hogy a tanár úr nagyon fair (Az eddigi x évünk alatt soha nem kérdezték meg proaktívan, hogy milyen vizsgaidőpontok lennének-e megfelelőek számunkra és, hogy lesz-e elég hely mindenkinek. Kicsit nevetséges, de így a végzés előtt az iszonyat stressz közepette én konkrétan elsírtam magam, amikor ezt olvastam a Facebook csoportban. Tényleg nagyon hálásak vagyunk érte. Ugyanez vonatkozik a megosztott vizsgatapasztalatokra és a kidolgozott tételekre.)."


(1) A vizsgaidőszakotok beosztását ti tudjátok a legjobban. Az olyan részletekig, hogy XY előadásból 42-én van a vizsga és csak akkor (a számítógépes vizsgák beosztása amúgy leginkább a Lovarda beosztásától függ és nem az oktató kénye-kedvétől). Meg, hogy hány hallgatónak kell az első 3 héten jegy és ki szeretne inkább később vizsgázni. Mivel szóbeli és így viszonylag több alkalom van, inkább legyen olyankor, amikor nektek is jó. Végül le kell vizsgáztatni mindenkit és elég időpontot kell megadnom, hogy mindenkinek lehetősége legyen vizsgázni.
(2) Közhely, hogy a tanárnak a legnagyobb öröm, ha a diák tud. Amikor ezt először a biosztanárom általánosban mondta nekünk, akkor nem hittem neki. Gondolva azért egy doboz csoki mégiscsak jobb neki pedagógusnapra (a gyermeki értékrend). Most már belátom, hogy igaza van. A diákok tudása jelzi vissza, hogy sikerült az oktatás. A vizsgán én is vizsgázom (még ha rám nincs is olyan kihatással). Egyértelmű, hogy ha valamit 1-2 hallgató nem tud, az az ő hibája, de ha sokan nem tudják, akkor én rontottam valamit. Például nem hívtam fel elégszer a figyelmet arra, hogy ezt tudni kell. Amint ezt megteszem, kidolgozott vázlatokkal támogatom (amikért köszönet Bódizs Szabolcsnak!), nehezebb arra hivatkoznotok, hogy ez nem volt, nem gondoltátok, hogy fontos, stb. Próbálom nagyon pontosan megadni, hogy mi a fontos és mit kérek vissza.

Vizsga

A vizsgáról szeretnék majd egyszer külön írni. Itt most inkább azokra a problémákra reflektálok, amelyek felmerültek. Senki nem állította, hogy véreskezű lennék, a legjobban ez a megjegyzés summázza az osztályzásomat: "Kifejezetten enyhe osztályozás" Remélem mindenki tudja, hogy lehetne sokkal szigorúbb is, de lehet, hogy nem vinne rá a lélek, hogy harmadikosokkal nagyon kitoljak (mondjuk, amikor egy rátermettség definíciót nem kérhetek vissza egy evolúcióbiológia vizsgán, akkor igencsak remeg a kezem, hogy ne reflexből írja be egy elégtelent...). Szóval igazából nem voltam korrekt (akkor sokkal többen buktak volna). Az viszont igaz, hogy nem kenyerem azon lovagolni hosszan, amit érezhetően nem tud a hallgató.


Tudom, hogy volt olyan, aki rosszabb jegyet kapott, mint amire számított. Azért mert nem rendezek nyílt patáliát azon, ha valamit nem tudsz, attól még jegyzem azt. És a tételek sem azonosan nehezek. Egy mesélős tételt kevéssé tudni az problémásabb, mint egy matekosat nem tudni (bár rávezetéssel azért többször tudtátok a matekos részt is, nem lehetetlen az, csak valahogy viszolyogtok tőle).


Ami problémát okozott az az emberi tényező, amit igen jól ír le a következő vélemény:


"Nagyon jóindulatúan osztályoztál, aminek örültem, hiszen nagyon nehezen tudtam a tételt, viszont rossz szájízzel távoztam. Tudom, hogy az idő szorít, és már a vége felé voltam, így fáradt is lehettél, amit megértek, viszont gondolkodni se tudtam, mert olyan arckifejezéseid voltak, már a legelején, mielőtt elkezdtem volna, amik nagyon kellemetlenek voltak. Úgy éreztem, mintha mérhetetlen teher lennék azzal, hogy nem tudom elmondani egy húzásra a tételemet, és a frusztrációd rám is rám ragadt. Természetesen világos, hogy kellemetlen neked, hogy valaki nem értette meg az anyagot, hiszen ezért küzdesz az előadáson és a könyvedben is, de egyes pillanatokban olyan érzésem volt, mintha már minden reményt feladtál volna, hogy én valaha is megértsem a tárgyat, és ugyanezt vettem észre az előttem levő hallgatónál is. Ezt azért furcsálltam, mert lelkesen tanítasz és a könyvedben is lelkesen taglalod a témaköröket, és pont a vizsgán, mintha kiégtél volna, és ezt a feszültségedet teljesen kivetíted a hallgatóra is. Hozzáteszem, én voltam a hibás, hogy nem tanultam meg rendesen a tételt, vagy mert nem értettem meg, és a vizsga nem a tanítás, hanem a számonkérés helye, és ahogy írtad, nem élveznünk kell a vizsgát, mégis egyik hallgatóból adódó frusztrációt vitted át a másik hallgató feleletére."


Először is elnézést! Nem volt soha szándékom senkit megsérteni vagy úgy tűnni, hogy a terhemre vagytok. Emberből vagyok, tud frusztrálni, ha nem tudtok. De sokszor teljesen más van egy oktató szúrós tekintete mögött.


Emberi tulajdonság, hogy úgy gondoljuk minden rólunk szól, amikor valamilyen szempontból mi vagyunk "reflektorfényben". Előadáson, ha valaki felkuncog, akkor rögtön az villan át az agyamon, hogy biztosan le van húzva a sliccem, madárszaros a zakóm vagy megint valami oltári hülyeséget sikerült felírnom a táblára (helyesen írni például nem tudok, ezt vállalom, próbálok javulni, de az embernek meg kell barátkoznia a korlátaival). Pedig valószínűleg macskás videót néztek a mobilon és nem velem van a gond. Vizsgán is úgy vagytok vele, hogy minden szemrebbenésemnek jelentése van. Sőt azt tapasztalom, hogy a mondatokat a szerint próbáljátok befejezni, hogy bólogatni kezdek vagy éppen borul el a tekintetem. Ne próbáljátok meg kiolvasni a jó választ a tekintetemből! Néha kénytelen vagyok megkérni titeket, hogy fejezzétek be a mondatot, mert még nem mondtátok ki az egészet, de már várjátok, hogy helyeslek vagy ingatom a fejem.



"és vizsgán lenézi az embert. Úgy értem, fair módon osztályoz, kérdezget, de sokszor sóhajtozott, nagyon halkan beszél és frusztrált." Ez a vélemény MarkMyProfessoron jelent meg. A halk beszédet többen jeleztétek. Alapvetően az van mögötte, hogy másik 2-3 hallgató éppen felkészül és zavar engem, hogy mi meg közben hangosan beszélgetünk valami teljesen másról. Tudom, hogy az éppen felelő a fontos, de nehéz kikapcsolnom a többieket. Elsősöknél már néha meg tudom oldani, hogy csak ketten vagyunk a teremben (ami meg amúgy nem teljesen OK a vizsgaszabályzat alapján) és egy másikban készülnek fel az egyik doktoranduszom felügyelete alatt.


Nem gondolom, hogy lenéznélek titeket. Visszaemlékezve két dolog lehet, ami ilyen benyomást kelthet. Az egyik a testbeszédem szétesése. Például amikor összefont karokkal, hátradőlve figyelek, annak tényleg van egy ilyen olvasata is. Viszont kedves hallgatók: én olyankor már 3-5 órája ülök egy helyben. Az üléspózom változtatása, a kezeimmel való valamit kezdés egyszerűen arról szól, hogy ne merevedjen el mindenem.


A másik, hogy egy-egy kérdésnél szoktam jelezni, hogy a válasz egyszerű. Ennek lehet olyan olvasata, hogy "olyan triviális, hogy még te barom is tudhatod a választ", de esetemben azt jelenti, hogy a válasz olyasmi, hogy "állatok" vagy "mutáció" és nem "buzogányfejű férgek (Acanthocephala)" vagy "timin dimerizáció". Sokszor sokkal bonyolultabb dologra gondoltok, mint amit válaszként szeretnék hallani. Ilyenkor jelzem, hogy egyszerű dologra gondoljatok. Ezzel segíteni próbálok. Elnézést, ha valaki úgy érezte ezzel lenézem.


Idén több olyan nap volt, amikor 20+ hallgatót kellett levizsgáztatnom. Valahogy összejött. Ezeken a napokon én is stresszben voltam, hogy ne este 6-ig vizsgázzunk. Általában 20 perc egy vizsga, de ha végezni akarunk emberi időben, akkor 10-15 percre le kell szorítanom. Ezért bámultam az órámat annyiszor és voltam feszültebb a szokásosnál. Egyrészt olyan szempontból sikeres volt, hogy levizsgáztattam mindenkit időre, amikor kellett. Olyan szempontból viszont nem, hogy idén voltak negatív visszajelzések a vizsgával kapcsolatban.


Apropó kiégés. Azért amikor egy oktató fásultságát, kiégését vélitek (amúgy jogosan), ne csak arra gondoljatok, hogy miattatok van, belőletek van elege. Ebben az évben végig azt néztük, mi MTA alkalmazottak, hogy mi is lesz velünk. Szurkoltunk, hogy ne nyeljen el a NER végtelen bendője. Nem így lett. Amikor minden nap kiszivárgott beszélgetésekből próbálja az ember előrejelezni, hogy pár hónap múlva lesz-e még állása, az eléggé el tudja rontani a hangulatát. Nem veletek van a gond!

Könyv: az érdekelne, hogy mit nem értetek!

A tankönyv alapvetően jól "vizsgázik", szeretitek mindenféle hátrányai ellenére. Igen, terjengős a szövege (a laikusoknak valószínűleg még így is túl tömény) és baromira hosszú. Én írtam, tehát a csapongásomból is biztosan maradt benne. És persze kezelhetőbb lenne két kötetben, de annak is megvannak a maga költségvonzatai. Ne feledjétek, hogy amikor írtam és nyomdába került, akkor még olyan volt a képzés, hogy a 6. félévben levizsgáztatok volna az első feléből, majd rögtön utána MSc. első félévében a második részből. Most elég lenne az első fele, leszűkítve és egyszerűsítve az elsősöknek. De a tankönyveket nem lehet ilyen gyorsan változtatni. Sajnos.


Amiben viszont a segítségeteket kérem, hogy azonosítsátok, hogy a könyvben/előadásban mi volt a kevéssé érthetőek. Tényleg fontos, hogy azokat tudjam pontosítani akár magán az órán, akár külön írok pár oldal tisztázást. Ilyeneket írtok ugyanis:

"Bár részletes a könyv, sokszor nincs előzmény, ami segítene jobban a megértésben."
"Néhány fejezetnél az egyszerű példák "túl vannak magyarázva", míg máshol a nehezebb témák harmad ennyi sorban leírva."
"A genetikai pontos hátterek nehezen követhetők, mert nem mindenki ért ugyanúgy a genetikához."

Merre tovább "Integratív biológia"?

Az Integratív biológia egy választható előadás, amit 2012-ben vettem át Szathmáry Eörstől, és azóta folyamatosan tartom is a hallgatók megelégedésével.

A tantárgy története ott kezdődik, amikor még Szathmáry Eörs professzor úr tartotta az általános biológia című tárgyat az elsősöknek. Az volt elsősként az igazi biológiai tárgy, ami a biológia széles részéről mutatott érdekességeket. Aztán elkezdődött a tömegképzés és felülről az volt a kérés, hogy elsősöket inkább szintre hozzuk, mintsem újra tanítsuk. Szóval az a tárgy megszűnt és Eörs felsőbb éveseknek beszélt továbbra a biológia aktuális kérdéseiről. A tárgyat végül azért vettem át, mert ő elnyert egy neves európai kutatási pályázatot (ERC) és így kevesebb ideje maradt tanítani.

Kaptam egy címet (integratív biológia), amit magam tölthettem meg tartalommal. Ugyanazt, amit Eörs adott le, nem tudtam volna hitelesen leadni. Nem értek a neuronhálózatokhoz vagy a metabolikus kontroll elmélethez, vagy éppenséggel értek az élet keletkezéséhez, de egy másik előadásban amúgy is órákat beszélek róla. Szóval tiszta lappal indultam.

Mivel ez egy választható tárgy, így kevésbé voltam olyasmihez kötve, hogy mit kéne tudnia egy biológusnak. Érdekességeket szerettem volna mutatni az ifjúságnak. A tantárgy nevéhez pedig ott próbáltam kapcsolódni, hogy a biológiát túlságosan széttöredezett tudományként látom, ami nem jó. Széttöredezett, mert alig-alig ismerjük a többi szakterületet, néha még ellenségesen is viszonyulunk egyes réseihez (felesleges, idejétmúlt, stb.). Miközben a biológia az élőlényekről szól, csak mindannyian egy kicsit másfelől nézzük ugyanazt. Meglátunk egy feketerigót, amint éppen élelmet keres a tél közepén. Egy ökológus elgondolkodik rajta, hogy miért maradt itt, egy etológust/viselkedésökológust a táplálékkeresése érdekelheti. Egy élettanászt érdekelheti, hogy hogyan bírja ki a hideget, vagy a viselkedésének melyek az idegélettani megnyilvánulásai. A biokémikust lehet, hogy az izmai mozgásának molekuláris részletei hozzák lázba, a parazitológus pedig tetveket számolna a tollai között. Ugyanarról a dologról más jut eszünkbe. Heti két órában viszont nem fogom tudni rendbe rakni az előző éveket, amelyek során nem mindig mutattak rá a tágabb összefüggésekre. És ott van még a biológia és más tudományterületek viszonya.

És itt jön a kérdés: mi legyen hangsúlyosabb? A biológián belüli integráció vagy a biológia és más tudományok közötti integráció?

Jelenleg egy igen masszív emberes résszel kezdünk, amelyben az (1) ember anatómiájának evolúciós / civilizációs aspektusait veszem sorra; (2) az emberi társadalomról beszélgetünk a főemlős társadalmak tükrében, (3) háborúkról és háziasításról értekezünk, (4) a közgazdaságtan és az emberi viselkedés kapcsolatát boncolgatjuk és (5) filozofálunk arról, hogy hogyan is alakult ki az emberi nyelv. Ez részben biológián belüli integráció, de inkább a biológia és a szociológia, a közgazdaságtan, a történelem és a nyelvészet kapcsolata. Ezt a részt tudnám bővíteni, rengeteg érdekességet el lehet mondani az emberről, amit a hallgatók – emberek lévén – mindig nagy érdeklődéssel fogadnak. Ne tagadjuk, saját magunk érdekel a legjobban.

Ezen a blokkon kívül van még az asztrobiológia előadás, amit legalábbis várnak a hallgatók, és tetszeni is szokott nekik. Itt egy kis csillagászat mellett főleg arról van szó, hogy mit adhat a földi biológia ismerete ahhoz, hogy milyen életet találhatunk valahol máshol a világegyetemben.

Van egy előadást, amit Müller Viktor kollégám tart és az élet definíciójáról szól. Bár a biológia az életről szól, definiálni nem szoktuk. Nem is egyszerű, ezért is kell rá egy előadás.

És van négy előadás, ami biológia, de annyira nem szokott tetszeni a hallgatóknak. A növényi viselkedésökológia rámutat, hogy a növények is "viselkednek", csak annak idő és térdimenziója más, mint az állatoké. Viszont ezen érdekességeket a növények kollégák más órákon elmondják. A környezet és egyedfejlődés kapcsolata előadás az egyedfejlődési program környezet általi megváltozásának ökológiai/evolúciós vonatkozásait tárgyalja. Rámutat, hogy az a folyamat, amit olyan pontosan lejátszódónak vélünk, az sok esetben direkt nem az. A genom alapú anyagcserehálózatok a bioinformatika, adatelemzés és a biokémia egy határterületét mutatja meg. A minimális genom előadás témája pedig a mikrobiológia, bioinformatika, rendszerbiológia, biokémia, szupramolekuláris kémia ötvözete arra a problémára, hogy mi a legkisebb / legegyszerűbb élő sejt.

Az utolsó előadást arra szántam, hogy meséljek a biológuslétről. Az általánosságokról, a pályaívről, a publikálásról, a pályázatokról, a lehetőségekről és buktatókról. Olyan dolgokról, amelyekről én is vagy a témavezetőmtől hallottam vagy megtanultam az évek során, de lehet jó lett volna korábban tudni. Ez egy hiánypótló előadás volt. Viszont tavaly (2017/2018-as tanév) bevezettük a mentorációs foglalkozást, ahol ezeket a kérdéseket körbe járjuk.

Túl sok hallgatónak nem lehet interaktív előadást tartani

Az előadás évikig úgy ment, hogy jelentkezett 40–50 hallgató, bejárt olyan 25–30. Nem esik jól, hogy sokan be se járnak egy szabadon választható előadásra, de túltettem valahogy magamat rajta és mindenkit levizsgáztattam szóban. Tavaly viszont 100-an vették fel az előadást. Továbbra is kb. 30-an jöttek el. Ahogy az ELTE-n egyre jobban üldözik az oktatást (nem hoz pénz mondják, pedig jelenleg csak az oktatás hoz pénz az ELTE-re, csak hát a rossz oktatás is ugyanannyit hoz, mint a jó), úgy fogynak a felvehető előadások és egyre nehezebb összegyűjteni a kellő kreditet. No meg a tárgy elvégzése sem nehéz. Viszont 100 embert szóban levizsgáztatni, akiknek a zöme nem tisztelt meg azzal, hogy végighallgasson, eléggé megterhelő. Vizsgán ki is akadtam néha (amibe benne volt az is, hogy a tavaszi félévben van még egy 100 fős kötelező evolúcióbiológia tárgy vizsgáztatás, továbbá a keresztfélévekből is összejön pár tucat levizsgáztatandó hallgató). Elnézést. Ebből láthatjátok, hogy mitől romlik az oktatás színvonala. A tanár berág a hallgatók egy részére, de azoknak is romlik az élmény (na jó vizsgáról van szó, szóval a horror mélyül), akik vétlenek benne.


Az egyik hallgató az oktatói munka hallgatói véleményezésénél hosszan le is írta, hogy jobb lenne ez a tárgy 20–30 fővel. Tényleg jobb lenne. Sőt a legjobb az lenne, ha csak az venné fel, aki be is akar járni. Elég régóta megy a tárgy, hogy mindenki a többiek véleménye alapján el tudja dönteni, hogy bejár-e vagy sem (az ütközéseket meg félév elején lehet tudni). Szóval idén 40-ben maximalizáltam az előadás létszámát és kértem, hogy azok vegyék fel, akik bent is lesznek.

Egyes előadások elvesztették a relevanciájukat, le kell őket cserélni.

Minden évben megkérdezem a hallgatókat, hogy esetleg valamiről szerettek volna-e hallani, amiről nem volt szó. Néha kapok erre is választ:

"Én igazán kíváncsi lennék az ember és a huszonegyedik század vívmányainak kapcsolatára. Ahogy hallom a közösségi oldalak, keresőoldalak, adatbázisok alaposan átformálják mind a társadalmat, mind annak gondolkodásmódját."
Nem tudom, hogy mennyire változtatja meg az embereket a XXI. század vívmányai. Egy ilyen előadás inkább szólna arról, hogy miként változtatta meg az emberiséget a XIX. vagy a XX. század vívmányai, mert arról esetleg már többet tudunk. Ez alapján lehetne eltöprengeni arról, hogy mi lesz a mostani fejleményekkel.


"Amiről szívesen hallgatnék előadást: a jövő evolúciója, a népességnövekedést érintő kérdések és megoldások, ötletelés a kárcsökkentésre, azaz egy főleg társadalmi és környezetvédelmi témájú óra, mert semmilyen kurzuson nincs olyan óránk, ahol ezt megbeszélnénk, ötletelnénk, viszont szerintem mindenkit borzasztóan nyomaszt, és érdekelnek a lehetőségek a javításra."
Nagyon szívesen beszélgetek erről, bár azt gondolom, hogy erre ott van a természetvédelem / környezetvédelem előadás. Bár lehet, hogy ott kevesebb idő van a beszélgetésre, így örömmel áldozok egy előadást erre.


Vallás
A vallás egy érdekes szociológiai, társadalomtudományi és evolúcióbiológiai kérdés. Miért van minden kultúrában vallás? Kis részben érintem ezeket a kérdéseket és nem vagyok biztos, hogy sokkal részletesebben tudom-e tárgyalni.


Mesterséges intelligencia
Na igen, ez tényleg a biológia és az informatika határmezsgyéje. Egyik vizsgán beszélgettünk el a Westworld-ről. Mivel úgy gondolom, hogy a következő nagy evolúciós átmenet az MI-k megjelenése lesz (a tudatra ébredt MI-k), így ezzel bizony kéne foglalkozni. Más kérdés, hogy be merem-e vállalni.

Szóval most nagyjából így nézne ki a tantárgy (12 előadással számolva, mert több nincs a tavaszi félévben).
 

1. Bevezető
2. A csupasz majom: az emberi anatómia evolúciós kérdései
3. A belső majom: Az emberi viselkedés és társadalom kérdései
4. A bonobó és az ateista: Az emberi moralitás alapjai
5. Homo economicus? Az emberi együttműködés alapjai
6. Háborúk, járványok, technikák: Az emberi történelem biológiai alapjai
7. Ádám nyelve: A nyelv evolúciója
8. Demográfia, avagy honnan jöttünk és merre tartunk
9. Asztrobiológia
10. A minimális genom kérdése
11. Az élet definíciója
12. Mit csinál egy biológus?

A maradék ötletek (AI, jövőkutatás, környezetvédelem) vagy beleférnek most vagy nagyon érik, hogy legyen egy integratív biológia II tárgy.

Miért nem lehet gyorsan sok fizetős külföldi hallgatónk?

A kormányokban és az egyetemi finanszírozás folyamatosan gyorsuló lejtmenetét látva az egyetemi vezetésben is gyakorta felmerül, hogy milyen jó lenne sok fizetős külföldi diák. Szemük előtt mindig a SOTE és a Debreceni Egyetem orvosképzése lebeg, ahova tekintélyes számú nyugat-európai diák iratkozik be és fizet hazai viszonyokban igen sok pénzt ezért.

Ehhez képest a fizetős, angol nyelvű biológus képzésen alig lézengett valaki. Most is csak azért van rajta stabilan vagy egy tucat hallgató, mert a Tempus Közalapítvány Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogramjának keretében lényegében kifizeti a tandíjat és a hallgatók itteni életét. Tehát saját pénzükön továbbra sem jönnek hallgatók tömegei, hogy biológusok (fizikusok, matematikusok, geológusok, stb.) legyenek.

Meg vagyunk lepve? Én nem.

Orvosként otthon sokat fognak keresni, lehet, hogy otthon is fizetnének az oktatásért, de ha nem, akkor is olcsóbb itt diáknak lenni, mint Németországban vagy Norvégiában. És otthon nem jutottak be a korlátozott férőhellyel rendelkező képzésbe. Magyarországon ugyanolyan jó képzést kapnak és diplomájukat elismerik otthon (egyes esetekben a klinikai gyakorlatot már akár otthon is végezhetik).

Hiszem azt, hogy tudunk olyan jól biológust, vegyészt, fizikust, stb. is képezni, mint több nyugati egyetem. Szerényebbek a lehetőségeink, gyakorlataink alig vannak, modern eszközöket nem fog látni, de nagyon jó elméleti alapozást kaphat. Lehet, hogy ez érdekel valakit.

Viszont miért is lenne racionális itt tanulnia valakinek és nem mondjuk Angliában vagy Amerikában?

A kutatói diploma nem belépő a gondtalan életbe.

De legyen, valaki mindenáron biológus szeretne lenni! Miért jönne ide?

(1) A legtöbb ember azt sem tudja hol vagy Magyarország! Nem vagyunk a térképen. Hogy jutna valakinek eszébe, hogy Magyarországon tanuljon? Azt a szituációt képzeld el, amikor egy sok ezer kilométerre lakó fiatal bejelenti, hogy Magyarországra megyek tanulni. És a rokonság csak néz, hogy mi is a problémája az illetőnek. Nem megértően hümmög, mint egy ismertebb ország hallatán. Nem egy tipikus célország Magyarország. Sem a nyelv , sem a hírneves egyetemeink miatt (lásd alább). Itt teljesen mindegy, hogy mennyire jó itt diáknak lenni. Szerintem alapvetően jó. Budapest egy igen élhető város. Az ide jövő külföldi diákok kedvelik. Talán a buliturizmusnak köszönhetően, illetve a globálisan növekvő turizmus hozadékaként legalább az országot ismerni fogják.

(2) Nem beszélünk angolul!  Kérdezz meg magyar fiatalokat, hogy hova mennének ki! Nagyon sokan Angliát, USA-t esetleg Kanadát jelölik meg, mert ott angolul beszélnek. Magyarországon bár nem túl jellemző, hogy idegen nyelvet ismerjünk, de ha véletlenül igen, az az angol. És persze jó lenne olyan helyen élni, ahol értjük mit mondanak körülöttünk. Ez a világ minden részén így van, és mindenki így is gondolkodik. Ez eleve borzasztó helyzeti előnyt jelent ezen országok felsőoktatásának. Ezt persze öngerjesztő folyamat: több diák, több bevétel, jobb felsőoktatást. Tudhatnánk, hogy nagyon jó egyetemei vannak Svájcnak, Hollandiának és Németországnak is. És még angolul is beszélnek. Mondjuk németül vagy hollandul jobban. Németet még érdemes is lehet megtanulni, elég nagy és gazdaságilag erős országokban beszélik. És sok külföldön tanuló akár meg is ragadna adott országban. A magyar nyelv használhatósága elég lokális és mellette egy igen nehéz nyelv. Mondjuk néhány SH-s diák már egészen jól tud megszólalni!

(3) Nincs híre az egyetemeinknek! Ha azt mondod, Oxford, Cambridge, Harvard, Yale, akkor sokan tudni fogják, hogy miről beszélsz. ELTE? Néha még itthon is el kell magyaráznom mi fán terem az. És már a bőven minket megelőző egyetemek is nagyon küzdenek a hallgatókért. És más az, hogy nem jutott be valaki Oxfordra (1. helyezett a Times Higher Education listáján) csak az Imperial College Londonba (9. helyezett). A top 50-ben van 7 angliai, tehát azért még országon belül is bőven van miből válogatni. Sőt! Nálunk? Nincs egyetemünk a top 500-ban (most a CEU-t ne számítsuk). Adminisztratív bűvészkedéssel lehet 1-2 évig jobb eredményeket produkálni, de tartósan magasabb helyezést akkor fogunk elérni, ha rendesen finanszírozzuk és tudatosan felépítjük egyetemeink "brand"-jét.

(3) Tele vagyunk nemzetközileg jegyzett oktatókkal? Nem. Igaz, akár egy neves professzorért érdemes lehet egy képzést választani. Olyanok még akadnak e egyre kiesebb hazában. De neves kutatókra inkább PhD képzést lehet építeni, ami viszont volumenében lényegesen kevesebb, mint akár egy MSc, akár egy BSc képzés. Az orvosképzés azért jó bevétel, mert 6 évfolyamnyi, sok száz főt lehet oktatni. Egy kutatói MSc képzés esetleg fel lehet építeni angol nyelven, neves kutatókra alapozva, de az nem lesz több száz fő. Saját országunkból nem tudjuk feltölteni 100 diákkal a biológus MSc szakot az ELTE-n!

Mindezeket figyelembe véve komolyan elhisszük, hogy előbb tömegével jönnek hallgatók pénzt önteni a felsőoktatásunkba, hogy azzal kievickéljünk arra a szintre, ahol már érdemes ide jönni tanulni? Pedig az idegen-nyelvű képzés mindig ilyen kontextusban jelenik meg: ha jönnének sokan fizetős diákok, akkor lenne pénzünk oktatókat alkalmazni, esetleg még gyakorlatot is tartani.

Tanulj meg biciklizni és aztán kapsz egy biciklit!

Ez egy nonszensz. Ezt racionális ember nem gondolhatja komolyan. Most még ingyenes képzés mellett sem jönnének tömegével külföldről ide. Pénzért pedig biztosan nem. Nem is szabadna erről álmodozni.


Ez nem jelenti, hogy nem lehet Magyarországon külföldieknek képzés. Fel lehet építeni egy képzést, aminek híre megy és vonzani fog hallgatókat. Az SH pályázat egy jó lépés ebbe az irányba. Az itt tanulóknak tetszik az itteni élet. Még döcögős a képzés (kevés előadás van angolul is megtartva, nyűg nekünk 5-10 hallgatóért mindent kétszer elmondani), de a világ számos helyéről nézve Magyarország egy nagyon fejlett, biztonságos és kényelmes ország. Igen, a nem-orvos képzésünk célközönsége nem a német és norvég diákok, hanem a dél-amerikai, közel-keleti és afrikai hallgatók. Ezt szem előtt tartva el lehetne kezdeni építkezni. Lassú folyamat lesz, és pénzre van szükség.


Én első körben elengedném a tandíjat. Miért? Mert első körben reklámra van szükség és nem bevételre. Nincs annál jobb reklám, mint a jó hír, amit az itt tanulók adnak tovább az országuk többi diákjának. Gondoljunk bele, hogy mostantól angolul mennének az MSc képzések és minden EU tag számára ingyenes lenne (valószínűleg ez utóbbi most is igaz, csak kevesen jönnek magyar nyelvű képzésre). Ebben az esetben nem csak az elcsatolt területek magyar lakossága jönne ide tanulni (vannak határon túliak minden képzési szinten), hanem esetleg szlovákok, románok és ukránok is. A közvetlen környezetünkben nincs olyan sok jó egyetem (sajnos). Ausztria kivétel. (Times Higher Education adatok alapján)

A világ első 500 egyetemében levő Közép-Kelet Európai egyetemek
University of Vienna 143 (Ausztria)
Vienna University of Technology 251-300 (Ausztria)
University of Innsbruck 351-400 (Ausztria)
Graz University of Technology 401-500 (Ausztria)
Charles University in Prague 401-500 (Csehország)

501-600. helyezés
University of Graz 501-600 (Ausztria)
Johannes Kepler University of Linz 501-600 (Ausztria)

601-800. helyezés
Adam Mickiewicz University 601-800 (Lengyelország)
Eötvös Loránd University 601-800
Jagiellonian University 601-800 (Lengyelország)
Masaryk University 601-800 (Csehország)
Palacký University Olomouc 601-800 (Csehország)
University of Leoben 601-800 (Ausztria)
University of Ljubjana 601-800 (Szlovénia)
University of Pécs 601-800
University of Split 601-800 (Horvátország)
University of Szeged 601-800
University of Warsaw 601-800 (Lengyelország)

801-1000. helyezés
AGH University of Science and Technology 801-1000 (Lengyelország)
Babes-Bolyai University 801-1000 (Románia)
Brno University of Technology 801-1000 (Csehország)
Budapest University of Technology and Economics 801-1000
Comenius University in Bratislava 801-1000 (Szlovákia)
Czech Technical University in Prague 801-1000 (Csehország)
Czech University of Life Sciences Prague (CULS) 801-1000 (Csehország)
University of Belgrade 801-1000 (Szerbia)
University of Bucharest 801-1000 (Románia)
University of Chemistry and Technology, Prague 801-1000 (Csehország)
University of Debrecen 801-1000
University of Maribor 801-1000 (Szlovénia)
University of Ostrava 801-1000 (Csehország)
University of Zagreb 801-1000 (Horvátország)
Warsaw University of Technology 801-1000 (Lengyelország)

1000+ helyezés
Alexandru Ioan Cuza University 1001+ (Románia)
Corvinus University of Budapest 1001+
Gdańsk University of Technology 1001+ (Lengyelország)
Ivan Franko National University of Lviv 1001+ (Ukrajna)
Lviv Polytechnic National University 1001+ (Ukrajna)
Nicolaus Copernicus University in Toruń 1001+ (Lengyelország)
Slovak University of Technology in Bratislava 1001+ (Szlovákia)
Sofia University 1001+ (Bulgária)
Taras Shevchenko National University of Kyiv 1001+ (Ukrajna)
Technical University of Košice 1001+ (Szlovákia)
Technical University of Liberec 1001+ (Csehország)
Tomas Bata University in Zlín 1001+ (Csehország)
University of Gdańsk 1001+ (Lengyelország)
University of Pardubice 1001+ (Csehország)
University of Silesia in Katowice 1001+ (Lengyelország)
University of West Bohemia 1001+ (Csehország)
University of Łódź 1001+ (Lengyelország)
V.N. Karazin Kharkiv National University 1001+ (Ukrajna)
VŠB - Technical University of Ostrava 1001+ (Csehország)
West University of Timisoara 1001+ (Románia)
Wrocław University of Science and Technology 1001+ (Lengyelország)
Łodz University of Technology 1001+ (Lengyelország)


A messzebbről érkezőktől is elengedném a tandíjat. Arra gondoljunk, hogy a külföldi hallgató itt fog lakni, enni, bulizni, utazni, stb. Tehát akkor is pénzt kell hozzon ide, ha az egyetem közvetlenül nem kap érte tandíjat. És itt jönne az, hogy bölcs az állam. Ha közös bevételeink (adó) egy része azért folyik be, mert van egy oktatás, ami fogyasztást generál (ahogy pl. a turizmus is), akkor azt támogatni kell ezen bevételekből.


Mennyi idő alatt fog felfutni ez? Egyrészt gyorsabban, mint gondolnánk, mert az oktatás nagyon felívelő "iparág". Mindenhol szükség van a képzett szakemberekre. A magyar felsőoktatásnak van potenciálja, hogy ellásson képzett emberekkel olyan régiókat, ahol ez most nem elérhető. Hangsúlyozom, hogy most. Aki fejlődni akar, az most az oktatását / kutatását fejleszti. Ez a lehetőség nem fog sokáig fennmaradni. Másrészről maga az MSc képzés is két év. Akit most felveszünk, az 2 év múlva végez és utána viheti hírünket. Egy ilyen hírnév építés mindig lassú folyamat. Fontos, hogy az ország prioritásként kezelje és országgyűlési ciklusokon átívelően biztosítsa a támogatást az egyetemek számára. Ne 1-2 éves alkuk tárgya legyen, hogy most van pénz az egyetemekre, amakkor meg nincs.


A jó oktatás nem csak az egyetemek hírét növelhetné, remények szerint olyan szintre, hogy a rangsorokban is előre lépjünk, s ezzel még egyszerűbb legyen diákokat verbuválni, nem az országét is. A most itt kiképzett, fejlődő országból jövő külföldiek országuk értelmiségi krémjét fogják alkotni. Nagyon más lehet olyan országokkal tárgyalni, ahol a tanácsadók egy része esetleg itt tanult.

A fentiek röviden azt jelentik, hogy lehet Magyarországon pénzt termelő felsőoktatást kialakítani, de az most befektetést igényel és több időt, mint egy választási ciklus. A gyorsan sok pénzt termelő felsőoktatás viszont hiú ábránd!

Evolúcióbiológia 2017/18 ősz - vélemények

Minden év végén megkérdezem a hallgatókat, hogy mi volt a véleményük a tárgyról, vizsgáról, könyvről, stb. A 251 főből 69-en töltötték ki a kérdőívet. Ez lehetne jobb is, de magasabb évfolyamon még rosszabb a kitöltési arány. Itt most leírom mit szűrtem le válaszaitokból, illetve mi az, amin változtatnom/javítanom kell.

A számomra leginformatívabb kérdés, az a tetszik-nem tetszik témakörök megjelölése. Ebből tudom leszűrni, hogy mely előadásokon kéne javítani, és melyek, amelyek úgy jók, ahogy vannak. Az alábbi ábra foglalja össze az eredményeket:

A válaszadókból hányaknak tetszett (zöld) és nem tetszett (piros) egy adott témakör. Mindenki 3-3-at jelölhetett meg.

Az első három előadással nincs gond, továbbá a fajképződés még alapvetően jó előadás. Az ideális populáció előadással valamit kéne kezdenem (van ötletem, nem biztos, hogy attól jobban fogjátok kedvelni, de lehet, hogy kevésbé lesz ellenszenves). A nagy átmenetekre pedig a 2 előadás nagyon rohamléptek. Ezt nagyon át kell gondolnom. Jó lenne, ha 3 előadást szánhatnék rá, de akkor másokat kell majd összeszorítani. Kevés a 9 előadás, és nem tudom lesz-e idén 10 (ünnepektől függ).

OMHV

A Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése viszonylag kevés információt ad számunkra. A 250 hallgatóból 158 töltötte ki. Ez nem rossz. Olyan 50 hallgatót nem is láttunk vizsgán, így gondolom még évközben "meggondolta" magát, tehát 75% körüli volt a kitöltés. Sőt  80% vagy minden órán, vagy az órák legalább 75%-án részt vett. Talán ez egy kicsit túlzás. Érdekes, hogy akik nagyon nem jártak el, azok miért nem. Legtöbben dolgoznak mellette (ami fura, hiszen ez nappali tagozat), van akinek ütközött az órája (elsőben?), páran teljesíthetőnek tartották óralátogatás nélkül is (könyv). Szerencsére kevesen (1-1) gondolták, hogy "a kurzust nem tartottam hasznosnak" vagy "az oktató tanítási stílusával, módszerével nem voltam elégedett".


Alapvetően rendben van a tárgy. Az egyetemi átlagnál mindenhol jobban  teljesítettünk (a többesszám a több oktató miatt fontos itt).

Itt jobban megjelent, hogy soknak tartjátok a tananyagot és vannak homályos részek, ahol az összefüggéseket nem sikerült kellően megvilágítanom és csak a példák mentek át ("Úgy tűnt, hogy ezt a tárgyat alapjaiban kell megérteni, ehelyett nagyrészt megfigyelések sorának megtanulásába ment át a tárgy." azért volt olyan vélemény is, hogy "Jó tapasztalat volt, hogy a megtanult anyag és a példák mellett főleg a "miért" kérdésre való válasz, és az összefüggések megértése és látása volt egy fő számonkérési tényező."). Erről alant többet.

Előismeretek kérdése

Különösen fontosnak érzem a kommunikációt, mert többen jeleztétek, hogy " nem mindenkinek van meg a kellő genetikás háttértudasa" vagy "Rengeteget kellett mellé olvasni, hogy össze tudjam foglalni, miről is volt szó a könyvben", illetve "Rengeteget kell hozzá olvasni, plusz szótárazni a könyvet folyamatosan". És mégis nagyon kevés kérdés volt az órán vagy utána. Tudom, nem szerettek kérdezni, mert az ciki. Egy ötletem van. Lesz egy olyan Google Form, amivel egyszerűen kérdéseket vagy számotokra ismeretlen fogalmakat (akár 1 szót is) írhattok. Anoním, nem ciki, ha használjátok esetleg kevesebbet kell "szótárazni". Ettől a félévtől lesz ilyen.

"Tálán célszerűbb lett volna egy genetika kurzus után vagy azzal egyidőben tartani."

Sokan gondolják így, főleg a genetikusok. Persze az egyetemi genetika másról fog szólni, mint a gimis. És azt csak nagyon szőr mentén érintettük, szinte csak előre utaltam. Másrészt nekem az a tapasztalatom, hogy többet árt a genetikai gondolkodás, mint használ. Túlságosan bennetek van a heterozigóták keresztezése és nagyon nehezen áll át az agyatok populációkra, ahol nem 50%-50% az allélgyakoriság.

A mutációs (4.) fejezet viszont nektek mély víz. Ebben sajnos látszik, hogy a könyv 3. éveseknek íródott. Azt az előadást, de a számonkérését mindenképpen, át kell szerveznem, hogy több idő legyen a genetikai alapfogalmakra. Lehet, hogy pár érdekes mechanizmus így most kimarad, de később, más tárgyból elő fog jönni.

"(Csak egy megjegyzés zárójelben: Az észrevehető, hogy sokan nem is tudjuk, mit kellene kritizálni vagy hogy milyen kérdéseket kellene feltenni, mert nincs tapasztalatunk még. Ilyenkor - szerintem - az előadónak kicsit többet kell figyelnie, hogy mindenki érti-e az anyagot. Nem rákérdezéssel, mert ha nem tudjuk, mi a baj, csak azt, hogy nem értjük, az senkinek sem segít, inkább bólogatunk, hogy menjünk tovább, és imádkozunk, hogy a könyvben egy kicsit jobban kifejtve szerepeljen a téma, vagy rosszabb esetben valaki megpróbál rákérdezni, de a tanár és az előadó elbeszél egymás mellett, és ilyenkor megint csak bólogatunk. Talán a lényegi információk többszöri körbejárásával, hangsúlyozásával lehetne segíteni a problémán...?)"

Röpdogákkal lehetne tesztelni, hogy értitek-e. Illetve ellenőrző kérdéseket tehetek fel Kahoot!-on. Ezt javasolta is valaki és szerintem be fogom vezetni.

"Kémia kriten (Zsély tanár úrnál) volt egy verseny majdnem minden előadás elején. Az addig tanultakról voltak kérdések és a mobilunkon keresztül kellett bejelölni a helyes választ."
"Kémkriten használtunk kahoot-ot. Az nagyon jó lett volna itt is, mert motiválta volna a felkészülésünket minden előadásra."

A matekos részek és visszakérdezésük

"Az egyenleteket levezetős óra kicsit sok volt, és értem mi lett volna a szándék, de utólag nem tartom arányosnak a rászánt időt a haszonnal."

A Hardy-Weinberg egyensúly bevezetését máshogy szeretném. Konkrét példával, hogy életszerűbb legyen számotokra. A számolás elvileg a legpontosabban és legérthetőbben adja vissza a gondolatokat, csak hát a biológusok nem kedvelik a matekot (azért remélem egy félév matek után érzitek, hogy ez messze van a matektól, ez inkább csak alapműveletek).



"Ugyan megkaptuk a vizsgakövetelményeket, de a "számolós előadások" tartalmából nem tudtam eldönteni, hogyan is lehetne szóban felelni belőlük (Helyben le kell vezetni matekosan? Csak a lényeg kell? Csak a fontosabb jelölések? Csak egy átfogó értelmezés? Esetleg minden előbb felsorolt?) "

Nem fog vigasztalni, de sem a harmadévesek, sem az MSc-sek nem tudják belőni, hogy mi kéne. Arról régen lemondtunk, hogy visszaadjátok a levezetést. Az lenne az igazi, hogy előfeltevésekből kiindulva leírjátok az alapegyenletet, levezetitek és kimondjátok az eredményt. De mivel úgysem szántok elég időt a megértésére a matekos részeknek, így magolás lenne a vége, aminek nincs értelme. Ezen a levezetések ugyanis a megértést kéne szolgálják. Egyszerűbb így megérteni, mert pontos. Szóban el tudom mondani úgyis, hogy ez és úgy, hogy az ellenkezője jöjjön ki. A matek viszont megmutatja, hogy ténylegesen hogy jön ki.

A visszakérdezés szempontjából az előfeltevéseket kell tudni és az eredményt. Mi az előfeltevés? Mondjuk a H-W egyensúlynál, hogy diploid, szexuális, át nem fedő generációkkal rendelkező populáció, 1 lokusz, 2 allél egy autoszómán és a populáció ideális. Bármelyiket megváltoztatjuk, máshogy írnánk fel az egyenleteket. Mi az eredmény? Nem változik az allélgyakoriság és a genotípusgyakoriság.

A biológiában nem nagyon vannak "fontosabb" jelölések. Ami van, az fizikából vagy kémiából ered. Vannak szokások, de ha más betűkkel jól írod fel a képletet, nekem úgy is jó. Tudd, hogy melyik betű mit jelent (neked).

Szóval a lényeg kell és az átfogó értelmezés.

 Az összefüggések és az óra vázlata

"Az előadásokon mindig azt éreztem, hogy csak meg-megemlítesz néhány témát, aztán ez is volt az óra. Aztán otthon a könyvben nézve jöttem rá, hogy mi is a kapcsolat a különböző "altémák" között. Javaslom, hogy összefüggőbb legyen egy picivel az előadás."

"Néha kusza és követhetetlen volt a gondolatmenet."

Tényleg el szoktam kalandozni. Van ennek egy olyan vetülete, hogy ha kizökkentek egy kerékvágásból, akkor esetleg felébredtek a sokadik perc környékén, de zavaró is lehet. A könyv pont azért van, hogy az biztos támpont legyen.

Viszont tényleg adós lehetek az összefüggések hangsúlyozásával. Pedig a tényeket azért sorolom, hogy utána valami nagy általánosságot levonhassunk.

A leadott anyag mennyisége

Mivel most először tartom elsősöknek az evolúcióbiológiát, így érdekelt, hogy mennyire tartják soknak / megfelelőnek / kevésnek a leadott anyagot. Sokan írtátok, hogy sok az anyag, de nem megtanulhatatlan. A legtömörebben ez a vélemény fejezi ki a dolgot:

"Észheztérítő mennyiség"

Igen, ez az egyetem és ez a mennyiség, amihez hozzá kell szokni. Nagyon fontos viszont, hogy ne pár napot hagyjatok rá, kell egy hét, ahogy azt páran írtátok is.

"A tananyag megtanulás nem volt lehetetlen, de 1 hét tanulás szükséges hozzá"

Az anyag nem lesz kevesebb. És sajnos nem lesz több óra rá (pedig az nagyon kéne). ("Hát a mennyiséggel nincs gond, de ha kicsivel több tanóra volna rá az tök jó lenne.") Esetleg fel tudok ajánlani konzultációt, illetve mindig hangsúlyoztam, hogy e-mailban / fb-n, akárhol is lehet kérdezni, válaszolok.

Tankönyv

A tankönyv most először állt rendelkezésére a diákságnak. A legtöbbeteknek tetszett és értékeltétek az olvasmányosságát. Sőt úgy érzem elérte azt a célját is, hogy ismeretterjesztő könyvként is olvasható.

"Laikus ismerősöm is szívesen olvasta."

"szinte olvastatta magát a könyv, tetszettek, hogy vannak benne viccesebb fordulatok, nagyon kellett ahhoz, hogy élvezhető legyen - még éjjel/hajnali 4-kor is."

Az olvasmányosság hátulütője, hogy a könyv hosszú, mert nem információt próbál besűríteni minél kevesebb oldalba, hanem egy gondolatmenetet végigvinni. Ezért reménytelen a vizsgaidőszakban elolvasni és felkészülni belőle úgy, hogy előtte nem láttad és/vagy nem voltál előadáson.

A lényegkiemelés hiányát, vagy elsikkadását azért megjegyeztétek. Arra az előadás hivatott, s bár próbáltam a fejezetek bevezetésében utalni a teljes gondolatmenetre és a fontos részekre, de ez nem mindig sikerült.

"Nézd, őszinte leszek. Tankönyvnek túl terjengős, nincs lényegkiemelés, olvasmánynak meg túl nehézkes a fogalmazása, a mondatszerkesztés több helyen is meglehetősen hibás/magyartalan."

Kérlek írjátok meg a hibákat! Akkor lehet javítani egy következő nyomtatáskor.

Miért nincs a tankönyvből egy "rövidített, egyféléves Bsc-s verzió"?

"Véleményem szerint sokat segítene, ha lenne egy 'rövidített, egyféléves Bsc-s verzió' is"

A történet ott kezdődik, hogy a BSc/MSc rendszerben BSc 6. félévében volt az "Evolúcióbiológia" előadás, amit MSc első félévében az "Evolúcióbiológia és zoológia" követett. A tankönyv ezt a két félévet fedi le, úgy ahogy én szerettem volna leadni azt. A könyvet körülbelül 4 évig írtam. Az utolsó fejezetek sietős megírásakor és a lektorálási folyamat során, amikor már szerződés kötött az MTA-val, hogy a tartalom az, ami, változott meg a biológusképzés és került az evolúcióbiológia első évre, lett összerakva a humánbiológia evolúciós részével és szűnt meg az MSc-s rész. Ez 2017 tele/tavasza volt. Tehát amikor 2017 nyarának második felében a könyv a nyomdába került, már nem voltak meg a tárgyak, amikhez íródott. Ezen akkor már nem lehetett változtatni. Az embertan könyv hasonló okból olyan, amilyen. Máshoz készült (illetve az inkább szakkönyv).

Nekem a legrosszabb, hogy van egy két féléves tananyag, ami szerintem jól bemutatja az evolúcióbiológia egészét, és nem fogom tudni senkinek megtanítani úgy, ahogy szeretném.

A kiadó jogai szempontjából kibogozhatatlan, hogy összeboronáljuk a két könyvet és egy rövidebbet adjunk ki nektek. Legfeljebb egy újranyomtatásnál lehet az enyémből csak az első részt újranyomni, és akkor nem olyan elrettentő a tömege.

Miért járjak be, ha az előadáson pont az van, mint a könyvben?

A könyv léte többeknek pozitív volt (mondjuk ezt felsőbb évesek még inkább tudják értékelni, mert kevés tárgyhoz lesz). Viszont van vele kapcsolatban egy ellentmondás: minek járjanak, be ha úgyis minden a könyvben van.


"Több előadáson is szinte betűről-betűre a könyv tartalma hangzott el, de újabb megközelítés vagy más információ nem, így többször is úgy éreztem, hogy elég lett volna csak a könyvet elolvasnom, nem kellett volna az előadásra is beülni, hiszen újdonsággal az nem szolgált."


Viszont többségben voltak az olyan vélemények, hogy inkább jó, ha a könyv lefedi a tárgyat:
"a tankönyv nagyon jó összhangban volt az előadásokkal."

"Eddigi tapasztalataim szerint ritka, hogy egy előadás anyagát ennyire pontosan lefedje az ahhoz írodott tankönyv"
"A követelmények egyértelműek voltak, ebben sokat segített az oktató által írt könyv, mely a kurzus anyagát teljes mértékben lefedte."

Persze hallottam olyanról, hogy a könyvről nem illik beszélni egy előadáson, ott mindig valami újdonság szükséges. Ebben az esetben viszont a tananyag hirtelen a duplája lesz. Biztosan ezt szeretnétek? A problémám az, hogy bár lehetne újabb példákat hozni, ami nincs a könyvben, de akkor megint ott lesz a kérdés, melyiket kell tudni: ami az órán elhangzott, ami a könyvben volt, vagy mindkettőt. Mindkettőt természetesen. És ez sokaknak nem tetszene.

Maradok a könyvnél. Akkor és ott mondok mást, ahol vagy didaktikailag jobb lenne vagy valami nagyon friss eredmény megváltoztatja/árnyalja a könyvben levőket.

Vizsga

A vizsgával kapcsolatban egy számomra is új rendszert próbáltunk ki. Egyrészt mivel három oktató van, így a feleltetés is három felé oszlana alapból (volt olyan, hogy több oktatós tárgynál minden oktató végighallgatott minden tételt, de hatékonyabb, ha mindenki a sajátját kérdezi vissza párhuzamosan). Ehhez jött, hogy segítséget kértem kollégáktól.

"Segítőkész volt minden tanár. Nekem az első egyetemi szóbeli vizsgám ez a tárgy vizsga volt . Tökéletes indítást kaptam az egyetemi vizsga tapasztalatokhoz. Valóban az lett számon kérve és úgy, ahogy az elején is elhangzott. Korrekt végrehajtás."


Ez volt az általános vélemény. És ennek nagyon örülök. Ilyen szempontból mi is jól vizsgáztunk :)


A logisztikával kapcsolatban voltak anomáliák. Volt, aki szerint pörgősen ment, és volt aki 1.5-2 órát ült bent. Ezen úgy lehetne legfeljebb segíteni, hogy figyeljük, hogy kihez várnak és olyan tételt nem engedünk. De akkor meg a véletlen tételhúzás csorbul.

Mivel többen vizsgáztattunk így előfordulhat, hogy nem pont ugyanúgy osztályzunk. A bukás/átment határ ugyanott van mindenkinél. Hosszú évek óta vizsgáztatok kollégákkal, ebben nagyon ritkán van vita köztünk. A többiben lehet eltérés. Sőt saját magammal sem biztos, hogy teljesen konzekvens vagyok.

Mi is megbeszéltük a vizsgatapasztalatokat az oktatókkal/vizsgáztatókkal. Nagyon fontos, hogy szóban vizsgázzatok, mert túl sokatoknak nagyon nincs ebben rutinja. Nem tudtok stressz alatt beszélni. Nagyon számít, hogy tudtok-e határozottan beszélni a témáról (a határozottan állított hülyeség, attól még rossz). Például ne kezdjetek úgy egy választ, hogy "nem tudom". Gondolkodjatok. Szedjétek össze a gondolataitokat (erről is szól a felkészülés). És merjetek beszélni. Ez is kell a szakmához.

Volt akit sikeresen kiborítottam a vizsgán. Sajnálom és elnézést, nem volt szándékos. Van egy vizsgáztatási stílusom, amely során minden rossz vagy nem pontos megfogalmazásba bele szoktam kötni. Ezt van, aki veszi, de van, aki úgy érzi, hogy ezzel megsértem vagy le akarom járatni. Nincs ilyen szándékom. Lehet, hogy a stressz és a fáradság következtében akár én, akár a hallgató érzékenyebb és ez szülhet kellemetlen helyzeteket. Viszont felindulásból nem szoktam rossz jegyet adni. A tétel nehézségét ugyanúgy beárazom, mint azt, hogy lehet, hogy nem engedtem a hallgatót sokat beszélni arról, amit tud, de attól megjegyeztem, hogy tudja.

És a +1 megjegyzés

"Azt monda hogy tegeződjünk, ami fura érzés volt, kétszer olyan idős mint én és csak hetente egyszer láttam amikor órát tartott."

A tegeződés-magázódás nekem egy fura kérdéskör. Hallgatóként nagyon nehezemre esett tegezni a tanáraimat. Ilyen a beállításom. Egyben a felnőttévállás része is. Gyerekként egyértelmű, hogy magázzuk a tanárokat, akik viszont általában tegeznek minket. Emlékszem számítástechnikát tanított nekünk egy fősikolai oktató gimnázium alatt. Magázott minket és egyik osztálytársnőm kikérte magának, hogy ez öregíti. Ő viszont megmondta, hogy a főiskolán nincs olyan, hogy a tanár tegez és a diákok magázzák őt. Neki pedig a gimnáziumi szokás volt már furcsa.

Egyetemen nincs csendőrpertu. Vagy kölcsönösen magázzuk egymást, vagy kölcsönösen tegezzük. Lehet, hogy ez most furcsa. És igen, tényleg dupla annyi idős vagyok, mint ti (ez egyre rosszabb lesz, az elsősök mindig 18-19 évesek, én meg ugye minden évvel eggyel idősebb). Viszont idővel úgyis tegeződni fogsz a munkatársakkal, akik nem lesznek egykorúak veled. Be fogsz kerülni egy közösségbe, ahol a koreloszlás hirtelen nem olyan homogén, mint ahogy megszoktad az osztályban. És lesznek, akik 20-30 évvel idősebbek nálad, később pedig lesznek sokkal fiatalabbak. És biológusoknál nem vagyunk nagyon formálisak, így tegeződni fogunk.

Szóval kezdjetek megbékélni ezzel. És nyugodtan tegezzetek :)

További szép éveket az egyetemen és ha kérdésetek van, nyugodtan írjatok nekem!

Elkutatták és az innováció

Az EU közzétett egy elemzést arról, hogy milyen jól teljesítünk innováció területén. Ennek az a végkicsengése, hogy bár az EU egésze sikeresen jobb lett 2010 óta, Magyarország visszaesett. Az adatok elénk tárásáig az index cikke is jól hozza ezt. Onnantól viszont valami nagyon nem stimmel a cikkel.

A rossz magyar innovációs mutatókért Pálinkás Józsefet és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalt teszi felelőssé, pedig ez nem igaz.

Az innovációs mutató több elemből tevődik össze. Bele tartozik a felsőoktatásba járók száma, az újonnan PhD fokozatot szerzettek, a kutatóhálózat milyensége, az ipar fejlesztésekre költött pénzek mennyisége, a széles-sávú internet lefedettség vagy, hogy mennyi high-tech dolgot exportálunk. Egy igen összetett mutató. És legyünk őszinték, nagyon nagy részére semmilyen befolyással nincs egy olyan hivatal, amely valamennyi pénzt kioszthat tudományos kutatásra, illetve szakértői hálózatán keresztül véleményez olyan pályázatokat, amelyeket végül a minisztérium oszt ki. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az innovációs pénzek nagyobb részét a Gazdasági Minisztérium osztotta ki eddig is és nem az NKFIH.

Tényleg sok pénzt osztottunk ki innováció címén. De ebből levonni, hogy az NKFIH rosszul döntött, főleg abban, hogy az alapkutatásokat támogatta, dőreség. Az Index egy két éves cikkében található ábra egyértelműen mutatja, hogy a nagy pénzek nem az alapkutatásba, hanem a vállalati K+F+I-be ömlenek. Ezeknek a megtérülése tényleg kétséges, sőt melegágyai a korrupciónak és a lopásnak. Az alapkutatásra fordított összeg ehhez képest egy nagyságrenddel kisebb! És az alapkutatáshoz kapcsolódó mutatókban javultunk 2010 óta.

Az alapkutatás, a szegényes források ellenére is, jól teljesít Magyarországon

Romló eredményeink az oktatás területén az egyre szűkebb forrásoknak köszönhetőek, valamint annak, hogy minden eszközzel próbálja a kormány távol tartani a diákokat az egyetemektől. A doktori képzésben egyre kevesebben vesznek részt, mert egyre kevésbé vonzó a kutatói életpálya (vagyis annak a hiánya). Az elmúlt években a különböző ösztöndíjrendszerek, alapkutatási pályázatok és a LENDÜLET és kiválósági pályázatok mind azt a célt szolgálták, hogy vonzóbbá tegyék a kutatói pályát a fiatalok számára és lehetővé tegyék az itthon maradást. Ezek nélkül még rosszabbak lennének a mutatóink.

Az NKFIH aktívan részt vett, hogy több PhD fokozat szülessen, a szétosztott csekély pénzek nélkül még rosszabb lenne ez a mutató.

Az innovációs pontszámunk azon része, amely a kutató rendszerrel foglalkozik emelkedést mutat. Többen publikálnak más európai kutatókkal együtt (tehát a magyar kutatás szerves része az Európainak, a magyar kutatók nemzetközi szinten is elég jók), többen hivatkozzák a cikkeinket és több külföldi diák választja doktori képzésének színhelyéül az országot. Már vannak olyan volumenű pályázatok is, hogy nemzetközi szinten hirdessünk meg állásokat és oda külföldiek jelentkezzenek. Nem Nyugat-Európából, mert a havi fizetést heti fizetésnek is keveslenék, de mondjuk Dél-Amerikából vagy a Közel-Keletről.

Csúfosan csökkent a közfinanszírozás a kutatás-fejlesztésben. Nagyon keveset költünk erre a szektorra. Ez nem a pénzt osztó hivatal "bűne", hanem azoké, akik erre keveset irányoznak elő a költségvetésben. Az MTA teljes kutatóhálózatának éves költségvetése, amiről most a vita megy, nem éri el egy stadion építésének árát. Az úszó világbajnokság költségéből évekig működne az egész MTA.

A vállalati innováció nem a beleöntött pénztől lesz jó. Az államtól kapott pénzeket ingyen pénznek veszik még azok a vállalatok is, aki amúgy végeznek tényleges kutatás-fejlesztést. Ahogy azt már máshol írtam, a valós terméket előállító kutatások titkosak. Nem fogják azokat pályázatokban és jelentésekben megszellőztetni. Vannak persze ötletek, amiből talán lesz valami, és amelyekre akár lehet is pénzt adni. Ezek persze rizikósak. Ha elég sokat tud finanszírozni egy állam, akkor elég be fog jönni, hogy az megtérüljön. Magyarországon viszont sajnos a kutatás is a pénz lenyúlásának egy formája. Az eredmények ugyanis tényleg jelentések, azaz sok gépelt oldal. Ez megjelenhet egy lektorált szaklapban, amely esetben a tudományos eredmény talán tényleg létezik, vagy csak egy pár nap alatt összeollózott halandzsahalmaz, amire fel lehet venni pár milliót.

Az MTA garancia lehet rá, hogy valós kutatásokra megy a pénz

A szakértők meg tudják mondani, hogy mi működhet legalább elméletben és mi nem. Egy örökmozgó például nem működhet, mégis adtak rá pénz a minisztériumban (és nem az MTA-n). Az MTA egyértelműen állást foglalt a homeopátia ellen, de a kormány mégis védelmébe vette. A kétes kimenetelű kutatások finanszírozója általában egy minisztérium, ahol gondolom feladat a közpénz kitalicskázása. (Emlékszik még valaki azokra a daliás időkre, amikor a lenyúlás fokmérője még a nokiás doboz volt és nem a talicska? És arra is emlékszünk, hogy a nokiás doboz nem is létezett, azt a tanú kamuzta be?) Mert Pálinkás József és az NKFIH igazi bűne nem a romló innovációs pontszám, az nem rajtuk múlott, hanem, hogy nem engedtek mindent ellopni.

Amikor megalakult az NKFIH, és bekebelezte az OTKA-t, ami MTA alatti költségvetési sor volt, akkor azért jelezte a tudós társadalom, hogy ez nincs így jól. A kutatók tudnak dönteni arról, hogy mit érdemes kutatni és mit nem. A jelenlegi központosítás mindig csak arra jó, hogy olyan irányba is lehessen pénzt folyatni, amelybe normális esetben nem menne. Akkor lesznek jók az innovációs mutatóink, amikor a cégek egy normális és kiszámítható gazdasági környezetben maguk fognak az innovációba befektetni, mert ez lesz az érdekük. Ehhez a kormánynak a normális és kiszámítható gazdasági környezetet kell megteremteni. Ez valamiért nem akaródzik neki.

Ne csodálkozzunk, hogy rosszak a mutatónk. És könyörgöm, ne kenjük másra!

Hogy Mari néni is értse!

Náray-Szabó Gábor akadémikus azzal próbálta meg megvédeni a kormány MTA-t érintő pénzlennyúlását, hogy Mari néninek – az egyszeri adófizetőnek  – az alkalmazott kutatás fontos, de az alapkutatás nem. Ki nem mondott gondolat persze, hogy Mari néni tökéletesen érti, hogy miért van szükség újabb stadionra, kilátóra a pusztában, plakátkampányra tízszeres áron és a főterek állandó díszkövezésére, de tudományos kutatásra költött pénznél tételes elszámolást igényel, úgyis mindent érteni fog (vö. közismereti tárgyból úgyis egyre több van az iskolában, vagy nem?).

Gyors teszt, hogy érti-e Mari néni 

Az e heti Science folyóiratban (ez a tudományos publikálás egyik csúcs médiuma) két cikk van, ami alkalmazott, orvosbiológiai relevanciával bíró kutatás. Címeik egyrészt "Notch ligand Dll1 mediates cross-talk between mammary stem cells and the macrophageal niche" (Notch ligandum Dl11 közvetíti a keresztkommunikációt az emlő őssejtjei és a makrofágok niche-e között), másrészt "Ultrafast neuronal imaging of dopamine dynamics with designed genetically encoded sensors" (ultragyors neuronális megjelenítése a dopamin dinamikának tervezett, genetikailag kódolt érzékelőkkel). Ugye minden érthető? Az első amúgy az emlő fejlődéséről szól, ami egyben segít megérteni bizonyos mellrákok kialakulását. A másodikkal pedig valós időben láthatjuk, hogy egy egér agyában mi zajlik egy bizonyos információt szállító molekulával. A neuronális betegségek gyógyításához nem árt, ha tudjuk mi történik az agyban mielőtt megpiszkáljuk. Hozzájárulnak ezek a kutatások a mellrák vagy a Parkinson-kór gyógyításához? Igen. Lesz belőlük gyógyszer? Nem.

Mi is az az alapkutatás és mi az alkalmazott kutatás?

Érezzük, hogy a lehet-e vékonyabb az iPhone, vagy eregethet-e kevesebb káros anyagot egy benzines autó kérdés alkalmazott kutatás. Eredménye akár jövőre megjelenhet a piacon, és pénzt termelhet (vagy nem) a cégnek. A Marsi landolás, a messzi bolygók fürkészése viszont jelenleg semmi haszonnal nem kecsegtet. Egyik ma élő politikus életében sem fogunk egy másik naprendszerbe eljutni, és a Marsra szállást sem biztos, hogy mostanság fogják levezényelni. Tiszta pénzkidobás. Igaz mindenféle űrhajós problémákra fejlesztett megoldásokat széles körben alkalmazunk ma a mindennapokban. A két véglet között van egy szürke zóna, ami ha akarom alapkutatás, ha akarom alkalmazott. Az LGBT személyekkel kapcsolatos szociológiai kutatás az balliberális elhajlás vagy kőkemény alkalmazott kutatás? A kormánymédia szerint az első. Ahol pedig külön befektetési alapok vannak a melegekre, transzneműekre, stb. alapuló iparágakra, ott ez alkalmazott kutatás. Ha a fentebb említett Science cikket úgy nézzük, hogy megértünk vele egy bizonyos élőlény (emlős, valószínűleg egér) mellében levő egyetlen sejttípus életének egy bizonyos szakaszában ható egy gén és egy másik sejttípus kölcsönhatását, akkor az bizony nem hangzik túl érdekesnek. De ha a mellrák gyógyításához adhat fontos adalékot, akkor az már alkalmazott kutatás.

Én az alapkutatásban dolgozom. Számomra az ismeretek nagyobb része alapkutatás. A szürke zónát is így látom: alapkutatás, mert egyszerűen az ismereteinket bővíti és közvetlenül nem lesz belőle termék. Vagyok viszont elég intelligens, hogy a saját alapkutatásaimban lássam az alkalmazás lehetőségét és arról meggyőzően tudjak beszélni. Lesz belőle ettől termék? Nem.

Kísérletem arra, hogy elmagyarázzam Mari néninek, miért nem hiszek a közpénzen finanszírozott alkalmazott kutatásban

Amikor még egyetemre jártam és el kellett mondani, hogy mivel foglalkozom, akkor bizony bajban voltam. Klonális növények tápanyagosztásának ökológiai következményeivel foglalkoztam. Érdekes téma, de az embereket az érdekli, hogy mennyi lesz az epertermés és nem az, hogy a víz és a tápanyagok hogyan szállítódnak az eperhajtások között, esetleg, hogy ettől milyen mintázata lesz az eperültetvénynek. Így aztán csak annyi mondtam, hogy ökológiával foglalkozom, és annak köze van a természetvédelemhez. Édesanyám ismerőseinek kérdésére pedig csak azt mondta, hogy sejtekkel foglalkozom és gyógyszer lesz belőle (sejtautomatákkal foglalkoztam). Ezt mindenki megérti. A gyógyszerek fontosak.

Semmilyen ötletből nem lesz gyógyszer holnap. Egy új gyógyszer kifejlesztése nagyon hosszú idő és rengeteg költséggel jár. Ezért sem szeretnek belefogni még a cégek sem.

Szóval van az a fránya alapkutatás, amiből soha nem lesz pénz, és ha véletlenül lesz, akkor nem itt és csak nagyon sokára. És van az alkalmazott kutatás, amitől minden azonnal jó lesz és dőlni fog a lé. Egy gyógyszerhez nem elég, hogy véletlenszerűen beadok embereknek kemikáliákat és, amelyikbe nem halnak bele azok közül talán még valamelyik hasznos is lesz. Ismerni kell, hogy mire és miként hat. Kell találni egy olyan vegyületet, ami ebbe a normális folyamatba valahogy beleszól (például megakadályozza egy baktérium szaporodását). Fontos, hogy arra és csak arra hasson. A "műtét sikeres volt, a páciens meghalt" megoldások nem érdekesek. És itt – több év kutatás után – nagyjából az egérkísérletnél tartunk. Jöhetnek a klinikai fázisok, amelyeknél még bőven bukhat az egész. Sőt, már az is bukás, ha egy másik cég előbb szabadalmaztatja ugyanazt a hatóanyagot (és aki látott már szabadalmat tudja, hogy bizony abban nagyjából az állítják, ez a molekula és minden módosulata, amibe az egész szerves kémiát értik, működhet és így levédjük).

A közpénzből finanszírozott kutatások eredményei is a közé. Azaz publikálni kell, és onnantól az közkincs. Egy gyógyszerkutatás, amiből tényleges terméket várunk viszont ipartitok. Még a sikertelen reakciók is ipartitkok, mert egy hozzáértő kikövetkeztetheti, hogy mivel foglalkoznak az adott cégnél. Ha 1 nappal előbbi a szabadalom, akkor a másik cég "nyert". Közfinanszírozásból nem lesz termék. Nem így működnek sem a cégek, sem a közfinanszírozás.

Hazudhatunk arról, hogy micsoda gazdasági siker lesz a kutatásunkból, de az attól még csak hazugság.

Miért nem elég, hogy megígérjük és be is tartjuk, hogy többet tudunk a világról? Biztos, hogy Mari nénit az nem érdekli? Hollandiában megkérdezték a népet, Mari nénit is, hogy szerintük mi a fontos. És nagy megdöbbenésre nem csak az új gyógyszerek, az örök élet, a gyorsabb autók, az új iPhone és az ingyen sör volt fontos. Olyan témákat ajánlottak, mint a fenntartható fejlődés, a természeti értékek védelme és megőrzése vagy az élet keletkezésének megértése. Igen, az én teljesen alapkutatási témámat, a holland adófizetők kutatásra érdemesnek találták. Lehet, hogy ez itthon is érdekli az embereket?

Lehet, hogy Mari néninek inkább el kéne mondani mivel foglalkozunk és nem Mari nénire hivatkozva egy minisztériumnak megmondani, hogy mivel foglalkozzunk?

Ki mondja meg mit kutassunk?

Vérzivataros időket élünk, amikor a hatalom nyílt támadást indít a tudomány hazai fellegvára, az Akadémia ellen. Az ellen a Magyar Tudományos Akadémia ellen, amit még Széchenyi István alapított. Nem tudjuk miért, lehetnek sejtéseim és véleményem is, de most nem az a fontos. A közvéleményt ugyanis azzal hergelik, hogy a kutatók azt csinálnak, amit akarnak, és hát a fránya ballib kutatók nem azzal foglalkoznak, ami fontos.

Ki mondja meg mit kutassunk?

A rövid válasz az, hogy mi magunk. És ebből a rövid válaszból akár kirajzolódhat egy olyan olvasat is, hogy mi azt csinálunk, amit akarunk. Nem ez az álommeló? Nekünk, akik erre tettük fel az életünket igen, de nem azért, mert semmit tehetünk. Mert azt nem tehetjük. A következőkben szeretném körbejárni, hogy végül is hogyan dől el, hogy mivel foglalkozzunk.

Van egy érdeklődésem. Sőt több ilyen is van. Kacskaringós utat tettem meg onnan kezdve, hogy Gerald Durell amatőr természetbúvár könyvét bújtam, majd gimnáziumban az anyagcsere utak tetszettek meg. És az egyetemen végül klonális növények ökológiájával kezdtem el foglalkozni. Miért? Mert megkérdeztem Szathmáry Eörsöt, hogy nem-e kell a tanszékén valakinek egy programozni tudó emberke. Oborny Beának szüksége volt ilyenre, és ez volt a témája. Szóval lehetnek elképzeléseink, de a rendelkezésre álló témák korlátozottak. A témavezetők érdeklődése, a rendelkezésre álló berendezések, a rendelkezésre álló tudás behatárolja, hogy mivel kezd foglalkozni az ember. Ez mindaddig meghatározó, amíg a kutató nem áll a saját lábára.

Ezt követően már lehetnek teljesen önálló ötleteim is, és megpróbálhatom megvalósítani azt. És itt jön a következő nagy szűrű. A kutatáshoz pénz kell. Amennyiben az embernek van is állandó állása, akkor sem jár azzal kutatási pénz. Tehát azt meg kell szerezni. Pályázni kell rá. Meg kell győzni valakit, hogy adjon rá pénz. A tudományban a pénzosztókat pedig az eddigi teljesítmény és a téma fontossága / kidolgozottsága győzi meg. Ha nem dolgozom keményen, akkor nincs is esélyem pályázatot nyerni (de a kemény munka még nem garancia a sikerre).

Nem lehet semmit tenni, mert akkor – szó szerint – kiesünk a szakmából.

 A téma fontosságát a tudományos közösség értékeli. Meg kell bizonyosodni, hogy más még nem végezte el ugyanazt a kutatást (nem lehet alibizni), és, hogy van értelme egyáltalán elvégezni. Ehhez szükséges, hogy a kutató benne legyen a "vérkeringésben", olvassa az irodalmat, beszélgessen a többi kutatóval.

A kutatandó témákat a tudományos közösség határozza meg.

Tehát a tudósok határozzák meg, hogy mit érdemes és szükséges kutatni. Ők (mi) értenek a legjobban hozzá. Érvényesülnek az egyéni erősségek és képességek, de a tudomány szükségletei is.

Érvényesülnek-e az állam érdekei, esetleg a nép érdekei abban, hogy milyen témákat kutassunk? Igen. Vannak például az EU szintű pályázatok, amelyek egy jelentős része bizonyos témák köré csoportosul, mint a fenntartható fejlődés, az urbanizáció vagy a közlekedés és áruszállítás. Magyarországnak is van kutatási stratégiája (Nemzeti Intelligens Szakosodási Stratégia), amit 2014-ben fogadtak el. Most készül az új, 2020-ig irányt adó stratégia. Ezek a minisztérium, a hatóságok, a köz és természetesen a kutatók bevonásával készülnek. Ez a stratégiai megjelöli a prioritásokat, amelyekre több pénz van, így ilyen irányú kutatásra egyszerűbb pénzt szerezni. Nekem is vannak ötleteim, hogy éppen mit szeretnék kutatni, de a megnyert pályázataink vagy a következő pályázat tereli a kívánságaimat.

A források felől ma is be van határolva, hogy mivel foglalkozhatunk.

Lehetnek persze a minisztériumnak (vagy bárki másnak) olyan problémája, amire azonnal kell válasz. Ekkor meg lehet bízni egy kutatóintézetet – a szükséges pénzt mellérakva természetesen –, hogy az a téma legyen kutatva. Jobbára ez nem is kutatás a szó szoros értelmében, hanem mondjuk hatástanulmány vagy felmérés a jelen állapotról. Vannak persze alapító okiratba foglalt feladatai is egy kutatóintézetnek. A tihanyi Balatoni Limnológiai Intézet –, ahol most fizikailag vagyok – például foglalkozik a Balatonnal. A vízminőséggel és az élővilággal egyaránt. Nyertek pályázatokat is például halas témában. Tehát még az sem igaz, hogy a kutatóintézet hálózat nem foglalkozik alapból a közt is érdeklő kérdésekkel.

És miért nem foglalkoznak a kormány által éppen fontosnak vélt témával a szociológusok? Mert a támadás pont ellenük volt. Pont azért, amiért úgy általában nem, mert már tudjuk a megoldást. Tudjuk, hogy több óvoda kéne, meg bölcsőde. De valahogy mindig stadionok épülnek. Tudjuk, hogy a biztonság, a jogfolytonosság, a nők helyzetének javítása segíti a szülési kedved. De a vak komondorok, a szülőcsatornának degradálás vagy a problémáikkal foglalkozók (gender study) üldözése nem segít. Nem népesedési biztosok kellenek. Parancsszóra vagy Ratkó-korszakra hajazó megoldásokkal nem fog menni.

Persze, akik csak a szalagcímig jutnak el, hogy a társadalomkutatóban csak a melegekkel foglalkoznak, az nem fogja felfedezni, hogy a vizsgált témák igen jelentős része igenis a népesedési problémával van kapcsolatban. A kisebbségek kutatása (beleértve a melegeket és a romákat is) azért fontos, hogy ha egyszer majd annyira nem lesz munkaerő, hogy mint évtizedekkel ezelőtt az NSZK-ba, mi is vendégmunkásokat fogunk fogadni, akkor tudjuk őket integrálni. A melegek azért tökéletes alanyok, mert itt fehér, keresztény kultúrkörben felnevelkedett honpolgárokról van szó. Őket sem tudjuk elfogadni. Akkor hogyan fogjuk integrálni a szintén honpolgár cigányokat? Vegyük észre, hogy a jelenlegi oktatáspolitika lemondott azokról, akiket nem lehet egyszerűen tanítani (írtam erről itt). De volt abban a listában olyan kutatás is, amely az apukák otthonmaradásával foglalkozott, ami úgy látszik nem illő kutatás, de lehet róla nemzeti konzultációt tartani. A szociológusok igenis a demográfiai problémával foglalkoznak. Csak a tanulmányok címe nem lehet "demográfia probléma megoldása I" és utána II.

Nekem még a szakmám legelején a témavezetőm azt mondta, hogy egy (úgy ahogy) fejlett országnak meg kell engednie magának, hogy okos embereket tartson. Ha probléma van, akkor lehet rájuk támaszkodni. De nem lehet hozzáértő embert csak úgy leakasztani. Ha nincsenek ökológusok, akkor jön egy újabb ciánszennyezés a Tiszán, vagy egy újabb vörös-iszap katasztrófa és senki nem fogja tudni mit lehet csinálni. Ez a kutatási területe a kutatóknak? Nem. Szerencsére ilyen katasztrófa nincs gyakran. Most utána lehet vizsgálni az élet újratelepedését. Megakadályozása mérnöki kérdés. A megtörtént baj csökkentése, a helyreállítás viszont ökológiai probléma (is). Ehhez szükségesek képzett ökológusok. Ha mindig csak az a tudomány van finanszírozva, amire éppen az egyik minisztériumnak szüksége van, akkor nem lesz kutató, akit elővegyenek, amikor másra van szükség.

Higgyük el, hogy a kutatók fontos dolgokkal foglalkoznak. És főleg higgyünk nekik, amikor megoldást ajánlanak a problémáinkra.