Evolúcióbiológia 2016 - vélemények

A vizsgák után egy külön, anonim kérdőívben megkérdeztem a hallgatókat, hogy mi a véleményük az evolúcióbiológia előadásról, rólam, a jegyzetről, a vizsgáról és mely előadások tetszettek nekik és melyek nem.

A kérdések zöme kifejtős kérdés. Ezeket nehezebb grafikonokba foglalni, meg átlagot vonni belőlük, de ténylegesen megtudom, hogy mit gondolnak a hallgatók. Felbecsülhetetlen értékűek ezek a válaszok, s sokkal informatívabbak, mint a számok, amiket a hivatalos Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése (OMHV) akármin keresztül kapunk.

"A véleményezéssel kapcsolatban megemlíteném, hogy nagyon tetszik, hogy a Tanár Úr érdeklődik a véleményünk iránt, és még külön formot is csinált. Az, ami a Neptunban most van, rosszabb, mint ami régen volt, mondhatni katasztrófa."

Mivel látom, hogy hányan töltik ki, így később még tudok könyörögni, hogy  többen töltsék ki. Így most a 101 főből, aki felvette az előadást, 22 kitöltést sikerült szereznem. Ez több, mint a kb. 10 bejegyzés, amit az OMHV-n keresztül kapunk.

Bevallom kísérletezek a hallgatókon. Például azon kísérletezem, hogy hogyan lehetne egy jó hallgatói véleményezést összeállítani. A kérdéseket úgy összeállítani, hogy pontosak legyenek, de ne befolyásolják a válaszokat. Nem egyszerű! Integratív biológiából pár éve már alkalmazom ezt a kérdőívezést, s a kérdések alatti magyarázószöveg úgy láttam befolyásolja a válaszokat. Idén így kevesebb magyarázószöveg volt.

Kinek melyik előadás tetszett / nem tetszett

Mindenki megjelölhetett három-három előadást, ami tetszett vagy nem tetszett neki. Általában tartottátok magatokat a 3-3-hoz, de nem mindenki.

A tetszik és nem tetszik jelölések eloszlása az előadások között.

Az eredmény elég egyértelmű: a mesélős előadások tetszettek (Darwini medicina, ember és evolúció, evolúció bizonyítékai) a számolósak (ideális populáció, sodródás és szelekció) nem. Hát a számolásokat meg kell szoknotok. Azóta biológiai példákat gyűjtök a sodródáshoz és a szelekcióhoz is, hogy ne legyen annyira száraz az anyag.

Ilyen kérdés például kéne az OMHV-ben is. Az oktatók összehasonlításában nem segít, de az oktatónak jelzi, hogy melyik előadása milyen.

Előadások tartalma

"A képletek levezetései lehetnének rövidebbek."

"Amiben véleményem szerint egy kicsit lehetne még javítani, az a matematikai modellek képleteinek levezetése: bár számomra érthető volt többnyire, de a legtöbbünknek szerintem ezek voltak a legnehezebb részei a tananyagnak (itt arra gondolok, hogy esetleg még következetesebben lehetne magyarázni a biológiai relevanciát a matematika mögött az egyes lépések során). Valamint nekem az adaptációs-koevolúciós előadás kicsit túl "sztorizgatós" volt (tudom, hogy ezt előre jelezte), de számomra egy kicsit több "száraz tananyag" belefért volna, a tanulhatóságot segítendő (természetesen ez csak egy vélemény, egy adott tanulási módszerrel operáló hallgatótól, lehet, hogy a nagy többségnek pontosan ez tetszett)."

Rövidebbek nem lesznek a képletek. Elméleti biológushoz képest így is nagyon próbálom magamban minimalizálni a modelleket. Viszont több biológiai példa az lesz. Arra szükség van. Köszönöm a visszajelzést (már az órán is), ezeket a fejezeteket már ebben a szellemben írom a tankönyvben.

"Számos genetikai alapfogalom az evolúcióbiológia előadás során tisztázódott számomra, és nem a különböző genetika kurzusokon (természetesen, ez a diák, tehát az én hibám is, de a csoporttársaim körében többen is ezt tapasztaltuk)."

"Nem zavart az átfedés, mert úgymond itt összeértek az eltérő előadásokon megszerzett információk." 

"jó volt látni, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a tárgyak és felépíteni egy más logikát ez alapján."

Ezért jó vissza-visszatérni dolgokra a képzés során. Ha elég sok irányból látjátok a biológiát, akkor össze fog állni a kép.

Sokan jeleztétek, hogy a mutációk máshol is előjöttek. Egyrészről ennek ellenére nem hallottam vissza őket jól vizsgán, másrészről nagyobb hangsúly lesz azokon a részleteken, amelyek evolúcióbiológiából fontosak. Az pedig a folyamatok eredménye. Úgy képzelem el, hogy a mechanizmusokat megtanuljátok genetikán/biokémián (pl. mit csinál egy exonukleáz), s itt akkor összpontosíthatunk a folyamatok végkimenetelére. Sajnálom, hogy az az előadás nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Közben megtaláltam James Shahiro "Evolution: A View from the 21st Century" című könyvét, ami pont arról szól, amiről ennek az előadásnak kellett volna (a nem - teljesen - véletlen mutációkról).

Említetted a csapongást. Azzal nincs nagy baj, néha hirtelen felvillant valami érdekes mellékvágányt, viszont számomra csak néha. Ebből lehetne több, kifejtve akár egy-két percben az adott témát. Így csak a tájékozottság távoli felvillanásának tűnik, és nem igazán mond újat a hallgatóságnak.

Ezért lenne jó, ha hajlandóak lennétek kommunikálni velünk oktatókkal. Ha valamiről többet szeretnél hallani, akkor szólj, hogy ez így még kevés, menjünk bele a részletekbe. Örömmel tenném!

Előadó, előadás módja

Kaptam pozitív visszajelzéseket. Ezeket zömében megtartom magamnak, s amikor nagyon elegem van a mindennapos előadásra készülésből, akkor előveszem őket, s erőt merítek belőlük. Egyet viszont engedjetek meg, hogy közzétegyek:

"Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a Tanár úr a 3*45 perces óra alatt képes volt tartani a figyelmemet"

Remélhet-e ennél többet egy oktató?

Mikrofon

„mikor a táblára írt és közben beszélt azt nehezen lehetett érteni, pedig nem ültem hátul.”

„Kicsit motyogsz is néha és nem lehet érteni.”

„A másik probléma, hogy sok esetben nem lehetett jól hallani, érteni az előadást. Ezen segíthetne egy mikrofon, vagy kicsit jobb artikuláció és hangosabb beszéd.”

„Ami kritika, hogy kicsit halk az előadás, egy mikrofon hasznos lenne.”

Igen, kéne mikrofont használnom. Próbáltam. Kétfajta mikrofon érhető el számunkra: a csíptetős és a kézi. A csíptetős szabadon hagyja a kezet, lehet vele mászkálni, de meg kéne tanulnom, hogy merre kell álljon a fejem, hogy tényleg hangosítson. A kézi érzékenysége olyan, hogy a számra merőlegesen kell tartani, ami nagyon feszélyezett, igaz a kézi mikrofon amúgy is kellemetlen. Na és itt jön a probléma. Nincs lehetőségünk (vagy még nem gondoltam végig hogyan) kipróbálni ezeket a technikákat hallgatók nélkül. Ez az a rögtönző műsor, ahol soha sincs próba. Semmilyen. Számomra kellemetlen technikát meg nem használok, mert akkor elveszi a figyelmemet a kellemetlenség az előadásról. Igazából egy fülre/fejre rakható mikrofont kéne szereznem, az szabadon hagyja a kezeket (táblaírásnál nem árt) és mindig a szám előtt van, tehát a fejforgatás sem gond.

Táblára írás

"Tetszett, hogy a táblára írt, még annak ellenére is, hogy többször is nehezen tudtam elolvasni.”

„Nagyon pozitívnak tartom a táblára jegyzetelést, ellenben a számolós órák esetén ez nem igazán működött. Az utólagos javításokat, főként a hátsóbb sorokból, nem lehetett követni.”

„Sajnos a táblára írtakat sokszor nehéz volt elolvasni (gondolok itt a számolásokra), főleg a hátsó sorokból.”

"Nekem nagyon tetszett , hogy nincsenek diák (főleg dia felolvasás) persze ehhez kellett azért hogy a legtöbb főleg a számolós fejezetekhez legyen valamilyen írott formátumú segédlet."

A táblára írással kapcsolatban igazán negatív vélemény idén nem kaptam. Még mindig ezt tartom a legjobb módjának az előadástartásnak (kivéve persze, ha lehetne képeket vetíteni oldalra, vagy, s ez lenne a legjobb, a tábla felé). A számolós órák kettős problémát jelentenek:

(1) Pont a számolós órán fontos, hogy ugyan olyan sebességgel írjunk. Képleteket nem lehet írni és felfogni (!!!) kivetített diákról. Ez nem gyorsíró tanfolyam, hanem előadás. Nem szabad, hogy úgy érezzétek nincs idő leírni mindent a tábláról. S közben nagyon jó lenne, ha nem csak a kézmozgatóizmaitok felé folyna az információ, de legalább egyszer szürkeállományotok felé is megfordulna. Ezért KELL táblára írnom az egyenleteket.

(2) Viszont pont az egyenletnél a nyomtatott szöveg sokkal tisztább. Minden index a helyén, jól olvasható az alsó index alsó indexe is. Az A₁ és A₂ vagy a p₁₁, p₁₂, p₂₂ jól elkülöníthető egymástól. Táblán meg hát vannak gondok.

Az olvashatóságért például hajlamos vagyok A és a alléljelzést alkalmazni, ami teljesen rossz, mert nem feltételezek domináns-recesszív viszonyt. No, de az A₁ és A₂ allél jelzésnél meg belegabalyodtok az indexelésbe.

Szerintetek hogyan lehetne ezen javítani?

Képletek levezetése táblán

Na ez a mumusom. Sajnos hajlamos vagyok belezavarodni (ez ilyen önbeteljesítő dolog, félek tőle, s bekövetkezik).

"Amikor belezavarodtál az egyenletekbe, akkor a diákok is kevésbé figyeltek ezután."

„Számolások levezetésénél pedig hasznos lenne, ha a Tanár Úrnak meg lenne levezetve előre a képlet, mert az nem ront a ""hitelességből"", ha nem tudja levezetni fejből a képletet, viszont a megakadásokkal teljesen elveszti a figyelmemet.”

 Egyrészt minden képlet pontosan le volt vezetve előre. A számolós részek minden esetben előre megvoltak. Okultam korábbi évek rossz tapasztalataiból. A nagy belekavarodásom, amire szerintem utaltok, abból fakadt, hogy a levezetésemet olvasva rájöttem, hogy a nevező rossz. Ezen magamban bepánikoltam és elvesztettem a fonalat a számláló tekintetében is. Hozzáteszem, hogy a nevező abban  a képletben nem számított, az mindig egyszerűen átlag rátermettség, mindig pozitív, s így a változás előjelébe nem számít bele. Szünetben kitisztult fejjel rögtön láttam, honnan kéne folytatni a jegyzetből.

No meg, ha elvárom tőletek, hogy le tudjatok vezetni egyenletet, akkor az tőlem is elvárható. Nem? Na ezért is voltam türelmesebb a vizsgán az egyenletekkel kapcsolatban.

Viccek

„Az előadásokba csempészett vicceket díjaztam!"

„Egyébként, a Tanár Úr stílusa igen érdekes, szokatlan, helyenként néha komolytalannak tűnik, a témák fontossága ellenére. Egy tanáromat sem hallottam még így beszélni.”

„Ami még nekem szemet szúrt, az a humor. Vicces dolgokat szoktál mondani, de nincs meg benne az a 'play it cool' feeling, amitől az egész előadó elismerően csettintene/röhögne. Így olykor erőltetettnek hat."

A pozitívtól a furcsán át a negatív véleményen át fentebb minden szerepel. Ilyen a stílusom. Viszont lehet, hogy magamat még mindig laza, dumálós srácnak tartom (úgy emlékszem valamikor általános iskolában ilyen lehettem), csak eltelt pár év. Ez az én "karakteremnek" a problémája.
Viszont egy előadás nem lehet monoton. Az előadásba így vagy úgy bele kell csempészni "dolgokat", amelyek, kizökkentik a hallgatóságot. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy felébreszti őket szendergésükből. Az anekdoták szinte kötelező elemei egy előadásnak. Hasonlóan egy személyes élmény, kötődés belevitele is. A hallgatóságnak (bármilyen előadáson, tudományoson is!) éreznie kell, hogy amiről beszélsz az mélyen érint téged. Nem szabad távolságot tartani a témától. A távolságot növelő hatások rontják az előadást. Rontják azt a hangulatot, hogy ebben most mi együtt részt veszünk. Rontja ezt, hogy az utolsó sorokban ültök fizikailag messze az előadótól. Rontja az is, hogy túl formálisan öltözöm (business formal). Konferencián sem jó kilógni a közösségből, s a biológusok kimondottan eltávolodtak az öltöny-nyakkendő vonaltól. De az embernek vannak jellemhibái, nekem a lázadásom a slamposabb öltözködési szokások ellen. Azon nem fogok változtatni, de minden mást megteszek, hogy az előadáson kisebb legyen a távolság köztetek és az anyag között.

Egyebek

Volt, hogy késtem. Elnézést.

Volt, hogy nem volt letörölve a tábla, s pocsékul törlök táblát. Amúgy meg nem az én feladatom. És zavar, hogy nekem kell pótolnom. Pláne, hogy "fehér táblán a fehér kréta nem igazán látszott".

Van, aki gyorsabb tempót szeretne. A hadarásom mellett az nem biztos, hogy jó lenne. Illetve a lassú előadásaim anyagát sem hallom vissza vizsgán, akkor miért lenne jobb többet mondani? Valamint BSc szinten szeretnék a leadott anyagot karcsúsítani (remélem nem az lesz a vége, hogy még több leadott anyag lesz).

"Sajnos gyakran elég összeszedetlennek éreztem az előadásokat a félév során, sok a csapongás, kéne egy váz, amire fel vannak építve az órák, és ezt velünk is ismertetni kéne az óra elején. Ha már az előadások a tételek egy ilyen váz a tanulást is megkönnyítené."

Nem stílusom az óra elején ilyen "miről lesz szó" részt beiktatni. A tankönyvbe viszont minden fejezetet így kezdek pont azért, hogy valahol legyen egy váz, ami mutatja, hogy miről szólnak röviden az előadások.

Vizsga

 Egy kemény kritikát kaptam, amin változtatnom kell (sajnos):

"Soha életemben nem volt még olyan tanárom (eddig), aki ennyire felkerekítette volna a jegyeket"

Kérgesedik a szívem :(
Vizsga amúgy megvolt. Túléltétek. Én is. A bombariadókat is.

Sikerült korán meghirdetni a vizsgákat, s nem okozott nagyobb fennakadást, hogy 1 hétre el kellett mennem (a május-szeptember időszak egyben konferenciaidőszak is, s az is a munkánk része). ("Tanár úr a vizsgaidőszak előtt körülbelül már 2 héttel tájékoztatott bennünket, hogy melyik héten nem lesz elérhető, így nem lesz vizsga a vizsgaidőszakban. Ez a végzősök szempontjából különösen fontos volt, köszönjük szépen!")

Egyszer majd írok arról, hogy milyen lenne egy olyan vizsga aminek nem csak a jegyadás / hallgatók életének megkeserítése a célja.

Tankönyv

Amióta a vizsgaidőszaknak vége csak a tankönyv írásával foglalkozom.

"Jobb lett volna ha órán ugyanazok a jelölések,amik a jegyzetben is, de ez annyira nem volt zavaró."

"Esetleg érdemes lenne, bár ez nem szűken a jegyzetre vonatkozik, ugyanazokat a jelöléseket (paramétereket) használni az előadáson, mint a jegyzetben, ez sokban megkönnyítheti a készülést."

Egyedül az A1/A2 és helyette az A/a lehetett különbség. Fentebb írtam miért. És kérdezem, hogy szerintetek mi lenne a jó megoldás. A könyvben A1/A2 lesz.

"A Hardy Weinberg egyensúlynál úgy éreztem, hogy néhány összekötő gondolat hiányzik, nekem ezzel a fejezettel volt nehézségem."

"A levezetős, matekos részek szerintem még helyenként kis kiegészítést igényelnek: lényegkiemelés, magyarázat, ilyesmi."

Összekötő mondatok és kiemelések kerültek a fejezetbe. Illetve kivágtam pár levezetést, amelyek érdekesek, de nem annyira fontosak (AB0 vércsoportra a H-W egyensúly levezetése, eltérő nemarányra a H-W egyensúly).

"A levezetések során nem mindig egyértelmű, hogy mi is az a végső, egyszerűsített forma, ami a célja volt az egész részfejezetnek."

Minden alfejezet részén kimondom a lényeget, valami vastagítással jelzem, hogy ez az eredménye az előző oldalak számolásának.

"Érthető volt, könnyen olvasható (sőt esetenként szórakoztató is, bár tudom egy tankönyv szempontjából ez nem szempont, de ha már így volt megemlítem :)"

"Tankönyvnek elég furcsa stílusa van, sokszor úgy éreztem, hogy a Tanár Úr szórakoztató irodalmat is írhatna."

Direkt van ilyen stílusa a tankönyvnek. Nem szeretem a száraz könyveket. Elég sok szakcikket kell olvasnom, ott sem lenne kötelező a szárazság, de sajnos stílusosnak tartják. Könyvben viszont szerintem vétek túl szárazon írni. Az általam kedvelt biológus írók sem teszik. És ha már tankönyv, meg vicces stílus, ajánlom Nényei Pál Az irodalom visszavág! című első gimis irodalomkönyv szerűségét. Úgy látszik ez egyfajta korszellem.


"Az elég dühítő, hogy az év elején elhangzottakkal ellentétben nem készült el a jegyzet, egy óráról betegség miatt hiányoznom kellett, és a vizsgafelkészülést nagyban nehezítette, hogy annak az órának az anyagához csak más jegyzete volt elérhető."
Egyrészről én is elég dühös vagyok, hogy nem volt elég időm félév közben az írásra. Most nagyon nagy elmaradásban vagyok e miatt. Igen, jobb lett volna, ha kész. Azért megjegyzem, hogy egy kiaadandó könyv kéziratáról van szó. Ha mindent kiadok, akkor ki és miért fogja megvenni a tankönyvet? Tudva, hogy a netről semmi nem tűnik el (ezért találjátok meg az évekkel korábbi ppt-imet), tudom ennek a veszélyeit.
A másik, ami viszont komolyan "dühít", hogy miért csak akkor találjátok meg az e-mail címemet, amikor a vizsgaidőpontot kell módosítani vagy hasonló bürokratikus dolgot kell intézni? Akkor érdekes módon nem fordul meg bennetek, hogy esetleg zavar az a levél, vagy nagyon nincs kedvem ilyesmivel foglalkozni. Bezzeg, ha szakmai kérdésről van szó (beleértve, hogy miről volt szó előadáson, hol tudnál utána nézni, vagy magyarázzak el valamit, ami nem volt tiszta), akkor nem találtok meg. Most őszintén, miért gondoljátok, hogy szakmával zavartok, de bürokratikus kérdésekkel meg nem? Akkor leírom: Szakmával nem tudtok zavarni. Szeretem a szakmám és szeretek róla beszélni is. Örülök, ha érdekel (akkor is, ha csak a vizsga miatt). Viszont nem szeretem a bürokráciát. Nem szeretek a Neptunban kattintgatni, nem szeretek a TO-val telefonálgatni.
 

"A meglévő fejezeteknél itt is a számolásosakkal akadtak gondjaim, sokszor olyan lépések vannak kihangsúlyozva amit én feleslegesnek érzek, viszont vannak helyek, ahol túl sok lépés van összevonva."

Ha pontosan megmondjátok, hogy hol a gond, úgy egyszerűbb orvosolni.

"Illetve a Tanár Úr blogja is nagyon érdekes remélem nem hagyja abba :)"

Nem fogom! Köszönöm, hogy olvassátok.

"Köszönöm a Tanár Úrnak, hogy készít jegyzetet!"

A kiadóval beszélgetve, amit egy korombeli ember vezet, rögtön meg is jegyezte, hogy a korosztályunk nem ír tankönyvet. Ez nagy kár. Persze még tanulhatnánk 10-20 évet és utána foglalhatnánk össze tudásunkat, de ha egyszer nem 50-60 évesen kerülünk először a katedra túloldalára, akkor most kell könyvet/jegyzetet írni. Viszont rengeteg idő (ebből következően nem készült el). S ezt az időt a kutatástól kell elvenni. Én most önkényesen megteszem, akkor is, ha nem tesz jót a karrieremnek (az utánaolvasások, amit most kénytelen vagyok megtenni viszont később ki fognak fizetődni). Sajnálatos, hogy nem tölthetünk néha 1-1 évet csak azzal, hogy a tudásunkat szinten tartsuk.

Lesz tankönyv. Megvan az MTA anyagi támogatása. Most már "csak" írnom kell! :)

Számítógépes játékok vásárlása

Ezt azoknak a szülőknek írom, akiknek a gyermekei mostanában kezdenek számítógépes játékokkal játszani, s szeretnék tudni, honnan lehet beszerezni a játékokat.

Amíg gyerekünk jól elvan az ugráló (ügyességi / arcade) játékokkal, addig a telefon / tablet ingyenes alkalmazásai tökéletesek. Ezek a számítógépes játékok hőskorának játékai. Aki nem ismeri őket az nézze meg a Pixel című, 2015-ös filmet. Róluk van szó. Bevallom iskolásként én is ezekért rajongtam. Jó reflexek kellenek hozzá. Nem is árt, ha a gyerek ezen képességeit is fejleszti.

A másik nagy gyerek- és pénztárcacsapda a konzol. Ilyen az Xbox, Sony PlayStation 3 (PS4), Nintendo Wii és 3DS. Ezeket a gépeket játékra tervezték. Nem ismerem őket, nekem kimaradtak. Egy biztos: a játékok drágábbak, mint "normál" számítógépre. A konzolokat egyszerűbb kezelni. Játék bedug és lehet játszani (bár az Xbox Kinect beindítása nekem lassú és komplikált, PC-khez vagyok szokva).

Szóval Windows-t futtató általános felhasználású számítógépeken futó játékokról lesz szó. Nehézség, hogy egy kicsit érteni kell a géphez (ki nem ért hozzá, főleg, ha blogot is olvas?). Illetve tudni kell, hogy az óhajtott játékhoz elég jó-e a gép. Ha a legújabb lövöldözős játékot kívánja a gyermek, akkor jó "vas" kell, ha régebbi vagy kevésbé grafikaigényes játékok is megfelelnek, akkor nem kell a legdrágább videókártyát beszerezni.

Tartalomkezelők: Steam, Origin, Uplay

A Steam, az Origin és az Uplay logója.

Végre eljutottunk oda, hogy tényleg a játékokról, illetve a hozzáférésükről lesz szó. Játékot kétféleképpen lehet szerezni: venni és ... (nem érdemes, erről is szól ez a bejegyzés). Szóval tegyük fel, hogy pénzt adunk a játékért. Azért, hogy a játék kiadója is tudja, hogy mi megvettük a játékot, ezért valahogy ellenőrizni szeretné, hogy a gépünkön lévő bitfolyam legális vagy sem. Ezt hívják DRM-nek (digitális jogok kezelése). Régen kaptunk egy CD-t meg egy kódot. A kóddal feltelepítettük a játékot, a CD-nek meg csak úgy bent kellett lenni a meghajtóban, hogy a játék fusson. Ez elég ocsmány módja volt a DRM-nek, mert aki lopta a játékot az mindettől mentesült. Tehát fizettünk azért, hogy rosszabb legyen. Ma inkább valamilyen program gyűjti, hogy mihez van hozzáférésünk. A programom belülről indítva a játékot minden rendben van, tudja, hogy fizettem érte (azért jelenik meg nálam a programon belül).

A legnagyobb ilyen játékos tartalomkezelő a Steam. Ha nincs még a gépünkön és nincs ott felhasználónk, akkor gyorsan legyen. Ma szinte megkerülhetetlen. Két másikat ismerek, mindkettő egy-egy nagy forgalmazóhoz kapcsolódik. Az Electronic Arts Origin-je és az Ubisoft Uplay-e.

http://store.steampowered.com/

https://www.origin.com/en-ie/store/

https://uplay.ubi.com/#!/hu-HU/

Ezeken keresztül vásárolni is lehet, de nem ez az egyetlen módja a vásárlásnak. Amúgy, ha egy boltban veszünk PCs játékot, akkor nagy valószínűséggel egy kódot kapunk, amit a fenti rendszerek valamelyikébe írva kapjuk meg a játékot.

A Steam kliens bejelentkező képe. Ma éppen ezek a játékok olcsóbbak.

Uplay kliens bejelentkező képe. Most a Splinter Cell ingyenesen vihető!

A számítógépes játékok ára mindig lefele megy

 

A számítógépes játékokkal kapcsolatban ezt a törvényt véssük eszünkbe. Mindig egyre olcsóbb lesz egy adott játék. Ha van időnk várni (nem akarunk azonnal játszani valamivel), akkor érdemes várni. Manapság egy játék kezdeti ára boltban 10-16 ezer forint. PC-re, konzolra drágábbak. És ez csak fizikai boltban érvényes, mint az 576kb, GameShop, CD Galaxis vagy az elektronikai üzletek. A digitális boltokban kezdetben mindig drágábbak a játékok (ellenben mindig elérhetőek, s nem kell várni, hogy Magyarországra eljusson elég másolat). Tehát, ha kell a legújabb neves játék, akkor irány egy bolt.

Kb. fél-egy év után elkezdik a játékokat leárazásokon is árusítani. Előbb 25%-33% engednek, ekkor még mindig jobb ára van a boltoknak (ha ott árulják egyáltalán, sok játék nem kerül boltok tényleges polcára sohasem). Aztán jön a félárúzás. Ekkor már az online boltok jobb árat mutatnak. Két év és 75%-os leárazásba is belefuthat az ember. Ez nem állandó, de tipikusan nagy ünnepek előtt és nyáron vannak nagy leárazások. Türelmesnek kell lenni.

Digitális boltok

 

Digitális boltok közül talán most a legnagyobb maga a Steam. Évente kétszer hatalmas leárazást tart: egyet karácsonykor, s egyet nyáron. Évközben is van elég leárazás. Ha a kívánságlistánkra rakjuk az óhajtott játékokat, akkor még levelet is kaphatunk, amikor olcsóbb lesz. Ahogy írtam, érdemes várni.

Én személy szerint szeretem még a GamersGate-et is. Mostanság főleg Steam kulcsokat árul, de korábban a kedvenc stratégiai játékomat kiadóké volt a bolt, s onnan lehetett a legjobban beszerezni (a sors fintora, hogy most már nem is árulják a dolgaikat). Mivel minden oldalon máskor vannak a leárazások, így több oldalt figyelve előbb belefuthatunk egy jó árba. A GoG-ot nem ismerem, így többet nem is írok róla.

Játékcsomagok

A vásárlásnak egy újabb formája, hogy nem egy, hanem több játékot veszünk egy csomag részeként. Ennek a tradicionálisabb formája, ha egy sorozat elemei vannak berakva egy csomagba és a csomag kicsit olcsóbb, mint az egyes játékok külön-külön. Különösen fontos tud ez lenni, amikor egy játékhoz rengeteg később megveendő kiegészítő van (DLC), s az összecsomagolt verzióban ez lényegesen olcsóbb.

Egy újabb jelenség a rövidebb ideig élő, általában tematikus, de nagyon olcsó csomagok. Ekkor akár 1 dollárért is kaphatunk fél tucat játékot, s 10-15 dollár körül már tucatnyi játék üti a markunk, amiben akár friss is lehet. Egy-egy ilyen csomag 1-2 hétig él. Én a HumbleBundle-t ismerem. Az itteni vásárlás egy része valamilyen jótékony célra fordul. Így a legnehezebb célzottan venni valamit. Lehet, hogy évekig kell várni rá, hogy nagyon olcsón egy csomagban megkaphassuk a várva várt játékot. Viszont tökéletesek arra, hogy a "ha majdnem ingyen lenne játszanék vele" kategóriás játékokat beszerezzük.

Amúgy a HumbleBundle normál digitális boltként is működik. Eggyel több hely, hogy olcsóbban vásárolhassunk.

Evolúcióbiológia BSc 2016 vizsgatapasztalat

A vizsga az oktatás része, s nem csak abból a szempontból, hogy a hallgatók ezzel fejezik be ténylegesen az adott tárgyat! A vizsgán derül ki, hogy mennyire ment át az anyag. Egyetemen - sajnos - nincs lehetőség, hogy félév közben teszteljem a hallgatók tudását azért, hogy tudjam mennyire sajátították el az anyagot (s nem azért, hogy leosztályozzam őket). Nagyon fontos különbség ez. Több jól működő oktatási rendszer sajátja, hogy az általános iskola első pár évében nincs osztályzás, de dolgozatok vannak. A dolgozatok eredménye mutatja a tanárnak, hogy hol tart az osztály. Egyetemen egyetlen pillanatban tudom megmondani, egyetlen tételből, hogy egy adott illető "hol tart". Több felelet alapján viszont elég pontos képet kapok arról, hogy mennyire ment át az anyag.

Ha egy embernél hallok valami bődületes baromságot, akkor egy ember nem tanult. Ha kettőnél, akkor rossz jegyzet kering, ha többnél, akkor én követtem el valamit! A vizsga után ezeket csokorba szedve talán még van lehetőségem korrigálni pár félreértést.

Miből fakadnak ezek a "félreértések"?

• Hülyeséget mondtam. Szoktam, bár idén szerencsére nem hallottam vissza ilyesmit, vagy a hallgatók magukban kijavították :)
• Nem helyeztem kellő hangsúlyt egy anyagrészre, s a vizsgán kevésbé fontos részek jönnek vissza hangsúlyosan, s fontosak kevésbé hangsúlyosan.
• Az emberek hajlamosak a korábbi ismereteikbe beilleszteni az újat, s ahol a kettő nem egyezik, ott a régit tartják meg. Ez egy súlyos probléma! Ahol nem veszik a hallgatók a fáradságot, hogy azt tanulják meg, amit én leadtam, ott hajlamosak valamikor gimiben hallott ötletekre hagyatkozni. Ez általában nem jön be! (ahol meg bejönne, ott meg mindig bonyolultabb megoldást keresnek a hallgatók)

1. Darwini medicina

Ez a mesélős tétel általánosságban átment. Történeteket könnyen jegyzünk meg. A tudásátadásunk nagy részt történeteken múlik (lásd itt). Ezért is fontos történetekbe szőni az ismereteket (s sajnos a matekos részek ezért nem mennek). Sajnos azonban a mesélős tételnél a gondolkodást el szokás spórolni, ami azért nem árt. Az öregedés evolúciója nagyon nem ment át. Pedig le van írva!

Egyrészről általánosan igaz, hogy hosszabb élet alatt több gyereke lehet az embernek (bármilyen más többször szaporodni képes lénynek is). Nem érzem, hogy fiziológiai korlátja lenne akár az örök életnek is, azaz elvileg minden belső eredetű károsodás kijavítható. Hangsúly a belső eredetűn van. Akkor miért nem élünk mind nagyon sokáig? Mert vannak külső okok, amelyek káros hatása nem biztos, hogy kijavítható. Az oroszlán megesz, az nem javítható ki. Napunk pár milliárd év múlva felrobban és mind ittégünk. Nem javítható ki. Tehát energiát költünk egy rendszer javítására úgy, hogy az költséges javítgatásunk ellenére meg fog halni. Tehát nem érdemes addig fenntartani, vagy inkább egy életkort csökkentő hatás akár el is terjedhet, ha ez olyan későn jelentkezik, amit eleve kevesen élnek meg. Erre rakódhat a gyerekszám optimalizálás: ha korábban több gyerek van az rátermettség szempontjából jobb, de a gyerekszám / gyerekekkel való foglalkozás energiát vesz el az önfenntartástól (csereviszony). Azaz csökkenhet az önjavítás mértéke. S ott van még az antagonisztikus pleiotrópia, az olyan genetikai hatás, ami korai életkorban előnyös, de később hátrányossá válik. Ez is elterjedhet, s így öregedéshez vezet. Apropó öregedés! Ennek a definíciója a kor előrehaladtával csökkenő túlélés és/vagy fekunditás.

2. Mi öröklődik? – Evolúció négy dimenzióban (genetikai, epigentikai, viselkedésbeli és szimbolikus öröklődés)
Na itt jól látszik, hogy a régi szokások rabjai vagytok. A tételnek az lenne a lényege, hogy nem csak genetikai öröklődés van! Minden más példánál az a fontos, hogy a genetika nem változik, mégis van öröklődő tulajdonság. Ezt jegyezzétek meg: nem csak genetikai úton lehet tulajdonságot örökölni!

3. Mutáció és változatosság. A mutációk fajtái és hatásuk. Mutációs ráták. Mutáció nem véletlen természete.
Azt kell mondjam, hogy a genetika anyag sem megy jól. Az előadásnak nem erről kellett volna szólnia, s sajnos azokba a részekbe (pl. mutáció hatása, mutációs ráták) nem is mentetek nagyon bele, ami fontos lett volna.
Egy elkülönítést nem hangsúlyoztam (vagy nem mondtam). Van génmutáció és kromoszómamutáció. A génmutáció hatásában egy gént (rövidebb DNS szakaszt) érint. Ha inzerció/deléció van, akkor beszélhetünk frameshift-ről. Kromoszómamutációnál is lehet inzerció/deléció, de akkor hosszabb szakaszokkal történik és teljes gének, sőt több gén esik ki vagy duplikálódik.

4. Az ideális populáció és evolúciós következményei.

Az ideális populáció ismérvei mentek. Az, hogy egyik-másik kihagyása  mit okoz, már kevésbé.

1. véges populációméret -> sodródás
2. migráció -> génáramlás egyik populációból a másikba
3. mutáció -> új változat(ok) megjelenése
4. szelekció -> adaptáció
5. szelektív párválasztás -> genotípus gyakoriság eltér a H-W-től

Emlékeztetek rá, hogy a szexkromoszómával van valami. Ott nem áll be 1 generáció alatt a HW egyensúly. Amikor megkérdeztem, hogy melyik szexkromoszómáról van szó, akkor pánikrohamot kaptatok. Ha nem jegyeztétek egyszerűen meg, akkor lehet gondolkodni. Emberben XY rendszer van. Az Y csak apától eredhet, s csak fiúkban van. Haploid öröklődésű. Haploid öröklődésnél a tétel elején beláttuk, hogy 1 generáció alatt beáll a HW egyensúly (ez nem HW egyensúly, mert az szexuális populációra vonatkozik, de most hívjam így, hogy ne zavarodjatok jobban bele). Tehát csak az X-nél lehet ilyen probléma.

Másik problémás kérdés az volt, hogy mit is jelent a p² a 1=p²+2pq+q² képletben. Miért van a négyzeten? Azért mert pánmixis van. Tehát p valószínűséggel választok A1 genotípusú női gamétát és hozzá p valószínűséggel egy másik A1 típusú hím gamétát. A két valószínűség összeszorozható, mert egymástól függetlenek (ez a pánmixis). A p² az A1A1 genotípus gyakorisága HW egyensúlyban. Azaz a megszokott képletben genotípusgyakoriságok vannak. Persze a p és a q is felfogható genotípus gyakoriságként, de ezek a gaméták genotípusának gyakoriságai. Lehet nekem fura válaszokat adni, ha azok jók ;)

5. Sodródás. Evolúció neutrális elmélete. Molekuláris óra. Koaleszcencia. Őskutatás.

Az megmaradt, hogy a véletlen fontos. Ezt kiegészítem (hangsúlyozom) azzal, hogy a populációdinamikai véletlenszerűség a fontos a sodródásban. Tudom eloszlásokban és valószínűségekben nagyon nehéz gondolkodni, mert egyedekben (saját magunkban) gondolkodunk. De lehet, hogy így sikerül megmagyaráznom a dolgot. Van 10 tétel, s van 4, amire nem jutott idő. Tehát 40% valószínűséggel bukta és 60% valószínűséggel a 2-es legalább megvan. No de ez az okoskodás akkor lenne értelmes, ha 100-szor vizsgáznál, s akkor kb. 40-szer buksz és 60-szor átmész. De te egyszer vizsgázol. A kimenet vagy bukás vagy nem. Nem 60%-ban átment, hanem vagy 100%-ban átment, vagy 0%-ban átment (bukott). Ez a stochaszticitás. Úgy is mondhatom, hogy mivel nem végtelenül sok vizsgátok van, így meg lehet úszni, hogy 1-1 tételt nem tudtok. Ha végtelenül sok (vagy legalábbis nagyon sok) vizsgátok lenne, akkor csak a tételek 100%-nak tudása biztosítaná az átmenetet. Máskülönben valamiből bukás lenne. Mindenféle biológiai példával, szimulációval ezt próbáltam az előadáson is elmagyarázni.

6. Szelekció. Szelekció Wright-Fisher elmélete. Biológiai példák.
Az egyensúly és a szelekció végállapota nagyon nem ment. Egyensúly az, amikor az allélgyakoriság nem változik. Ez általában akkor nem változik, amikor egyik vagy másik allél fixálódik. Ilyenkor p vagy 0 vagy 1. Ez a végállapot. Amikor egyik genotípus egyértelműen előnyösebb, vagy heterozigóta hátránynál mindig ez a végállapot. Egyedül heterozigóta előnynél lehet olyan egyensúlyi állapot, hogy 0<p<1. Ez azért fontos, mert polimorfizmust tart fent. Tehát egyensúlyban több allél van jelen a populációban. Ez fontos!

A rátermettségbe bele sem ment senki. Lehet jobb is a lelkemnek. De nem ártana, ha próbálnátok felfogni. MSc-n megint elő fog jönni!

Ez volt az egyik számolós tétel. Rettegtetek is tőle. Nem kéne. A levezetések csak algebrát igényelnek, azaz olyat, amit rengeteget gyakoroltatok általános iskolában és gimiben! Itt a biológiai értelmezése a fontos. A levezetésben akár segítek is, az értelmezést viszont nektek kell tudni. Akik ebből feleltek, remélem érzékelték, hogy nem kérdeztem vissza a legapróbb egyenlőtlenséget, ami a tételben volt. Sok mindent megmutatok, amit nem biztos, hogy visszakérdezek, vagy nem részleteiben. Például a polimorfizmus fennmaradásánál elég tudni, hogy egy köztes gyakoriságon marad fent minkét típus, de ezen egyensúlyi gyakoriság függését a w₁₁, w₁₂, w₂₂ paraméterektől nem kell tudni.

Ne féljetek a matektól!

7. Adaptáció és koevolúció.

Történetek voltak. Általában tudtátok, nincs gond. Itt később az adaptív magyarázatok általános szerkezetét jobban vissza fogom kérdezni. Azaz, mi is kell ahhoz, hogy bizonyítjuk egy jelleg adaptív mivoltát (s most felejtsük el az exaptáció-adaptáció vitát)?
A tulajdonságnak öröklődnie kell.
A tulajdonságban kell lennie változatoknak.
A különböző változatok rátermettsége különböző kell legyen.
Közvetlen szelekció kell legyen az adott tulajdonságra.

8. Fajképződés

A fajképződéshez / reproduktív izolációhoz vezető szelekciós nyomás mikéntje kavarog még a fejekben. Allopatrikus fajképződésnél nincs arra követlen szelekció, hogy a fajok szétváljanak. Nem találkoznak, nem képződnek hibridek. Az elválás más miatt jön létre. Szimpatrikus fajképződéskor viszont nem árt, ha van közvetlen szelekció is a reproduktív izolációra. A hibridek ugyanis általában köztes fenotípusok okán egyik új niche-ben sem túl jók. A poszigotikus izoláció bár izoláció (a hibridek csökkent túlélése egy részleges posztzigotikus izoláció), de nem jó a fajnak, mert a hibridekbe fektetett energia elvész. Ilyenkor alakul ki valamilyen prezigotikus izoláció. Prezigotikus izoláció máshogy is kialakulhat, de ezt majd elolvassátok a tankönyvben, ha érdekel.

9. Evolúció bizonyítékai és az evolúcióval kapcsolatos tévhitek. Példák evolúciós folyamatokra. Gyors evolúciós változások.

Aki elolvasta a fejezetet annak nem volt gondja a tétellel.

10. Makroevolúciós mintázatok: a nagy evolúciós átmenetek általános jellemzése. 

Nem adtam ki jegyzetet erről és a hallgatóság végtelen leleményességében feltúrt egy jó pár éves ppt-t tőlem, aminek a címe legalábbis hasonló. Igaz az ténylegesen makroevolúciós mintázatokról szólt, ami sajnálatosan morfológiai változások általános dolgairól szól, azaz igen partikuláris kérdés. Fontos dolgok azok (azért is tartottam róla előadást annak idején), de majd megbeszéljük többsejtűség evolúciója / morfológiai evolúció előadáson. Itt a nagy átmenetekre lettem volna kíváncsi.

Angol wikin legalább a lista fent van! Aztán persze kénének példák. Egyrészről mondtam én is, de itt nagyon előjön, hogy a képzés előadásait független entitásként kezelitek. Nincs időtök, lehetőségetek és szelekciós nyomás, hogy szintetizáljátok magatokban a hallottakat. Erre lenne jó a szigorlat és a záróvizsga. Sajnos azonban ezeken a vizsgákon egyszerűen ugyan azt kérdezzük vissza, mint kollokviumon.

Tehát, ha megkérdezem, hogy a többsejtűség mely csoportokban alakul ki, akkor a növények, állatok, gombák jó válasz. Csak tudjátok, hogy mi az a növény! Elsődleges fotoszintézisre képes (Archaeplastida) élőlények? Azok nem mind többsejtűek. Zöld növények (Viridiplantae)? Azok sem mind többsejtűek. Az embriós növények (Empbryophyte) már jó válasz. Rendszertant nem véletlenül tanultatok! Állatoknál viszont nem kell az álszövetes/szövetes dolgon agyalni: minden metazoa többsejtű. Nem kell a placozoa-n sem elmélkedni (bár örülök, hogy volt akinek eszébe jutott!), egyrészt többsejtű, másrészt valószínűleg másodlagosan leegyszerűsödött. Hasonlóan a gombák (Fungi) többsejtűek. Persze itt a szoros értelemben vett gombákról van szó, nem a mindenféle más csoportról, amelyeket valaha ide soroltak (bár azok közül is több többsejtű és jó a felsorolásba).

11. Ember és evolúció

Történetek voltak, azok átmentek. Az viszont még mindig nem, hogy emberben legnagyobb szelekció nem a túlélésre, hanem a fekunditásra van. Azaz az emberek közötti rátermettségkülönbség mögött nem a differenciált túlélés van (ami jelenleg a reproduktív kor utáni túlélésben jelentkezik, s így rátermettség szempontjából majdnem semleges, csak azért majdnem, mert unokákat még lehet pesztonkálni, s ezzel közvetetten növelni a rátermettséget - az evolúcióbiológiának is megvannak a maga bonyodalmai/szépségei). De fekunditásban irdatlan különbségek vannak! Egyes népcsoportok ma is 2%-os éves növekedést mutatnak. Csak gondoljunk bele, ha Magyarország ilyen növekedést mutatna, az évente +200000 magyart jelentene (tegyük fel, hogy a magyarok szaporodnának). Ehhez képest több tízezerrel fogyunk évente, miközben a 2% növekedést produkáló afrikai országokhoz képest a túlélésünk sokkal jobb. Csak hát kevés gyerek van!

Mi a baj az oktatással? - az oktatói kar

Az oktatás színvonalának csökkenése felróható – többek között – a tanárok prioritásainak drasztikus megváltozásának is. Az oktatási tevékenység milyensége nem, sőt mennyisége sem, számít bele az előmenetelünkbe.

Ezt nagyon fontos mindenkinek megérteni! Az előmenetelünk, ami erősen befolyásolja az egzisztenciánkat, hiszen az egyetemi fizetések nevetségesen alacsonyak (és 2008 óta nem emelkedtek a kutatók esetében!), a tudományos teljesítménytől függ. A tudományos teljesítménymérésben azokkal együtt mérnek, akiknek semmilyen oktatási terhelése nincs (nem mondja senki, hogy oktatási állásban kevesebb cikk kell egy OTKA elnyeréséhez, vagy a nagydoktorihoz). Az oktatás egyszerűen csak kötelező. Bizonyos mennyiségű órát tanítani kell (lásd lejjebb). Ilyen körülmények között kell keresni "balekot", aki megtartja az előadásokat/gyakorlatokat. És ilyen körülmények között várjuk el, hogy a tanárok fejlesszék a tanterveket és az oktatási technikájukat. Minden percet, amit az oktatással töltök a tudományos kutatásról veszem el. Magam alatt vágom a fát.

A kilencvenes évek végén drasztikusan nőtt a felsőoktatásba felvett hallgatók száma. Ezzel párhuzamosan kevesebb oktató lett. Tehát nőtt az oktatási terhelés. Drasztikusan. Az elbocsátások mellett ez kimondottan rongálta az egyetemi hangulatot. Általánossá vált, hogy "nem érdemes ennyi hallgatónak jó előadást tartani". A tanárok az "amikor még kevesebb hallgató volt minden jobb volt" nosztalgiában élnek. A hallgatóktól nagy részt független problémák így a hallgatókra lettek vetítve. Pár év múlva erre jött a bolognai rendszerre való áttérés. Az emberek nem szeretik a változást. Pláne nem úgy, hogy akkor most találj ki papíron egy olyan rendszert, amit a következő évtizedekben működtetni fogsz. Tedd ezt gyorsan, s persze azzal a tudattal, hogy kevesebb pénz lesz a következő években. Ugyanis az áttérés egy percig sem az átjárhatóságról vagy az EU harmonizációról szólt. Arról szólt itt kis hazánkban, hogy a BSc 3 évére főiskolai fejkvóta járt, és csak az utolsó 2 évre egyetemi. Az osztatlan képzésben 5 évre járt egyetemi fejkvóta. Hát persze, hogy be kellett vezetni.

Milyen oktatási terhelése lehet egy egyetemi oktatónak? Előadásokat és gyakorlatokat tart, s e mellett szakdolgozói is vannak (lehetnek). Mennyi időt vesznek el ezek a feladatok? Az oktatási terhelést óra/hétben számoljuk. Azaz a 13 (hivatalosan 14) hetes szorgalmi időszak egyes heteire vetítve mennyi időt igényel az adott tevékenység.

Előadás. Egy előadás általában 2x45 perc (az evolúcióbiológia előadások 3x45 percesek). Tehát akkor hetente 2 (3) órát vesz igénybe egy előadás, ugye? Nem! Sokkal többet. S itt nem a vizsgáztatásról van szó, azt a hallgatószám függvényében a vizsgaidőszak "terhére" el is számolják. Egy hallgató szóbeli vizsgáztatása kb. 15-20 perc, tehát egy 100 fős évfolyamot olyan 30 óra alatt le lehet vizsgáztatni. Az írásbeli vizsgák javítása ennél lényegesen gyorsabb (ezért is szeretik az oktatók), 5 percet vagy kevesebbet kell egy hallgatóra szánni. De most nem a vizsgáról van szó. Az előadásokra fel kell készülni. El szoktuk bagatelizálni az általános iskolai és gimnáziumi tanároknál a felkészülésre szükséges időt! Mit kell felkészülni, ha egyszer 30 éve azt tanítja? Sokat. A tanítás nem olyan, hogy ugyanazt a gépsort látod minden nap, napi 8 órában. Lehet, hogy ma az ötödikeseknek a 12-es lecke van és az lesz két óra, de a 6b múlt héten az ünnep miatt máshol tart, mint a 6a, így nekik mást kell mondani. És jövő héten a 13-as lecke jön, nem a 12-es újból. Lehet, hogy a 12-es lecke 30 éve ugyanaz (nem, azóta többször változtak a tankönyvek, mostanában akár évente is, hogy éppen mit lehet használni), de legutoljára 1 éve volt ez a lecke. Nem tart senki a fejében (vannak zsenik, tudom) sok-sok órányi anyagot több évfolyamnak! Fel kell készülni az előadásokra.

Egyetemi előadásokra ez hatványozottan igaz. A leadott ismeretanyagot nem tartjuk folyamatosan a fejünkben. Nem a szűkebb szakmánkból tartunk előadásokat. Esetleg valami specin. A mindenkinek kötelező előadások általánosabb dolgokról szólnak. Például az evolúcióbiológia előadásból 1-2 előadás az, ami nekem a szűkebb értelemben vett szakmán. A többi olyan dolog, amivel csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem foglalkozom az előadásokon kívül. Viszont a szakirodalommal valamelyest akkor is haladni kell. Nemhogy 30 évvel ezelőtt nem volt ugyanaz a biológia, de már az általam egyetemistaként (15-20 éve) tanultak jó része is elavult. Sőt bizonyos területeken már az 5 év is a régmúltnak számít. A hallgatóknak nem valami több száz éves ismeretet adunk át, hanem - jó esetben - a tudomány mai állását. Órákat, ha nem egy egész napot is eltöltök egy előadás előtt, hogy felkészüljek rá. Sajnos nem mindegyik előtt. Van, hogy egyszerűen nincs rá idő (kutatási határidő, jelentés, akármi). S az meg is látszik az előadáson. Rossz lesz. Nem lehet a tavalyi előadásdiákból előadni, hiába vannak emléknyomok az előadásról, s hiába van ott a szöveg a kivetítésen. Valami mindig hiányzik. A felkészülés.

Egy 2 órás előadásra minimálisan további 2 órát kell készülni. De inkább 4-et.

Gyakorlat. A gyakorlatok az "egyszerűbb" feladatok. Maguk a gyakorlatok hosszabbak, mint az előadások. Egy biometria gyakorlat vagy egy programozás gyakorlat 3 órás, az előadások inkább 2 órásak. De vannak 4-8 órás laborok is! Nekem a saját gyakorlataimra keveset kellett készülni, mert pár év után "belerázódtam". A biometria alapjai nem változnak, sem a programozás alapjai. Viszont vannak laborok, amire elő kell készíteni dolgokat (pl. eszközöket), azokra fel kell készülni. Persze a "nem készülés" azt jelenti, hogy előtte át kell gondolni a gyakorlatot 15-20 percben. Közlekedés közben megoldottam. A ZH javítás viszont nem úszható meg, az időt vesz igénybe.

Itt kiemelném, hogy sok gyakorlatot doktoranduszok tartanak. Azaz az ember elvégzi az M.Sc.-t, felveszik doktorandusznak, s szeptembertől gyakorlatot kell tartania. Na arra rá szokott menni az ember első féléve. Az első években nehéz. Nem elég elővenni a 3-4 évvel korábbi jegyzeteket és felmondani ugyanazt. Más tanulni valamit, s más tanítani azt. Négy-öt év alatt bele lehet jönni. A fiataloknak a gyakorlatokra készülés az, ami az előadást tartóknak az előadásokra készülés.

BSc szakdolgozat. Az ELTE biológus alapszakon jelenleg a B.Sc. szakdolgozat irodalmi feldolgozást jelent. Nem kell kutatni, csak olvasni és írni. Ez nekünk és a hallgatóknak is könnyebbség. A hallgatóknak nem biztos, hogy jó. A hallgatónak el kell olvasni a kijelölt 15-20 cikket, majd értelmes, kerek egészként le kell írnia a bennük foglaltakat. A téma kijelölése és a cikkek összeválogatása időt igényel. Erre van lényegében az első félév. Ez tényleg nem sok munka a témavezető részéről, inkább a tudásunkra, mintsem az időnkre van itt szükség. A cikkek feldolgozása és maga a szakdolgozat írás viszont már igényli a témavezetést. Ne feledjük ez a hallgató első komolyabb írnivalója a képzés során. Sajnos kevés esszét kell írniuk (a ZH-k és vizsgák nem számítanak, a laborjegyzőkönyvek sem, azok más műfajok). Így meg kell tanítani a gondolatok strukturálására, a tudományos írás szabályai (pl. hogyan idézünk szakirodalmat), no meg be kell vezetni az adott téma rejtelmeibe. Az "olvasd el a cikkeket és akkor megtudod" nem működik. 15-20 cikkből nem rajzolódik még ki a kép, ami számunkra sokkal több cikk és aktív kutatás alatt kikristályosodik az elménkben. Ennek a világképnek egy részét át kell adni, majdnem úgy mintha az egy előadás lenne, csak most 1 hallgató van. Az összefoglaló jellegű szakdolgozat nem könnyű műfaj. Mi a lényeg abból a pár száz oldalból, amit elolvas a hallgató? Hogyan áll össze az egy egésszé? Ebben segíteni kell. És bizony nem minden cikk egyszerű. Akkor magát a cikket is meg kell beszélni (előtte nekem is újra kell olvasnom őket). Sok idő elmegy egy olyan hallgatóval, aki majdnem minden cikket alaposan megbeszél a témavezetőjével, de ezek a témavezetéseket szerettem a legjobban!

A véghajrában, amikor van még 1 hét, 2 nap vagy csak pár óra, hogy le kelljen adni a "művet" bizony igen sok dolog van egy szakdolgozattal. Ellenőrizni kell a nyelvhelyességet, a tudományos helyességet, az ábrák milyenségét és elhelyezését, stb. Egy-egy szakdolgozatot akár 4-5x is újra és újra kell olvasnom, míg az olyan állapotba kerül, hogy beadható. Amikor egy képletekkel teletűzdelt 40 oldalas, esetleg még nehézkesebben is megfogalmazott szöveget kell többször átolvasni, az bizony fárasztó és igencsak sok időt vesz el. Csak ez a véghajrá 1-3 teljes munkanapot (8-24 óra) biztosan elvesz. A korábbi megbeszélések pedig a heti 1 órát kitölthetik. Igen jelentős alulbecslése a ráfordított időnek, ha 1 óra/héttel számolok (13 hétből áll egy szorgalmi időszak).

MSc szakdolgozat. A mesterképzés során kutatnia kell a hallgatónak. Új tudományos eredményt kell előállítania. Lényegében most először tesz ilyet a képzése során. Tehát meg kell neki tanítani a technikát. Be kell vezetni őt a kutatás mindennapjaiba. Rá kell venni, hogy még több cikket olvasson, aminek értelmezésében - ha szükséges - természetesen továbbra is segíteni kell. Az eredményeket ki kell értékelni, értelmezni kell, s meg kell írni a szakdolgozatot. Írni talán már tud, vagy legalábbis gyakorolta a BSc szakdogája alatt, de a többi munkafázisban még igencsak a témavezetőjére kell támaszkodnia. A témavezető feladata viszont nem itt kezdődik, hanem a témaválasztásnál. Milyen kutatási témával bízzuk meg a hallgatót? Egyrészt rengeteg ötlet kavarog mindig a fejemben (fejünkben), sok eléggé ki is van dolgozva, például egy pályázat miatt. Mégis igen nehéz egy témát csak úgy előhúzni a kalapból. Nem adhatom oda a másik hallgató témáját (még egy részét sem), mert mindenki érdemel egy saját feladatot. Nem adhatsz olyat témát, ami nem fejezhető be 1-2 év alatt. De túl könnyű sem lehet (ami relatív, hiszen ami neked könnyű az egy tapasztalatlan kutatónak lehet nehéz is). No és a témának tetszeni kell a hallgatónak is. A hallgató nem ingyen munkaerő, aki elvégzi helyetted a kutatást. Inkább valaki, aki, ha motivált, nagyon sokat tud dolgozni, de ehhez fent kell tartani az érdeklődését. Hiába van öt szerintem érdekes témám, amire évek óta keresek embert, hogy elvégezze, ha mindig más témában kívánnak kutatni a jelentkezők. Lehet persze terelni a hallgatók érdeklődését, de csak bizonyos határok között. Ha az élet keletkezése érdekli, akkor nem fog a főemlős társadalmak kialakulásával foglalkozni. Sajnos.

Hetente 1-3 órát egy M.Sc. szakdolgozó bizony megkövetel.

PhD. Ez az a szint ahol a hallgató már majdnem önállóan képes kutatni. A 3 év alatt demonstrálnia kell, hogy a rábízott feladatot önállóan képes elvégezni (segítséget persze kérhet), s képes lesz önálló kutatásra. Ez persze az elv. A gyakorlat az, hogy a kutatást is meg kell tanulni. S bizony a magyar képzés nagyon keveset tanít a kutatásról a korábbi képzési szinteken, így ezt teljes egészében itt kell elsajátítania a doktorandusznak/doktorandának. Ez azt jelenti, hogy bizony "fogni kell a kezét" első lépései megtételekor. Vannak persze zsenik, akiket kétszer lát a témavezető, egyszer amikor jelentkezik, s másodszor, amikor gratulál neki a sikeres védéshez. A jellemzőbb azonban, hogy közösen kutatnak, amely során a témavezető elmagyarázza a kutatás lépéseit, buktatóit, macerásabb részeit. Átbeszélik az eredményeket. A doktorandusz megpróbál írni cikket, amit a témavezető kijavít. Sokszor, de ebből tanul az illető. S minden pillanatban tudom, hogy ezt én magam gyorsabban is elvégezhettem volna, vagy a tudományos munkatárs/főmunkatárs kolléga gyorsabban elvégezte volna. De meg kell tanulnia az ifjú kollégának is! Mindez idő. Aminek egy része tudományos eredmények formájában megtérül. Heti 1-2 órát azért illik a hallgatókra fordítani (magyarázni, foglalkozni a témája problémáival, stb., nem egyszerűen meghallgatni a beszámolóját a kutatás előremeneteléről). Vagy a hallgatónak illene ennyi időt rászánnia a témavezetőjére (kérdezzetek!).

A felsőoktatási törvény (2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 26. § (1)) szerint "Az oktató a heti teljes munkaidejéből - két egymást követő tanulmányi félév átlagában - egyetemi vagy főiskolai tanári munkakörben legalább heti nyolc, docensi munkakörben legalább heti tíz, adjunktus, tanársegéd és mesteroktató munkakörben legalább heti tizenkét órát köteles a hallgatók felkészítését szolgáló előadás, szeminárium, gyakorlat, konzultáció megtartására (a továbbiakban: tanításra fordított idő) fordítani." Ennél többet írhatnak elő az egyetemek. Általános, hogy csak a kontaktórákat számolják be a hasonló 8-12 órába, a hallgatókkal való foglalkozást (BSc/MSc/PhD témavezetést) nem. Láttam ennél sokkal rosszabb számokat is, ami akár 17 órát is előír egy tanársegédnek. A fentebb írtak alapján duplázzuk ez meg, mert felkészüléssel nagyjából úgy reális. S rögtön megkapjuk, hogy az elvárt az valahol a munkaidőnk felének oktatással való töltése. No de kutatnunk kell, s nem csak félgőzzel.


Látszatmegoldás? Elkezdünk lecsipegetni az oktatási terhelésből. Felkészülünk az órára, de nem frissítjük az új tudás tekintetében. Azaz egyre elavultabb dolgokat tanítunk. Nem próbálunk ki új oktatási módszereket, nincs rá idő. Pedig az oktatásmódszertan is fejlődik, s lehetne hatékonyabb az oktatásunk. De időt kéne rá szánni, ami nincs. Nem foglalkozunk annyit a hallgatókkal. Kiadom neki a cikkeket, majd 1x elolvasom a szakdogáját. Ha nem jó, legfeljebb én magam is rossz jegyet javasolok rá. No de ez témavezetés? Tudom vannak helyek, ahol egy tanárnak 200 szakdolgozója van évente. Én azt sem hiszem el, hogy ennyi nevet meg tud jegyezni, nemhogy a szakdoga összefoglalóját elolvasni (magát az egészet biztosan nem). Van ennek értelme? Nincs.


Látszatmegoldás, hogy a kutatási pályázatokon vagy az MTA kutatócsoportokban lévők is oktatnak, így az egyetemi oktatókra kötelezően eső óraszám vagy eloszlik, vagy bizonyos része (ami a kötelezőn felül lenne) rájuk adódik. A rendszer valahogy elműködhet, de van benne egy óriási hazugságfaktor: az én munkaköri leírásomban sehol nem szerepel, hogy oktatok, aztán valahogy mégis elmegy vele heti 10-20 óra. A nap persze 24 órából áll és ott van még az éjszaka is, de 3-4 óra alvás után egy 3 órás előadást még meg lehet tartani, de hogy utána nem fogok tudni 5 órát kutatni az is biztos...


Mindez kirajzolja, hogy az egyre romló felsőoktatást képét: az oktatók nem tehetik meg, hogy oktassanak, mert akkor lemaradnak a tudományos életben, s nem tudnak előrelépni az egyetemi ranglétrán. Ha valaki mégis vágyik szívvel lélekkel oktatni, az kiesik a rendszerből, mert a teljesítménye nem lesz megfelelő (vagy most már inkább be sem kerül). Ezek a rendszerek nem azonnal omlanak össze, hanem lassan. Még van, aki határozott idejű kinevezése tudatában, vagy másodállásokkal úgy dönt inkább normálisan tanít és hanyagolja egy kissé a kutatást. Vagy elég kutatási pénzt hoz be, hogy a felvett kutatók idejük egy részében tanítsanak és működjön a rendszer.


Megoldás viszont lenne. Egyrészről a kötelező óraszám drasztikus csökkentése. Nem lenne elég kivenni a törvényből (bár szerintem sem ott kell meghatározni), de biztosítani kell, hogy egyetlen felsőoktatási intézmény se róhasson 10+ órás kontaktóra kötelezettséget az oktatókra. A normális az lenne, ha félévente 1 vagy 2 előadás/gyakorlat lenne. Ez olyan 2-5 kontaktóra. Felkészüléssel és hallgatókkal is max 10-15 órát venne el. Ez még mindig elég sok kiesés a kutatásból, de aki egyetemi oktató az vállalja, hogy tanít. Ezért oktató és nem "csak" kutató egy kutatóintézetben. Ehhez viszont az oktatói létszám drasztikus emelésére lenne szükség. Visszajutottunk a forráshiányhoz.

---

Mi a baj az oktatással? - Ezek a mai fiatalok

Mi a feladata a (felső)oktatásnak

Zakó és öltönyviselés - legyetek jobban tájékozottak mint én

Ádám 15 éves kora óta hord zakót és nyakkendőt, s bizony sok szabályról nem tudott. Ne legyetek olyanok, mint Ádám ;)

Bár egyesek szerint úriembernek születni kell, azért nem árt tanulni sem hozzá (főleg annak, aki úgy látszik a születés részét elrontotta). Manapság nagyon ritkán hordunk öltönyt vagy zakót. Bár egyes iparágakban kötelező, egyre több olyan fehérgalléros szakma van, ahol nem szokás, s egyetem végéig amúgy is ritkán hord az ember fia öltönyt vagy zakót.

Az ember fiának vagy elmondja valaki, hogyan is kéne hordani azokat a ruhadarabokat, vagy utána néz, vagy hát furán fog kinézni. Hallgatóknak nem szólhatok vizsgán, hogy "hát ezt nem így kéne", no de akkor hogyan adjuk tovább az értelmiségi lét apró nüanszait? Például blogon át, hátha olvassák, s így előbb értesülnek róla, mint én.

Az öltönykabát és a zakó begombolásánál van egy fura szokás: az alsó gombot nem szokás begombolni (nem szabad). A dolog ennél bonyolultabb, de kétsoros zakót nagyon régen nem láttam, s ott vannak problémák csak. Az általános egysoros (egy oszlopban van gomb) 2-3-4 gombos zakókon egyértelmű a szabály: az alsót nem.

A Kingsman című filmben a talpig úriember kétsoros zakóban. (Colin Firth)

Miért? A történet szerint VII. Eduárd angol király idősebb korára kezdte kihízni a zakóit/öltönyeit, s ezért kigombolta az alsó gombot. Persze egy király mindig tökéletesen öltözött, s így mindenki más igazodott hozzá. (Vannak persze alternatív magyarázatok is, pláne, hogy a királynak mindig volt szabója, s így nem kellett kihízott öltönyben mutatkoznia.) Ma meg úgy szabják a zakókat, hogy az alsó gomb amúgy sem lesz begombolva. Van ennek értelme? Nincs. Az egész ilyen sznob dolog, hogy aki tudja az ide tartozik, aki meg nem az oda. Borzalmas!

Egyesek ezt a szabályt kiterjesztik az öltönymellény alsó gombjára is. Na én azt túlzásnak tartom (de divatdiktátor sem nem vagyok, sem nem szeretnék lenni). Persze egyre kevesebben hordanak öltönymellényt amúgy is. Én néha azért szeretem.

S ha leülünk, akkor az öltönyt ki szokták gombolni. Egyszerűen túl fura lesz a ruha esése begombolva és leülve. Nyugodtan gomboljátok ki vizsgán!

Az öltöny alá hosszú ujjú ing dukál. Rémálom a vasalásnál, de ez van. Valami olyasmi, hogy a szőrös karunk ne látsszon ki (az ing ujja a csuklón túlér). A rövid ujjú ing nagyon laza öltözetnek számít. Ez persze már a formalitások világa, amitől az akadémiai világ igen messze áll. Munkába simán járhatunk rövid ujjúban, legfeljebb nem veszünk fel hozzá zakót.

A szabályok persze azért vannak, hogy megszegjük őket. De nem árt ha legalább tudjuk, hogy mit szegünk meg. Van egy szabály, ami nekem nagyon nem tetszik, s így nem is tartom követendőnek: nyakkendőt zakó nélkül nem hordunk. Kicsit utána olvasva, azért vannak már szubkultúrák, ahol ez nem annyira ciki (reddit 1; redit 2, első komment). Én sem érzem annyira cikinek. Bent az egyetemi folyosón vagy a kantini ebédhez 30 fokban nem biztos, hogy kell a teljes szett.

Persze rajtam kívül ezeket mindenki tudja :)

Egy jó cikk a formális férfiruhák evolúciójáról.

Öltönyviselési tanácsok magyarul