Az elefántcsonttorony az a világtól elzárt hely ahova vissza szeretnénk vonulni, hogy az élet igaz és nagy kérdéseivel foglalkozhassunk. Ez az a nem létező ideális hely, ahol a tudományt a megismerés öröméért végezhetnénk. S bár a világ nem így működik, s állandó harcot folytatunk a pénzosztó hivatalokkal, hogy tudományunkat végezhessünk, amikor a megszerzett ismereteink a külvilággal való megosztásáról van szó, akkor szeretünk elbújni az elefánttornyunk illúziófalai mögé.
Miért kéne elmesélni kutatásaink eredményeit a "népnek", amikor elmondtuk már a tudományos közösségnek, megírtuk a cikket (bárki elolvashatja), sőt jelentést is írtunk belőle az OTKA, MTA, EU, stb. felé?
Mert az embereket érdekli a világ működése. És ahol van igény ott lesz aki a tudásszomjat enyhíteni fogja. A kérdése ezek után, hogy ki az és milyen érdekből teszi. Az emberek szeretnék tudni, hogy mi egészséges és mi nem, szeretnék tudni, hogy fel fog-e melegedni a világ vagy éppen megfagyunk-e, vagy, hogy beoltsák-e a gyereküket vagy sem. Egyet kell eszünkbe vésni, válasz biztosan lesz. Nem biztos, hogy a válasznak bármi köze is lesz a tényekhez. A tudományos közösségben teljes a konszenzus, hogy van klímaváltozás és annak súlyos következményei lesznek. A tudományos közösségben teljes az egyetértés, hogy érdemes beoltani a gyerekeket (és adjunk hálát minden Istennek, hogy Magyarország az egyik legjobb oltási programmal rendelkezik Európában és a világon!). S mégis vannak hangok, amelyek ez ellen szólnak. Ha mi kutatók (tudósok) nem emeljük fel a hangunkat, s nem mondjuk el, akár újra és újra, hogy a világ márpedig így működik, akkor is, ha egyesek ezt máshogy szeretnék, akkor bizony azok hangja fog érvényesülni, akik sületlenségeket terjesztenek.
A tudomány nem bonyolult. Annak próbálják beállítani egyesek, hogy ezzel saját fontosságukat bizonyítják. De attól még nem bonyolult. Mindent el lehet mondani úgy, hogy azt más megértse. S nekünk kutatóknak meg kell tanulnunk úgy kommunikálni, hogy az érthető legyen.
(1) Írjunk a tudományos érdekességekről. Nagyon sokról ír a sajtó, de végtelenül lebutítva. Néha lehet egy kicsit részletesebben is írni. Nagyon jónak tartom például a Critical Biomass blogot, ami sokakat érdeklő biológiai kérdésekkel foglalkozik.
(2) Nézzünk rá a wikipédiára és, ha a magyar nem teszik, javítsuk. Az angol nagyon jó első információforrás. A magyar is lehetne az, de ehhez bizony bele kell raknunk a tartalmat. Vagy ha nem mi, akkor a diákjaink az irányításunkkal. Nagyon jó gyakorlás lenne ez nekik a szakdolgozat előtt. És a közösséget szolgálná.
(3) Használjuk ki a lehetőségeket, hogy megismertessük a világot az érdeklődőkkel. A kutatók éjszakája például ilyen alkalom, s nagy örülök, hogy lelkes kollégák vannak a tanszékünkön, akik ezt minden évben meg is szervezik. Idén Scheuring István kollégám telt házas előadást tartott a homoszexualitás genetikai hátteréről.
(4) Legyen magyar honlapunk is, amire akár írjunk pár szót arról, hogy mivel is foglalkozunk (nekem van).
A tudományos ismeretterjesztés nem egyirányú kommunikáció. Nem kinyilatkoztatásokat kell tennünk. Fontos lenne, hogy azok, akiknek kérdései vannak megtaláljanak minket, s ne féljenek kérdezni.
A bejegyzés apropója egy cikk (lásd alább), amely nem valamilyen tudományos újdonságról számol be, hanem azon ritka cikkek egyike, amelyek a tudósok közösségéhez szól. A kötelességünkre hívja fel a figyelmet, hogy ismertessük meg álláspontunkat a világgal. A felelősségünkről szól, hogy ha mi bezárkózunk az elefántcsonttornyunkba, attól még a világ nem áll meg csak felfedezéseink nem hasznosulnak.
Miről szeretnétek többet tudni?
Hivatkozott irodalom
Wright, A. J. 2015. Defending the Ivory Tower against the end of the world. Journal of Environmental Studies and Sciences 5(1): 66-69
Én például arról, mit kutatsz és annak mi lesz a haszna rám nézve. Egyszerűen, hogy egy közgazdász is megértse. (Edina)
VálaszTörlés