Moss kezet, viselj maszkot és tarts távolságot!
Ezzel tudott előjönni a XXI. századi technikai civilizáció a járványkezelésben. Voltak, akik ezt a "tudósok" szemére is vetették, hogy nem lehetne valami kevésbé középkorival előjönni? Az más kérdés, hogy a kézmosás fontosságát betegségek terjesztésében a XIX. században fedezte fel Semmelweis Ignác, sőt a kórokozók mibenlétének megismerésére még később került sor. Amit az emberek várnának, hogy legyen valami varázsfőzet vagy amulett, ami megvéd a betegségtől az viszont középkori. Legfeljebb most homeopátiának, biorezonanciának, Pi-víznek, stb. nevezzük. Az ember lényegesen kevesebbet változott, mint a technológia.
A járványkezelés igenis XXI. századi
Bár a fentebb említett három intézkedést akár több száz évvel ezelőtt is megvalósítható lett volna, de járványkezelés ilyen aspektusa nagyon is XXI. századi. Mikor lehetett a történelemben ilyen mértékben otthonról dolgozni? Mikor lehetett kapcsolatban maradni ismerősökkel (akár már kontinensen is) úgy, hogy akár láthassuk is őket? Mikor lehetett pár óra alatt kimutatni egy vírust? Mikor lehetett az amulettjeink (mobil telefon) alapján megmondani, hogy ki merre jár és kapcsolatba került-e fertőzöttel? Mikor osztott meg a tudományos közösség ennyi ismeretet ilyen gyorsan (én még emlékszem arra az időkre, amikor postán küldünk cikkeket, hogy mások olvashassák)? Mikor hozták házhoz majdnem mindenünket, amit pár kattintással megrendeltünk? Biztos lehetne hosszan sorolni azokat az apró XXI. századi fejlesztéseket, amelyek elviselhetőbbé, élhetőbbé tették a karantént.
A karanténnal kapcsolatban a diskurzus egy jelentős része a gazdasági hatása körül folyik. Azok, akikeket a lezárások gazdaságilag, oktatásukban vagy társasági életükben negatívan érintett, felteszik a kérdést, hogy fontos volt-e mindez a sokakat hátrányosan érintő intézkedés az alacsony átfertőzödöttség mellett? Végül a diskurzus arra fut ki, hogy mennyit is ér egy emberélet akár a betegség tekintetében, akár az életkörülmények jelentős változása tekintetében.
A járvány "félig" van a befolyásunk alatt, a világgazdaság teljesen
Hamis az a szembeállítás, hogy vagy a járvány vagy az emberek financiális élete és e kettő között kell választani. A szembeállítás feltételezi, hogy vagy a járványt eresztjük szabadon (értsd, nem vagy alig kezeljük) vagy az emberek éhenhalnak. Ahogy a járvány megfékezésére a járványkezelések valók, úgy az emberek éhenhalása (financiális ellehetetlenedése) ellen gazdasági intézkedéseket lehet hozni.
Mivel új vírussal van dolgunk, ráadásul a világ is összekapcsoltabb lett akár csak a 2012/13-as MERS után is, így ezen oldalról a sötétben tapogatóztunk. A felhalmozott ismeretek is csak segítenek a kezelésben, de önmagukban nem képesek megszüntetni a vírust. A vírus nincs a hatalmunkban. És mint evolúciós egység, bizony okozhat még meglepetéseket.
A gazdaság viszont nem lehet ismeretlen számunkra és tulajdonságai is csak rajtunk múlnak. A kapitalista piacgazdaság alapjait a XVIII. században fektették le, ráadásul közgazdasággal már évezredek óta foglalkozunk. Mondhatja bárki, hogy járványokkal is foglalkozunk pár ezer éve, de úgy, hogy nem sokkal több, mint 100 éve ismerjük, hogy mik okozzák ezeket, kicsit nehezebb ismeretről beszélni.
Mégis gyorsabban várjuk el a kutatóktól a vakcina előállítását, mint a döntéshozóktól egy mindenki számára élhetőbb gazdaság megteremtését.
Miért van az, hogy a gazdaságot valami felsőbb hatalomtól adottnak véljük (mindenkinek meggyőződése szerint ez valamelyik Isten vagy a "láthatatlan kéz"), amire nincs befolyásunk, míg egy vírussal kapcsolatban elvárjuk, hogy az úgy működjön, ahogy mi kívánjuk (tűnjön el nyáron vagy legyünk immunisak rá a BCG oltás következtében)? Legyünk őszinték ez a probléma a klímaváltozás kezelésével kapcsolatban is felmerül, amely esetben nem tudjuk elképzelni a világ működését a fogyasztói társadalom nélkül, de meg vagyunk győződve, hogy valami ráolvasással majd helyre rakjuk a klímát.
Nem a virológusok diktatúrája van, hanem egy sokkal régebbi diktátum, ami a gazdaságot nem egy közös erőfeszítésként, hanem valami megmásíthatatlan környezeti tényezőként állítja be. Előbb beszélgethetünk arról, hogyan változtassuk meg az embert vagy bármely fajt, kolonizáljuk a Marsot vagy akár távoli naprendszereket, mint arról, hogy a gazdaság működhetne máshogy is. A járvány elején voltak hangok, amelyek firtatták, hogy lehetne máshogy. Sajnos a járvány ideiglenes lecsengésével ezek a hangok is elhalkultak, miközben az intézkedéseket szapulók vagy a vírusban nem hívők hangja ugyanolyan vagy még hangosabb.
A járványintézkedések XXI. századiak, a XIX. századi gazdaságfelfogást kéne magunk mögött hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése