A The Guardian lehozott egy cikket, amiben egy a PhD-ját nemsokára megkapó panaszkodik, hogy nemhogy az akadémiai szférában nem talál állást, de az iparban sem a szakmájának megfelelőt és így kénytelen pincérnőként elhelyezkedni.
Elpanaszolja, hogy (1) az egyetemeken egyre kevesebb állás van; (2) a munkáltatók nem akarnak PhD-val rendelkezőket, mert a szemükben túlképzettek; (3) az egyetem abban érdekelt, hogy sok PhD-sa legyen, mert pénz kap értük az államtól; (4) a témavezetők szeretik a PhD-sokat, mert nagyon olcsó, keményen dolgozó munkaerők.
Lehet azon filozofálni, hogy a konkrét illető miért nem kapott állást. A kommentekben meg is teszik. Nem ez a lényeg, hanem az általános probléma a képzés ezen szegletében a PhD hallgatók és a munkáltatók oldaláról.
Szeretnék kutatni!
A PhD képzésre jelentkezők zöme szeretne kutatni. Nem küzdöd végig az egyetemet a jó jegyekért, kutatsz a szabadidőben, hogy legyenek eredményeid a felvételire, ha nem szeretnél ezzel foglalkozni. Nem egyszerű bekerülni az állami ösztöndíjas helyekre (tehát ahol kapsz valami pénzt is).
A felvételit 3-4 (vagy sokkal több) év kemény munka követi. Nem érdemes vitatkozni róla, hogy mennyire nehéz az iparban, s persze mindenki sokat dolgozik. Az akadémiai szférának is megvannak a maga előnyei és hátrányai (a kettő nagyjából ugyanaz: flexibilis munkarend, tehát sohasem kötelező dolgozni, csak mindig kell). Ez az idő nem csak kutatásról, de sok helyütt tanításról, adminisztrációról és pályázásról is szól. Még sem teljesen igaz, hogy csak azzal foglalkozunk, amivel szeretnénk.
Ezt nem lehet végigcsinálni úgy, hogy alibiből van valaki a doktori képzésben. Nincs olyan, hogy "valahol kell lenni és nincs kedvem dolgozni". Az sem működik, hogy "ha nem jön be, akkor elhelyezkedem az iparban". Annak lesz doktorija, aki teljes erőbedobással arra készül, hogy kutató legyen*. Voltak a tanszékünkön olyanok, akiket jobban érdekelt az ipar. Nem is lett meg a doktorijuk. Ezért nagyon nehéz a doktori után beismerni, hogy nem lesz valakiből kutató. Át kellett az illetőnek agyban állnia arra, hogy most mindent feláldoz a kutatói létért. S ez dől össze.
Miért nem kellenek a doktori fokozattal rendelkezők a cégeknek?
Mert nem ismerik a képzésnek ez a részét. A PhD fokozat jelenleg a legmagasabb elérhető iskolai végzettség. Sokak fejében az egyetemi diploma az oktatás teteje. Már nem az. A doktori képzés a legmagasabb foka az oktatásnak.
A munkáltatók túlképzést látnak a PhD fokozatban, illetve egyfajta kihívást, hogy ha nekik nincs meg ez a fokozatuk, akkor a Dr. előtaggal rendelkezők** valahogy feléjük kerülhetnek. Illetve a kutatásról van még egy olyan fura elképzelés, hogy azt poros könyvtárakban, csontvázak között békanyálat kavargatva lehet csak végezni, bezzeg az ipari melókat. Mindeközben az ipar ad megrendelést az egyetemeknek, tehát van olyan ipari munka, amit az egyetemi állomány tud jobban/hatékonyabban elvégezni. Félreértés, hogy a doktori képzés nem szakmai gyakorlat. Nem vállalti környezet, ez igaz, de szakmai gyakorlat (és sok minden sokkal egyszerűbb egy cégben, mint az egyetemen).
A doktori fokozat az jelenti, hogy az illető önálló kutatásra képes. Azaz rá lehet bízni egy feladatot és el tudja végezni. Nem kell fogni a kezét közben. Ezt kéne megérteni a munkáltatóknak. Egy PhD-val rendelkezővel előbbre vannak, mint egy MSc-vel rendelkezővel, akkor is, ha azt már 3-4 éve próbálják maguk csiszolgatni. Egy PhD-val rendelkező képes megtervezni a munkáját, képes dokumentálni azt, előadásokat/prezentációkat tud tartani. Hallottam olyat is, hogy inkább az MSc (egyetemi) szint az, aminek ki kéne kopnia az iparból. A kevesebb önállóságot igénylő munkákra elég a BSc (korábbi főiskolai szint), míg ezen munkatársak irányítására, projektek vezetésére PhD-s szükséges.
KSH (2013-as) adatai alapján 2000 óta nagyjából konstansan 12 ezer embernek van doktori fokozata (2000 - 12570; 2005 - 12209; 2010 - 11889; 2012 - 11814; 2013 - 11765). Azaz nem sok emberről beszélünk. Ennél lehet több is kéne az iparba (most gondolom egy részük az egyetemeken és a felsőoktatásban van).
Miért nem mondta ezt előbb a témavezetőm?
Mondta. Nem szoktunk rózsás képet festeni az elhelyezkedési lehetőségekről. Nehéz is úgy, hogy nekem 40 évesen sincs állandó állásom. Persze az elmúlt 20 évben keveset voltam munkanélküli, tehát el lehet evickélni. Ezzel szemben a kutatás kreatív munka, amivel az emberiséget előre visszük. Ki ne szeretne ilyennel foglalkozni? Az egyik óriási probléma ma, hogy nagyon sok értelmetlen munka van, a kevés értelmeset meg alulfizetik (vö. On the Phenomenon of Bullshit Jobs - David Graeber).
Az akadémia állások is eléggé alulfizetettek. Sőt az egész olyan, mint egy drogkartel fizetésstruktúrája. Az alsó szinten nagyon alacsony a fizetés, s mindenki abban a reményben dolgozik sokat éhbérért, hogy feljebb kerül. Fent egy kicsit jobb a helyzet (de egy drogbáróhoz képes a legjobban fizetett professzorok is csórók). Minden súlyosbítva, hogy ebben a szegmensben nincsenek állandó állások az alsó szinteken. Amikor valaki azt mondja, hogy persze állami alkalmazottnak lenni jó, mert az nyugdíjas állás, akkor felvilágosítom, hogy szerződésem 1-3-5 évre van. Nyugdíjig egy kicsivel még több van hátra. Nyugaton jellemzőbb, hogy a docens/tudományos főmunkatárs szinttől általában állandó állásban vannak már az emberek. Nálunk egy fura hibrid rendszer van, ahol alacsonyabb szinten is lehet valaki állandó állásban és professzor/tudományos tanácsadó szinten is lehet valaki határozott idejű munkaviszonyban.
Nem a pénzért végezzük ezt a munkát. Azért mert szeretjük. A gyereknek attól még enni kell adni, meg ruhát kell venni. És ebben a szakmában is lehet tisztességesen keresni (de nem a fiataloknak). Ehhez kitartás kell és gyomor, ami az állandó bizonytalanságot viseli.
Az egyetemnek jó, hogy vannak PhD-sok
A PhD-s az egyetemnek ingyen van, sőt pénzt hoz. Az állami ösztöndíjas PhD-s hallgató diák és így fizetése nincs. Ösztöndíjat kap, amit az állam ad. Az egyetemnek nem kerül pénzébe. Az egyetem kutatásra is ad pénzt a doktori képzésben résztvevőknek, de ezt az egyetem nagyobb részt lenyeli. Tehát az egyetemnek pénze van abból, hogy PhD-sokat vesz fel.
A PhD-s ezek után ingyen munkaerő. Na nem hivatalosan. Ugyanis hivatalosan a doktorandusz/doktoranda nem kötelezhető oktatásra, ha tanít azért neki fizetés jár (óraadásért). Ezt szoktuk nagylelkűen elfelejteni. Régebben még takargatva volt ez olyannal, hogy a tandíjmentességet váltjuk meg az oktatással, most már csak egyszerűen hazudunk mindenkinek. Ezért működnek az egyetemek, mert a tényleges oktatói karral már régen nem működnének. Nincs elég oktató. A doktoranduszok, a kutatócsoportok kutatói, a kutató pályázatokon levő kutatók, a kutatóintézetekben levők pótolják a kimaradó munkaerőt. Mindenkinek kötelező főkurzust (előadást) tartok évek óta...
Persze nekünk témavezetőknek is jó egy ösztöndíjas doktorandusz. Ha nekem kéne pályázatból fizetni, akkor sokba kerülne. A PhD hallgatót tudományos segédmunkatársként kéne foglalkoztatni, az havi 211200 Ft/hónap (bruttó). A szuperbruttója (munkáltatónak ennyibe kerül) 257664 Ft/hó. Évente ez 3 091 968 Ft. Jelenleg 4 éves a doktori képzés, tehát olyan 12 milliót "spórolok" azzal, hogy a hallgatómat sikeresen felveszik állami ösztöndíjra. Kutatni fog, együtt dolgozunk. Megtanítom pár dologra és számíthat a segítségemre. Egy jó doktorandusz nagy kincs!
Konklúzió helyett
Azt kell mondjam, hogy a cikkírónak igaza van. A helyzet rossz és romlik. Mindez úgy, hogy a kutatás (1) azon kevés tevékenység, ami előre viszi az emberiséget; (2) előreláthatólag nem fogják leváltani robotok a kutatókat; (3) az emberek szeretik ezt csinálni. Tehát alapvetően sok embert értelmes munkához lehetne juttatni általa. Mégsem tesszük. Miért?
* Más azoknak a helyzete, akik munka alatt
végzik el a cég unszolására (gyógyszergyáraknál hallottam ilyenről),
vagy előlépés reményében egy klinikán doktori képzésbe kezdenek. Itt
most azokról van szó, akik MSc után, fiatalon a kutatói lét mellett
döntenek.
** Itt most jegyezzük meg, hogy csak a PhD-val rendelkezők viselhetik a Dr. előtagot. A 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 52. § szerint "Az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az állatorvos, a jogász és az
államtudományi szakon oklevelet szerzett személyek a doktori cím
használatára jogosultak. Ezek rövidített jelölése: dr. med., dr. med.
dent., dr. pharm., dr. vet., dr. jur., dr. rer. pol." Ugyanitt a 53. § "A PhD-fokozattal rendelkező személyek nevük mellett feltüntethetik a
„PhD” vagy a „Dr.” rövidítést, a DLA-fokozattal rendelkezők pedig a
„DLA” vagy a „Dr.” rövidítést."
A doktorátus a latin docere - tanítani szóból ered és azt a fokozatot jelentette, amelytől kezdve az illető taníthatott az egyetemen. A lényeg, hogy semmi köze az orvosláshoz vagy a joghoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése