Az elitet nem tudjuk bántani, de valakibe bele akarunk rúgni!

Én így foglalnám össze a Brexit és Trump megválasztásának mozgatórugóját:

Az elitet nem tudjuk bántani, de valakibe bele akarunk rúgni!

Legyünk őszinték elegünk van az elitből. Egész pontosan a gazdasági elitből van elegünk, akik a Föld vagyonának egyre nagyobb részét birtokolják. Ezzel a hatalmukkal (mert a pénz hatalom) pedig azon dolgoznak, hogy még több pénzük legyen. Egy véges tortából úgy lehet nagyobb szeletet kihasítani, ha valakinek kevesebb jut. Ez a kevesebb pedig ma a fejlett világ középosztályának "jut".

Ez az ábra mindent elmond az elmúlt 20 évről. A X tengely az percentilis, azaz, ha fizetésük szerint az egész világ lakosságát sorba raknánk, akkor valakik kerülnek az alsó 5%-ba, a következő 10%-nyi helyre, stb. A legszegényebb 5% nem sok javulást érzékelt az életében. Viszont a globális szegények, Kína, India, Dél-Amerika, stb. lakosságának fizetése jelentősen növekedett (százalékban, 1.000 forinthoz képest az 1.800 az 80% növekedés, 10.000-hez képest a 10.800 csak 8%). A nagyon gazdagok, akik eddig is tönkre keresték magukat, most még inkább. S ott van a 80-95% közé tartozó réteg, ami lényegében a fejlett országok középosztálya. Na az ő (mi) fizetésük nem nőt.

Az elmúlt 20 év vesztesei a középosztály tagjai, azok közül is az alsóbb középosztály. Bár nekünk a vidám barakk és a krumplileves jutott a II. Világháború utáni nyugati világ egészen kellemesre sikeredett. A '60-as '70-es években volt az emberi jólét eddigi csúcsa (legalábbis ott). S nálunk is volt egyfajta szerény jólét a '70-es években (igaz hitelből). Na ezt követték a '80-as évek válságai, amire nem a szolidaritás elmélyítése volt a válasz, hanem a neoliberális gazdaságpolitika. A jóléti államot leépítették, hogy egy egyre szűkülő elit egyre többet tarthasson meg. Illetve, hogy az idős, de korábban jól kereső és igen nagy létszámú generáció még mindig jól éljen, s ne kelljen szolidaritást vállalnia a későbbi generációkkal. De 1990 után már ezzel sem lehetett fenntartani a középosztály jólétét. Az addig csökkenő társadalmi egyenlőtlenségek Európában és Amerikában is növekedni kezdtek.

És az embereknek ettől igencsak tele van a hócipőjük. De a politikai és gazdasági elitet (a gazdaságival van a gond, a politikai elit annak a terméke) nem váltják le. Miért? Az alábbi idézet telibe találja a probléma lényegét:

"- Tudod ez a gép egy nagyon ősi, demokratikus világ küldötte….

(…) Az emberek azon a világon is emberek, csak a vezetőik gyíkok. Az emberek gyűlölik a gyíkokat, mert azok elnyomják őket.

-          Furcsa. Mintha azt mondtad volna, hogy azon a világon demokrácia van.

-          Valóban azt mondtam. És az is van.

-          Akkor miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?

-          A helyzet az, hogy a lehetőség eddig meg sem fordult a fejükben. Mindannyian választási joggal rendelkeznek, ezért aztán azt hiszik, hogy a megválasztott kormány legalább nagy vonalakban az ő igényeiket képviseli.

-          Úgy érted még szavaznak is a gyíkokra?

-          Ó, igen. Természetesen.

-          De miért?

-          Mert ha nem szavaznának, még valami rosszabb gyík kerülne a kormányba. Egyes emberek azt állítják, a gyíkoknál jobb dolog nem is történhetett volna velük. Természetesen tévednek, rettentő nagyot tévednek, de valakinek ezen a véleményen is kell lennie."

Douglas Adams: Viszlát és kösz a halakat 

S ha nem lehet leváltani a gonosz gyíkokat politikusokat, akkor mit tegyünk? Hát akkor rúgjunk bele valakibe! Mondhatnám, hogy jó emberi szokás szerint, de ennél tágabb rokonságra terjed ki ez a nem túl nemes cselekvési séma. A páviánok egy elvesztett rangért folyó harc után előszeretettel gyepálnak el egy náluknál sokkal gyengébbet. Csimpánzok is készségesen keresnek valakit, aki hibáztatható és büntethető valami sérelemért. És mi emberek is ezt tesszük. Ez a Brexit és az amerikai elnökválasztás eredményének kulcsa. Elitellenes hangulat van. De egyik döntés sincs az elit ellen. A Brexittel nem a gazdagok pénze úszott el, hanem a kisemberek nyugdíj-megtakarítása. Nem a gazdagoknak lesz nehezebb utazni (annyi állampolgárságot vesznek, amennyit akarnak), hanem az átlag honpolgárnak. És lehet, hogy Hillary Clinton a beágyazott amerikai politikai elit tagja, de Donald Trump sem éppen a nép egyszerű és szegény gyermeke. A nagy elitellenességben egy milliárdost választottak meg, akinek az apja is vagyonos ember volt (nem ő testesíti meg az amerikai álmot).


Ígért bármit, amivel rosszabb lesz az elitnek? Nem. Hiszen republikánus. Ők mindig a gazdagok érdekeit védik. Viszont megígérte, hogy rossz lesz a mexikóiaknak, a nőknek, a feketéknek, a fiataloknak, Európának, stb. Azaz megígérte, hogy valakibe bele lesz rúgva. A döntés tehát így nézett ki:
(1) Neked továbbra is rossz lesz. A gazdagok még gazdagabbak lesznek. De biztosan lesz, akinek nálad is rosszabb lesz.
(2) Neked továbbra is rossz lesz. A gazdagok még gazdagabbak lesznek.


Az (1)-esre voksoltak. A párteliten kívül senki nem akarta igazán Hillary Clintont. Tökéletes gonosz gyík volt, aki ijesztgethetett a másik gonosz gyíkkal. Fanyaloghatunk, hogy az aluliskolázottak szavaztak Trumpra. Igen, ők szívták meg a legjobban, mert az ő munkájukat a legkönnyebb elvinni Kínába. Meg az öregek szavaztak Trumpra. Akik persze most abortusztilalmat követelnek, igaz az ő fiatalságuk a szex, drogok és rock&roll háromszögben telt.


Félek, mert jövőre a franciák és a németek is szavaznak. Míg a fiatalok és az értelmiség kiutat keres (de legalább munkalehetőséget) és lenne is kiút (van, aki elmélkedik is rajta, ez egy lehetőség, de a PM alapjövedelem javaslata is a helyes irányba mutat), addig egy óriási réteget csak az érdekel, hogy valakivel kifaraghasson. És a célpontok itthon is mindig ki vannak jelölve. Mindeközben az elit köszöni szépen még jobban van: már nincs sávos adó, minél több a fizetésed annál jobban jársz. TB járulék sincs, csak adó. Egészségügyi ellátás csak azoknak jár, akik meg tudják fizetni a magánklinikát. Soroljam még? De a migránsoknak nálunk is rosszabb! Vigasztaljon ez minket?