2016. szeptember 1., csütörtök

Harc a tudomány ellen

A war on science (harc a tudomány ellen) a terror elleni harc mintájára alkotott kifejezés azzal a különbséggel, hogy (1) itt tényleg az ellen harcolnak, ami a címben jelzett, de (2) nem vallja senki be. A tudomány viszont állandó támadásoknak van kitéve. Most inkább, mint a XX. században. Utoljára talán a géprombolások idején volt ennyire tudományellenes a közhangulat.


Mit is jelent a harc a tudomány ellen? Azt, hogy egyre inkább a tudomány és áttételesen a tudósokat tesszük felelőssé az emberiség problémáiért, továbbá a tudományos megközelítést, mint gondolati keretet elvetjük.


Rémeket látok? Hiszen a XX. és a XXI. század a tudományé, a csapból is az folyik, hogy több mérnökre, matematikusra, informatikusra, természettudósra van szükség (STEM = Science - Technology - Engineering - Math). Miközben nem akar több ember ezen szakterületekre menni, mert az emberek továbbra is bölcsészek, jogászok és közgazdászok szeretnének lenni. Az a kevés, aki meg kutató szeretne lenni, az meg nem kap állást, szóval az csak duma, hogy szükség van ránk (sajnos).


Mindeközben sikk kijelenteni, hogy "mindig hüje voltam a matekhoz", amely megjegyzést követően a bólogatás mellett a legtöbbeknek csak az jut eszébe, hogy a hülyéje nem tud helyesen írni. Helytelenül írni az modortolanság, bunkóság. Nem ismerni verseket vagy művészeket a kulturálatlanság. Nem érteni a focihoz meg... (olyan nincs). De a matematikához és a tudományhoz nem érteni az rendben van. Miközben elvárjuk, hogy működjön az autónk, az okostelefonunk (legalább valami legyen okos!), az orvos gyógyítson meg (ráolvasás is jöhet, csak működjön), stb. Nem tudom hibáztatni az embereket ezért. A tudomány (a matematika* még inkább) "nem áll az agyunkra". Mi történeteket szeretünk és mítoszokat, nem a logikus, a tényeket könyörtelenül figyelembevevő gondolkodásmódot. Páran megerőszakoljuk emberi agyunkat (vagy egyszerűen csak defektesek vagyunk) és mégis tudománnyal foglalkozunk. Szóval megértem, hogy nehéz. Az egyetem szintjén. De senkit nem köteleznek rá, hogy biológus, vegyész vagy fizikus legyen. Az általános iskolában és a gimnáziumban tanult természettudomány teljesen érthető, ha nem az a diák és a tanár hibája.



És mégis a tudomány az valahol a boszorkányság szintjén mozog, egy kicsivel lejjebb van, mert a boszik vagy trendiek vagy legalábbis kedves öreg nénik. De, hogy is jutottunk el ide? Úgy, hogy az elit és alsó középosztály tudomány és technikaellenessége összeért.


Az alsó középosztály pont azért tudományellenes, amiért a géprombolók ellenezték a szövőszéket: féltik a munkájukat és a fizetésüket. Ez utóbbit emelném ki, mert bár a robotizációt évtizedek óta emlegetjük, hogy majd kivált mindent, de ugyanúgy emberek építik a házakat, mint eddig és nem robotok (pedig akkor kevésbé izgulnék, hogy biztos a terv szerint megy-e). Viszont fizetésileg az új technológiákkal az informatikusok és a mérnökök jártak jól, nem az egyszerű melós. Egyes szakmák fizetése elhúzott, s az alsó középosztály, úgy érzi lemarad (tényleg). A hibás a tudomány. Nem a források elosztása (politika), nem mi magunk (önzés), akik egyik ember 8 órai munkáját többre-kevesebbre értékeljük, mint a másikét, hanem a tudomány (így főnévként, mint egy platóni idea).


És ott a gazdasági elit és az általa fogva tartott politikai elit. A tudomány mindig valami újat hoz. Az új nem jó, mert az megváltoztathatja a status quo-t, márpedig a jelen helyzet kinek jó? Az elitnek. Mindig nekik jó, csak közben cserélődhetnek. S a gazdag nem szeretné, ha lecserélnék. Nem szeretnék az olajmágnások, ha nem olajat használnánk mindenhez. Az asztali számítógépek gyártói sem örültek a tableteknek és okostelefonoknak. Hogyan lehet elodázni a változást? Ne legyenek új megoldások, új technikák, s úgy általában új felfedezések! Ha nem találunk ki semmi újat, akkor mehet az új karosszéria tervezése minden 5. évben, vagy egy kicsit jobb olajfúrófej előállítása, stb. De ezekhez már hozzászoktunk. Lesz még nagyobb felbontású TV, igaz már három generációval korábban sem láttuk a különbséget. A telefonunkról húzhatjuk le a WC-nket. No meg persze VV9-be már eleve pucéran mennek majd a beköltözők (ja bocs olyan műsor van már). Jobb ez így, mintha önjáró teherautók lennének, vagy esetleg túl gyors teherszállítás, hogy friss élelemmel lehessen ellátni olyan régiókat, ahol nem termelhető (vagy csak az őserdők kiirtása révén), esetleg környezetkímélőbb és több energia állna rendelkezésre. Meg persze mi lenne az emberekkel, ha túl sok szabadidejük lenne és a macskás képek után esetleg azt is elolvasnák, hogy mit lop magának össze a kormány. Esetleg még az a gondolat is megfordulna az emberek agyában, hogy ez így nem jó. Az embereknek nem szabad gondolkodni, s ugye a természettudomány pont erre tanít**.


A hidegháború óta nem fontos a tudomány. Akkor fontos volt. Mert nem akarta senki, hogy az ellenségnek előbb legyen valami, vagy előbb tudjon valamit megcsinálni, mint mi. 1969-ben leszálltunk a Holdra. És azóta? Néha egy robotot küldünk a Marsra. Mert már nincs űrverseny. Mehet végre a pénz a zsebek tömésére, yachtokra és nőkre. Nem kell űrverseny. A Szovjetunió bukása után rögtön elkezdték Nyugaton csökkenteni az egyetemek finanszírozását. Nincs két pólusú világ, s nem fognak a tudósok átmenni a másik blokkba. Nem is kell őket fizetni. S végre a fejlődés rémképe is tovaillan az elittől.


Persze a tudománynak is megvan a haszna. Például lehet mondani, hogy oldja meg a világ problémáit: a klímaváltozást (amit persze tagadunk, ami szintén része a tudományellenességnek), a betegségeket (persze az oltások mikrochipet ültetnek be és autizmust okoznak) és a világbékét. Tehát ne foglalkozzanak azzal, amihez értenek (új ismeretek és technológiák), de oldják meg azt, amihez nincs közük. Mert világbékét nem fog hozni a tudomány. Nem a tudomány és nem is a tudósok dobták le az atombombát. Nem a tudomány és nem a tudósok küldik háborúba a nemzeteket. A tudomány lehetőség, amit lehet így is és úgy is felhasználni. A klímaváltozást nem a tudomány fogja megoldani varázsütésre, miközben senkinek nem kell egy kicsivel sem környezetkímélőbben élni. És nem a tudomány eszi meg az újabb dobos tortát (a tudósok, mint én, igen). Persze jó lenne egy pirula, amit követően habzsolhatnám a sütit és nem híznék el, de nincs ilyen. Egyszerűen meg kell állni a zabálást.


Nekünk embereknek kell változni! Nekünk embereknek kell egészségesebben élnünk! Nekünk embereknek kell törődni a többi emberrel! Nekünk embereknek kell odafigyelni a Földre, hogy a gyerekeinknek is maradjon belőle! Nekünk embereknek kell békében élni!


Ne bántsuk a tudományt! Nem érthetetlen az, csak nem vesszük a fáradságot, hogy megértsük. Ha érdekel, értsük meg. Nagyon jó előadások és írások vannak a neten minden témában. Ha pedig nincs, akkor keressünk valakit, aki ért hozzá és kérdezzük meg! Ne féljük a fejlődést! Az önmagában sem nem jó, sem nem rossz. A meglevő tudást is lehet jóra és rosszra használni. Viszont magunkat nemesíteni csak a fejlődéssel lehet, azzal, hogy magunkról és a környezetünkről egyre többet tudunk. Ez a jövő, akárhogy is akarjuk halogatni.



* Én is hülye vagyok a matematikához. Ez alatt azt kell érteni, hogy 5-re érettségiztem és a vegyész szakon a matek szigorlatom is 5-ös lett, de akkor már éreztem, hogy már az a mennyiségű analízis sok nekem. Amit a legtöbben mateknak neveznek és nem megy nekik, azt az analitika tanárnőm "számtannak" nevezte. Az nagyon messze van attól a matematikától, amit már lehet nem érteni.
** A humán tudományok is, sőt azok még inkább a körülöttünk levő emberi világ megértését szolgálják. Azok viszont pártcélokra is felhasználhatók. A gravitáció pártállástól függetlenül hat. A történelem értelmezése már más kérdés.


És egy adag szomorú rajz.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett és sok mindenben igazad van. Én azt látom, hogy az emberek nagy (sőt, túlnyomó) része nagyon nem érti már a világot, ami körülveszi őket. Miközben a tudomány egyre újabb és újabb rejtélyeket bogoz ki a világegyetemről, anyagról, energiáról, téridőről, stb.stb., addig az átlagember még a száz évvel ezelőtti alapvető koncepciókat sem érti meg - és sajnos nem is látom, hogy valaha meg fogja érteni. Persze, hogy félni kezd mindentől, hiszen alapvetően az ismeretlentől félünk. A félelem bizalmatlansághoz vezet, és innen már próbálhatunk nekik érvelni bármivel... arról nem beszélve, hogy a vitakultúra -együtt a tudományos megközelítéssel- végzetesen erodálódik most, hogy az átlagemberek egymást hülyíthetik a net-nek hála.
    Ez lassan oda vezet, hogy a világ két részre szakad: azokra, akik értik (legalább egy részét), hajlandóak átgondolni a dolgokat, és a fogyasztókra, akik csak használni akarják...miközben tudat alatt frusztrálja őket a tény, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi történik a háttérben (pl. a kezükben levő telefonban, stb.) Ez elvezet szép lassan oda, hogy új elit alakul ki: meg kell nézni, hogy az elmúlt évtizedben a top100 leggazdagabb közé hány techie ember került be, vagy hogy mely cégek,brandek ugrottak előre a legtöbbet.

    VálaszTörlés